Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-23 / 46. szám

1981. február 24,, fcerlrí ÉSZAK • MAGYAROtSZAG 3 Tanácskozik az SZKP XXVI. kongresszusa f (Folytatás nz 1. oldalról) együttműködésének az ered­ménye, a mi közös vívmá­nyunk. ' Igen fontos, hogy párt­jaink vezetőségei között mely, kölcsönös megértés, bizalom és egyetértés van.” Ebben az összefüggésben méltatta a legfelsőbb szintű baráti találkozókat a Krím­ben, a párt- és kormánykül­döttségek cseréjét, a minden szinten megvalósuló együtt­működési. Új típusú államközi kap­csolatok alakultuk ki a szo­cialista országok között — mutatott rá. „A testvéri or­szágok többségének alkot­mánya hangsúlyozza a Szov­jetunióval való barátság és együttműködés eszméjét. Ez nagy bizalom országunk iránr, és, mi ugyanezzel vá­laszolunk. A Szovjetunió új alkotmánya a szovjet kül­politika sarkkövének nyil­vánítja a szocialista . orszá­gokkal fennálló barátságot, együttműködést és kölcsönös segítséget. , .\7. elmúlt időszak meg­győzően megmutatta, hogy milyen befolyásos és jóté­kony szerepet játszik az eu­rópai és általában a nem­zetközi ügyekben a Varsói Szerződés szervezetének és mindenekelőtt Politikai Ta­nácskozó Testületének tevé­kenysége. Szerződésünk leg­felsőbb politikai szerve, egyengetve az összeurópai értekezlethez vezető utat, bukaresti, moszkvai és var­sói ülésein egész sor új kez­deményezést tett, amelyek széles körű érdeklődést kel­tettek az egész világon.” E kezdeményezések fő cél­ja az enyhülés megvédése, az, lfogy erőteljes ütemet, az­az új lendületet kapjon. „A Központi Bizottság je­lenti a kongresszusnak: a szocialista országok katonai­i i politikai védelmi szövetsége hűségesen szolgálja a békét. Minden szükségessel rendel­kezik ahhoz, hogy megbízha­tóan megvédelmezze ,a né­pek szocialista vívmányait. És mi mindent megteszünk, hogy továbbra is így legyen! Elvtársak! Mi távol állunk attól, hogy a mai szocialista világ képét csupa ünnepi színekben ábrázoljuk. Elő­fordulnak országaink fejlő­désében bonyodalmak is. A gazdaság intenzív fejleszté­sére, a nagyszabású szociá­lis programok megvalósítá­sára való áttérés, a kommu­nista tudat formálása — nem megy végbe egy csapásra. Idő és fáradhatatlan alkotó útkeresés kell hozzá. És ter­mészetesen tanulnunk kell egymástól. A szocialista építés évei alatt a testvéri országok sok­rétű pozitív tapasztalatokat szerezte], a termelés szerve­zésében. az 'irányításban, a népgazdasági problémák megoldásában. Tudjuk, péjdául, milyen hozzáértően szervezték meg a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek és vállalatok munkáját Magyarországon, milyen értékes tapasztalatok vannak a termelés ésszerű­sítésében, az energia-, a nyersanyag- és az anyagta- karékosság területén az NDK-ban. Nem kevés az érdekes és értékes tapasztalat Csehszlo­vákia társadalombiztosítási rendszerében. Bulgáriában és több más európai szocia­lista országban az agráripari kooperáció hasznos formáit találták meg.” A szocialista integrációval foglalkozva az előadó meg­állapította, hogy az előző kongresszuson megszabott feladatok megvalósulásának eredményeként konkrét tet­tekben öltenek testet a hosz- szú távú célprogramok, meg- gyorsul az integráció üteme. A nemzetközi gazdasági eiyiiniiiésről r Jóllehet az utóbbi évek