Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-13 / 37. szám

Vv-hí" bszm 2 T9S1. február 13., péntek e ara Szovjetunió washingtoni nagykövetsége szerdán a következő sajtóközleményt tette közzé: Minthogy az amerikai fél nyilvánosságra hozta Alexander Haig- nak, az Egyesült Államok külügyniiniszierenex Andrej Gromikohoz, a Szovjetunió külügyminiszteréhez intézett 1981, január 24-i levelét, a Szovjetunió washingtoni nagy- követsége közzétette Andrej Gromiko Alexander Haighez intézett, január 28-i válaszlevelét. A levél így hangzik: „Figyelmesen tanulmányoztam az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége révén hozzám eljuttatott január 24-én kelt levelét es érzem az abban kifejezésre juttatott óhajt a Szovjetunió es az Egyesült Államok közötti kapcso­latok fejlesztésének érdekéjén történő munkálkodásra. Ez megfelel a mi szándékainknak is. A szovjet—amerikai kapcsolatokban vaióoan nem kevés kérdés van es köztük olyanok, amelyek elsődleges figyel­met érdemeinek és olyanok, amelyekben vélemenycserére lenne szükség. Sajnálatos, hogy ezek a kérdéseit az On leveléből megítélve, még nem kerültek az új kormányzat látóterébe. Ami az ön levelében érintett néhány konkrét kérdést illeti, a következőket szeretném közölni: Közvetlenül az incidens után, amelynek során túszüi ejtették az Egyesül? Államok teheráni nagykövetségének munkatársait, a Szovjetunió világosán és egyértelműen állást foglalt az ilyen jellegű cselekmények ellen, valamint a diplomáciai sérthetetlenség tiszteletben tartásáról szóló bécsi konvenció szigorú betartása, és ennek megfelelően a túszok haladéktalan szabadon' bocsátása mellett. Ezen álláspontunkhoz ragaszkodtunk ennek a kérdésnek az ENSZ Biztonsági Tanácsában 1979 végén történt megvitatása­kor és azt követően is. Az Egyesült Államok kormánya előtt jól ismert az is, hogy éppen ezen álláspontból kiindulva közvetlenül is az iráni vezetőkhöz fordultunk. Erről azonban most nem történt említés. Sem az ön leve-1 lében, sem a kormányzat képviselőinek nyilvánosság előtt tett nyilatkozataiban egyetlen jó,szó sem hangzott el a Szov­jetunió címére ezen álláspontjával kapcsolatban. Ehelyett egyertelműen tendenciózus értékelések hangzanak el arról, hogy a szovjet tömegtájékoztatási eszközök mit közöltek az amerikai diplomaták kiszabadításáról, s mindezt úgy teszik, hogy a közvélemény előtt elferdítik a szovjet kormánynak az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját. ' önkéntelenül is felvetődik, a kérdés, hogy miért történik mindez és vajon meggondoljak-e azt, hogy nekünk miként kell értelmezni a hasonló torzítási kísérleteket. Most pedig Lengyelországról. Mindenek előtt teljes hatá­rozottsággal le kell szögeznem, hogy ennek a szuverén szocialista országnak a bel ügyei nem képezhetik vita tár­gyát harmadik országok között, és így a Szovjetunió és az Egyesült Államok között sem. Ha pedig szó esik azokról a kísérletekről, amelyekkel kívülről akarnak befolyást gya­korolni Lengyelország belső' helyzetére, akkor meg kell állapítani, hogy ilyen kísérletek valóban .vannak, mégpedig éppen az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom ré­széről. Ezzel kapcsolatban elegendő emlékeztetni az „Ame­rika hangja” és az Egyesült Államok kormányzatának ellenőrzése alatt álló többi, Lengyelország felé sugárzó rádióállomás provokatív, uszító adásaira. Ezek a rádió­adások, amelyek önmagukban is nyílt beavatkozást jelen­tenek Lengyelország belügyeibe, emellett világosan azt a célt követik, hogy a lengyel lakosság körében barátságtalan érzelmeket szítsanak a Szovjetunió irányában. A tények pedig arról is tanúskodnak, hogy a nyugati hatalmaknak a lengyel ügyekbe való beavatkozása nem korlátozódik az egyes rádióadásokra. < Megintcsak felvetődik a kérdés: milyen célt szolgálnak az amerikai félnek azon