Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

r T9W. Mmtér T3., péntek ESZAK-MAGYAIIORSZ*® 4 ,-^tL cipőt itt kell kitisztítani'’ Négyszáz fiú — egy kollégiumban ! Ahogyan az szidenciumi időben ülendő: a kollégium csendes, a folyosók üresek. A diákoknak ilyenkor a szo­bákban van a helyük, köny­vek és füzetek társaságában. Miskolcon ebben a tanévben 2341 középiskolásnak (ennyi­en laknak kollégiumban) szabódik így a rend dél­utánonként. * A Petőfi Sándor Középis­kolai Fiúkollégium igazga­tója — Dudás József — már telefonbeszélgetésünkkor fi­gyelmeztetett: náluk ne ke­ressek azért olyan szigorú rendet... a „gyökeret” ugyan megtalálhatom majd —, de a „rózsa szétvirít” ... Hét akkor lássuk, most már a helyszínen, mi is a fenti jelképes beszédnek a tartalma. Este hat óra van, a szilenciumi idő utolsó har­madában vagyunk. Sorra mutogatjuk a szobákat, a szobafőnökök jelentést tesz- ' , nefc. s ezekből általában az i j derül ki: hogy hiányos a | létszám... a legkülönbözőbb ; iskolai elfoglaltságok szólít­ják el ,a kollégistákat a 'kö­vetező tanulóidőben. Egy lép­csőfordulónál negyedikes fiú igyekszik szobájába: S — Hol járt? » — Előkészítőn i.. magyar­I ' ból volt ma ... érettségire .kell... — És mikor készül a hol­í »api tanítási napra? j. — Már csak vacsora vtím .marad idő ... — Es a pihenés? — Ebéd után, két és bá- w*a őre. között voltam sza­f bad ._ . Ez persze más kollégium­ban is előfordul. Ez a fiú- I kollégium azonban nagyon is sajátos helyzetben van. Erről beszél Dudás József: — Kezdjük a legfontosab- j i bal, azzal, hogy ebben a kol­tégiurraben 8 középiskola di- I ákjai éének együtt: a Közgáz- | dasági Szakközépiskola, a jj | Berman Gimnázium, a K.os- :i ' *nh Gimnázium, a Zenemű­je veszeti Szakközépiskola, a Berzeviczy Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépis­kola, a Zrínyi Gimnázium, a F’öldes Ferenc Gimnázium és, a Zalka Máté Gépészeti és Gép­gyártástechnológiai Szak- középiskola tanulói ... a fel­sorolás önmagában is illuszt­rálhatja azt a sokféleséget, ami a ‘kollégiumi életet itt jellemzi. Az itt élő, diákok fele két iskolából, a Zalká­ból és a Berzeyiczyböl van (200—200 tanuló), s mindkét intézet nagyon nagy gondot fordít a gyakorlati foglalko­zásokra; ez pedig a legkü­lönbözőbb időszakokban szó­lítja el a diákokat. De be­szélhetnénk a sportköri fog­lalkozásokról, a szakköri kö­telezettségekről: a lényeg, hogy ha egyszerre szeretnénk találkozni a kollegáim lakói­val, erre jobb esetben is csak este nyolc óra után ke­rülhet sor. Nem panaszként, tényként mondom: a rend­kívül sokfélé elfoglaltságból, igényből nagyon nehéz „ösz- szegyúmi” mindazt, amit önálló kollégiumi életnek ne­vezünk ... Már a szobák elosztásánál is „észnél” kell lenni; hiszen egy zenész nyilván nem lak­hat együtt, mondjuk, egy gé­pésszel ... a kollégium neve­lőtanárai igyekeznek 1 infor­málódni tanulóikról az isko­lákban (tanulmányi előmene­telükről éppúgy mint dél­utáni elfoglaltságaikról), ám ez sem egyszerű, hiszen az itt „szolgáló” 11 nevelőtanár­ra 400 kollégista jut... A kérdés magától adódik: va­jon az iskolák milyen figye­lemmel vannak kollégiumban lakó diákjaik iránt? — Finoman