nem voltak a legkedvezőb­bek több szocialista ország népgazdasága szamára, a KGST-tagországok gazdasá­gi növekedésének üteme az elmúlt évtizedben mégis két­szer gyorsabb völt, mint a fejlett tőkés országoké. A KGST-országok továbbra • is a világ legdinamikusabban fejlődő országcsoportját al­kotják. A szónok felhívta a fi­gyelmet annak a fontossá­gára, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok közölt minden tekintetben kölcsö­nösen előnyösen alakuljanak a gazdasági kapcsolatok. El­mondotta. hogy a Szovjet­unió az elmúlt öl év alatt a KGST-országokból 90 mil­liárd rubel értékű árut ka­pott, szállításainak értéke pedig elérte a 9fi milliárd rubelt. „Az együttműködésünk so­rán felmerülő problémákat közösen oldjuk meg, mind­egyik testvéri ország érde­kei és a1 közölj érdekek ösz- szehangol ásának útjait ke­ressük. Ez vonatkozik pél­dául a kőolaj, a földgáz, va­lamin! más olyan nyers­anyagok és iparcikkek ked­vezményes árának megálla­pítására. amelyeket a KGST- tagországok egymásnak szál­lítanak. Előfordulnak különleges esetek is. amikor barátaink sürgős segítségre szorulnak. Így volt ez Vietnammal, amely 1979-ben Peking bar­bár agressziójának esett ál­dozatául.” „A Szovjetunió és a szo­cialista közösség más orszá­gai sürgősen élelmet, gyógy­szert. építőanyagot küldtek, haditechnikát szállítottak. Igv volt Kambodzsával is, amelyet teljesen tönkretettek Peking bábjai, a polpotisták. Ez. elvtársak, a szocialista internacionalizmus a gya­korlatban. A szovjet embe­rek megértik és helyeslik az ilyen magatartást.” Fontosnak minősítette Brezsnyev a kereskedelmi- gazdasági kapcsolatok fej­lesztését a Nyugattal is. E kapcsolatokat fontos ténye­zőnek nevezte a nemzetközi kapcsolatok stabilizálásában, de megjegyezte, hogy figye­lembe kell venni a tőkés or- szagok politikáját is. „Ezek ’ az államok a velünk fenn­álló gazdasági kapcsolatokat nemritkán a politikai nyo­más eszközeként próbálják felhasználni. Vajon nem er­ről tanúskodnak a különféle tilalmak és diszkriminációs korlátozások az egyes szocia­lista országokkal folytatott kereskedelemben ? Általában meg kell mon­dani, hogy az építőmunka feladatait az utóbbi években országaink bonyolultabb vi­szonyok között kénytelenek megoldani. Közrejátszott eb­ben a gazdasági világkon­junktúra rosszabbodása, az ugrásszerű áremelkedések. Az enyhülés folyamatának lefékeződése, az imperializ­mus által kikényszerített fegyverkezési hajsza nem csekély terhet jelent szá­munkra is.” A szovjet pártvezető hang­súlyozottan "szólt az ideoló­giai harc kiéleződéséről is. Megállapította, hogy a Nyu­gat részéről ez a harc nem korlátozódik csupán az esz­mék egymás elleni küzdel­mére, hanem minden lehető eszközt igénybe vesz a szo­cialista világ aláásására, fel­lazítására. „Az imperialisták és sze­kértolóik rendszeresen ren­deznek ellenséges kampá­nyokat a szocialista országok ellen. Befeketítenek és > ki­forgatnak mindent, ami ezek­ben az országokban törté­nik. Számukra az a legfőbb, Leonyid Brezsnyev előadói beszédét mondja. hogy eltérítsék az embereket, a szocializmustól. Az utóbbi idők eseményei újra és újra bizonyítják: osztályellenségeink tanul­nak vereségeikből. Egyre körmönfontabban és alatto­mosabban lépnek fel a szo­cialista országok ellen. Ott pedig, ahol az impe­rializmus aknamunkájához hozzájárulnak még a belpo­litikában elkövetett hibák és melléfogások is, létrejön a talaj a szocializmus éllenes elemek aktivizálódásához. Így történt a testvéri Len­gyelországban, ahol a szocia­lizmus ellenségei a külső erők támogatásával, anarchia létrehozásával igyekszenek ellenforradalmi mederbe te­relni az események alakulá­sát. Mint a LEMP KB leg­utóbbi plénuma megállapí­totta, Lengyelországban olyan veszély keletkezett, amely fenyegeti a szocialista állam alapjait.” „A lengyel elvtársak most azon munkálkodnak, hogy leküzdjék a válságos helyze­tet. A párt harcképességé­nek fokozására, a munkás- osztályhoz, a dolgozókhoz fűződő kapcsolatok megszi­lárdítására törekszenek, konkrét programot dolgoz­nak ki a lengyel népgazda­ság rendbehozására. Lengyelország számára fontos politikai támogatást jelentett a Varsói Szerződés tagállamai vezető személyi­ségeinek a múlt év decem­berében megtartott moszkvai találkozója. Ez a találkozó világosan megmutatta: a lengyel kommunisták, a len­gyel munkásosztály, az or­szág dolgozói bizton számít­hatnak barátaikra és szövet­ségeseikre. A szocialista Len­gyelországot, a testvéri Len­gyelországot nem hagyjuk el a bajban, nem engedjük bántani! A lengyelországi esemé­nyek ismételten arról győz­nek meg bennünket, mennyi­re fontos a párt számára, vezető szerepének megszi­lárdítása szempontjából az, hogy a párt erősen odafi­gyeljen a tömegek vélemé­nyére, határozottan harcol­jon a bürokratizmus, a vo- luntarizmus mindennemű megnyilvánulása ellen, aktí­van fejlessze a szocialista demokráciát, megfontolt, reális politikát folytasson a külgazdasági kapcsolatokban. A világszocializmus törté­nete sokféle megpróbáltatást ismer. Voltak bonyolult és válságos momentumai. De a kommunisták mindig bátran szem beszálltak az ellenség támadásaival és győztek. Így volt ez a múltban és így lesz ez a jövőben is. És ne ké­telkedjen senki abban a kö­zös eltökéltségünkben, hogy biztosítjuk érdekeink védel­mét, megőrizzük a népek szocialista vívmányait!" A továbbiakban Leonyid Brezsnyev aláhúzta, hogy a szocialista államok közeledé­sének folyamata továbbra is fejlődik. Ez azonban, mint mondotta, nem mossa el a szocialista országok nemzeti és történelmi sajátosságait. „Társadalmi! életük, gazda­ságszervezésük formáinak vál­tozatosságában azt kell látni, ami a valóságban van: a szo­cialista életmód meghonoso­dása útjainak és módszerei­nek gazdagságát.” Fej lödnek a Szovjetunió kapcsolatai azokkal a szocia­lista országokkal is, amelyek írem tagjai a Varsói Szerző­désnek és a KGST-nek. Ebben az összefüggésben méltatta a szovjet—jugoszláv együttmű­ködés fejlődését és szolidari­tását nyilvánította a Koreai NDK-nak az őrs* ' t egyesíté­séért vívott harca .ránt. Beszédét ezután így foly­tatta: „Külön kell szólni Kí­náról. A Kínai Népköztársa­ság társadalmi-gazdasági fej­lődésének tapasztalata az utóbbi két évtizedben súlyos tanulságul szolgál és megmu­tatja, hogy hová vezet a szo­cializmus elveinek, lényegé­nek eltorzítása mind a bel-, mind a nemzetközi politiká­ban.” „Kína jelenlegi vezetői’ ma­gúit is, a legkegyetlenebb feu­dális-fasiszta diktatúrának nevezik azt a rendet, amely az úgynevezett kulturális for­radalom időszakában volt or­szágukban. Nekünk nincs mit hozzátennünk ehhez az érté­keléshez. Kína belpolitikájában most változások mennek végbe. Ezeknek a tényleges értelmét még majd az idő mutatja meg. Az USA, Japán és több NATO-ország azon készsége mögött, hogy bővítsék a ka­tonai-politikai kapcsolatokat Kínával, egyszerű számítás rejlik, mégpedig az, hogy sa­ját, imperialista érdekükben használják fel Kína ellensé­ges magatartását a Szovjet­unióval, a szocialista közös­séggel szemben. Kockázatos játék! Ami pedig a kínai népet illeti, mélységes meggyőző­désünk, hogy valódi érdekei­nek a békepolilika felelne meg. Csakis a béke és a más államokkal " való normális kapcsolatok politikája. Ha a szovjet—kínai kap­csolatok továbbra is fagypon­ton maradnak, ennek oka nem a mi álláspontunk.” „A Szovjetunió nem kereste és nem is keresi a konfron­tációt a Kínai ’Népköztársa­sággal. Mi az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa álfa’ megható rozott i rány vonalat követtük és a iószomszédság alapján szeretnénk építeni kapcsolatainkat Kínával. Ér­vényben maradnak * Kíná­val való, kapcsolatok rende­zésére irányuló javaslataink, mint ahogy változatlan a kínai nép iránti tiszteletünk és barátságunk érzése is.” Behatóan foglalkozott a szónok a gyarmati iga alól felszabadult országokkal. Kö­zülük némelyikben a lökés viszonyok honosodtak meg, mások igazi független politi­kát folytatnak. A Szovjetunió fejleszti a kölcsönösen előnyös, széles körű . gazdasági és tudomá­nyos együttműködést a fel­szabadult országokkal. Köz­reműködésével nagy gazda­sági ob.iektunjok létesülnek ezekben az államokban, és segít a szovjet állam a káder­képzésben (mérnökök, tech­nikusok, szakmunkások, or­vosok, pedagógusok képzésé­ben) is. „A többi testvéri országgal együtt segítünk a felszabadult országok védelmi képességé­nek megszilárdításában is — folytatta a szónok —, ha ilyen kérelemmel fordulnak hoz­zánk; Ez történt például An­golában és Etiópiában. Ezek­ben az országokban megpró­báltak leszámolni a népi for­radalmakkal a belső ellen- forradalom, vagy a külső ag­resszió révén. Mi ellenezzük a forradalom exportját, de nem érthetünk egyet az ellen- forradalom exportjával sem. Az imperializmus egy való­ban hadüzenet nélküli hábo­rút indított az afgán forra­dalom ellen. Ez közvetlenül veszélyeztette déli határaink biztonságát is. Ez a helyzet arra kényszerűéit bennünket, hogy megadjuk azt a katonai segítséget, amelyet e baráti ország kért. Afganisztán ellenségeinek tervei kudarcba fulladtak. A Babrak Karmai elvtárs ve­zette Afganisztáni Népi De­mokratikus Párt és kormány átgondolt, a nemzeti érde­keknek megfelelő -politikája megszilárdította a néphatal- maf. Ami a szovjet katonai kon­tingenst illeti, azt készek le­szünk kivonni az afgán kor­mánnyal való megegyezés alapján. Ehhez viszont az szükséges, hogy teljes egészé­ben szüntessék meg az ellen- forradalmi bandák átdobását Afganisztánba. Ezt az Afga­nisztán és a szomszédjai közti megállapodásokban kell rög­zíteni. Szilárd biztosítékokra van szükség arra, hogy nem lesz újabb intervenció. Ez a Szovjetunió elvi álláspontja, amelyhez mi szilárdan ra­gaszkodunk 1” Beszédében Leonyid Brezs­nyev kitért az iráni változá­sokra is és megállapította, hogy Iránban „minden bo- nvolultsága és ellentmondá­sossága ellenére, alapiában véve