Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-07 / 32. szám
£5ZAC4tf*€ftAftOtSZAG 4 1981, február 7,, sssornfeat Szakkörök, klubok alapjain fi ház Élve j l f A lány arcán nem mutat- : kozik megrökönyödés, pedig hanggal ezt mondja: — Nem, ez nem fürdőkád .... ez egy csónak a Tiszán, Előtte meg egy fnerülni készülő búvárt lát... Persze, könnyű ennek a lánynak, ő maga is búvárkodik, én meg csak itt fecsegek a montázsasztalnál. A művelődési ház vezetőjére kell várakoznom, míg néhány tamácsot ad a film- és fotókör stúdiójában a vágáshoz. Mielőtt újabb bakit követnék el, időtöltésül felsétálok a bejárati előtérbe, van itt is innivaló: „Görömbölyi cíllanastök” fotókon. A képekről éppoly jól kiderül, ahogy a városi autóbusz ablakaiból is látnivaló volt: bárhogyan is beépült közigazgatási része már Görömböly Miskolcnak, sokarcúan őrzi még a falusias jelleget. Amikor Borkúti Lászlóval, a várrosi művelődési központ görömbölyi művelődési házának: vezetőjével sikerül időt szakítanunk a beszélgetésre, es. kerül szóba először is. — Arra szegődtünk, hogy az iifct élő emberek mindennapi életéhez szabott szórakozási, művelődési lehetőséget nyújtsunk. Görömböly periférikus városrész, falusias jellegét még mindig hordozva. A közösségi élet hagyományai is ebből fakadtak, s még a 60-as években raagyon erősek voltak. Aztán sokáig nem működött itt a művelődési ház, a három- három és fél évvel ezelőtti nyitáskor csak 1 az lehetett a célunk, hogy új művelődési szokásokat alakítsunk ki, érdekeltté kellett tennünk az embereket abban, hogy látogassák intézményünket, meg kellett teremtenünk a szórakozó, művelődő kisközösségek működésének: feltételeit. — És miiyen eredménnyel jártak? — Ma már sok életképes szakkörünk, klubunk van. Itt van például a film- és fotókörünk; az ezekben dolgozók, azon túl, hogy megtanulnak bizonyos képi ábrázolást, s ezzel másokra is hatnak, igen fontos dokumentációs munka részesei is. Ami például ma az itteni életnek egy fotós megörökítése — az tizenöt, húsz év múlva már történelem lehet ... Díszítőművészeti szakkörünk hat éve alakult, tevékenységük azóta is folyamatos, nekik mindvégig volt helyük, egy időben a könyvtárban kaptak otthont... Az jtt élők ma már büszkén emlegetik a kétéves múlttal rendelkező pávakört is, melynek jelenleg 26 tagja van; asszonyok, férfiak a közös éneklés szeretele révén lettek rendszeres látogatói művelődési házunknak... A kör tagjait, a dalosokat magam is többször láttam már a ház körül „süíögni”, s gyakran adhattunk hírt szerepléseikről. A statisztikából most kiderül, hogy az elmúlt évben minden két hétre esett egy fellépésük. Egy időben iskolások is feltűntek közöttük, énekeltek és táncoltak.... rájuk építve működteti most a művelődési ház a gyermek táncszakkört. Másféle rugalmassággal lett a korábbi nyugdíjasklubbói felnőttklub, rendszeres programmal, többek között olyan közhasznú ismereteket nyújtva: mint a szőlőtermesztés vagy a nyúltenyésztés aktuális kérdései... mert ez is Görömböly... S ha már korábban emlékidézést tartottam: néhány évvel ezelőtt — nem hivatalosan — többször is alkalmam I volt találkozni az ifjúsági klub akkori tag jaival; igen jó benyomást keltett bennem tevékenysé gük. Borkúti . László — akkor még klubvezető volt így emlékezik: — Az valóban jó csapat volt, de velünk is i megtör tént az a hétköznapi dolog, hogy családot alapítottunk... Legalább négy házasság „született” onnan, fiatalabbak jöttek a helyünkre ... S most, a legjobb ügyelő sem szervezhetné jobban, végszóra ránk nyit a mai ifjúsági klub vezetője, Má- riássy Ferenc. Ö folytatja: — Tulajdonképpen tavaly volt a vízválasztó,' akkor „öregedtek ki > a régiek”, kilencen maradtunk. Jelenleg 41-en vagyunk, s nem kizárólag görömbolyiek ... A lelkesedés a régi. A művelődési ház vezetőjétől illik azért a tervekről, a jövőről is érdeklődni: — Rövidén abban fogalmazhatom meg terveinket, hogy szeretnénk mindazt, amit csinálunk: még jobban csinálni a jövőben. Jó a kapcsolatunk a helyi társadalmi szervekkel, 1 működő kiscsoportjaink jó alapot teremtenek a további munkához!. S ezzel bevégezhetnénk, de még nem végeztünk. Még visszá kell' térnünk a film- körstúdióba, megnézni azt a filmet, amivel Debrecenben — a tájegységi amatőrfilmszemlén — harmadik díjat nyertek, s jogot az országos bemutatóra is. A film címe: Mindennapi kenyerünket... Hogy miről szól? Egy miskolci toronyház szemétüritő- jének gyűjtőjében — „takarítás fejében” — él egy ember ... A film 1980-ban készült. T én agy József A színes tv-szerviz Naponta 50—80 színes tévékészülékét javítanak meg a GELKA Szűcs Sámuel úti szervizében. Miskolcon a színes tévék javítása, a fekete-fehér készülékek 25 százalékát teszik ki. A szervizben két ember csak színes készülékek karbantartásával foglalkozik. A hat kiszálló műszerész is végez házaknál kisebb-nagyobb javításokat. Az elmúlt év végén — december 8-án — üzemelték be az ország legkorszerűbb szer vi zegy ségé1 az Avas-déli lakótelepen, ahol szintén foglalkoznak színes tévékészülékek javításával. Képünkön: az 501- es számú szervizben Her- czegh István műszerész színes vevőkészüléket javít. Éoió: Laczó J. Bartókműsorok Új felvételek bemutatásával, illetve korábban már sugárzott műsorok felújításával emlékezik meg a televízió Bartók Béláról, születésének 100. évfordulóján. A centenárium alkalmából született meg — nemzetközi koprodukcióban — a Kékszakállú herceg vára című Bartók- opera új tv-változala Szine- tár Miklós rendezésében. A két énekes Sass Sylvia és Kováts Kolos, a Londoni Szimfonikusok Zenekarát Solti György vezényli. A mű a Zenés Tv-színház ünnepi programjaként jelenik mega képernyőn március 24-én. Moíiüüigiiiális A sztálingrádi csata újabb monumentális emlékműve készül el a Szovjetunióba^ — az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére. A Nagy Honvédő Háború hőseinek tiszteletére, az egykori csatamezőn, a .Volga pariján felavatandó kompozíció több részből áll. A hatalmas gránittalapzaton helyet kap az egykori haditechnika: harckocsik, repülőgépek, ágyúk, Katyusák, a sztálingrádi csa ta múzeuma és archívunta, az összecsapások során csaknem elpusztult malom rom jai és a jelen: Volgograd címere a hős várost megillető aranycsillaggal. Az emlékmű része ' lesz a csalta végső szakaszát] az 1943. január végi helyzetet ábrázoló körkép is. Vendéglátás és közművelődés Korunk emberének érzéseit, gondolatvilágát, úgy tűnik, egyre pontosabban, differenciáltan igyekszik kifejezni, közvetíteni a dzsessz. Erre utal az a jó értelemben vett népszerűség is, ami mostanában már világjelenségnek tekinthető. Miskolc zenei életéről az utóbbi időben viszonylag sok éríékelő-méltató írás jelent meg. Ezek főként a klasszikus zene területét érintették, szólva azokról a dicséretes vállalkozásokról, amelyek névén együttesek, zenei műhelyek jöttek létre. Öt hónap beit' el azóta, hogy a Miskolci Vendéglátóipart Vállalat és a Miskolc városi Művelődési Központ szervezésében a korábban Sörgödörként ismert vendéglátó helyiségben megnyílt — az országban elsőként — egy olyan dzsesszpince, ahol minHétfőn a tévében Népdalverseny — borsodiakkal JL A „Röpülj páva!3’ országos népdalverseny rádiós elődöntői után örömmel sízóltunk' megyénk képviselőinek nagyszerű szerepléséről. A sikerben való pihentetésre nem sok idő maradit: február 9-én, hétfőn ugyanis elkezdődnek a verseny középdöntői, s ezeket három egymást követő hétfőn — rendkívüli adásnap •keretében — már a televízió is közvetíti. A műsor,szerkesztők jóvoltából már az első alkalommal lesz miért a képernyők előtt izgalmunk: egy csoportunk és két szólistánk is színpadra lép majd. A Takta- harkány és Vidéke Áfész férfi népdalköre még csak négyéves múltra tekinthet vissza, ám e rövid idő alatt is szép sikereket tudhatnak magukénak. Az országosan kiváló minősítéssel rendelkező csoport tagjai, szövetkezeti dolgozók, gyári munkások; művészeti vezetőjük Szántó Erzsébet. Az elődöntőkből a taktaharkányiakhoz hasonlóan magas pontszámmal, biztosan jutott a középdöntőbe Mile Mária, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatának harmadéves oboa szakos hallgatója, másik szólistánkat — Tózsa Tamás Józsefet, a nekézsenyi pávakör tagját — közönségszavazatok juttatták újabb szereplési lehetőséghez. A televízió egyébként ma, szombaton este fél 7 órától sugároz információs műsort a népdalverseny középdöntőinek résztvevőiről. (t. n. }.) den este dzsesszt hallgathat a közönség. Örömmel írhatjuk le, hogy Miskolcon van nak olyan dzsesszzenészek, akik a hazai dzsesszélet élvonalába tartoznak. Például Balogh Gyula, az említett dzsesszpincéhen játszó BGY trió vezetője, aki számos nemzetközi fesztiválon nagy sikert aratott virtuóz zongo rajátékával. Legutóbb a debreceni nemzetközi dzsessz- fesztivál alkalmából. Méltat ta ezt a Jazz Fórum című nagy tekintélyű, a világ minden táján megjelenő szaklap. A koncentrált özsesszjáték szellemileg és fizikailag egyaránt rendkívüli módon igénybe veszi az előadókat. Estéről estére színvonalasan játszani ezt a nehéz műfajt, csak őszinte elhivatottsággal lehet. Szolnoki Zoltán, a BGY-trió dobosa született tehetség. Nagy, ígérete a dzsessz világának. Bár csak öt hónapja játszik a trióban, a korábban klasszikus zenévei foglalkozó Leszták István bőgős, tehetségét igazolva egyre jobban beváltja a hozzá fűzött reményeket, s kitűnő kísérő játékával partnere a virtuóz zongoristának és dobosnak. A miskolci dzsesszpince rangját fémjelzi, hogy örömmel koncerteztek itt hazai és külföldi neves szólisták, együttesek. Reméljük, hogy a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat és a Miskolc városi Művelődési Központ az érdekek megfelelő egyeztetésével továbbra is szívügyének tekinti és támogatja, továbbfejleszti ezt a nagyszerű vállalkozást, amely egyrészt a vendéglátás minőségi előrelépését jelenti, ugyanakkor a közművelődést is szolgálja. Ka. I. Kápolnai tél Mégpedig tornakápolnai. Merthogy az’ én tudomásom szerint is van például Sajó- kápolna, sőt Kápolna csak úgy egyedül, magában, nem is messze, a szomszédos Heves megyében. És nyilván . akad még az országban másfelé is olyan község, amely a kápolna szót nevében megőrizte. Kisebbék. nagyobbak, szépek, kevésbé szépek. Ez a „miénk” például kicsi. Nagyon kicsi. És szép. Nagyon szép. Nagynak egyébként soha nem volt nagy, de valamikor mégiscsak tekintélyesebb településnek számított. Ügy elfogyott azonban, akár a telihold. Az égen ma már csupán az utolsó negyed sápadozik. Amikor most legutóbb ott jártunk, hó borított mindent. Fehéren, tisztán, békésén. Hogy ván-e meg a hóból azóta is, nem tudom. Itt Miskolcon, ha kinézek az ablakon, már nyoma sincs. De ki tudja'. Ott hátha még maradt belőle. Persze, ha nincs. az sem baj. Pozsgai Béni bácsi unokája — ha Barcikárói újra meglátogatja kápolnai nagyapját — legfeljebb nem a tyúkokat fogja hógolyózni. Talál helyette más játékot Mert biztosan talál, hiszen az egész környék gondtalan játszadozásra csábít. Hogy a játszótárskeresésben lesz-e szerencséje, azt viszont nem tudom. Bizony, néhány házzal odébb, Kolláréknál a sa- jószentpétei i unoka, Szerencsi András jogosan panaszolta: nemigen van kivel játszania. Ami igaz, az igaz. Itt Tornakápolnán manapság nern túlságosan gyakori a gyermekáldás. Ez nemcsak azért van, sőt elsősorban nem azért, mivel ma már minden faluból, tehát innen is városba viszik ei szülni a kismamákat. Más itt a baj. Nem nagyon találunk olyanokat, akiket a kismama korosztályba még besorolhatnánk. Kollárékhoz a falu talán legszebb téli ünnepén, a disznóölés kellős közepén /toppantunk be. Munka volt bőven. Két. hízót, vágtak. Asz- szony, ember, aki- csak talpon volt, mindenki szorgoskodott. A húst már az esti vacsorához sütötték, de közben töltötték a hurkát, kolbászt. sózták a füstölőre szánt szalonnát. Olyan’ családot összeszólító ünnep a disznóölés errefelé. Természetes, hogy otthon volt minden gyermek, unoka és persze a vők is, akikre többek között a zsírsütés felelősségteljes feladatát bízták. A gazda Kollár József, aki a perkupái téeszben, mint gépszerelő dolgozik, munka ide, teendő oda, szíves szóval, vendégnek kijáró tisztelettel kóstolóra invitált. S par őszinte szóra. Elbeszélte: a gyerekek már máshol élnek, ő azonban — bár még csak 54 éves — nem akar innen elköltözni. Mosolygott, a fejét ingatta, nem menne ő el semmi pénzért. Vadregényes, szép vidék ez, vadászgatni is szeret; ahogy< mondta, kimondottan neki teremtette a teiTnészetfelelős. Tar Gyuláné, a nem is tudom, hányadik . szomszéd, ugyancsak hasonlót bizonygatott: mi öregek már itt maradunk ... Taíán itt, talán nem..: Pozsgai bátyám mindenesetre félig tréfálkozva megjegyezte: ezt az ittmaradást sem lehet száz százalékosnak venni, hiszen feltalálták már az öregek otthonát. Ahol ’ ma még laknak a faluban, olt legtöbb helyen ugatott a kutya. Ebből tudtuk, nem kihalt a ház. Meg hát a jószágnyomokból, s hóban sepert utakból. Pozsgai- éknál az ámbitus szőlőlugasán még a tavalyi szőlő l'ony- nyadozott a csupasz venyigéken. Mutattam, de az öreg legyintett rá: nem való az semminek. Majd jön a tavasz, új hajtások, s addigra a madarak is lecsipegetik, bár tudomásom szerint azok sem nagy barátai a savanyúságoknak. Hírként mondták — reménykedő optimizmussal —■, hogy a közelmúltban elkelt a községben egy házhely.' s egy üres épület is gazdára talált. Bizakodnak egy csipetnyit a kápolnai Öregek. A 6i .éves Farkas Pista bácsi még uránt, aranyat és platinát is emlegei. Hogy ez található a földben, itt Torna- kápolna környékén. Fúrtak itt 25-ben, 26-ban. Akkor . mondlá a [öíűrómester. bizonyos Kruppa nevezetű. Aztán voltak itt 68- ban. 6fl-ben is fúrni, a pécsiek. Ki tudja ... Hátha egyszer még a hírünk szárnyra kél a világban . . Nemesfém-remények, kedvesek, bájosak. Az én reményeim igazán szerényebbek: a jó levegő. Bár Kollár Józsi bátyám szavai — amelyek azóta mindig bennem motoszkálnak — ezt erősítik: — Szívinfarktusban itt még nem halt meg senki . .. Ilajdii Imre Értesítjük wasériótnkot és szövetkezeti tagjainkat, hogy Felsőzsolca, Onga, Sajólád és Nyékládbáza TUZÉP-telepeinken folyamatosan rr i « r i megren a lyukóbányai szén A szenet művi áron értékesítjük és házhoz szállítjuk [ofészS
