Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-01 / 27. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1981. február 1., vasárnap Testvérmegyénk életéből Neubrandenburgi városrészlet Lexikonok ói kötetei • Lexikonok új köteteit je­lenteti meg ebben az évben az Akadémiai Kiadó. A ne­gyedik kötethez érkezik a Magyar Néprajzi Lexikon, amely a magyar népi kultú­ra hagyományos megjelené­si formáit dolgozza fel. A Magyar Életrajzi Lexikon el­ső kötete 1967-ben a máso­dik pedig 1969-ben jeleni meg először, s ma már szin­te utolérhetetlen az üzletek­ben. A 11 ezer lexikoncik­ket tartalmazó 2 kötetet ez évben újranyomják, és elké­szül a harmadik kötet is. amely az 1967 június és 197!!. szeptember közötti idő­szak legfontosabb adatait tartalmazza. A harmadik kö­tetben is csak lezárt élet- pályájú személyekről lesz szó, de ez a könyv sem lesz valamiféle írásos panteon. SÍT II iíbilíllü a J* * I V MS l Íj íj. :• U i’i íS'HBÜ.-«-'é bűin ■Ú.Ú Hogyan lehet a leg­® egészségesebb, legszebb lakókörnyezetet bizto­sítani? Milyen hosszú az út a lakás és a munkahely kö­zött? Hol van — elérhető közelben — a kikapcsolódás­ra, pihenésre lehetőség? Ezeket az ember minden­napjai számára nagyon lé­nyeges kérdéseket nemcsak felvetik az NDK városainak gazdái, hanem meg is talál­ják ró a választ. Példa er­re többek között Neubran­denburg városa, amely 700 éves története során nem fejlődött annyit, mint az el­múlt évtizedekben. Neubrandenburg a vidék agráripari tudományos köz­pontja, ahol nemcsak új -la­kóépületek egész sora mu­tatja a változást, hanem a lakosság is: a lakosok több­sége jól képzett szakmunkás, mérnök, tudományos mun­katárs, a szellemi-kulturális élet buzgó előmozdítója. Valaha a középkorban a várost körülvevő várfalak között érezték magukat biz­tonságban az itt lakók. Pe­dig a városból érdemes ki­tekinteni, a környezet har­monikus szépsége a sokeme­letes házak felső emeletéről nézve különösen szembetűnő. Az egykori városfalnál, amely ma az óvárost fogja körül, kezdődik a 10 km hosszú és 2 km széles Tollense-tó, er­dős partjaival. A tervezők a táji szépsé­gek, a történelmi műemlé­kek és a mai városépítészet összhangját igyekeztek meg­teremteni ebben a városban, mégpedig sikeresen. Nem­csak az esztétikai szempon­tokat veszik figyelembe, bár ezek egyáltalán nem mellé­kesek, hanem a megfelelő bioklíma kialakítását is. A jól megközelíthető lakóne­gyedek, a korszerű útháló­zat kiépítése mellett olyan apróságokra is ügyelnek, hogy az ablakából kitekintő polgár víztükörre, erdőre pillanthasson. A lejtős hegy­oldalakon úgy építették meg a házakat, hogy mindegyik lakásból élvezhető legyen a panoráma. A zöldellő domb­oldalak, szép tópartok lát­ványa egymagában is pihen­tető, üdítő. A környezet természeti adottságainak megfelelően, a kiterjedt úthálózat is a la­kók kényelmét szolgálja. Sé- tautak vezetnek a ligetekbe, erdőkbe, külön kerékpáros utak vannak, de gondolnak a gyermekkocsival közleke­dő kismamák sétaútvonalai­nak a biztosítására is. Az utakkal szakaszokra osztott lankás, dombos, lige­tes tájak legszebb pontjain kilátóhelyeket építettek. A közeljövőben képzőművészeti alkotásokkal is szépíteni akarják a parkerdő egyes ré­szeit. A téli sportot kedve­lőknek a meredek dombot dalakon sí- és ródlipalyákat fognak építeni. Az eredetileg is táji szép­ségekben bővelkedő város- környék alakításánál, szépí­tésénél figyelembe veszik a város vezetői a lakosság ja­vaslatait, sőt az általuk fel­ajánlott társadalmi segítsé­get is szívesen fogadják. Ez a titka az itt elért eredmé­nyeknek. Többek között így került sor a keléti lakóne­gyed közelében kedves pihe­nőhely létesítésére az egy­kori vízimalom belsejében és környékén. A malomtó itt va­lóságos horgászparadicsom. A várostól nyugatra eső új la­kónegyedek lakói pedig a Tollense-tó lapályán elterü­lő kisebb-nagyobb tavak vi­zében üdülhetnek fel nya­ranta. Itt sportlétesítmények egész sora áll rendelkezé­sükre. A tópartot szerencsé­re a múltban is beépítetle­nül hagyták. Ma is őrzik ezt a természetes környezetet, sőt újabb zöldterületekkel bővítik. Hosszas vita után úgy döntött a város vezető­sége, hogy az északi part és a városmag közötti területet városligetté alakítja, hogy így a tópart teljes egészében pihenőparkokkal, strandok­kal, sportpályákkal tarkítva, üde zölddel várja az idelá­togatókat. Visszatekintés, visszaemlé­kezés. Alighanem ezt a két szót használhatnánk, ha tö­mören akarnánk megfogal­mazni a februári Napjaink profilját. Más-más jellegűek persze ezek az írások. Iliésy Sándor riportja; Elment az utolsó vonat, egy tényt jár körül. Egy tényt, amely nem­régiben hatalmas port ka­varva foglalkoztatott ezreket, közvetlenül érdekelteket és csak közvetve részeseket; megszüntették a hegyközi kisvasutak Tényekre, emberi érzelmekre épít, azokéra, akik kenyerüket keresték itt, s azokéra, akiknek az/élet hétköznapi dolgaihoz tarto­zott a mái’ régóta nem „füs­tös”, hanem Diesel-vontatta kisvonat. Nem mentes ez az írás nosztalgiától sem, de hát egy hattyúdalban ez megen­gedhető. Kár viszont egy ba­kiért ... nevezetesen, liogy a hegyközi szárnyat a szerző keveri a bodrogközivel, amelynek helyét már né­hány éve „felszántották”... A februári Napjaink Egy egészen másfajta-visz- szaemlékezés F. Csillag Olga írása, az Élő temetők. Emlé­kezni kötelességről szól, sze­mélyes indítékokkal. De hát az emlékezéshez mindig is kellenek ezek a személyes indítékok! Messzebb kalandozik visz- sza a múltba Iván Géza. Borsod Bethlen Gábor ko­rában című tanulmánya nemcsak történelmi tényeket dokumentál, társadalomszer­kezetre, a történelmi fejlő­désre is utal. Arra a kor­ra, amikor az „addigi sanya­rú helyzetéből kiemelkedve, virágzó országrész, illetve virágzó város lett Miskolc”. A lap egyéb írásai között tallózva meg kell említeni: befejezi a lap Munkácsi Miklós Briliánsok című két­részes színművének közre­adását. Sem ez, sem Takács József Abroncs című elbe­szélése nem tartozik a lap­szám igazán kiemelkedő írá­sai közé. Sajnos. Már csak azért is, mert a iapnak nem erős oldala — igaz, általá­ban is gond ez a mai ma­gyar irodalomban — az el­beszélés. Szép összeállítással jelent­kezett Kalász László. Az ő összeállítása kétségkívül ki­emelkedik a szám lírai anya­gából. A farsang jegyében született meg a „flap ja ink a Napjainkban” paródiaössze­állítás. A prózai anyag szer­zője Szabados Gábor, a ver­sé Fecske Csaba. Igen gaz­dag a lapszám kritikai anya­ga. S ugyancsak most érté­kelik a miskolci zenei hót eseményeit (Barta Péter), illetve a miskolci téli tár­latot (Krunák Emese). (cs. a.) ■ ............j.'.— B eszélgetés Illés Györggyel, az OVH elnökhelyettesével Víz nélkül nincsen élet. Napjainkban a víznek egyre jobban emelkedik az értéke. Dr. Illés Györgytől, az Or­szágos Vízügyi Hivatal el­nökhelyettesétől az ivóvíz- ellátással kapcsolatos ered­ményekről, tervekről kértünk felvilágosítást: — Hogyan ítéli meg a vi­déki települések ivóvízellá­tását és milyen fejlődés ta­pasztalható ezen a téren? — A vízellátás fejlődését az elmúlt időszakban két alapvető tényező határozta meg. Egyik — a vezetékes ivóvíz a múltból örökölt rendkívül alacsony szintje, a másik az ország kedvezőt­len településhálózata. A ne­hézségek ellenére az 1950. évi 2 millió főről — a fej­lesztés hatására — a veze­tékes vizet fogyasztók száma mintegy 8 millióra nőtt. A tanácsokkal és az érintett tárcákkal közösen kialakított programok során vízvezeték­kel láttuk el valamennyi vá­rosunkat és 1500 községün­ket, valamint az épülő új lakótelepeket. A fejlesztésre eddig majdném 40 milliárd forintot költöttünk. — A fővároson kívül élő. mintegy 8 millió lakos 69 százaléka jut vezetékes víz­hez, kb. 25 százalékra tehe­tő a nem vezetékes, de jó vizet fogyasztók aranya. Saj­nos, a közegészségügyi elő­írásoknak nem mindenben megfelelő vizet kénytelen in­ni az ország népességének mintegy hat százaléka, vagy­is több mint félmillió em­ber. Nagy a területek kö­zötti különbség, a vezetékes vízellátásban. Amíg Heves és Komárom megye ellátása 80 százalékos, addig Pest me­gyéé csak 59 százalékos. Sza­bolcsé pedig mindössze 45 százalékos. (Budapesté 98. százalék.) Ugyanígy diffe­renciált az egv főre jutó ház­tartási vízfogyasztás is Ez országos átlagban 122 liter naponta, de Budapesten el­éri a 160. a vidéki városok­ban a 130 litert, a közsé­gekben azonban csak 60 li­ter az egy főre iutó átlagos napi vízfogyasztás. — Az országban igen sok a kis település, a környezeti ártalmak miatt sok helyen elszennyeződtek a vízkészle­tek. Milyen terveik vannak a káros hatások megszünte­tésére? — 1950-ben csak a városok leiében, és mindössze 240 községben volt vízvezeték, alig remélhettük, hogy né­hány évtizeden belül a köz­ségek vízellátásában jelentős előrelépés történhet. A víz­műtársulati mozgalom meg­szervezése azonban igen nagy erőket vont be, jelentősek az eredmények. A társulatok résztvevői támogatást kap­nak, a költségek átlag 2/3-át saját maguk fizetik. Eddig majdnem ezer községi vízmű épült társulati úton és az érdekeltek majdnem 10 mil­liárd forinttal járultak hoz­zá a különböző létesítmé­nyekhez. Bár az összlakosság 73 szá­zaléka ma már vezetékből nyeri a vizet, mintegy 3000 községnek még mindig csak a felében van vízvezeték. Sőt. több száz községben a talajvizek elszennyeződtek, elfogytak a helyi vízkészle­tek. Ezeket a településeket a tanácsi szervekkel együtt kiemelten kezeljük es vagy vízvezeték építésével, vagy ideiglenes megoldással gon­doskodunk a jó ivóvizükről. Az elmúlt tervidőszak utol­só két évében 200 ilyen köz­ségben juttattuk a lakossá­got egészséges, jó vízhez. — Milyen tervek és lehe­tőségek vannak az ivóvíz- ellátás fejlesztésére a közép­távú tervben? — 1981—85. között mint­egy 15 milliard forintot irá­nyoztunk elő a városok és községek vízellátásának fej­lesztésére, további kétmilli­árdot a meglevő létesítmé­nyek rekonstrukciójára. A VI. ötéves terv időszakában a vidéki városok vezetékes vízzel ellátott lakosságának aránya 89 százalékról 95 szá­zalékra. a várossá fejlődő középfokú településeké 80 százalékról 86 százalékra, az egyéb falvakban élő ellátot­také pedig 54-röl 68 száza­lékra növekszik. Öt év alatt 950 ezer lakos jut vezetékes ivóvízhez. — A fontossági sorrend­ben első helyen a munkás­lakta települések állnak. A vidéki települések ellátását szolgáló víztermelő kapacitás mintegy napi 600 ezer köb­méterrel, a hálózatfejlesztés mintegy 5000 kilométerrel növekszik. Ez összhangban van a többszintes lakásépí­tési program legszükségesebb közműfeltételeivel és lehető­vé teszi az intézmények és a helyi ipari vízigények ki­elégítését. — Hogyan látja a. városok és a községek vízvezetéki el­látásának alakulását liosz- szabb távon? — Az ezredfordulóig dol­goztuk ki a hosszú távú ter­veket. Tovább korszerűsödik a településhálózat, gyorsul a városiasodási folyamat és szorosabb lesz a városok és a környező községek kap­csolata. Ugyanakkor tudo­másul kell vennünk, hogy a helyi vízkészletek teljesen felhasználódnak, és a kör­nyezetszennyeződés is foko­zódik. Alapvető célunk, hogy 2000-ig a lakosság 95 száza­lékát ellássuk vezetékes ivó­vízzel. Hogy a vízművek a feladatokat megoldhassák, a jelenlegi napi 3.4 millió köb­méter víztermelési kapád- lásuka! meg kell kétszerez­ni, s további 35 ezer kilo­méter vízvezeték-hálózatot kell építeni. A biztonságos üzemelés érdekében a jelen­legi 850 ezer köbméter táro­zótérfogatot 2000 köbméter­re tervezzük bővíteni. A jö­vőben mindenekelőtt a me­gyék ellátási szintje között jelenleg meglevő nagy arány­talanságot akarjuk csökken­teni. F .1. Alkotóportrék A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ február 6-tól ismét folytatja már évtizedes hagyományú archív filmsorozatát. Az áp­rilis 17-ig tartó sorozatban nagy rendezők és színészek filmjeiből mutat be nyolcat, s a legelső- film 1920-jól, a sorban utolsó 1965-ből való A vetítések mindig pénteken lesznek, délután az ifjúság­nak. este két előadásban a felnőtt bérleteseknek. “Tf BVK mintaboltunkban Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 12. sz. alatt (telefonszám: 35-961) Reluxa-redőny és a BNV-n nagy sikerrel bemutatott műbőr és műanyag harmonikaajtó szín- és méretválasztékkal megrendelhető, illetve előjegyezhető. SWtV iOTEW CT ti/Xit J*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom