Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-14 / 11. szám

I 1981. január 14., szerda £SZAK-MAGYARORSZAG 5 Nehézfiúk között tartozzam?” A Pest megyei község, Tö­köl utolsó házait elhagyva, több méternyi magas szöges- drót kerítés hívja magára a figyelmet. Az első őrtorony után, még, több száz méter' haladunk, amikor feltűnik a hatalmas vasráccsal zárt ka­pu. Fölötte felirat: „Fiatalko­rúak börtöne és fogháza. Tököl”. Az ide került fiatalok 8(1 százaléka az általános isko­lát sem végezte el. Olyan családokban nőttek fel, ahol a szülők valamelyike alko­holista, s már ült börtönben. Itt — ha rendkívül szigorú is a fegyelem —. jobb kö­rülmények között élnek, mint odahaza, tanulhatnak, s ami még fontosabb, dolgoznak a fogház négy üzemében. El­végezhetik az általános isko­lát.. szakmát, emberi tartást tanulhatnak. * A nyomdában az egyik he­tilap legfrissebb példányait csomagolják. Két teherautó várakozik a szállítmányra — a jövő heti újságra. B. E. számára már nem furcsa, hogy az újság legelső olvasói közé tartozik. Büntetésének második hónapjában került az üzembe, rövidesen megta­nulta a tűzőgép kezelését, kiszolgálását, s azóta a nyom­da egyik legjobb munkása lett. Ezt ma már örömmel hallja, pedig az első hóna­pokban ő Is a „nehézfiúk” közé tartozott... — Nehéz volt megszokni ? — Sokan tényleg nagyon nehezen törnek be a három műszakba. Ezen nem is lehet fennakadni. A sok csavargás, ténfergés után, nehéz min­dennap pontosan kezdeni, és végigdolgozni a nyolc órát. De nekem ezzel nem volt problémám. Én odakint is rendesen dolgoztam. A ZÖLDÉRT-nél voltam kocsi­kísérő. Megkerestem a havi háromezret. Nem volt rossz pénz, megéltem belőle. Iga­zán nem hiányzott a balhé. — Mi volt az? — Rablás. Beütöttünk há­rom manuszt, aztán elvettük tőlük a cuccot. Órái. pénzt, ilyesmit. — Hogyan történt? — Mosl már látom, az volt a baj, hogy rossz „csapatba' keveredtem. Miskolcon, a Lenke utcában lakom, a Ti­szai pályaudvar közelében. Mindennap a pályaudvaron talál közt unk. Mászkáltunk molesztáltuk a nőket, lóg­tunk. Ha pénzünk volt. le löktünk néhány sört. met- pálinkát is. Akkor éppen ti zetés után voltunk. Ittunk Ugv emlékszem, hogy a/ egyik bűntársam megütött egy embert. Visszakapta. Erre odamentünk többen, és leütöttük. Nem vette, észre senki, vagy legalábbis nem szóltak. Elvettük tőle a szájról. Aztán felszálltunk a hidasi vonatra. Azon . két utast támadtunk meg. —. Megérte? — Persze, hogy nem. Az! gondoltuk, nem tudnak meg­fogni a rendőrök. De alig egy hét múlva, már jöttek értem is. Azt sem gondol­tam volna, hog'y három évet kapok. Akkor még azt ter­veztem: beiratkozok egy tanfolyamra és sofőr leszek. Hát ez tett belőle... A tan­folyam helyett a rácsok mö­ge kerültem. * S. R. hadnagy szeptember­ben lett annak a szakasznak a nevelőtiszlje, amelybe B. D. is tartozik. — Ha új csoportot kapunk, az első feladatunk az, hogy, a lehető legjobban megis­merjük az elítéltek múltját, családi körülményeit. Ezután bes zé 1 getések k ö vetkeznek, amelyek során igyekszünk mind jobban megismerni személyiségüket, s azt is megpróbáljuk eldönteni, ki­től mit várhatunk. B. L. (“se­tében hirtelen változásnak lehettem tanúja. Büntetése elején jó néhány benti „bal­héja” is volt, nem sok hi­ányzott a fegyelmihez. Aztán egyre csendesebb lett, alkal- ' mazkodott az előírásokhoz, szabályokhoz. Később — jó munkájáért — már jutalmat is