Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 47. szám

TP81. február 25., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 5 A képernyő előtt meg egy szelei j mill Tudom, egyáltalán nem érdem, de én még abba a 'generá­cióba tartozom, amely a korábbi Szinészmúzeum, vagy az azt követő Színész a változó világban című sorozat hőseit fény­korukban ismerhette, azokat a műveket, amelyeknek most részletei bukkannak elő egy-egy portréban, láthatta. Kicsit saját emlékek is ezek a színészmúltat idéző adások, s ezért ültem fokozott várakozással a képernyő elé. amikor a Perczel Zita-portrét sugározták. A Gábor Pál rendezte portré alap­vetően őszinteségével, tisztaságával logoit meg. Az új rokon, a Meseautó, a Budai cukrászda, a Lovaglás ügy és még egy-, két film a harmincas évekből — egyik-másik felújításban szerepelt filmmúzeumi műsorokban — a magyar hangosfilm > első évtizedének filmtörténeti emlékei, ha igényesség, mű­vészi színvonal tekintetében nem is különösebben értékesek. Perczel Zita ezek ünnepelt sztárja volt, százezrek rajongtak érte, énekelték híres slágerét Az új rokonbol — „Kislány kezeket fel..—, s amikor elhagyta a harmincas évek végen Magyarországot, sokan elfelejtették. Tavaly ősszel Mészáros Márta filmjében, az Örökségben egy epizódszerepben láthat­tuk újra, utolsó hazai filmje után negyvenhárom évvel a haj­dani híres dívát. És most, riportalanyként, Kéry lilemer be­szélgető-partnereként. Az egykori giccses, vagy giccshatáron álló filmek szegény sorsból révbe jutó, gazdag partit csináló hősnője helyett most egy rokonszenves, idősödő asszony állt előttünk, aki — sokakkal ellentétben — a hosszú távoliét ellenére nemcsak hibátlanul beszél és fogalmaz magyarul, de mondandója is őszinte és emberi, úgy beszél egykori pálya­társairól, egykori szerepeiről, mostani életéről, hogy a beszél­getésből hivalkodásmentesen rajzolódott fel a nem könnyen elért, sikerekben gazdag életút, a hivatás tisztelete és szcrc- tete, és a közel fél évszázad előtti naiva után most egy nagyon emberi gondolkodású, tiszteletet érdemlő kortársunkat ismer­hettük meg. S ezt a mostani Perczel Zitát még szívesebben őrizzük meg emlékezetünkben. * A legnagyobb sűrűség közepe című tévéfilmet, Csák Gyula azonos című kis regén yenek András Ferenc rendezte tévévál­tozatát az elmúlt év júniusában láttam először. A veszprémi tévétalálkozó keretében meghívott üzemi közönség előtt mu­tatták be, s a vetítés után a tervezett beszélgetést nem lehe­tett megtartani: a film annyira nyomasztó volt, annyira depri­málta az ősbemutató részvevőit, hogy senkinek sem volt kedve frissiben beszélgetni róla. Nyolc hónap múltán most — feltehetően — több millió néző láthatta. A Tömegkommu­nikációs Kutatóközpont bizonyára szolgál majd reprezentatív felmérési adatokkal a film fogadtatásáról, de okkal feltéte­lezhető, hogy csütörtök este, az adás után igen sokan nem tudtak érdemben véleményt formálni róla. Döbbenetes képet rajzolt fel ez a film. A magyar társadalom mai életének egy olyan szeletét tárba elénk, amely tagadhatatlanul van, létezik, részleteiben valós. A lecsúszott, lumpen apa diplomássá lett és merőben új, más környezetben, élő fia és az apa konflik­tusa bizonyára sok modellen igazolható. A környezet is valós­nak tikit, akár a fiú családját, akár az öreg udvarát, a kül­városi eszpresszók közönségét, vagy éppen a teljesen kiégett, magányos, külterületi körzeti orvosnő életét tekintjük. Mind­ezeknek a hihetősége viszont nem motiválta eléggé azt az alapvonulatot, amely szerint a viszonylagos jómódban élő fiú, mert nem veheti magához gyámolításra szoruló apját, rop­pant fondorlatosán öngyilkosságba akarja az öreget kergetni. Valóban nem lehetett volna más megoldás? Egyáltalán, az öreg elment volna a fiához? Miért volt az öreg ennyire tüskés, .visszataszítóan elviselhetetlen ? És sorjáznak' a kérdések. A néző, miközben nézi a valahol a társadalom alatti mélyben kavargó történetet, próbálja a nem egészen érthető kapcso­latok'. zavaros kötődések szövevényét jobban felfejteni. Lehet, hogy valós töredékekből rakódott össze, lehet, hogy részletei­ben sokfelé béhelyettesíthető, de szerencsére talán mégsem igaz így. egészében. Az öreget játszó Vadász Zoltán hitelesen emberi volt, a fiú szerepében Szabó László kevéssé tudta el­hitetni alakjának igazát. Benedek Miklós Váltottak a Szőke Tisza Tsz-ben Előtérbe került az állattenyésztés Évtől évre visszatérő gond a leninvárosi Szőke Tisza Termelőszövetkezetben az ár- és belvízveszély. Tavaly például kilenc alkalommal sújtotta árvíz a . gazdaság leginkább veszélyezteteti földterületeit, amelyekről nem tudtak értékelhető ter­mést betakarítani. Becslések szerint, a termelőszövetkeze­tet ért elemi kár az elmúlt évben megközelítette a tíz­millió forintot. A tetemes veszteség elle­nére mégis sikerült ellensú­lyozni a' termeléskiesést. Ezt elsősorban annak köszönhet­te a tagság, hogy megszívlel­ték a Leninvárosi Pártvégre­hajtó Bizottság által a ter­melőszövetkezet hosszú távú gazdálkodásáról 1978-ban el­fogadott határozatot, amely az állattenyésztési profil ki­alakítására. illetve bővítésé­re hívta fel a „ tsz-vezetés figyelmét. Ennek megfelelő­en a közös gazdaságban el­sősorban a húsmarhatartás .és a juhászat, fejlesztését tűzték célul. S bár az állat- tenyésztés jövedelmezősége még nem éri el a kívánt szintet, mégis ez a profil fe­lel meg leginkább a terme­lőszövetkezet adottságainak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az állattenyésztés szol­gálatába állították^ a nö­vénytermesztést, ami meg­mutatkozik például abban, hogy az állatok áttelel telesé­hez szükséges takarmányt a közös gazdaság mái' saját erőből bizlosította. Az elmúlt évben sikerült először elérni, hogy az érté­kesítésre szánt vágómarhából már élőexportra is szállítot­tak 35 tonna súlyban. Ugyan­csak jó irányban fejlődött a juhtartás: tavaly csaknem 600 darab tejes- és pecsenye- bárányt adtak át exportra. Drótfonat Mezccsátröl ./ Megyénk fogyasztási szö­vetkezetei is igyekszenek ki­bővíteni szolgáltatásaikat és ipari tevékenységüket. A la­kosság jobb ellátása érdeké­ben elsősorban arra törek­szenek, hogy 'ipari „mellék­üzemágaikban” hiánycikke­ket gyártsanak. Mezőcsáton, a Dél-boi'sodi Áfész például kis drótfonatot készítő üze­mel létesített. A Miskolci Vasipari Szövetkezettől vá­sároltak meg olcsón négy drótíonó gépet, s azokat kél műszakban üzemeltetik. Ez­zel 15 helyi munkahelyét te­remtettek. s műszakonként 600 négyzetméternyi drótfo­nattal járulnak hozzá a jobb ellátáshoz. Nemcsak saját boltjaikat látják el. hanem a VASV1LL útján más áfész- ekbe is eljut a mezőesáli drótfonat. A Dél-boi'sodi Afész további terve, hogy la­katosrészleggel is kibővítik új ipari telephelyüket. (Csanálossi) a minősén javítása Mind belföldön, mind pe­dig az exportpiacokon egyre nagyobb követelményeket támasztanak a termékek mi­nőségével szemben. A min­den tekintetben kifogástalan áruk előállítása ma már olyan kényszer, amely elől egyetlen üzem, vállalat sem tud kitérni, ettől függ ugyan­is a termék eladhatósága, egy-egy termék, termékcso­port termelésének jövedel­mezősége. A MEZÖGEP Vál­lalat mezőkövesdi gyáregy­ségében is nagy fontosságot tulajdonítanak a minőség- szüntelen növelésének. A kö­zelmúltban — amikor az SZK.P XXVI. kongresszusa, hazánk felszabadulásának 36. évfordulója és a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség kong­resszusa tiszteletére a gyár­egység brigádjai szocialista munka versenyt kezdemé­nyeztek — egy sor vállalást fogalmaztak meg: Külön ügyelnek például arra, hogy az exportra gyártott termé­kek kifogástalan minőségben kerüljenek a megrendelők­höz. Ha mégis felfedeznek valamilyen hibát,, hiányossá­got, még a kiszállítás előtt, plusz munka elszámolása nélkül megszüntetik. A mi­nőség fokozását azzal is elő akarják mozdítani, hogy a brigádtagok ebben az évben 22 - újítás kidolgozására kö­telezték magukat. Iparági tervek 1981-re A borsodi bányásztársada­lomnak a • hatodik ötéves tervben legkevesebb 26 millió tonna szenet kell felszínre küldenie, méghozzá mind ke­vesebb emberrel. A korábbi­nál nagyobb jelentősége lesz tehát a fejlesztéseknek, s ugyancsak jól kell gazdál­kodni az említett időszakban az erre a célra szánt 3,2 mil­liárd forinttal, hogy rnegte remtsék a bányászkodás fel­tételedé — Milyen feladatok telje­sítése hárul az idén a Bor­sodi Szénbányákra? — kér­deztük Balogh Bélától, a vál­lalat műszaki vezérigazgató- helyettesétől. — A tennelési tervünk 5,3 millió tonna — kezdje Ba­logh Béla —, 115 ezer ton­nával nagyobb az elmúlt évi­nél. Végeredményben tartjuk a szintet, hiszen a tavalyi programot jelentősen túltel - jesitettük. Ezúttal is tervtől- teljesítésre volna szükség, hiszen máris 60 ezer tonná­val több szenet kértek tő­lünk. amiért 20 millió forin­tot kapnánk cserébe. Nem adtunk rá igenlő választ, mert Szuhavölgyön jelenleg is sú­lyos geológiai nehézségek A szokásos déli • nyüzsgés a mezőkö­vesdi autóbusz-pá­lyaudvaron. Járatok érkez­nek, járatok indulnak, a hangosbeszélő mindenről pontosan informál. Ponto­san, időben és ami szintén nem lényegtelen: udvaria­san, ’szép magyar kiejtés­sel. Zsúfolt a váróterem, kissé levegőtlen is és va­lamivel tisztább, mint ahogy azt a várótermeknél megszoktuk. A várakozók többsége a szezonvégi vá­sár miatt utazott a járási székhelyre, mások az SZTK-ban jártak, s van­nak, akik ügyes-bajos hi­vatali ügyeiket Intézték a városban. A kommuniká­ció itt igen természetes, agyon kell ütni valahogyan az időt. A retikülökből hi­vatalos., pecsétes „papí­rok” kerülnek elő, és ’ a körzeti orvosnak. írott ke­zelési útmutatások. Ezeket közösen böngészik a szom­szédjukkal : hátha ő többet ért. az orvosok nyelvezeté­ből. A legvidámabb társa­ság a bevásárlóké, gyerek- \ holmik, cipők, kardigánok járnak kézről kézre, s a leggyakoribb mondat: hátráltatják a fejtést, de megpróbálunk eleget, tenni a kérésnek. A vágathajtási kö­telezettségünk is nagyobb az iS80. évinél, elővájóinknak 68 260 méter bányafolyosót kell kihajtaniuk. Muszáj ennyi vágatot kihajtanunk, különben nem tudunk a jö­vőben biztonságosan i bá- nvászkodni. — Kérdés, biztosítottak-e hozzá a lehetőségek, van-e elegendő elővájó és vágat­hajtó gép? — Nem itt látom a prob­léma^, hanem a szemlélet­ben. Egyes helyeken ugyan­is lebecsülik a vágathajtást, nem tartják olyan fontosnak mint a széntermelést. Minél előbb változtatni kell ezen a felfogáson! A vágathajtás kétségtelenül nehéz munka még napjainkban is, gépesí­tettsége elmarad a fejtése­kétől. Jelenleg 36 F-típusú vágathajtó géppel rendelke­zünk, ebből több már el­használódott. Az idén ka­punk négy korszerű vágat­hajtó gépet, ezáltal enyhül­nek meglevő gondjaink. Az aknák vezetőinek feladata, hogy fontossági sorrendet határozzanak meg az egyes „Ennyi pénzt igazán meg­ért.” A 4-es kocsiállásnál ta­karos kis nénike álldogál. Korához illően, feketébe öltözött. selymes fényű berliner kendője puhán si­mul fejére, vállára. — Régi darab, negyven éve vettem a kövesdí pia­con. Akkor még fiatal vol­tam. Ma már nemigen gyártanak ilyet. Ez a ken­dő, ha megbecsülik, soha­sem megy tönkre. — Hova tetszik utazni? — Tardi vagyok, haza igyekszem. A Zsóri-fürdő- be járok már egy hete. Még négyszer kell jönnöm. Isten áldása ez a fürdő. Nem hajlanak az ujjaim, megártott a sok mezőmun­ka. Máskor is jártam már fürödni, amikor beteg vol­tam. Mindig használt. Most is könnyebben va­gyok már egy kicsit — mondja. — Hogyan teltek a für­dőben az órák? > — Beszélgettünk az öre­gekkel. Egy városi asz- szonynak pedig eladtam egy szép keresztszemes dísztörülközőt. Igen örült neki, mondta, milyen jó. vágatok elkészítésében, s üzemeljenek a nagy terme­lékenységű gépek. El kell ér­ni, hogy egy gép ebben az évben 1100—1200 méter vá­gatot hajtson ki, szemben a tavalyi mindössze 942 mé­terrel. ­— Eddig a Magyar Szén­bányászati Tröszt koordinál­ta a szénbányavállalatok munkáját Megszűnése mi­lyen változást hoz a Borsodi S zen b án y akii ak ? — Nagyobb önállóságot, egyszersmind nagyobb fele­lősséget Januártól önállóan gazdálkodik a vállalatunk, a korábbinál nagyobb mérték­ben vagyunk a saját erőnk­re hagyatkozva. Ebből követ­kezően tervszerűbben, átgon­doltabban, alaposabban kell dolgoznunk. A béreket az idén 4 százalékkal emelhet­jük, de a nagyobb bérnöve­lésre is adott a lehetőség Ennek két módja van. A? egyik: többet termelünk. ' másik: javítjuk' a létszám illetve műszakgazdálkodási Az idén már teljes mértékben az üzemek hatáskörébe utal­tuk át a bérek megállapítását, ennélfogva az itteni veze- löknek óriási a felelősségük. hogy találkoztunk, régóta > szeretett volna már egy | tárd: hímzést. • Ficzere Lászlóné autóbu- J sza körülményesen kifor- i dúl a íöútra. — Kicsi már ez a ps- f lyaudvar. kinőttük, holott 1 nem is olyan régen, 1970- , ben építették — mondja i Hajdú Lászlóné állomás- j vezető. — Naponta 230— i 250 járat érkezik és indul, J nagy a torgalmunk. Négy i indulóállásünk van, igen | sokszor fejtörést okoz. | hogy honnan indítsuk a • kocsikat. Legalább 6—7 ál- | lás kellene.’ Nem tudom, i hogyan oldjuk meg a jö- J vőben, mert igen szűkös i a hely, nincs hová terjesz- j kedni. Pedig nagyon jó i helyen van ez a pálvaud- [ var, itt van mellettünk az | SZTK. a posta, az ABC- • áruház, a piac ... — Melyik a leghosszabb J járatuk? i — Az edelényi bányász- 1 járat. Kényelmesen utaz- , hatnak a bányászok, csak * piaci napokon telik meg a J busz. Miskolcra másfél óra t az út. Egerbe 30 perc. Nyolcvanhárom busz- i vezető dolgozik a mezőkö- j vesdi pályaudvaron és ti- ■ zenkét főnyi személyzet, a > pénztárosok, szolgálattevők. , elszámoltatok. A nők 2 i éve új egyenruhát kaptak, J csinos bordó kosztümöket i — A régi durva volt { nehezen tisztítható. így ■ jobban érezzük magunkat. 1 — Milyenek az utasok? { — Nincs semmi baj ve- « lük. Az állomásra betéved | néha-néha egy-egy célta- « lan részeg ember, őket ki- { tessékeljük. i — A műszaki színvonal? j — A gépkocsivezetők a S megmondhatói: ma már * nem panaszkodhatunk, j Autóbuszaink jó állapot- » ban vannak,- van néhány egészen korszerű, panorá- , más IK—60-as autóbuszunk t is. { — A kollektíva? i — Jól megvagyunk, több { szocialista brigád dolgozik ■ a pályaudvaron, jól ismer- * jük egymást, a céljaink ( azonosak: kulturált uta- « zást biztosítani a város és | a járás lakói számára. i Lévay Györgyi i Fotó: Laczó József * A jövőben a nyereség függ­vényé lesz a fejlesztési álap is, a beruházások pedig dön­tően befolyásolják a ferme-j lést. Az idén 600 millió fo­rintra volna szükségünk a tervezett fejlesztésekhez, de jelenleg még csak 446 millió forinttal rendelkezünk. Ez a pénz az eszközök amortizá­ciójának 60 százalékából, a 220 millió forintos állami tá­mogatásból jön össze. A hi­ányzó összeget bankkölcsön­ből szándékozzuk fedezni, ezt viszont vissza kell majd fi­zetnünk. Az idén tehát úgy kell dolgoznunk, hogy leg­alább 306 millió forintos nyereséggel zárjuk az eszten­dőt. — Egyszóval előtérbe ke­rült a minőség, átvitt és konkrét értelemben egyaránt. A szén minőségét javítaná, ha végre megépítenék a be- rentei szénosztályozóban a mosóművet. Hallhatnánk-e a beruházási programról? — Az ötéves terv' középé-; re el kell készülnie a létesít­ménynek. A beruházás kivi­telezésére a Tatabányai Szénbányák Ásványelőkészi- tő és Vízgazdálkodó Üzeme vállalkozott. Szeretnénk, ha már az idén elkezdődne a munka, mert valóban nagy szükségünk van a nehéz- szuszpenziós mosóműre — mondotta befejezésül Balogh Béla müszak; '’“•'“’''eazgató- helvet tr­ikói aj) ! Önállóan gazdálkodik a szénkányavállalat \

Next

/
Oldalképek
Tartalom