fogalmazva, gyakran ki kell erőszakol­nunk az együttműködést... — fogalmazza meg a lénye­get Nagy Búza Béla igazga­tóhelyettes. Később hozzáte­szi: — Az iskolában ünnepi arccal van a gyerek, ez a magatartására éppúgy vonat­kozik, mint az öltözetére. De nekünk az is feladatunk, hogy megnézzük reggel, tisz­ta-e a cipő . . — És azt itt kell kitisztí­tani — teszi hozzá az igaz­gató ..... A kollégiumban a falak­kal köiülvelt lakótér bizto­sítása mellett még nagyon sok feladat hárul a nevelő­tanárokra : — Aki ilyen munkahelyen dolgozik, és nem látja be, érzelmi világába nem tudja beépíteni, hogy egy gyerek, hat-hét órai „ülés” után nem állhat még itt is vigyázz- ban, az gépembereket felté­telez. Csakhogy ezek a fiúk izgö-mozgó. energikus fiata­lok ... nekünk tehát arra is gondolni kell, hogy az adódó szabadidőben megteremtsük az ésszerű és hasznos moz­gás feltételeit. Jelenleg nein állunk jól e leien, de már vannak kezdeményezéseinkv. Míg mi így „kalandozunk” az igazgatóval és helyettesé­vel : a fiúk egyelőre békésen ülnek a könyvelt, füzetek fö­lött, tart a kötelező tanulási idő. Az egyik szobában első­söktől kérdezem, nem len- ne-e jobb albérletben ? Meg­lepően „jólfésült” válaszok: „Nem, mert ott egyedül len­nék, vagy ketten, nem tud­nék így tanulni” ... „Szülé­ink is így tudnák bennünket biztonságban, nyugodtabbak, hogy tanári felügyelet mel­lett jó helyen vagyunk”... Egy másik szoba ajtaján már csak az eredeti lakó- helyneveket másolom le a fiúké mellől, bizonyságára, hogy még hogyan „virít szét” az a bizonyos „rózsa”; íme: Márkáz, Gyöngyös., Ra- kamaz, Csengerújfalu, Szend- rö, Mezőkövesd, Olaseliszka, Gyöngyös . .. Az igazgatóhe­lyettes még meggyőzőbb ada­tot említ: a kétszáz „Berze- viczy”-s fiú például 120 te­lepülésről jött... . * Este H) órakor *00 fiúra alszik rá a villany a miskol­ci Petőfi Sándor Középisko­lai Fiúkollégiumban ... (ténagy) ] ‘ _ j Fischer Annie estje Miskolcon r Nagy várakozás előzte j meg Fischer Annie február ’ 9-i zenekari estjét, ahol — 1 telt ház előtt — Mura Pé- ’ tér vezényletével a Miskol- j ei Szimfonikus Zenekar mű- ! ködött közre. A koncert el­ső része W. A. Mozart és a C-dúr hangnem jegyében fogant, ugyanis a műsoron a bécsi komponista KV 200- as Köchel számú szimfóniá­ja (a „legkisebb” C-dúr szimfóniája Mozartnak) és a KV 467 C-dúr zongoraver- i senye szerepelt. Szünet után í ’ Bartók Béla III. Zongoraver­senyé hangzott el. Mozart mindössze tizenhét | esztendős, mikor a KV 200 | szimfóniájához kezd, ám I aligha nevezhetnénk ka- | • masznak nemcsak általában ' a zeneszerzés terén, hanem kifejezetten a szimfónia mű­fajéban sem. Első ilyen irá- ; nyú kezdeményezéseit már nyolcéves korában megtet­te, s attól kezdve folyama­tosan írt olasz zenei hagyo­mányokban gyökeredző, ké­sőbb Haydn hatásait is mu- | tató 3—4 tételes zenekari ,! darabokat. Nehéz ezeket a műveket játszani, komoly muzikális feladat a látszólag egyszerű zenei összefüggése­ket, a minduntalan ismerős­nek vélt fordulatokat úgy megszólaltatni, hogy azok igazán kimerítsék a mozarti világ lehetőségeit. .Sajnos, a Miskolci Szimfonikus Zene­kar is könnyedebben értel­mezte az előadhatóságát, amitől az előadott