próbálkozásai, hogy „a lengyel témát” bevonja a szovjet—amerikai párbeszédbe, s ennek kapcsán nem helyénvaló „figyelmeztetéseket” intéz a Szov­jetunióhoz. Ami Lengyelországot illeti, a magunk részéről, a Varsói Szerződés tagállamai vezetőinek decemberi moszkvai talál­kozóján elfogadott közös nyilatkozat tételeiből indulunk ki, amelyek — feltételezhetően — önök előtt is ismertek. Ebben a dokumentumban fogalmazták meg a Varsói Szer­ződés tagállamainak, köztük a Lengyel Népköztársaságnak az álláspontját, amelynek vezetői szintén részt vették a ta­nácskozáson. Mivel Ön sem kerülte el levelében, Külügyminiszter Űr az afgán kérdést, szeretném röviden kifejteni a magunk álláspontját is ezzel kapcsolatban. Ennek lényege, hogy meg kell szüntetni a fegyveres behatolásokat az Afgán Demok­ratikus Köztársaság területére és minden egyéb beavatko­zást ennek az országnak a belügyeibe és szilárd biztosíté­kokat kell nyújtani arra nézve, hogy ezek nem ismétlődnek meg. Ezzel elhárulnának azok az okok, amelyek szüksé­gessé tették, hogy az Afgán Demokratikus Köztársaság kor­mányának kérésére, az érvényben levő nemzetközi jogi normákkal összhangban, korlátozott létszámú szovjet ka­tonai kontingens tartózkodjék Afganisztánban. Az Afganisztán körüli helyzet politikai rendezésének konkrét módozatait a demokratikus Afganisztán kormá­nyának tavaly május 14-i nyilatkozata ismertette. Több alkalommal, így a közelmúltban is késznek mutatkozott arra. hogy hozzákezdjen az Afganisztán és Pakisztán, vala­mint az Afganisztán és Irán közötti egyezmény kidolgozá­sához. Az Egyesült Államok a maga részéről kétségtelenül elősegíthette volna a politikai rendezést, ha hozzájárult volna afganisztáni—pakisztáni párbeszéd megkezdéséhez, s nem annak megakadályozására törekedné, ahogy azt jelen­leg is teszi. Végezetül szeretném még egyszer megerősíteni: készek vagyunk a véleménycserére a problémák széles körében. Remélem, hogy a későbbiek során véleménycserénkben döntő helyet foglalnak majd el azok a kérdések, amelyek megoldásától függ elsősorban egyrészt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok, másrészt a nemzet­közi helyzet jövőbeni alakulása. Kádár János hivatalábon fogadta losif Boncot, a Román Kommu­nista Párt KB-titkárát. Jiruzeisii pro Weicreeh Jaruzelski had­seregtábornok, a Lengyel Népköztársaság új minisz­terelnöke csütörtökön a par­lamentben értékelte az or­szág jelenlegi helyzetét, és tömören összefoglalta az ál­tala vezetett kormány alap­vető szándékait. Az elmúlt időszak jellem­zéséül a kormányfő az aláb­biakat hangoztatta: „A szo­cializmussal szemben ellen­séges erők a társadalmi ren­det és a szövetségi kapcso­latokat támadják. Az állam­ra súlyos veszély leselkedik. Gazdasági káosz és testvér­háború fenyeget. Az ilyen szavakat nem könnyen mondja ki az ember — de : tudatában _ vagyunk e szavak súlyának, és annak, milyen keserűen hangzanak.” Ennélfogva — folytatta Jaruzelski — a kormány két, dolog mellett kötelezi el ma­gát. Egyrészt, hogy tevékeny­sége a megújhodást és a szocialista demokráciát fog­ja szolgálni, hogy küzdeni fog minden, a múltban ta­pasztalt torzulás ellen. Más­részt viszont „ugyanilyen határozottsággal jelentem ki: a kormánynak alkotmá­nyos kötelessége, hogy a társadalmi értékeket megvé­delmezze. A néphatalomnak kellő ereje van ahhoz, hogy útját állja azoknak az em­bereknek és folyamatoknak, akik és amelyek vissza akar­ják forgatni a történelem ke­rekét, ellenforradalmat akar­nak.” „Most három munkás hó­napot kérek, kilencven nyu­galmas napot. Ezt az időt arra fogjuk felhasználni, hogy rendezzük gazdaságunk legelemibb ügyeit. ... (Ebben a három hónapban) együtte­sen megvizsgáljuk és idősze- rűsítjük a megkötött társa­dalmi szerződéseket, kijelöl­jük a vállalt kötelességek teljesítésének a reális lehe­tőségekhez igazodó