kapott. * — Hogyan lett a „nehéz­fiúból” jó fiú? — Nehéz azt megmagya­rázni. Egyik napról a másik­ra nemigen változik meg az ember. Sokat gondolkoztam önmagámon, a helyzetemen. Mi jobb nekem? Hová tar­tozzak? Azt határoztam el magamban, hogy jobb lesz rendes emberként, élni. És azóta meg is próbálom tar­tani az elhatározásomat. — A kedvezmény miatt? — Hazudnék, ha azt. mon­danám: nem jutott az eszem­be. Mindenki szeretne hama­rabb szabadulni. Kevesen vannak olyanok, akik ne próbálnának meg rendesén viselkedni. De nem elég erős az akaratuk, hamar megfe­ledkeznek önmagukról. Jobb lenne nekik is, ha volna egy kis belátásuk. Ezért próbá­lom megakadályozni a benti balhékat, verekedést, a teto­válást. Ügy szeretném csinál­ni. hogy jó legyen a felügye­lő úrnak, meg a gyerekek is. * B. L. személyi lapjait, jel­lemzését mostanában újra sokszor kezébe veszi nevelő- tisztje. — Nem titok, az elítéltnek is megmondtam, hogy javas­lom az átminősítéséi. Véle­ményem szerint, megérdemli ezt. s remélem, hogy rászol­gál majd a bizalomra. Meg­tartja az önmagának tett ígéretei. Persze, én nem tiönthetek, az utolsó szó a bíróé. * — Tudja, mivel jár az át­minősítés?-T- Ezt mindenki tudja. Azt jelenti, hogy — ha minden .sikerül — egyharmaddal sza­badulhatok, feltételesen. Ha javamra ítél a bíró. tíz hónap múlva szabadulok. Ez már nem is lenne olyan sok... — És azután? — Munkába állok, 'falán visszavesz a ZÖHDÉRT, bár kocsikísérő már nemigen le­hetek. Aztán megpróbálom elkerülni a régi haverokat. Nem akarok még egyszer a börtönbe kerülni. Bízom ben­ne. hogy sikerülni fog! Udvardy József Isipi ireiszüÉ? írta: Bernhard Katsch Bcmkúlon téllíezdéstöl olvadásig mindig találhatók siiők. Megfagyott a tél dereka 'Folytatói, az 1 oldalról) Az erdészetekben folyama­tosan végzik a fakiterme­lést, a leghidegebb napokban is több. mint nyolcszózan dolgoznak. Mindenütt moto­ros fűrészek, gépek segítik a lélen különösen nehéz munkát. Több helyén, ahol a szállító gép a fák közt. vagy a terepadottságok mi­att már nem hasznosítható, a lovak foghatók csak a rön­kök elé. Ebben az évben ha­vonta legkevesebb 80—35 ezer köbméter úgynevezett vastag fát \’ágnak ki és szál­lítanak el a borsodi erdők­ből. KÉT IRÁNYBA - ROSSZ IRÁNYBA A téli hólepelbe bújt he­gyek nemcsak munkát, tö­rődést jelentenek, a hétvége­ken százak keresik fel a kedvelt kirándulóhelyeket, a ródli- és sípályákat. Örömük azonban nem teljes. Amíg a korábbi években a KPM Közúti Igazgatósága tartotta rendben a Bánkúira vezető utat, addig nem volt külö­nösebb fennakadás, tegyük hozzá, hogy ezt elősegítette az egyirányú forgalom be­vezetése a hétvégeken, ami­kor autók százai igyekeztek feljutni. Az idén az erdészet nem kötött szerződést a KPM Közúti Igazgatóságával, igyekszik saját erejéből meg­oldani az út rendbentartá- sal. Az egyirányúsitást el­felejtették, az idén nincs gazdája, a jávorkúti út pe­dig. amely más években a Miskolc felé tartó forgalmat simán levezette, most veszé­lyes. síkos, jégbordás. Meg­dobja a járművek kerekét az egyenetlen, fagyos út és mivel szembejövővel is ál­landóan számolni kell. a ve­szély megsokszorozódik. Eb­ből aztán a hétvégeken fur­csa forgalmi helyzetek ala­kulnak ki. Az erdészet, mint azt a gazdaságvezetőktől megtud­tuk. a MÉM által ígért egy­millió forintot szerette vol­na megtakarítani úgy. hogy ellátja az utak rendbentar- tását. Hivatkoztak rá, hogy a borovnyáki úton most va­sárnap is mindent megtet­tek a kirándulók veszélyte­len feljutása érdekében Csakhogy tudomásul kell venni, az az út nem kétsá­vos: a félretolt magas hó- falban nyomban elakad a kitérő jármű és így akadály akadályt szül ezután is. A közvetlen Bánkúira vezető útkanyarulatban, az úgyne­vezett. harmincpercesnél (ennyi idő alatt, érhet fel a gyalogos turista innen) két­száz autó parkoláséhoz ele­gendő lér kialakítását ter­vezték.- Sajnos a tervek kés­tek. a tél pedig előbb jött, mint ahogy a kivitelezők várták. Alig kezdtek mun­kához. minden maradt jósze­rivel a régiben, illetve még úgy sem. Mert amíg a KPM Közúti Igazgatósága látta el az erdészet megbízása alap­ián aj; utak karbantartását, amíg „élt” az egyiránvúsí- tás, addig kevesebb volt a veszély. HIDEG SARUK Több munkát ad az idei tél a vasutasoknak is, mint az előző telek, Miskolcon a Tiszai pályaudvar elektro­mosan melegíthető váltói még semmi gondot nem okoztak, eddig alig egy-egy órára kellett bekapcsolni a melegítést a biztonság érde­kében. Nehezen viselik vi­szont a hideget a kocsiren­dezők és a sarusok (akik az ékeket rakják a vasúti ko­csik kerekei ala a megállí­táshoz), illetve a kocsivizs­gálók. Ahogy mínusz négy fok alá süllyedt a hőmérsék­let, megszűnt a kocsik kül­ső mosása. Késésekről, a Krakkóviát kivéve, amely egy óra késéssel érkezik a határra, alig lehet beszélni, az utasoknak mindössze né­hány perccel kell többet vá­rakozniuk az érkező szerel­vényekre. \ Ma az ember, inkább előbb öregszik meg, mint később. A hatévesek már a nyolcéveseket is kizárják a golyózásból azon a címen, hagy túl öregek. A tizenhat évesek szemében már a tizennyolc évesek is kiöregszenek-, egész más a ked­venc zenéjük, mint azoknak. A közép-európai szűk huszonegy évével eléri élete dele- löjét és attól kezdve öl-hat évtizeden keresztül testileg is, lelkileg folyton csak leépül. A homlok ráncosodik. A járás elcsámpásodik. A haj kihull és megőszül. Az a harmincéves, aki egy tizennyolc éveshez közeledik, abba a gyanúba keveredhet, hogy ferde hajlamai vannak, kivéve ha a hatóságok, vagy a gazdasági élet főnöki eme­letein biztos állása van. Ez esetben a hyugdijkorhatárok előtt fél évvel is kegyesen fogadják. Negyvenéves korig „fiatalasszonynak”, meg „fiatalember­nek" szólítják az embert, de csak valamilyen üzlet vagy szívesség, esetleg egy autóbusz-ülőhely reményében. ötvenéves kárában az ember túl van már a közép­korúak válságán. Akkorra már nagypapa, akár valóban az, akár nem, akár akarja, akár nem. Ez persze nem érvényes a munkára, amit a család eltartásáért kell végezni. Abban a maximum a követelmény. Ötvenöt fölött már alig létezik a többiek számára, ha­csak nem csinált karriert. A hatvanéves váltóörök és Hites fiúk a nyugdíjon kívül alig számíthatnak többre. A velük egykorú miniszter azonban még csak most bontakozik ki igazán, Minden nép szívesen hagyja, hogy nagy öregek vezessék és olyan emberekre bizza a bankok, az ipar, a kultúra irányítását, akik a koruk miatt egyébként már nem is lennének állásban. A kisemberek durákot játszanak az aggok menhelyén. A nagymenők viszont a tárgyalóasztalon pókereznek. A második gyermekkor nyolcvanötnél kezdődik. A kilencvenéves még sosem érezte magát ilyen jól. Együttérzéssel tekint le unokájára, a harmincévesre, aki koránál fogva, nem kapott meg egy állást, amelyet ifjonti szemtelenséggel megcélzott magának. Ne pusztuljon a régi! Műemlékvédelem torsodban Várak, kastélyok, vízimalmoK Borsod-Abaúj-Zem-plén me­gyében több miml félezer műemlék- jellegű épületet tartanak nyilván. Ezeknek az épületeknek a renoválására az eltelt öt év alatt több millió forintot költöttek. Kel­lett. is. hiszen az épületek jellegüknél fogva megérik a rájuk fordított, pénzt. Az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség és a megyei tanács rendszeré® kapcsolatot tart fenn annak érdekében, hogy műemlékeink ne menjenek veszendőbe: meghatározzák a leglényegesebb feladatokat, s kijelölik a célokat a mű­emlékek védelmének érde­kében. A kél szerv legutób­bi ülése a múlt évben volt. amelyen meghatározták a műemlékvédelem területén adódó további feladatokat. Ebben az évben például folytatják a szerencsi vár re­konstrukcióját. A várat lí)79-ben már teljesen kiürí­tették.. hogy az OMF meg­kezdhesse a feltárásokat. A munkák jelenleg is folynak; az elkészült keleti oldal fö­dém- és tetöterve után ezen a résben a kiviteli munkák a múlt év elején megkez­dődtek a bontásokkal. A munkaiatokra tavaly több mint 1 millió forintot köl­töttek. Előreláthatólag 1985­re befejezik a vár rekonst­rukcióját. Érdekességként meg kell említeni, hogy a feltárások során művészet­történeti érdekességek — re­neszánsz ablakok — kerül­tek elő. olyanok, amelyekről addig még nem tudtak a ; feltárást végző szakemberek. Ugyancsak megkezdődött a kéked! Melczer-kastély re­konstrukciója is. Az északi kisközség1 e reneszánsz épü­letének munkálatait előre­láthatólag öt év múlva feje­zik be. Tokajban, a. Bethlen Gá­bor út 7.' szám alatti épü­let átalakítási, pontosabban felújítási munkálatait a múl' évben kezdték meg. Ehhez megyei tanács már biztos-' tolt 1 millió forintot. A mű emlék jellegű épület. felújí­tását három év múlva feje­zik be. A páciini Mágocsi-várkas- foélyban. a feltárás és koéwlő­munka kél evvel ezelőtt in­dult meg.' Tavaly megkez­dődtek a födémszerkezet megerősítési munkálatai. Ha az épület ismét, légi pompá­jában áll. a tervek szerint a Bodrogköz kulturális centru­mává léphet elő. Az 1983-re tervezett teljes rekonstruk­ció mintegy ifi millió for in tol tesz ki. Az idén folytatódik Sáros­patakon a városfal helyreál­lítása. s ennek érdekében a megyei tanács a városfal részén lévő ingatlanokat több mint hárommillió fo­rint értékben kisajátította. Az Országos Műemlék' felügyelőség, valamint a megyei tanács nagy gondot fordít népi műemlékein1’ feltárására. felújítására. ! lehetőség szerint annak jel legéhez méltó hasznosításá­ra. így került idején a gönci feltárására és helyreállításá­ra. s így folyik most Önödön, a Vár utca 17. szám alatt levő épület rekonstrukciója. A népi műemlékek közüj érdemes megemlíteni az ipartörténeti érdekességű ka­csa vízimalmot is, amelynek felújításán kívül üzemképes helyreállítását is fontolóra vették az illetékesek. A né­pi műemlék jellegű épületek, vidéki kúriák helyreállítását sok esetben nehezíti, hogy a helyi állami, társadalmi szer­vek nem mérik fel jelentő­ségüket. Nem valószínű pe­dig. hogy pusztulásuk min­den esetben pótolható lenne; s az is biztos, hogy helyre- állításuk sok esetben egvAl- ‘alán nem az anyagiakon, vmlna elsősorban. Sőt. minél .orábban kezdődnének meg i7. ilyen létesítmények hely­reállítási munkálatai annál kevesebbet kellene rájuk sor annak Huszita-ház • költeni. Pusztafalvi Tivadar

Next

/
Oldalképek
Tartalom