rnű lett nehézkesebb és kevésbé szellemes, mint amit az ere­deti textúra megengedett volna. Talán maga a szim­fónia kiválasztása sem volt túl szerencsés, hiszen két­ségtelenül kisebb hatásfokú, jóval fénytelenebb alkotás, mint az utána következő 467-es jelzésű zongoraver­seny, ami — és erről, az ap­ró hiányosságok ellenére az előadás is meggyőzően ta­núskodott — sokkal tetsze­tősebb és nagyobb ívű mun­ka. Az első tételt hallgatva úgy tűnt, mintha az ideális tempót másként gondolta volna Fischer Annie, és más tempó élt a zenekarban is, bár ez egy fokozottabb fe­szültségtől /eltekintve, alig volt észrevehető. Lényege­sen kifejezőbb, összefogot- tabb volt a másik Allegro, a befejező tétel. Nagyon szép, bensőséges hangulatot árasz­tott a középső tétel, az An­dante. A szólózongora és a zenekar megnyugtatóan il­leszkedett egymáshoz, a kí­séretben külön említésre méltó a fafúvók pontos, tó­nusban is nagyyonalúan pu­ha játéka. Fischer Annie oly egyszerűen, s mégis ma­gával ragadóan fogalmazta meg e lassú tétel dallamait, miként azt tóle a Mozart- előadások kapcsán megszok­tuk. Mindig izgalmas és kicsit természetszerűbb, ha Bar­tók III. Zongoraversenyét női kezek szólaltatják meg, ő ugyanis feleségének aján­lotta a müvet, bár igaz, hogy nem Pásztory Ditta mutatta be, hiszen ezt a megrendítő feladatot, férjé­nek szinte az utolsó keze- vonásait magán viselő alko­tást megindultság, a szemé­lyes fájdalom nélkül nem vihette volna a koncertter­mek falai közé. Az egyéb­ként is — ha szabad így fo­galmazni — érzéki kompozí­ció „kívülállókat” is megejt érzelmi gazdagságával, fáj­dalmas derűjével és bölcs harmóniáival. Fischer Annie tolmácsolásában jól érvé­nyesültek azok a kifejezés­beli sajátosságok, kompozi- ciós effektusok, melyek jel­lemzőek a kései Bartók-mű- vek szintetizáló törekvései­re. Ebben az interpretációs munkában kitűnően’ műkö­dött közre a pontosan irá­nyított zenekar.— ez volt az est legérettebb, legkidolgo­zottabb műsorszáma. B. Szabó Ede idegen forgalmában megyénk y Február közepén járunk. A kempingek, a nem lóii- esíthető turistaházak meg­nyitására még jó ideig vár­nunk kell. Mégsem mondha­tó el ezekről a helyekről, hogy cserídesek, kihaltak. Hiszen ez az időszak alkal­mas a felújítási, korszerűsí­tési. bővítési munkák elvég­zésere, amilyben jócskán van része az idén a Borsod megyei Idegenforgalmi Híva- • tálhoz tartozó egységeknek. A beruházások közül a legjelentősebbet h tapolcai Éden-kemping újdonságaira fordították, ahol a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat és a Miskolci Mély- . építő Vállalat dolgozói még 1980. júniusában kezdték meg a munkát. Bővítették a sátor- és lakókocsis férőhe­lyek számát, építik a hozzájuk szükséges négy fogadóépüle­tet. A bővítésekhez szüksé­ges tizenhatmillió, forint fe­lét az Országos Idegenforgal­mi Hivatal, többi részét pe­dig a Borsod megyei Tanács és a Borsod megyei' Idegen­forgalmi Hivatal biztosítot­ta. Érdemes szólni arról, hogy az itteni munkák el­végzésére meghirdeíett pá­lyázatban 1982. júniusa volt az átadási határidő. A vállal­kozók viszont egy évvel ko­rábban fejezik be az épít­kezést. amely mintegy más­fél millió forintos megtaka­rítást jelent. Ugyancsak je­lentős energiamegtakarítást érnek el azza.) a megoldás­sal, hogy a kempingben nem az eredeti elképzelés szerint biztosítják majd a melegvíz- ellátást. Ugyanis a régi terv­ben villanybojlerek alkalma­zása szerepelt. amelynek üzemeltetése meglehetősen sokba kerül. Ezért úgy ha­tároztak, hogy a meleg vizet a kemping rríellett megépülő motel kazánjából biztosítják. amelynek haszna többszáz­ezer forintos megtakaritas. A kempingezők szórakozási, sportolási lehetőségeit két vadonatúj teniszpályával bő­vítik és ha anyagi lehetősé­gük engedi, megépítenek egy ic'uglipályát is még az idén az Édenben. A környezetszé­pítésben most is a Miskolci Kertészeti Vaiialat dolgozói evékenykedtek, akik pótol­ták a leien kipusztult dísz­cserjéket, bokrokat es fákat elvégeztek a szokásos füve­sítést. Az Eden kemping iránt egyre növekvő igényi bizonyítja, hogy a luxus-nya­ralókat július—augusztus hó­napra már kivétel nélkül ki­adták. Korszerűsítik es felújítják az Iglói úti kemping 16 nya­ralóházat is. amelynek festé­si' és betonozási munkálatai­ra háromszázezer forintot fordított a megyei Idegen- forgalmi Hivatal., Szükséges volt az utak rendbehozatala is, amely mintegy kétszáz­ezer forintba került.. A tá­borban a tavalyihoz hasonló­an az idén is megrendezik az ifjúsági váltótábort a mis­kolci gyermekek részére. Az­zal a különbséggel, hogy most nem a sátrakban, ha­nem a motelrészben szállá­solják el őket huszonöt szá­zalékos kedvezménnyel. Ebben az évben mintegy nyolcvan férőhellyel bővül a hollóstetői kemping, azzal a területnöveléssel, amelyet a kemping alsó részén végez­nek el. A kétszázezer forin­tos korszerűsítés mellett egyébként új mosdóhelyisé’ gek építése is szerepel majd. Szerencsen, a Hotel Hu­szárvár tatarozása, parkettá­zása több mint kétszázezer forintot szükségeltetett. A bel­sőépítési munkákra pedig mintegy százezer forintot biztosító« a hivatal. Újdon­ság, hogy ebben az évben már reggeli és bütószolga- lattai várják a szálló vende­geit. A tokaji kempingben csupán kisebb felújításokat végeztek. Kicserélték a bú­torok egy réjzét és új kony­hát építettek. Boldogkővar- aiján két új zuhanyozó el­készítésén munkálkodnak, va­lamint a belső falak meg­erősítése:.. Régi terv megvalósulását jelenti, hogy június 1-töi öt, egyenként négyszeméiyes, hi­deg-meleg vizes luxusfaháa is igényelhető az aggteleki kempingben. Az alpesi jelle­gű házak megépítéséhez két­millió forintra volt szükség, amelyhez közel ötszázezer forintot a Belkereskedelmi Minisztérium biztosított. A mintegy százezer forintos munkával elkészített kerítés- , hez. a különböző játékokhoz szükséges összeget pedig az Idegenforgalmi Hivatal adta. Legnagyobb büszkeségük vH szont a barlang Styx és Ache­ron pevű patakok meder­jeinek az iszáptalanííása, amely várhatóan ötmillió forintba kerül. Ebből a pénz­ből, egyúttal földalatti illem- helyiséget is, építenek, a hangversenyteremnél, to­vábbá egy szeméttelepet, amely a község nem csekély hasznára válik. A Bányásza­ti Aknamélyitő Vállalat ka­zincbarcikai • kirendeltségé­nek dolgozói jól haladnak a» iszaptalanításj. • munkákkal, amely egyúttal az állandó árvízveszélyt is megszünteti majd. Igaz, a végső megol­dás még nem ez, hiszen a barlangi csónakázótó iszap- talariítása nem megoldott.' Ehhez azonban központi tá­mogatásra lenne szükség, mi­vel az előzetes számítások szerint legalább négymillió forintba kerülne. . Mono« Márt» Marilyn II. Soha nem leszek iiyen öreg A Lockheed „Elektra” Chicagóból New Yorkba repült — emlékezik Klei­ner. Marilynnek Billy Wil­der filmjének, a „Van, aki forrón szereti”-nek á pre­mierjén kellett megjelen­nie. Marilyn egy olasz ké­pesújságban lapozgatott, mely a Garbóról készített legújabb képeket közölte: megdöbbentő, kapásból ké­szített felvételek egy öreg, szürke, elsorvadt asszony­ról. „Soha. soha nem leszek ilyen öreg!” — mondta Marilyn. — „Az ilyen ké­peket nem tudom elvisel­ni. Micsoda szépség volt ez a nő! Minden filmjét lát­tam. Joggal nevezték iste­ninek. És mi ma”” A Kleinen el folytatott • rövid beszélgetésben az egész Monroe megmutat­kozott: a szépségének el­ismerése utáni vágya, • az, hogy komolyan vegyék, hogy csodálják. Vannak, akik azt állítják, hogy is­tenként szerette a testét — mivel vele talált önigazo­lásra és jólétre. Így- fejlő­dött ki saját bájához fű­ződő neurotikus viszonya. Mindez egy olyan világ kegyetlen kényszerében tör­tént, mely öt vágyainak tárgyaként akarta. De ő ugyanakkor elég intelli­gens volt ahhoz, hogy szen­vedjen ettől a fatális sze­reptől. Nem akart tárgy lenni. Sok gyengédség, kis­lányosság, ragaszkodás éli benne, aki csak ismerte, el volt tőle ragadtatva. Mivel nem lehetett az. ami lenni akart, a kábító­szer, az alkohol' és az ön­gyilkossági kísérletek befo­lyásolják sorsát. Az 1962. augusztus 5-én bekövetke­zett halála, melyet az al­tató és az alkohol túlada­golása okozott, nem volt meglepetés azök számára, akik ismerték. Kleiner emlékezik egy 1957-es chicagói fotózásra is: A „Chicago Tribune” vasárnapi mellékletéhez készítettek címlapképei. Marilyn csak éjszaka egy óra körül jött. A botrányos késések a filmdíváról ki­alakított képhez tartoztak — és titokban attól a sze­reptől való féléiméhez, amit játszania kellett. A fotózásnál kitört a bot­rány": mert Marilynnek nem tetszett a díszlet, mert a fodrász nem állt készen, mert nem volt megfelelő a zene. Miközben féltucaf ember tüsténkedett körü­lötte . .. Hajnali négy óra volt, mire készen lettek a fény­képek. A fotós ki kísérte Marilynt. Csodálatos volt, isteni! Elment egS»' óriási tükör előtt. Hosszasan el­időzött előtte. Nevetett, forgott, két kezével köny- nyedén végigsimííotta a mellét és azt mondta, majd­nem szomorúan: „Még so­ha nem voltam annyira formában, mint ezekben a napokban. De előbb-utóbb megöregszik a testem? Mi­kor jönnek elő a szarka lá­bak? A szalonnák a com­bon?” Hirtelen könnyek fu­tották el a szemét és sírva ’■ohant ki az ajtón. (Következik: Gyilkosság tettes nélkül) MMN B m » NADTETÖKÉSZÍTÉST, -FELÚJÍTÁST VÁLLALUNK! Költségvetés, árajánlat: S2IGETELö nadpallot, HORTOBÁGYI ALLAMI GAZDASAG mm M faJFaSm VwK? Wífr SsmW 1# IM* 1M» m KERTÉSZETI NADTAKARÓT, Erdő- és Nádgazdasági Ágazata Hortobágyi-Halastó 4072 G&mwB almozasra bálázott nadcsörmot Telex: 72-471 szállítunk. Telefon: (52) 69-143 \

Next

/
Oldalképek
Tartalom