antiimperialista forra­dalom JwjloH: le", wife* * belső és külső reakció igyek­szik megváltoztatni annak jellegét. Ebben az összefüggésben arra is emlékeztetett, hogy egyes keleti országokban az utóbbi időkben aktívan han­goztatnak iszlám jelszavakat: A kommunisták tisztelettel viseltetnek az iszlám, vagy más lii tü emberek vallási meggyőződése iránt. A lényeg az. hogy mi a céljuk az ilyen vagy olyan jelszavakat han­goztató erőknek. „Az iszlám zászlaja alatt felszabadító harc- is kibontakozhat... De iszlám jelszavakat használhat az. ellenforradalmi .lázadáso­kat szító reakció is. Követke­zésképpen minden azon mú­lik. hogy milyen a valós tar­talma valamely mozgalom­nak.” Elismeréssel szólt Leonyid Brezsnyev a békeszérelő füg­getlen India nemzetközi sze­repéről és méltatta a szov­jet—indiai barátság megszi­lárdulását, az együttműkö­dés fejlődését. Ez az együtt­működés a jövőben is a szovjet külpolitika egyik fon- ■ tos irányvonala marad. Jó együttműködésre törek- •zik a Szovjetunió Indoné­ziával és más ASEAN-or- szágokkal is. Leonyid Brezsnyev üdvö­zölte, hogy az ■ elmúlt öt év­ben Afrikában, a Karib-ten- ger medencéjében és Óceá­niában tíz új állam nyerte el függetlenségét. A Zim­babwe Köztársaság létrejöt­te szemléletesen mutatja — állapította meg —, hogy a vé­gihez közeledik a klasszikus gyarmatosítók és fajgyűlölők, uralma. Az imperialisták ezerféle úton-módon próbálják ma­gukhoz láncolni a felszaba­dult országokat. Szabadon akarnak rendelkezni termé­szeti kincseikkel, stratégiai célokra akarják felhasználni azok területét. „Épp ilyen szemszögből közelíti meg a Nyugat a már öt hónapja folyó iráni—iraki háborút. Ez a háború telje­sen értelmetlen ezen álla­mok érdekei szempontjából, viszont igen előnyös az im­perializmusnak, amely arról álmodozik, hogy visszaállítsa pozícióit ebben a térségben. Szeretnénk remélni, hogy Irakban is, Iránban is le­vonják ebből a kellő követ­keztetéseket. A Szovjetunió határozottan amellett száll síkra, hogy mihamarabb vessenek véget a testvérgyilkos háborúnak és politikai úton rendezzék a konfliktust. Mi igyekszünk ezt a gyakorlatban is előse­gíteni. Most pedig a közel-keleti problémáról szólnék. Az Amerikai Egyesült Államok uralmi helyzetre törekszik a Közel-Keleten, a Camp Da- vid-i politika útjára, az arab világ megosztásának és az izraeli1—egyiptomi különaiku szervezésének útjára lépett. Az amerikai diplomáciának nem sikerült ezt az arabel­lenes különalkut szélesebb körű kapituláns típusú egyez­ménnyé változtatnia. De másban boldogult: ismétel­ten kiéleződött a helyzet eb­ben a térségben. Ez vissza­vetette a közel-keleti rende­zést. Mi legyen a teendő a to­vábbiakban? Szerintünk ide­je lenne elmozdítani az ügyet a holtpontról. Ideje lenne visszatérni ahhoz, hogy becsületesen, közösen keres­sük igazságos és .realisztikus alapon az átfogó rendezést. A kialakult viszonyok között ez elérhető lenne, mondjuk, egy külön e célból összehí­vandó nemzetközi konferen­cia keretében.” „A Szovjetunió kész konst­ruktív szellemben, a jó szán­dék pozíciójából kiindulva részt venni az ilyen munká­ban. Készek vagyunk ezt kö- . zösen megtenni más érde­kelt felekkel: az arabokkal (beleértve természetesen a (Folytatás a 4. oldalon) j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom