Észak-Magyarország, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-03 / 52. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 1981, március 3„ kedá Éta szóljunk az iiről... Nádasdvöfgyi gondok Ráfizetésből nem leltet mesélni régmúltból ránkrrvaradt K szólás-mondás úgy ** tartja.: az idő pénz! A feukarékosságiiak. ma sem el­hanyagolható részét képezi, miként tudunk gazdálkodni magunk, vagy mások idejé­vel. Ez a téma meghatá­rozott körülmények között már találkozik a szervezés es szervezettség, netán a le­gyelem és a fegyelmezett­ség oly közhelyszerűen han­goztatott fogalmával. Pedig mily könnyen ki­mondjuk, hogy az idő vég­telen, minden belefér, holott az idő nagyon iS relatív fo­galom. Ami nekem kevés, az lehet, hogy másnak tú­lontúl is sok. Értekezleten ültem a minap. Az előadó jó órája sorolta mindazt, amit érzésem szerint vala­mennyien ismerünk — talán arra gondolt, hogy az ismét­lés a tudás atyja — s mi> közben az asztalnak ezen a „tömeges oldalán” szaporán pillantg'attunk karóránkra, ó ugyanezt tette, de pontosan ellenkező előjellel. Gyanítom, nem azért nézegette óráját, mert már 60 perce szóno­kolt, hanem pontosan azért, mert még volt vagy 30 percnyi szöveg feljegyzései­ben. Nyilván neki rövidnek tűnik a másfél óra, nekünk viszont túlságosan _ is sok volt Persze nemcsak az elő­adó kerül ilyenfajta időza­varba, hanem hallyel-közzel néhány felszólaló is. Rangos testületi ülésen sem ritka, hogy a demokratizmus sajá­tos értelmezése kapcsán, bíráljuk egymás között azt, aki 5 perc helyett 10 percig beszél. Azután amikor szót kapunk, mi sem hagyjuk alább negyedóránál. Vagy ki ne ismerné az úgynevezett formális felszólalást, amely­nek nagyjából egyfajta tisz­teletkor a lényege, és az ha mar itt vagyok, illik nekem is szót kérni, hiszen ezt kí­vánja a hivatal, melyet kép­viselek, akár van mondani­valóm, akár nincs. Érzésem szerint ebben az esetben gondolunk arra az ellentét­párra, hogy szépen beszélt, de semmit sem mondott. Megint csak a közelmúlt­ban tartott és enyhén szólva hosszúnak tűnő tanácskozá­son nem azt mondta az el­nök, ki akar még felszólal­ni, hanem azt kérdezte: ki­nek van még mondanivaló­ja? A vita pillanatok alatt véget" ért... Persze helytelen volna az idővel való gazdálkodást csupán az értekezletekre hagyatkozva elmarasztalni, hiszen az időszűke át- meg átszövi egész lényünket. Hányszor vagyunk úgy, hogy viszonylag hosszúnak tűnik a munkaidő és szárnyakon repülnek a munkát követő órák. Ha várni kell valaki­re, néha örökkévalóságnak tűnik 10 perc, ha rám vár­nak, pillanatoknak képze­lünk félórákat. Ha felette­sekre várunk napokat, elha­nyagolható kicsinység .az egész, ha beosztottunk ké­sik 5 percet, idegesen néze­getjük óránkat. Ha én ülök valahol délutánokat, úgy el­száll az idő. ha valami dol­gom közepette nálam ven­dégeskednek félórát — örök­kévalóságnak tűnik. Ha sa­ját ügyemről van szó. min­den perc számít, ha mások életét vagy munkáját befo­lyásoló kérdés kerül az asz­talra, félő, Paló Pál mód­jára viselkedünk. Ha ügyün­ket reális okok miatt egy­két napba, telik míg meg­válaszolják, gondterhelten járunk fel-alá. ha mások ügye iránt érdeklődnek, sürgetés­nek vesszük. Ha nekem ír­nak kétoldalas jelentést,- el sem olvasom, ha én írok másnak, minimum 3 oldal a szűkös terjedelem. Egyszóval gyakorlott, vitá- zók és jó szónokok vagyunk a magunk sokszínűségével. Vannak közöttünk fegyel­mezett. racionális emberek és van nagy mesemon­dó. Ismerünk anekdotázót és megint csak ismerünk té­nyekre szorítkozol. Van aki­nél minden szónak értéké van — és az sem ritka, hogy devalválódik a szöveg. Van „féloldalas” felszólalás, amely csak azt tartalmazza, amit ón szeretnék, és van olyan is, amely a közösség gondolataival találkozik'. Ezért: kell nyesegetni a túl­méretezést, akár statikus megoldásokról van szó, akár időt igénylő szavakról, vagy tettekről. 1|égül ide kívánkozik az V is, — és ezt nem a * szókimondá.s ellen, ha­nem pontosan a demokratiz­mus mellett írom le: kétféle ember van. Az egyik azt mondja, amit gondol, a másik meggondolja, amit mond. Ehhez már csupán egyetlen dolog kívánkozik, a szöveg és a vita egy határon belül mindenképpen segíti a munkát. Viszont arról nem feledkezhetünk meg, hogy a legjobb vita sem helyettesíti azt., amit el kell végezni. Faulovits Ágoston Emberemlékezet óta nem élt meg ezen a vidéken föld­ből az ember. A csupaszra tarolt, domboldalak, posvá- nyos patakvölgyek, egy-kél szerencsés családtól eltekint­ve nem adták meg az egész évre való ennivalót. A bá­nya, a kohászat, a lemez­gyár jelentették azt a máso­dik műszakot, ahová — per­sze, ha felvették — a me­zei munkák végeztére] elhe­lyezkedett az ember. A kör­nyék sok gazdája fuvarozott. Szénszállításra, erdei mun­kákra mindig kellettek a fogatok. A múlt é lényei­ből több következtetés adó­dik. Az első: a szövetkezetben sem lettek jobb minőségűek a földek. A második: csak a földből a nagyüzem sem tud megélni. A harmadik: a melléküzemág fogalma itt. nem újkeletű dolog, hiszen évtizedek óta a falvak lakói lényegében ebből éllek meg. A negyedik: amelyik szövet­kezet ezt a tapasztalatot: .nem veszi figyelembe, eleve ku­darcra ítéli termelését. Az arlód Nádasdvölgye Termelőszövetkezet nem a más kárán tanult. Legalább­is a veszteség, amely az el­múlt év gazdálkodását is jel­lemezte, ezt bizonyítja. Pe­dig már több radikális in­tézkedést vezettek be. Enne* legjellemzőbb példája, hogy a szántóterület, 600 hektárra olvadt le, pedig négyezer hektárt birtokol a szövetke­zet. Szántónak a legjobb minő­ségű földek maradtak meg, amelyek az elmúlt évek 14— 18 mázsás átlagos búzater­mésével szemben, közel 40 mázsát adtak, de az önkölt­ség így is felülmúlta a 35« forintot. Vagyis a nagy ho­zam kevés a veszteség elke­rüléséhez. Így nyilvánvalóvá vált: a gazdálkodás egyen­súlyát csak úgy lehet bizto­sítani, hogy az alap-tevé­kenység ráfizetéses termelé­sét egy jól jövedelmező mel­léküzemággal kiegyenlítik. A próbaüzemelésig jutot­tak el abban a felületkezelő galvanizáló részlegben, ame­lyet a budapesti Meteor Szövetkezettel kötött szerző­tása is, miszerint a jövőben önálló rehabilitációs osztályt alakítanak ki a megyei Gyer­mek-egészségügyi Központ­ban. Ehhez ad segítséget az a nyolcmillió forint is, ametv az országosan ismert Sziklai brigád felhívására megyénk dolgozóinak felajánlása nyo­mán összegyűlt a Borsod megyei Tanács számláján. Ezt az összeget a rehabilitá­ciós osztály mielőbbi felépí­tésére fordítják majd. Egyéb­ként az osztály végleges ki­alakításához további támo­gatásra, felajánlásokra van szükség, amelyet a vállalko­zó kollektívák, vállalatok a közeljövőben ismertetésre ke­rülő csekkszámon fizethetnek majd be a megyei tanács számlájára. Persze az ifjúság rehabili­tációjával való törődés ko­rántsem jelentheti azt, hogy az idősebb támogatásra szo­ruló generáció ezzel háttérbe szoruljon. Természetesen ar­ra is ügyelni kell — amint ezt az operatív bizottság ülé­dés értelmében alakítottak ki. Tizenkétmillió forintot: áldoztak a célra, az épület átalakítására és gépvásárlás­ra, hogy’ az évi kétmillió fo­rint nyereséget biztosító rész­leg megvalósuljon. Különbö­ző csavarokat, kötőelemeket, csuklópántokat galvanizál­nak majd a kádakban, olyan termékeket, amelyekre nagy a 'kereslet. Korszerűsítik a faüzemeket is. ahol azoknak a piacképes termékeknek á gyártására állnak át, ame­lyek nagyobb nyereséget is biztosítanak. A szövetkezet jól körvonalazható törekvé­se viszbnt még mindig csak arra elég, hogy a vesztesé­geket csökkentse. Nyilván­való, vagy újabb mellék­üzemágak létesítésével, vagy az alaptevékenység ráfizeté­sének mérséklésével tudnak majd csak a pénzügyi mér­legben eredményt felmutat­ni. A melléküzemágak, az ipari részlegek nélkül ma már a mostoha adottságok között nem lehet megélni. De nemcsak abból kell élni! A juhászat, amely pedig en­nek a vidéknek az ágazata, 2,2 millió forintos veszteség­gel zárta az elmúlt évet. Ez­zel bizony nincs mit dicse­kedni. Mert minek a sűrített eLletés ott, ahol 78 százalé­kos a száz anyára vetített szaporodási mutató? Ahhoz, hogy a melléküzemágakból származó jövedelem az elő­relépés eszköze legyen, elő­ször az alaptevékenység, s elsősorban az állattenyész­tés ráfizetését kell mérsékel­ni. Mert ennél az állatfajnál ez nem lehetetlen. Sőt a nyereség elérése sem. A/, el­képzelések megvannak, a gvepíelúj i tustól kezdve a fe- jés bevezetéséig, de a lassú „elmozdulás” miatt ezsek csak évek múlva éreztetik majd kedvező hatásukat. Be­dig ez a folyamat nagyobb odafigyeléssel gyorsabb le-, hefcne. Már csak azért is, mert ami milliókat megter­melnek a melléküzemek, azt a ráfizetéses állattartás el­nyeli. És akkor miből lesz pénz fejlesztésre? — kármán — sén is elmondták —, hogy a rokkant embereknek nem csupán anyagi támogatásra, és nem sajnálkozó együttér­zésre van szükségük, hanem emberi figyelmességre, aktív segítségre' az élet minden te­rületén, hogy újra teljes ér­tékű emberekké válhassanak, megváltozott körülményeik­hez igazodva. A sérült, rok­kant emberek nem alkotnak egységes csoportot, ezért ért­hetően más-más foglalkozást, törődést igényelnek. Társa­dalmunk intézményesen is számos támogatást biztosit részükre, azonban problé­májukat, gondjaikat, csak se­gély és járadék biztosításá­val nem lehet megoldani. A rokkantság megelőzésével kapcsolatos feladatok mellett — amely jórészt az egész­ségügyi dolgozókat érinti —. ezért a jövőben fontos, hogy fokozottabb figyelmet for­dítsunk a sérült emberek tel­jes értékű munkába''állításá­ra. Megfelelő munkahelyek biztosításával, a szükséges képzésekkel, átképzésekkel, a családokban a helyes neve­lési. gondozási módszerek is­mertetésével. (monos) Megyei operatív bizottság alakult