sorrend­jét és ütemtervét.” A kormányfő a továbbiak­ban tízpontos csomagtervet terjesztett elő. Ez olyan alap­vető problémákkal foglalko­zik, mint a lakosság elemi fogyasztási cikkekkel, így élelmiszerekkel való ellátása, a kiskereskedelmi árak el­lenőrzésének fokozása, az egészségügyi ellátás legége­tőbb problémáinak megoldá­sa, a lakásépítési terv telje­sítéséhez szükséges feltéte­lek megteremtése. Beszédének befejező ré­szében személyi változtatáso­kat terjesztett a szejm elé, két miniszterelnök-helyette­si és öt miniszteri poszton. A kormány nevében indít­ványozta, hogy Andrzej Je- dynak eddigi nehézipari és mezőgazdasági gépipari mi­nisztert, valamint Mleczys- law Rakowskit, a LEMP Központi Bizottságának tag­ját, a Polityka című hetilap főszerkesztőjét miniszterel­nök-helyettessé nevezzék ki. Csaták, hősök ■V Harminchat évvel ezelőtt,, 1945. február 13-án a Szov­jet Hadsereg egységei fel­szabadították Budapestet a hitleri megszállás alól. Ezen a napon véget ért a máso­dik világháború egyik leg­nagyobb csatája. A, szovjet harcosok több mint három hónapon át vé­res harcok árán lépésről lépésre hozták közelebb a magyar nép tör térijeiének é nagyszerű napját. Ma, a 36. évforduló nap­ján, szeretnék megemlékezni néhány harcostársamról, akik Budapest alatt harcoltak. Sokan közülük örökre . ma­gyar tőidben maradtak. Em­lékezzünk ma iájuk, meg­szolgálták. Sőt. kiérdemelték a halhatatlanság jogát. Az egyikük Varja Ivolgina ápolónővér,_ aki nem messze Budapesttől’, Vereb község­ben esett el. Két súlyosan megsebesült szovjet katona^ val együtt a fasiszták kezé­re került, mindhármukat ál­latias kegyetleriséggel ölték meg. Történt, hogy a hitleristák az egyik ellentámadás során ideiglenesen elfoglalták Ve­rebet. A kicsiny szovjet helyőrség kénytelen volt meghátrálni. Velük mehetett volna Varja Ivolgina is, de két, ágyhoz kötött szovjet harcos volt a gondjaira, bíz­va, és nem akarta őket ott­hagyni. Varja Ivolgina emiatt, hogy a sebesültek mellett maradt, maga is meghalt. Becsülettel teljesítette hivatásbeli es emberi kötelességét. Az ő, és a két vele együtt agyonkínzott katona emléké­re Vereb központjában grá­nit emlékművet emeltek és minden tavasszal, amikor vi­rágba borulnak a gesztenye­fák, virágot hoznak ide az iskolások. Egy: másik esetről is sze­retnék szólni, amelynek alapját más jellegű tett ké­pezi. A fasiszták, megkísérelvén áttörni a Budapestet körül­záró szovjet csapatok gyű­rűjét, egymás után többször is rohamoztak. A mi „ka- tyusa”-zászlóaljunk által tá­mogatott lövészzászlóalj egy nagy szőlőskert szélén ásta be magát. A beállt csend­ben a katonák cigarettáztak, beszélgettek. Zaur Kalojev körül kis csoport gyűlt ösz- sze. Mesélt valamit. A Ka­lojev körül állók között ész­revettem Pjotr Galusint. egy alacsony, széles . vállú, húsz- huszonkét év körüli legény­két: szőke haj, enyhén szep­lős, világos bőrű arc, kék, mélyen ülő szemek. Mint minden fiatal fiú, semmivel sem tűnt ki a többiek közül. Es ha most visszaemlékszem rá. az csak azért van. mert tudomásom van róla, hogy nem sokkal később mi tör­tént vele. Akkor csak a kí­váncsiságával hívta fel ma­gára a figyelmemet. Szün­telenül kérdezett. A ..szünet”, a csend igen ■ hamar véget ért. Észrevet­tük, hogy a hitleristák rej­lett úton, a horhos mentén próbálták oldalról megkerül­ni a zászlóaljat, és abban a pillanatban, amikor szándé­kukat felfedeztük, az ellen­ség hatalmas ágyú- és ak- natüzet zúdított ránk. A csatatéren német páncélosok és önjárók bukkantak fel. Zászlóaljunk tűzerejével el­fojtottunk néhány ellenséges tűzfészket, kilőttünk három páncélost és két önjárót. De két páncélosnak sikerült át­csúsznia a tűzvonalon és a beásott gyalogság oldalába kerülnie. A helyzet válsá­gossá vált' és — tulajdon­képpen — eldönthette volna a harc kimenetelét. És — amikor az