Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-09 / 7. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 4 198T. január 9., péntek r Marosi Ilona rajzó iijslb borsodi... Minap számoltunk be róla, hogy a rádió és a televízió „Röpülj páva!” népdal- versenyének elődöntőjébe több borsodi csoport s egy szólista is meghívást kapott. Most — pótlólag —, újabb szólistáról adhatunk hírt, mégpedig a nekézsenyi pávakor tagjáról: Tózsa Tamás Józsefről. Így tehát vasárnap, január 11-én este a Petőfi rádióban 18.33-kor kezdődő versenyben a taktaharkányi férfi népdalkor melleit Tózsa Tamás József is képviseli megyénket. A csend is lehet beszedes A könyvtári illemkódexbe — ha volna ilyen — alighanem első paragrafusként jegyeznék bele: „Kéretik vigyázni a csendre!” Persze a csend áem egyforma ... Lehet megnyugtató és lehet visszariasztó ... A/ csend konghat és szépen duruzsolhat ... Mint a megyei könyvtár gyermekkönyvtáráé, ahol a halk tereferét, buzgó megbeszélést elnyeli ugyan a meleg, puha padlószőnyeg, akárcsak a fürge vagy csoszogó lépések neszét, de ahol mégis „kintről” érezni lehetett, nagyüzem van ... Ami egészen egyszerűen azt jelentette ebben az esetben, hogy úgy halvan-hetveri vendége volt egyszerre a gyermekrészlegnek. A foglalkoz-' tatóban az egyik közeli iskola harmadikosai vendégeskedtek, szigorúan óra és tanmenet szerint. Csakhogy most nem padban, tanulóasztal mellett ültek, hanem a kedves kis púitokon, meg ahol helyet találtak maguknak, s a tanító néni sem előttük állt, hanem közöttük ült, aki pedig magyarázott, az a könyvtárosnéni volt... Könyvtárhasználati óra — ez a hivatalos tananyag elnevezése a foglalkozásnak, a harmadikban kötelező ... Az általános tudnivalók után ismerkedés következik: ismerkedés a bűvös katalógusokkal, amelyek, ha barátságot kötnek velük, segítenek könnyen eligazodni a könyvtárbirodalomban ... Szóval, volt egy osztály kicsi — meg egy másik osztálynyi nagy ... Tóth Gyu- láné, a gyermekkönyvtár vezetője, előbb még eligazított három kislányt, — József Attiláról kerestek valami irodalmat, alighanem házi feladat, dolgozat lesz belőle —, segítségére sietett egy ifjú hölgynek, aki tanári kézikönyvek után érdeklődött, s félig ülve, félig mozdulásra készen elmondta: a vakáció idején sem panaszkodtak látogatóhiányra, de amióta 4-én kinyitottak, szinte állandó a telt ház ... A környékbeli gyerekek között egyre inkább bevett szokás, hogy beülnek a könyvtárba ... Olvasgatnak, keresgélnek, vannak, akik még a házi feladatot is itt írják meg. Kedden, nem sokkal nyitás előtt jártunk a megyei könyvtár gyermekkönyvtárában. Tumultus volt a beiratkozó asztalnál is ... Éppen a 120. olvasójegyet töltötték, s vagy tizenöten — húszán sorukra vártak... Az olvasó gyerekek — mondhatnánk — nemigen szoktak kivárni a kölcsönzéssel csak azért, mert január l-ével újra be kell iratkozni... Mindenesetre a könyvtárlátogatók életkorából pontosan vissza tudnak következtetni, a felsősök •vagy az alsósok a délelőttösök? Na persze, az azért nem megy varázsintésre, míg a katalógusokkal ismerkedő gyerek otthonosan mozog a könyvespolcok között. Rengeteget kell dolgozni érte — s a könyvtárrészlegben nem dolgoznak sokan. Ráadásul még az 6 feladatuk a me- jjgtet gyermekkönyvtárak módszertani segítése is. Igaz, ma már kitaposott úton járnak. A műhelynapok változatlanul népszerűek, ilyenkor gyermekkönyvtárosok, községi könyvtárosok, napköziotthonos nevelők közösen készülhetnek fel egy-egy jól sikerült gyermekfoglalkoztatás levezetésére. Az idén egyébként Bartók-év- forduló lesz, s a bartóki életmű megismertetése kiemelt feladat... Sok-sok helyen ismerkedhetnek majd meg a meseposztó segítségével a gyerekek a Fából faragott királyfi történetével ... A rendezvények között is találunk az évfordulóhoz kapcsolódót: zenés irodalmi délutánt terveznek Elindultam szép hazámbul címmel... És persze még sorolhatnánk az idei terveket. Változatlanul meglesz a nyári olvasótábor, működnek a klubok, a játszókörök. A dramatikus játszókörük például sokszor mint szereplő- gárda lép közönség elé — ami természetes, hiszen a maguk gazdagítására megtanult kis művek szórakoztatóiak társaiknak is ... Egyénileg, csoportosan — de mindenkivel foglalkoznak itt. Hiszen felnőttként csak abból marad olvasó, aki gyerekként úgy megszokta a könyveket, a könyvtárt, hogy szüksége van rá, mint a levegőre ... S az igazság az, hogy az iskolai tantervek is mind határozottabban megkövetelik a könyvek használatát... Lexikonokét, tanulmányokét, történelmi, irodalmi munkákét... S ezt egyre inkább felismerik az iskolák is. Sőt, egyre több óvoda is rendszeresen hozza a maga kis csoportjait. A legfontosabb, mégis, az iskolákkal való együttműködés ... Több mint tíz iskolával van szerződésük. S ma már mindinkább tanórákra, mintsem napközis foglalkozásokra jönnek a gyerekek ... Ami persze nem is olyan egyszerű . .. Mert igaz, mondtuk, kitaposott úton járnak, de a tartalom itt is változó ... Az iskolában pedig sok az új. Például, hogy már az alsótagozatban is magyar irodalmat tanulnak — történelemmel megspékelve... S nem csak mese szintjén, nem is olyan könnyű megidézni a történelmet ... Ceutorán Annamária Az ember tragédiája A Madách Színházban január 10-én mutatják be Madách Imre: Az ember tragédiája cimü drámai költeményét. Ádám — Juhász Jácint, Éva - Almássy Éva, Lucifer - Huszti Péter. Zeneszerző: Petrovics Emil, diszlettervezö: Fehér Miklós, jelmeztervező: Mia- kolvszky Erzsébet. A darabot rendezte: Lengyel György. A képen: Almássy Éva és Juhász Jácint. Taiiuló dolgozók A téli vakáció után ismét élet tölti be az iskolákat, a munka rendje visszaállt. Az általános és középiskolások újra a csengőhöz igazítják napjaikat. .. ... ez pedig bizonyos fokig a szülők mindennapi élelrit- musát is befolyásolja. Sok szülő, felnőtt azonban nem csupán gyermeké iskolai munkájára figyelmez, lekötik saját tanulmányai is. Meg- Ktzdődik a felnőttoktatás idei tanévének második „mene- te*’. Érre készülnek e napokban Diósgyőrben is, a Dolgozók Általános Iskolájában. Az első félév lezárása után újabb tagozatokra várják a tanulni vágyókat. Ebben az iskolában hetente két alkalommal van oktatás, s ez igazodik a dolgozók munkaidejéhez, így reggel fél 7-től negyed 11-ig; délután pedig fél 3-tól negyed 7-ig sajátíthatják el a felnőtt tanulók a szükséges ismereteket. A négyhónapos „félév”-re január 19-től 30-ig várják a jelentkezőket. A beiratkozás helye a dolgozók iskolája, ideje pedig: reggel 8 órától délután 3-ig. Kellő számú jelentkező esetén — 1—8. osztályig — az iskola külön osztályt indít kismamák részére. A Miskolci Galériában Szalay Lajos rajzai A miskolci Herman Ottó múzeum tulajdonában levő Szalay Lajos-rajzokat — szám szerint hatvanat — láthatnak az érdeklődők ma délutántól a Miskolci Galériában, ahol este 5 órakor nyitja meg a kiállítást dr. Végvári Lajos művészettörténész. A korábban tervezett Szalay-kiállítással ellentétben — amikor a Budapesten, illetve Debrecenben bemutatott anyagot hozták volna a városba — egy teljesen új kiállítást láthatnak majd az érdeklődők. A bemutatásra kerülő lapok nagy részét a közelmúltban adományozta a városnak, illetve a múzeumnak az alkotó, így először kerülnek nagyközönség elé. Mindössze néhányat közölt belőlük a megye kulturális lapja, a Napjaink. Szalay Lajos múnkássága nem ismeretlen a város képzőművészetbarátai elölt: rajzaiból több ízben is rendezett tárlatot a Miskolci Képtár. A múzeum jóvoltából most legújabb, még ismeretlen alkotásait is megismerhetjük. S miként a korábbi tárlatok, alighanem ez a most megnyíló is igen sok érdeklődőt vonz majd, s igen érdekes összevetésre is lehetőséget nyújt elmúlt évi országos kiállításával. A kiállítás, mint jeleztük, ma. január 9-én, délután öt órakor nyílik meg a Miskolci Galériában. Az érdeklődők egyébként február 8-ig tekinthetik majd meg a tárlatot. Az új alkalmazott az első ■napon azt hitte, hogy történt valami, de azután észrevette, hogy ez csak Marlene porosz rendmániája, amit ki kell elégíteni, semmi több. „Régi kacatokat halmozott fel a lakásban, melyeket állandóan át kellett nézni, össze kellett rakni, be kellett csomagolni és ki kellett csomagolni — ezt nevezte rendcsinálásnak. Órákat töltöttem a hihetetlen összevisszaságban ide-oda mász- kálással a holmikat cipelve: régi cipőket, papucsokat, kalapokat, ruhákat, fehérneműket, kabátokat, divatjamúlt kézi táskákat. Mindezt dobozokba kellett csomagolni, és le kellett vinni a pincében levő lomtárba, ahol mindaz felhalmozódott, amit Marlene Dietrich 1935 óta Párizsban őriz!” Igen, Marlene Dietrich az első világháború gyermeke, egy olyan háztartás terméke, ahol a szükségből erényt kellett kovácsolni; még világsztár korában sem tudott megszabadulni ettől a gyermekkori benyomástól. „A bútorok között, a faliszekrényekben. a függönyök mögött, az ágyak alatt, mindenhol dobozok voltak. Az egyikben csak parafadugók és üvegkupakok, a másikban műanyagüvegek, egy másikban szelencék, a következőben skatulyák és zsinegek, egy másikban csak szegek, egy harmadikban régi eeroHogyan él egy világsztár? zák — egy csomó ócskaság, melynek a szemetes 'ládában lenne a helye .. „De a 17 év során” — mondja madame Odette — „nem tudok visszaemlékezni rá, hogy ezek közül a tárgyak közül valamelyiknek is a hasznát láttuk volna. Ha egy régi üvegre volt szükség, biztos nem volt meg a hozzávaló kupak, minden hiábavaló volt.” Az emberek, ha megöregszenek, rigolyásokká válnak. És ha a hatvanas éveik elején, mint Marlene Dietrich — nincsenek leterhelve a hivatásukban, a múltjukban kotorásznak és tulajdonukat rendezgetik. „A régi pongyolák! Legalább egy tucat volt neki, minden színben. Csak kettőt hordott azonban, vagy a hal- ványrózsaszínt vagy a világoskéket. Vonakodott kidobni őket. állandóan arra késztetett, hogy javítsam meg őket!” Mariamé Odette Miron-Boire a házvezetőnő - és társalkodóná Szegény nő. Marlene Dietrichet boszorkánynak kellett volna tartania, sajátos követeléseit embertelennek, melyek minden alkalmazott számára tortúrát jelentenek . —, ha nem lettek volna azok a bizonyós emberi gyengeségei, melyek mindig meghatották és kibékítették madame Odetlet. „Például, ha rendet raktam a faliszekrényben, hallottam a titokzatos csilin- gelést. . . Mindenhol poharak rejtőztek, melyekből a Madame titkos szenvedélyének, a fehér „Grand Cré- ment” pezsgőnek hódolt... Kapcsolatunk kezdetén csak diszkréten élvezte, de amikor jobban megismertük egymást, már nem vonakodott előttem is kiszolgálni magát, sőt engem is megkínált a poharából — jobban mondva a poharaiból, mert ezt az édes kis bűnét mindenfelé .gyakorolta: minden- hói félig telt. poharak voltak, melyekből gyakran kortyolt egyet.. Marlene ebben a vonatkozásban nemigen hasonlít arra a képre, melyet: egy filmsztárról alkotunk magunknak. „Saját patikát nyithatott volna! Soha az életben nem láttam annyi gyógyszert!” — csodálkozik Odette még ma is. „Négy polcon sorakoztak a legtöbb már régóta használhatatlan volt. Szerek mindenféle baj ellen. Mindegyikre ráírta, mire jó: májra, vesére, szemre. lábra és így tovább — engedjék el nekem a felsorolást!” Természetesen történték balesetek, különösen, ha az álkohol is közrejátszott. Mi az a Marlene Díetriehről szóló, könyvtárokat megtöltő irodalom ahhoz képest, ami az elkárhoztatott cselédperspektívából tudósit! Csak most, madame Odette Miron- Boire-tól tudjuk meg, hogyan él valójában egy világsztár, mi történik, ha a külvilág megpróbál közel férkőzni Marlene Dietrichhez. „Állandóan a telefont szolgáltam” — mondja Odette. „A Madame nem gyűlölte a készüléket, mely összekötötte a világgal, ellenkezőleg: a legkedvesebb játékszere!” Marlene Dietrich azonnal felvette a másik kagylót, ha Odette jelentkezett: „Itt Marlene Dietrich rezidenciája !” Odette-nek elvből azt kellett válaszolnia, hogy a Madame nincs . itthon, elment egy órára otthonról vág.; éppen úton van. „Bárany- szelidséggel szégyentelen hazugságokba kényszeritelt. az odakészített jegyzetfüzetbe villámgyorsan felírta a válaszokat. Például: Reggel hívjon fel! — vagy: Honnan tudja a Számomat? Vagy egészen egyszerűen csalt a fülembe suttogta a válaszokat. olyan hangosan, hogy a másik fél is hallotta!" Mi volt a telefonhoz való különös viszony oka? Miért szeretett Marlene hívást kapni, de válaszolni nem? A válasz kézenfekvő: Marlene Dietrich féltette a dicsfényét, mély körülvette és ma is körülveszi Később még visszatérünk rá, mi minden játszódott le gkkor, mikor 1978-ban Marlene Dietrich anyagi gondoktól vezérelve elhatározta, hogy még egyszer filmka- mera etó áll és elénekel egy dali A rosszul sikerült filmbe]. a „Szegény Gigo!o”-ból, amihez az egész produkciónak Berlinből Párizsba kellett. utaznia. 300 000 márkát szedett be, ebből él ma is. (Folytatjuk)