Feladatok: a mázná Sajtótájékoztató a megyei tanácson / Mint ismeretes, az 1981-es esztendőt a sérült, mozgás- korlátozott emberek évének nyilvánították, amely azt je­lenti, hogy ebben az eszten­dőben kiemelten fontos sze­repel kap a velük való fog­lalkozás. törődés. A mozgás- korlátozottak éve alkalmából számos felmérést, előadást, rendezvényt szerveznek, fel­ajánlást tesznek a vállalatok, közintézmények, kisebb-na- gyobb közösségek. Ezt hiva­tott koordinálni megyénk­ben — többek között — az az operatív bizottság, amely a napokban alakult meg, és amelynek tagjai megalakulá­sukkal egy időben megtartot­ták első ülésüket. A megyei operatív bizottság elnöke Porkoláb Albert, a Borsod megyei Tanács elnökhelyet­tese. titkára dr. Szab.ó István" megyei főorvos lett. Prog­ramjukról. feladataikról teg­nap, hétfőn sajtótájékoztatót tartottak a megyei tanácson. A megyei operatív bizott­ságnak a szakszervezetek, társadalmi szervek, egészség­ügyi intézmények, a tanács művelődésügyi, munkaügyi osztályának képviselői mel­lett tagjai maguk az érintet­tek is: a Mozgássérültek me­gyei Szervezetének, a Vakok és Csökkentlátók Szövetségé­nek, valamint az Akarat Sportegyesületnek a képvise­lői. Programjukban egyik legfontosabb feladat, hogy hangsúlyozottabban foglal­kozzanak az ifjúság rehabi­litációjával. A jövő szén- pontjából ez nem lehet mel­lékes, hiszen a felnövekvő generációnak mintegy tíz szá­zaléka valamilyen testi vagy szellemi fogyatékosságot elő­idéző betegségben szenved. A korosztály teljesebb rehabi­litációja érdekében már ed­dig is sokat tettek az egész­ségügyi dolgozók és egyes nagyvállalatok, és ezt kíván­ja továbbfejleszteni annak az ' elképzelésnek a megvalósí­---------------------------------------------------------------—---------n Á varrodában Tóth Mária, a fiatal varrónők egyike Jakab Erzsébet NSZK-beli megrendelésre varrja a női pan­tallókat A vasalás az utolsó művelet. Igen kényes munka, a hibát nehéz korrigálni Laczó József felvételei Í öbb nyugat-európai or­szág számára végez bérmunkát a Mezőkö­vesdi Ruhaipari Szövetke­zet. Női és férfi pantallókat, kosztümöket, zakókat és öl­tönyöket. varrnak. Három évvel ezelőtt kapcsolatba kerültek az amerikai Jaguár céggel is^ amely évről évre több munkával bízza meg a szövetkezetét. Mellényes férfiöltönyöket és férfizakó­kat készítenek a cég számá­ra. Az idén mintegy’ 20 000 öltönyre, illetve zakóra kö­töttek szerződést. I A Export az NSZK-Sia Több millió márka értékű exportmunkát végez ebben az évben a Borsod megyei Kézműipari Vállalat. A" ka­zincbarcikai konfekcióüze­men kívül a vállalat lenin- városi üzemében a Kübler gyártó és kereskedelmi cég számára kétrészes munkaru­hát varrnak. A barcikai sza­lagokon úgynevezett szabad­idő ruhát készítnek. Egy januárban létrejött megállapodás alapján már­ciustól kezdve a Kübler és a Neimöller cégen kívül már a Feuchter NSZK cég szá­mára is megkezdik a külön­leges megmunkálást igény­lő ruhák varrását. Ehhez a munkához folyamatosan ér­keznek az NSZK-ból egyes gépek és a ruhák anyaga isvi A Borsod megyei Kézmű­ipari Vállalat a minőségi előírások szigorú betartásá­val, jó minőségű munkával nyerte el az NSZK cégek bi­zalmát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom