Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-11 / 36. szám

1'9#1. fefcroäf T2„ e-s&t&ri&'fr

r ÉSZAK- MAGYARORSZÄ& 3 -»

Bezárják az aiberitelepi aknát, a rudolfteiepit fejlesztik

Propram

m szreMtiiéii

f A borsodi bányászlúrsada- lomra a jövőben niég nagyobb feladatok várnak, a jelenlegi 5,3 millió tonnánál is több szenet kell termelniük évente. Méghozzá úgy, bogy javuljon a gazdaságosság. A létszám pedig csökken,- a kedvező intézkedések elle- néx'e egyre kevesebben dolgoznak az iparágban. A követelményeknek,, tehát' csakis akkor felelhet meg a szén-, bányavállalat, ha nagytermelékenységű aknákat nyit, illetve fokozza az üzemelő termelőegységek teljesítményét, .Tulajdonképpen: az erők koncentrálására, teljesebb kihasználására van szükség. Ezeknek a szempontoknak a »figyelembe vételével kezdtek beruházást a rudolftelepi négyes aknánál.

— A fejlesztés a második évébe' lépett — tájékoztat Simon Péter aknavezető. — Több mint 50 millió forintos program megvalósításáról van szó. A jövő évben kell a munkálatokat befejeznünk. Utána naponta már 2400 ton- .na szenet akarunk felszínre küldeni.

A terv egyik része a szénmező lefejtésének bővítésére irányul. Az alberttelepi almában 1982-ben tulajdon- : képpen megszűnik a terme- j lés, már csak a kisebb pil- í léreket, csonkokat fejtik vissza. Ez korántsem azt je- , lenti, hogy elfogyott az alberttelepi szénvagyon. Az úgynevezett keleti alsó bányamezőben, a négyes telepben ugyanis naponta még 1200 tonna szenet lehet kibányászni, legalább a hatodik ötéves tervidőszak végéig, Az alatta Jevő ötös telep : szénvagyona még gazdagabb: j innen még az ezredfordulón is 1500 tonna szenet termelhetnek naponta. *

— Ezek a területek azonban nagyon távol esnek az akna bejáratától — magyarázza Simon Péter. — IlosZ'- szúak a szállítási útvonalak, sokba kerül a szén földalatti fuvarozása. A kiadások jelentős hányada megtakarítható azáltal, hogy nem az albegtlelepi, hanem a készülő üj aknánkon szállítjuk ki majd a termelvényt.

Az utóbbi mondat második fele rávilágít a beruházás másik összetevőjére, nevezetesen arra, hogy korszerűsítik a bánya szállítási rendszerét. Kihajtanak egy 2600 méteres, betonidomma] biztosított lejtősaknát, ezen továbbítják a szenet a külszínre. Nem egészen száz- méteres szakasz elkészítése van már csak hátra, ennek határideje június elseje. A lejtősaknához kapcsolódik egy 600 méteres szállítóvágat, melynek falát a TH-íveken kívül beton habarccsal is megerősítik. így aztán valóban hosszú élettartamú lesz. További két, bányafolyosó kihajlására, illetve kereszt- metszetének bővítésére is sói’ kerül; az egyik az alberttelepi mezőben lefejtett szén szállítására szolgál majd, a másik a gépesített személyszállítást biztosítja. Építenek a föld mélyében egy 26 méter magas.-0 méter átmérőjű tárolóbunkert is, melybe egyszerre ötszáz tonna szén üríthető. A létesítményeknek júniusig kell elkészülniük.

— A munkálatokkal jól

haladunk — mondja az ak- navezető —, tartjuk a határidőket, Néhány részterületen pedig előnyünk van. Dicséretet érdemel a vágatok építésében közreműködő

Orosz Imre és Pördczki József szocialista brigádja, mindkettőt a Vállalat Kiváló Brigádja cím elnyerésére terjesztettük fel.

A fentiekből bizonyára ki- érződik, mennyire fontos és megerőltető fejlesztési 1 programot kell a rudolftelepi bányászoknak megvalósítaniuk. A termelési feladat teljesítése mellett, Az akna kollektívája ebben is kiemelkedő munkát végez, hiszen az elmúlt évi tervének 116 százalékra tett eleget és 55 ezer tonna szenet bányászott ki az előirányzott mennyiségen felül Hasonlóan sikeresen kezdték az idei esztendőt a rudolf telepiek; januárban 5 ezer tonnás többlettermelést produkáltak.

Visszatérve a jövőre: milyen mértékben növekszik majd az akna termelése a beruházás révén? Az akna- vezető válasza:

— A hetedik ötéves tervben már 2500 tonna szenet akarunk felszínre küldeni naponta. 'Eves szinten tehát mintegy 700 ' ezer tonnát. Amennyibep viszont növekszik az igény a szén iránt, nem elképzelhetetlen a termelés további fokozása sem.

Rudolftelepen régi hagyománya van a bányászkodásnak. Az akna a község közepén található, s végeredményében „belőle él” a lakosság. Errefelé sok családban apáról fiúra öröklődik a mesterség. Nos, a mostani dolgozók is nyugodt szívvel adhatják gyermeküket vájárnak, hiszen a kenyerük biztos. A jelenleg Ismert lefejthető szénvagyon ugyanis 15 millió tonnára tehető. Vagyis legalább 2000-ig elegendő. A föld mélyében azonban ennél is több a szén, csak fel keli kutatni.

A kérdés tehát eldöntetett: a rudolftelepi bányászatot fejlesztik, az alberttelepit ugyanakkor fokozatosan megszüntetik. Ez azonban, gondolom, nem egyenlő az ottani bányászok szélnek erjesztésével.

— Ettől senkinek sem kell tartania — hangsúlyozza Simon Péter —, mi mindenkit foglalkoztatunk majd.. Már most készülünk, a nagyobb létszám elhelyezésére. így 1500 személyesre bővítjük a fürdőt, az öltözőt. Nincs kizárva, teljesen új szociális létesítményt építünk.

Kolaj László

Mikor készül el?!...

Még mindig épül a Putno- ki Vegyesipari Szolgáltató Szövetkezet telephelye. A munkálatokat 1977-ben kezdte meg a helyi építő- és szakipari szövetkezet, valamint a TÖVÁLL, s 1979. közepén bekapcsolódott a bonyolításba a Borsod megyei Beruházási Vállalat. Eddig két cikkben foglalkoztunk az építkezéssel. Az elsőben beszámoltunk azokról az áldatlan állapotokról, amelyek akkor a beruházáson uralkodtak. Második írásunk már jobb közérzettel méltatta az. építők erőfeszítéseit, s az derült ki. hogy várhatóan szeptember 30-ig, mármint 1900 szeptember 30-ig, de legkésőbb december 31-ig műszakilag átadják a telephelyet. Ahol eredetileg épült volna vegytisztító, mosoda, cipöjavitó, tv-rádiószerelő részleg, ruhaipari javiló. szociális létesítmény, tehát minden, ami megközelítően 200 (!) község szolgáltatásához kell.

Immáron egy újabb év februárját mutatja a naptár, s Ottjártunkkor azt a tájékoztatást kaptuk, hogy minket csak áprilisra várnak, mert akkor lesz az átadás. Mi tagadás szívesen írnánk áprilisban az átadásról, de úgy tűnik, addig még sok a tennivaló ... Föltehetnénk a költői kérdést: ki, vagy kik tehetnek a történtekről? De nem „tesszük fel”, ugyanis valójában alig lehet valakit elmarasztalni az építők közül. Miként arról már a második írásunkban is beszámoltunk: erőn felül vállalt, vagy vállaltattak^ az építőipari 'szövetkezettel. Sem anyagi, sem műszaki, sem szakmai feltételeik mind a mai napig nincsenek meg a sikeres, gyors munkához. Ez lény. Ugyanakkor az is, hogy az elmúlt fél év során lényeges előrelépés történt az építkezésen. Sok látványos dolog végre megszületett, azonban most aprólékosabbak a feladatok, s jóval több műszaki hozzáértést követelnek. A kazánházban a munkások elmondták, hogy voltaképpen azért nem tudnak haladni, ment várják a szerelőt, az igaza szakembert, aki majd irányit, ök is tudják, amit megtanultak, de ezt, ilyen külföldi gépszerelést nem tanultak. Nos, jelenleg ez a legnagyobb gond: a hozzá nem értés. Közben telik az idő, szép csendesen várunk jó magyar szokás szerint: majdcsak kialakul. Reméljük az áladásról is beszámolhatunk.

Ka. 1.

A» Miskolcon épülő belvárosi lakótelep második üteménél az Esiak-magyaiorszagi Állami Építőipari Vállalat dolgozol gép segítségével A sorban 10 centiméter átmérőjű műanyag csöveket fektetnek le a föld felszínétől körülbelül egy méter mélyen. A földbe került csövekben telefonkábelek fognak húzódni, melynek a szerelési munkálatait a posta szakemberei végzik majd el.

Fojtán László felvétele

A Dunántúl már érdeklődik

Mipnia Füzérkajafán

Amikor a pálházi Rákóczi Termelőszövetkezet a .környék kis falvaiba ipari üzemeket kezdett telepíteni, sokan nem nagy jövőt jósoltak a melléküzemági tevékenységnek. Köztudomású, hogy Zemplén talán legszebb vidéke a Hegyköz, de ipari üzemekben szegény.

Az igaz, hogy gyorsan cselekedtek. Rekordidő — három hónap — alatt átalakították Kovácsvágáson a hajdani tsz*-irodát és kultúrhá- zat, hogy a melléküzemágnak helyet biztosítsanak. Az ELZETT Müvek sátoraljaújhelyi gyárával kötöttek olyan szerződést, hogy a Zsiguli- programon belül különböző bérmunkákat végeznek. Kezdetben, amíg az asszonyok be nem tanultak, az ajtózárak alkatrészeit csiszolták itt. Napjainkban a két műszakban dolgozó ötven nőnek már komolyabb feladatokkal kell megbirkóznia, így . különböző ajtórugók megmunkálásától kezdve, a kiiincsformáláson át, a tűzoltókészülékek alkatrészeinek elkészítéséig. Az üzem hárommillió forint árbevételt biztosít a termelőszövetkezetnek, amelyből egymillió forint a nyereség.

Talán az itt elért jövedelem is közrejátszott abban, hogy úgy döntöttek: a melléküzemágak kiépítését fokozni kell. A kedvezőtlen adottságú gazdaságnak

ugyanis más lehetősége nincs, hogy az alaptevékenység veszteségeit valamilyen más ágazattal kiegyenlítse, vagy

csoportvezető

AZ ÉRV MISKOLCI Üzemigazgatósága Miskolc határában fekszik. Az apró iroda- . épület, a nem túl nagy szociális épület és. a kis műhely szinte elvész a birtoknyi és nagy tartalékokat rejtő területen. A műhely és a hozzá tartozó raktárépület felszerelése korszerű, ami érthető, hiszen rendkívül értékes munkagépek és gépjárművek javítását végzik. Meglepő a gépjavítóknál szokatlan rend és tisztaság ....

Tóth Béla géplakatos, gépkocsiszerelő csoportvezető bemutatkozáskor — mint azok az emberek általában, akik olajos, gépzsíros szerkezetekkel dolgoznak — szabadkozva nyújt kezet.

— Az igazgatósághoz 1972-ben jöttem dolgozni. Korábban, tizennyolc éven át a Lenih Kohászati Művekben voltam ügyeletes lakatos. Ha azt kérdezi, hogy jobb-e itt, igennel kell válaszolnom. Igaz, sok szállal kötődöm a kohászathoz. Olt szabadultam 1954-ben, ott tanultam és ismertem meg a szakma ezernyi fogását, ám az is igaz, hogy nem volt szabadnapom, nem volt ünnepem, mert négy műszakban dolgoztam.

— Itt állandóan délelőttös vagyok és délután fél hattól — akkorra érele haza Vattára — már viszonylag szabad a délutánom. Kétszobás családi házban lakom. Most bővíteni, építeni tovább és körülötte egy ötszáz négyszögöles portán gazdálkodom. Aprójószágot, kacsái, csirkét tartunk és a kertben is akad állandóan munka. i

— Itt, benn pedig... Nekem a munkahely talán több is, mint a második otthonom. Nem is lehet másként, mert a drága, több millió forint értékű gépek — amelyekhez sajnos nem nagyon lehet alkatrészeket kapni — naponta feladják a leckét. Törni kell a fejünket azért is, mert az üzemigazgatóság gépeihez igen értékes, nagyon drága import alkatrészek szükségesek, s ezek helyettesítése nekünk, szerelőknek is érdekünk.

— Nézze meg — mutat néhány alkatrészre —, ez a dugattyú több mint 25 ezer forint, a tömszelence is több ezer forintba kerül és egy parányi fúvóka értéke is eléri a hatezer forintot.

Nézem a méregdrága alig-alkatrészeket és szinte nem akarok hinni a szememnek. Ezek az árak viszont érthetővé teszik számomra is, hogy a csoportvezető és társai miért igyekeznek jószerint minden költséges és nehezen beszerezhető alkatrészt saját maguk -elkészíteni, újítani.

Tóth Bélának a javító-szerelő munkán kívül törődni kell az emberekkel is. A munka irányítása is rá vár, sokszor kell talpalni a MÉH-telepeken használható anyag után és bőven van adminisztratív teendője is. Viszont amit tesz, azt jól csinálhatja. Így ítélik meg a vezetői is, hiszen kétszer nyerte el a kiváló dolgozó címet, az Országos Vízügyi Hivatal elnökének dicséretében is részesült, idén pedig Kiváló Munkáért kitüntetésre terjesztették lel.

— EBBEN AZ ÉVBEN több lesz a felada. lunk. mert háromszor annyi építési munkát kell elvégezni — mondja búcsúzóul. — Számunkra ez annyit jelent, hogy az Élüzem cím ismételt elnyeréséért idén még többet kell hajtani.

— Buchet) —

jövedelmezővé tegye. Füzér- kajalán a volt általános iskola átalakításával, egy új üzemet létesítenek, ahol a magas feszültségű vezetékek támszigetelőit gyártják majd. A termelési adó terhére 3,1 millió forintot fordíthat a szövetkezet fejlesztésre, s ez az összeg elegendőnek tűnik ahhoz, hogy az üzemeket bővítsék.

A füzérkajatai üzemben harminc asszonyt foglalkoztathatnak, akik a TVK-ból szállított speciális műgyantát öntik formákba. Ennek az új szigetelőanyagnak nagy jelentősége van, hiszen az ipari porcelántól törésállóbb, tartósabb és főleg olcsóbb. A Dunántúlon már nagy az érdeklődés az új anyag iránt. Kaposvári, simontomyai, pécsi üzemek jelentkeztek vevőként. Sajnos a megye üzemei későbben kapcsolnak, pedig a műanyag szigetelők

felhasználásával, még a je) lenlegi kis kapacitás mel-i lett is hárommillió forintnak megfelelő dollárt lehetne kiváltani.

A szövetkezetben nggy jövő elölt áll a melléküzemág. A felmérések szerint száz asszonynak tudnának munkát biztosítani, ami a munkalehetőségekben szegény Hegyközben nagy szó. Ha az igények növekednének, a szigetelőgyártó üzemben akár a tízmilliós árbevételt is el lehetne érni. Közelebb állnak a célokhoz a kovácsvágási üzemben, ahol az év közepétől bérmunka helyett kooperációs szerződés keretében dolgoznak tovább. Ez azt jelenti, hogy az árbevétel megháromszorozódik, s a növekvő termelés nagyobb jövedelmet is ígér.- ki — 1

Bodrogköz

Nehéz tavasz előtt

Kopik a hó a bodrogközi mezőkön, s így mind szembetűnőbbé válik, milyen sok víz maradt még vissza ezen a tájon, a múlt évi szokatlanul nagy mennyiségű csapadékból. Az errefelé szokásos 550—600 milliméteres átlagnak csaknem a kétszerese zúdult 1980-ban a bodrogközi földekre, aminek nemcsak a tavalyi termés látta kárát, hanem az idén is megsínyli ezt a mezőgazdaság.

— Nehéz tavasz előtt áll az egész Bodrogköz — tájékoztatta Sárospatakon a gazdaságvezetők tanácskozásának résztvevőit Karajz Miklós, a Kossuth Tsz és a TESZŰV elnöke. — Tizenhárom árhullám vonult le a Bodrogon, s ezt követően olyan magas volt a belvíz, amilyenre csak a Tisza-sza- bályozást megelőző időkben lehetett példa. A mi gazdaságunkban, de szinte valamennyi bodrogközi tsz-ben is, nagy kárt szenvedett a nyár elején még rekordtermést ígérő búza, kukorica, napraforgó, takarmány. Csupán a Kossuth Tsz-ben 27 millió forint értékű terméskiesést állapítottak meg.

— Mérleghiánnyal zárja léeszünk a múlt évi gazdálkodását. s hogy ez viszonylag még nem olyan súlyos, mint amilyet az elemi csapás után várni lehetett, abban a kiegészítő üzemági tevékenységből és a közös vállalkozásokból származó bevétel jótékonyan közrejátszott. De nem szabad elfelejtkeznünk tagságunk szór1 galmáról és felelősségérzetéről,'ami lehetővé tette, hogy szinte emberfeletti erővel betakarítsuk az utolsó szem gabonát is. A nehézségek ellenére is sikerült biztosítani a szálas- és ab rak takar-) mányt értékes szarvasmar-» ha-állományunk átteleltetésé-j hez.

A bodrogközi talajok javi) tása szempontjából oly fon) tos meliorációs tervét az el) múlt öl év alatt teljesítette a Kossuth Tsz, ennek haté) konyságát azonban mindenképpen csökkenti a tartós belvíz, amely csaknem teljesen tönkreteszi az utóbbi években a szántóföldekbe bedolgozott szerves- és műtrágya menny iséget. Ugyancsak a belvíz az oka, hogy a tsz-ben kevés az őszi vetés, és sohasem volt annyit szántatlan terület, mint amennyivel ez idén várja a gazdaság a tavaszt. De hasonló a helyzet Tiszakará- don, Cigándon, Ricsén és a többi bodrogközi szövetkezet; valamint az állami gazdaság földjein is.

Mi sem bizonyítja ezt jobban. mint az. hogy az .ÉVÍZIG tiszakarádi és törökéri szivattyútelepei egész télen éjjel-nappal dolgoznak; mert máig sem sikerült még a Bodrogközből levezetni a múlt évi víztömeget. Az 1980-ban elszenvedett csapáa sürgetővé teszi a bodrogközi belvízrendszer fejlesztését; amire az új ötéves tervidőszakban sor kerül.

Nehéz tavasz, nehéz esztendő következik a. bodrogközi gazdaságokra, hiszen a súlyos belvízkárok még sokáig éreztetik hatásukat ezer» a vidéken. A vezetők és a tsz-tagok azonban nem vesztették el reményüket, bíznak önmagukban, szorgalmukban, szakmai tudásukban, s egyelőre az is sokat segítene rajtuk, ha a mostani kemény, száraz telet száraz la) vasz követné.

H. J. é