első el­lenséges páncélos, lánctal­paival a rögöket hányva, majdnem betört a beásott zászlóalj sorai közé — fel­tűnt Pjotr Galusin. Két tank- elháritó gránátot kötve ma­gára. a harmadikat pedig a feje fölé tartva, az acéltest alá vetette magát. Hatalmas robbanás dobta szét a fa­siszta mammutot, a másik gyáván megfordult és eltűnt a falu '■ irányában. A harcosok megdermedtek néhány pillanatra. hiszen ;rendkívüli hőstett játszódott -le a, szemük láttára. Nagyon nehéz lenne leír­nom itt azokat az érzéseket, amelyek eltöltőnek minden­kit, akik előtt mindez leját­szódott. De talán érthetővé teszi, hogy miért lendült ez­után egyetlen, szinte viha­ros erejű rohammal előre a zászlóalj. Egy fél óra sem telt bele. és mindennek vé­ge volt. Az életben maradt fasiszták eszeveszetten me­nekültek. A zászlóalj bevo­nult a faluba. N. Zabelkin a Szovjetunió Hőse „Bogárháború” Miskolcon A lakosok megértését, segítségét kérik Lapunkban már beszámol­tunk arról, hogy a közeljö­vőben egyedülálló kísérlet színhelye lesz a megyeszék­hely, közelebbről az Avas­déli lakótelep. A Natura Camping és Környezetvédel­mi Szolgáltató Társaság szakemberei tegnap, Miskol­con, a városi tanácson tájé­koztatót tartottak, ahol újabb részleteket tudtunkj meg a j'övő héten kezdődő „bogár- háborúról". SZÍNTELEN, SZAGTALAN Csótányok társaságában élni — a háziasszonyok tud­ják ezt igazán — ugyan­csak kellemetlen. A bogá' nemcsak undort kelt, hanem közegészségügyi szempont ból, is veszélyes. Irtották ed dig is, de az eljárás rend kívüli tortúrával járt é: gyakran hatástalannak i; bizonyult. A csótány ugyan is nagyon szapora rovarfé le, s az összefüggő, sok la­kást érintő központifütés- ' rendszer ideális körülmé­nyeket biztosít elterjedésé­hez. A közhiedelemmel el­lentétben megjelenését nem befolyásolja a lakás tiszta­sága. Lehet az olyan, mint a patika, lehetnek jól elzár­va az élelmiszerek — a bo­gárnak egyedül csak a vízre van szüksége. Fia egy napig rvem jut hozzá, elpusztul. A Katiira eljárása ezt a tu­ujdonságát használja ki, úgynevezett méregsávokat permetez a bogarak útjába Az általuk használt vegy­szer színtelen, szagtalan ol­dat. amely száradás után nem hagy nyomot. Csak s ovarokra veszélyes, mérge­ző. Az emberekre, állatokra nég akkor sem hat. ha mondjuk véletlenül a bőrre kerül. Nem mérgezi meg az élelmiszert sem, s ami ta­lán még ettől is fontosabb: a mentesítés idejére nem keJl kiüríteni a lakást, s az eddigiektől eltérően a kis­gyermekek is odahaza ma­radhatnak. FEHÉR KÖPENYBEN A tájékoztatón elmondot­ták, hogy a Natura munka­társai az előre jelzett idő­pontban, fehér köpenyben, - a cég emblémájával kopog­tatnak. A mentesítés ideje mintegy tíz perc, s csak az úgynevezett vizesblokkban, azaz a konyhában. W. C.- ben és a fürdőszobában dol­goznak. Ha a tulajdonos a szobában is látott csótányt, kérésére ott is, de csak a fűtőtest környékén végzik el a permetezést. Ha valaki nem tart igényt a munká­jukra, akkor nem végzik el a permetezést, viszont ezt feljegyzik., Ha később kide­rül, hogy a lakás fertőzés góca. akkor viszont már közbelép a KÖJÁL... A lakóte'eoiak érdeke te­hát. hogy beengedjék a fe­hérköpenyeseket. A Natura pedig rendkívül ..-gy hang­súlyt fektet a gyors, pontos munkára Embereik igye­keznek alkalmazkodni a "la­kókhoz- csak akkor dolgoz­nak, ha a „háziak” otthon vannak, s ha kell szombaton, vasárnap végzik el munká­jukat Nagyon fontos az, hogy minden lakásba bejut­hassanak. mert egyetlen megmaradt fészek., elég egy egész lépcsőház megfertőzé­sére. A teljes mentesítés után pedig szolgálatot szer­veznek. amely azonnal köz­belép. ha gyanús jeleket ta­pasztal. Ha sikerül az Avas- dél teljes mentesítése, akkor a Natura megbízást • kap, hogy ezt a munkát az egész városban elvégeszze. (udvarfly) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom