Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-25 / 48. szám

1981, február 26., csütörtök ESZAK-MAGYARQRSZAG 5 » A mesterség őrzői: Komjáti Miklósné és Hajas Imre. Nézik a mintát: szép az árpagyöngy és pormentes! Félkilós tasakokban forgalmazzák az árpagyöngyöt. Fotó: Fojtán U Gyöngy a malomban ' (Folytatás az 1. oldalról) — Az állatállomány alaku­lása továbbra is változatos képet mutat. Annak ellené­re, hogy a mezőgazdaság ter­melési szerkezetén belül az állattenyésztési főágazat is igazodott a megyei adottsá­gokhoz és a központi célki­tűzésekhez, az összes szarvas­marha-állomány mintegy 4. a tehénállomány 2.1 száza­lékkal csökkent if)R0-ban. — Az ár- és belvízzel rendkívüli mértékben sújtott üzemek megsegítésére széles körű társadalmi összefogás bontakozott ki országosan és megyénkben is. Ennek kere­tében megyénk kevésbé súj­tott mezőgazdasági • nagyüze­mei több, mint 50 millió fo­rint értékű természetbeni és készpénzfelajánlással segítet­ték a bajba jutottakat. | A vitaindító külön is fel­hívta a figyelmet a háztáji, a mezőgazdasági kistermelés további segítésének fontos­ságára. Az. elmúlt évben az összfelvásárláson belül a vá­gósertés-felvásárlás több, mint 50, a tehéntej közel 40, a vágónyúl- 83, a húsga­lamb- és a mézfelvásárlás 100 százaléka a kistermelői szek­torból származott. i A mezőgazdaság és az élel­miszeripar VI._j ötéves tervé­ről, a feladatokról, s ezen belül a tervciklus első évé­nek legfontosabb tennivalói- , ról szólva többek között a következőket mondotta: I — Legfontosabb célkitűzé­sünk olyan szerkezeti váltót zások kialakítása, melyek i gazdaságos termelést, jöve­delmezőbb gazdálkodást és hatékonyságnövelést ered- | menyesnek, a termelési adottságok figyelembevételé- i vei. Mindezek megvalósítá­sával a mézőgazdasági ter- j mékek termelésének éven- ! kénti 2,4 százalékos növeke­dése megyénkben is elérhe­tő. Az általános feladatok megfogalmazása után részle­tesen szólt a mezőgazdaság ágazati feladatairól. Hangsú­lyozta többek között, hogy azokban a gazdaságokban, ahol. korábban eredménye­sen. foglalkoztak a zöldség- termeléssel, a jövőben meg kell szervezni, illetve meg kell termelni legalább a köz­vetlen környezet zöldségellá­tását. A soron következő tavaszi munkákról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy a ne­hézségek ellenére, mindent meg kell tenni azért, hogy a mezőgazdaságilag haszno­sítható szántóterületek meg­művelésre kerüljenek. A ké­sőn művelhető, még vizes te­rületekre gondoskodni kell megfelelő vetőmagvakról, rö­vid tenyészidejű kukoricák­ról, másodvetésként is alkal­mas takarmány vetőmagvak­ról. Rendkívül fontos, hogy a gépjavítási munkák időben el legyenek végezve. A beszámoló befejezésül a jó irányítás, a szakmai ve­zetés le'gfontosabb követel­ményeivel, majd az agrár- termelés területén dolgozó pártszervezetek, a kommu­nisták feladataival foglalko­zott. Dr. Havasi Béla beszá­molóját hozzászólások kö­vették. A vitában tizenné­gyen mondták el vélemé­nyüket, elsősorban szőkébb .környezetük eredményeit, gondjait, illetve az előttük álló teendőket, feladatokat megfogalmazva. így felszó­lalt Koncz György, a szent- istváni VII. Pártkongresszus Tsz párttitkára. Fejes László, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Balogh Gábor, a Gabona- és Malomipari Vál­lalat pártalapszervezetének titkára. Pásztor Mihály, a MEDOSZ megye: titkára, éf. Szalai György, az MTA Miskolci Akadémiai .Bizott­sága mezőgazdasági szakbi­zottságának elnöke, dr. Lód* Gy orgy, a Hejőmenti Álla­mi Gazdaság igazgatója, Pi­sák János, a bekecsi Hegy­alja Tsz elnöke, Bónus Ró­kus. a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója, Csermely László, a BEFAG vezérigaz­gatója. Kiss István, a tolcs- vai Békeharcos Tsz elnöke. Szunyogh Janos, a MÉSZÖV elnöke, Kapusi József, a Me- zönagymihályi Állami Gaz­daság pártvezetöségi titkára, és Orosz István, a Szerencsi járási Pártbizottság munka­társa. A mezőgazdasági aktíva­értekezleten szót kért Ko­vács István, a Mezőgazdasá­gi es Élelmezésügyi Minisz­térium , főosztályvezetője is. Hozzászólásában mindenek­előtt a minisztérium elisme­rését tolmácsolta azért az erőfeszítésért, ami megyénk mezőgazdasági üzemeinek munkáját jellemezte a rend­kívül kedvezőtlen adottságú ( tavalyi évben. A későbbiek során a mezőgazdaság el­múlt tervidőszakban betöl­tött szerepével, jelentőségé­vel foglalkozott. Elmondta, az V. ötéves tervben ki­egyensúlyozott élelniiszerel- látást sikerült biztosítani bel­földön, s mindemellett az ágazat jelentős mértékben hozzájárult a külkereskede- *' lem exportfeladatainak tel­jesítéséhez. Különösen a tő­kés országokba irányuló ex­portból vette ki a mezőgaz­daság a részét, hiszen min­den harmadik innen szár­mazó dollárt mezőgazdasági, illetve élelmiszeripari ter­mékért kaptunk. Az elmúlt tervidőszak alatt elsősorban az állattenyésztés fejlődött dinamikusan. E főágazat fej­lesztése a jövőben is cél, e fejlődés során azonban első­sorban a hatékonysági mu­tatók javítására kell a hang­súlyt helyezni. Az új tervidőszak egyik legfontosabb mezőgazdasági programja — fogalmazta meg Kovács István — a ga­bonaprogram. A gabonafé­lék termelésének gyors üte­mű fejlesztését az agronó­miái és műszaki színvonal, : a gabonafélék termelésében elért eredmények, s nem utolsósorban a termékek kül­piaci gazdaságossága indo­kolja. Ugyancsak külpiaci tényezők indokolják a cu­korrépa-vetésterület növelé­sét. A kiemelt teendők kö­zött szerepel a zöldségter­mesztés 1 színvonalának eme­lése, az állattenyésztésen be­lül pedig az elhullás! szá­zalék csökkentése, a szapo­rulati százalék növelése. Az elkövetkezendő időszakban — elsősorban az emelkedő energiaköltségek mérséklé­sére — a termeléstechnoió- gia számos területén lesz szükség . változtatásokra. Az új tervciklusban a mező- gazdasági .ágazatnak az ed­diginél is nagyobb mérték­ben keli hozzájárulnia a népgazdaság nettó termelé­séhez, a nemzeti jövedelem­hez. A hozzászólásokra adott válaszában dr. Havasi Béla hangsúlyozta: a vitában fel­szólalók fontos tanácsokat adtak az idei és a következő évek feladatainak megvalósí­tásához, egyben a mezőgaz­dasági szakemberek tett-e- készségét, feladatvállalását bizonyították. A tanácskozás • Hartman Bálint zárszavával ért véget. Kétoldalt néhány lépcső vezet hozzá, különben olyan ajtó, mint az ajtók általában. Ha tábla nem lenne fölöt­te, észrevétlenül elkerülné az ember. Hangács, Rákóczi Mgtsz, hántolómalom. Hogy kerül Edelénybe a hangá­csiak hántolómalma? S egyáltalán ebbe az épü­letsorba, amelyben lakóhá­zak, étterem. kocsma, s egyéb van? Számomra Arany János Toldija jelenti a mol­nárt. Hát nézzük, milyen itt a hántolóban a mai mol­nárlegény. Jobbra zsákok sorakoznak, kicsi kocsi árválkodik a sa­rokban, szemben pedig dol­gozik, gondolom, hántol a malom. Balra, amolyan por­tásfülke-helyiség, ahol lőt­tünkre mozdul egy svájci- sapkás férfi, s illúzióimat az erős, izmos molnárle­gényről egy pillanat alatt eloszlatja. Kifejezetten tö­rékeny termetű ember. — Igen, én volnék itt a vezető — nyújt kezet Hajas Imre. — Kerüljenek bel­jebb, itt meleg van. Bemu­tatom Komjáti Miklósáét, ő itt a gépkezelő. A helyiségből egy kis ab­lak nyílik, amelyen át egy másik helyiségbe látni, ahol Az ötlethez, két országos adat szolgáltatta az alapot: Hazánkban húszezer bolgár gyártmányú elektromos tar­gonca dolgozik, ha dolgozik. Többnyire állnak, hiszen a szervizek, a szövetkezetek melléküzemági üzemécskéi legfeljebb nyolcezer darabot tudnak úgy-a hogy javítani, így a ..gazdag” vállalatok kettő helyett, három targon­cát vásároltak, mert a har­madik gép szétszedve bizto­sította az állandóan hiány­cikknek számító alkatrésze­ket. Egy-egy sz.egényebb vál­lalatnál pedig tanácstalanul álltak a meghibásodott jár­mű felett, és ... szívták a fo­gukat. A Dunán innen senki sem foglalkozott targoncája vitás­sal, Ekkor Neuman Imre, a csokvaományi Hegyháti Ter­melőszövetkezetben felaján­lotta régen dédelgetett ötle­tét,' hogy valósítsák meg en­nek a targoncatípusnak a javítószervizét. Itt, a ko­paszra erodált dombokon, ahol az alaptevékenységnél a több milliós veszteség szin­te elkerülhetetlen. három asszonyka Valamit zsákol, vagy inkább tasakol. — Árpagyöngy, az bizony — nevet Komjáti Miklósné —, vágj' ahogyan parasz­tosan mondják: gersli! . — Sokan szeretik, jó w az, ősztől tavaszig meg nem állunk a munkával. Isko­láknak, közétkeztetéshez kell. meg a vendéglősök is megveszik. Mi a FÜSZÉRT- hez szállítjuk, ők azután forgalmazzák. — Ezen a vidéken szere­tik a hurkába is — veszi vissza a szót Komjáti Mik­lósné. — Ne haragudjon, de nő létére hogyan lett itt gép­kezelő? Elmosolyodik. — Hát, az 6 édesapja csi­nálta ezt a malmot, Ferenc Pál, már nyugdíjas, engem is ő tanított a mesterségre — segít a vezető. — Dará­lóüzem volt ez régen, Ferenc Pál szerelt be ide mindent, neki az apja is molnár volt. — Az én nagyapám... — mosolyodik el újra az asz- szonyka ,— nálunk ez csa­A szövetkezet vezetői szá­mosa az adottságokkal, az elmúlt évben eleve veszte­séges tervet készítettek. Saj­nos jól számoltak. A mér­leghiányt most sem tudták elkerülni. Ezért érthetően örömmel fogadták az ötletet, de még ők is méglepődtek azon. hogy az Unitechni- ka Ipari Szövetkezet á fő­városban még jobban örül. Végre akadt egy vállalkozó, aki a targoncája vitásba be­le mer vágni. A tárgyalások gyorsan si­kerre vezettek. Így az ócsai. a ferihegyi termelőszövetke­zetek után a csokvaományi Hegj-háti Tsz lett a harma­dik. amely az elektromos targoncák szervizét kiépíti. Azóta változott a helyzet, még három szövetkezet, va­lamint a Termelőszövetke­zetek Kereskedelmi Irodája és a Műszaki-áru Értékesí­tő Vállalat csatlakozott eh­hez a társuláshoz, amelynek célja: az ország néhány köz­ponti helj’én égj' olyan ja­vítóbázis létrehozása, amely­hez az alkatrészeket a két kereskedelmi cég biztosítja. Így eltűnnek az ország tér­ládi hagj'omány. Apám fiút szeretett volna. legalább egyet, akire hagyja tudását a moinár$ágot, de beletö­rődött, hogj’ a lánya viszi tovább a dolgokat ' — Találkozhatunk most a mesterrel ? — Sajnos nem, mert nincs itthon, jöjjenek el máskor, ő szívesen mesél, hajaj, de szívesen! — Mikor kelnek, mikor kezdik a munkát? . — Reggel négykor! — szól Hajas Imre. — A ka­kasnál előbb, aztán ötkor már megy a gép, egészen este hatig. Teljesítményben vagyunk, napohta 15 mázsa készterméket vagyis árpa­gyöngyöt csinálunk. Mennyi­ért? Hát sokat kell azért dolgozni, hogy meglegyen az a hatezer. — Nekem négyezer forint a fizetségem — veti közbe Komjáti Miklósné. — Ez mind a hangácsi téeszé, persze az alapanyagot az árpát a téesz termeszti. El­magyarázzam ? Egészen egy­szerű! Ide a garatra, illetve kepéről azok a fehér foltok, ahol központi műhely, rak­tár híján eddig meghibásod- va, kihasználatlanul álltak a targoncák. A csokvaományi szövetke­zet öt megyében vállalja a targoncák javítását. A szol­gáltatás kiépítéséhez nagy segítséget kapott hiszen a termelési adó terhére négy­millió forintot fordíthatott fejlesztésre. Ebből a pénz­ből már felépült a korszerű, 300 négyzetméteres csarnok és a konszignációs raktár, amelyben hárommillió fo­rint értékben tárolnak al­katrészeket. A közeljövőben Vásárolnak még húsz Bar- kas-típusú gépkocsit. Így, még egy autóvillamossági, s egy mechanikai szerelő közreműködésével mozgó­szerviz kiépítését teszik lehe­tővé. A műhelybe csak azok a targoncák kerülnek, amely­nek javítása a helyszínen nem oldható meg. Természe­tesen főjavításra Csokva- ományba szállítanák azokat á targoncákat, amelynek tu­lajdonosai a szövetkezettel szerződést kötöttek. a rostára beöntjük az ár­pát, aztán felvonó viszi a tartályba, a hengeren smirg­likő van, e között és a rosta között forog az árpa. leliá- mozódik. majd föl a tartály- ‘ ba. később újra a hengerek­re. Háromszor dolgozzuk meg az árpát, mig gyöngy lesz belőle, közben persze működik a porelszívás, el­viszi a lisztet, meg az árpa héját. .. — Teljesen világos... — mondom értelmesen. Nézzük a mintát, szépnek tűnik a szem, s pormentes. Következik a csomagolás. Fazekas Bertalanná, Marton Györgyné, s a hántolóma­lom vezetőjének felesége dolgozik itt ebben a szűkre méretezett csomagol óba n. A felső tartályból egy szelepes csövön át adagolható az ár­pagyöngy. a szelep minden egj'es töltésnél fél' kilót en­gedélyez, de azért ellenőr­zik a tasak súlyát a mérle­gen. Utána elektromos úton, egy készülékkel leragasztják a műanyag zsákocskát. Bár a látogatás során egy szép illúziót, miszerint a molnárlegények Toldihoz hasonlatosak. \ nos, ezt végleg eloszlatta a valóság, de pél­dával is szolgált, hogy az illúzióknál sokkal fontosabb a mindennapi munkai, s az ebből eredő boldogulás. Ez a melléküzemági tevé­kenység, amelyre tényleg el­mondható, hogy népgazdasá­gi igényre formálódott, a szövetkezetnek sokat- jelent. Kiépülése után 25—30 mil­lió forintos árbevételű s öt­millió forinton felüli nye­reséget ígér. Vagyis nem­csak pótolni tudja a pénz­ügyi mérleg veszteségeit, ha­nem azt jövedelmezővé ala­kíthatja át. A szövetkezet a saját erőforrásaihoz ké­pest sok beruházást fordí­tott e tevékenység beindí­tására, s így más ipari üze­met nem alakíthat ki. Mint „egyke”, a targoncajavítás kiemelt figyelmet, pontos szervezést, s alkatrészellátást kap. A szövetkezetben a jö­vedelemnek szinte egj’etlen. forrása lesz. A' szerencsés te­rületi eloszlás biztosítja az állandó igényt, a megrende­léseke' Már most is negy­ven vállalattal vannak kap­csolatban. A csokvaománj'i Hegyháti Termelőszövetkezet dolgozóin múlik, hogj' a tar­goncajavítás fehér foltja tényleg eltűnjön, s a múlté legyen gazdálkodásunk vesz­tesége is. — kármán — J Karcsi L _ ! —- —- - ■ M , Eltűnik egy fehér folt

Next

/
Oldalképek
Tartalom