Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-24 / 20. szám

ÉSZAK-M AG YA*OftSZAG 4 1981, január 24,, szombat „A vizsga is nevelési alkalom" Képzősök között Patakon T Ezen a héten befejeződik. A december 9,0-tól tartó fo­lyamatos szorongás végre fel­enged. Igaz, hivatalosan feb­ruár 4-ig tart a sárospataki főiskolán a vizsgaidőszak, az utolsó napok azonban már csak a mégegyszer neldfutó­kat teszik próbára. Ez a hét még sűrű volt; tanító- és óvónőjelölteknek nappalisoknak és levelező- söknek meg tanáraiknak egy­aránt. Íme, egyetlen nap vizs­gatárgyai: logika, nevelésel­mélet, természetismeret, pszi­chológia, matematika és tan­tárgypedagógia, politikai gaz­daságtan, tudományos szocia­lizmus, filozófia, oktatásel­mélet ... a főiskola folyo­sóin, az oktatótermek előtt I30-an vártak sorukra... Vártak — már ahogyan az . Ilyenkor szokásos; ki bal lá­báról a jobb lábára... ki ép­pen megfordítva... ki magá­ba mélyed ve, kik meg (a többség) a rájuk váró „csa­pástól összerettenve”... de szinte mindőjük könyv- és jegyzetközeiben. A folyosón ismerős arc „ingázik”, meg­áll egy pillanatra, mosolyt szorít össze: — Jaj... nagyon nehéz lesz — mondja üdvözlésül, s kékze szorítja ujjait a köny­vön. — Csak: nem félsz? — De... neveléselmélet... szigorlat... Ülendő továbbállni. Egy fiatalember kezében index, mwitfea már magában hor­dozná a legfrissebb érdem­jegyei. Ű lesz az én embe­rem. Gondolom... — Nem, még nem vizsgáz­tam. Beszélgethetünk... szí­vesen, attól függ, miről len­gne szó... — Bradák Károly egyáltalán nem látszik vizs­galázasnak. Kolléganője is szívesen csatlakozik a beszél­getéshez^ igaz neki már könnyű; — Túl vagyok a mai vizsgán... — adja okát dr. iíkihászzié Kazup Erzsébet. A kölcsönös „faggatózás” során kiderül: mindketten ■Budapesten tanítanak, itt a főiskolán harmadévesek. Ho­gyan jön. ez össze? Bradák Károly: — Én Debrecenben kezd­tem, aztán Borsod megyébe kerültem: Rakacaszenden ta­nítottam és itt a főiskolán folytattam tanulmányaimat. Visszakerül ve Buda pestre (ott születtem) már nem akartam újra iskolát változtatni, kü­lönösen nem, hogy ez már »z utolsó évünk. így vélekedik dr. Juhászáé Kazup Erzsébet is. ö Sáros­patakon tanított még ez év elején, aztán férje a fővá­rosban kapott állást, így oda­költöztek. Miről is beszélget­hetnénk hát a továbbiakban? Természetesen arról, hogy egyáltalán nem könnyű a le- i'eíezősoknek. A tanítás mel­lett készülni®;: ke®, napon­ta a tanításra, otthon ott van ' a család, s mindeközben kell (kellene) időt szakítani a fő­iskolai tanulmányokra, az év fcözá felkészülésre... Nem titok Sárospatakon sem, hogy a levelező tagoza­tos hallgatók (248 tanító és 1T8 óvónő) tanulmányi ered- ményei; vizsgaeredményei jó­val elmaradnak a nappali­sok (318 tanító és 48 óvónő) teljesítményei mögött. A két pesti lanító-hallgató egyaránt beszélt arról, hogy iskolá­jukban minden segítséget megkapnak tanulmányaikhoz, ez azonoan csak csökkenteni tudja az, objektíve meglevő feltételkülönbségeket. Meg kell persze tanulni „főiskolául” a nappalisoknak is, ez az elsősök egyik nagy próbatétele: vélekedett, a könyvtár csendjét felkészü­lésre választó Üveges János. Előtte könyv, jegyzet, tételek. Pedagógia — ez lesz az ötö­dik. az utolsó vizsga az első félévben. Otthon is lehetne tanulni, mondja, ha lennének könyvek ... de ebből a tárgy­ból éppen nincsenek ... . Időközben a főiskola folyo­sóin kialakul a természetes mozgás, a beszélgetés-közle­kedés: a többség túl van a napi számadáson. Véget ért a „rettenés” a neveléselmé­letből szigorlatozok körében is. Eredményhirdetésre vár­nak. Azt pedig e szavakkal kezdi a vizsgáztató tanár, Gonda Sándorné, főiskolai főigazgató-helyettes: — Kedves lányok ... igen nagy örömmel hallgattuk fe­leleteiket. Ritkán találko­zunk ilyen komoly felkészült­ségről tanúbizonyságot tevő hallgatókkal, s ez minden bi­zonnyal a maguk hivatástu­datáról is „árulkodik”. A csoport teljesítménye: 4,3 ... ez jóval meghaladja az át­lagos tanulmányi eredményt itt a főiskolán. Külön öröm­mel szólóik arról, hogy fele­leteikben a logikusságra, az ismeretek rendszerezésére tö­rekvés mellett a személyes véleményük és meggyőződé­sük is hangot kapott... A lányok, a II. A. csoport tanító szakos hallgatói termé­szetesen boldogok. Talán ma­guk sem számítottak ilyen „S2ámered ményre”. Gonda Sándorné azért is mondhat­ta: — Jó lenne, ha majd gyakorló tanítóként maguk sem büntetnék a végelszámo­lásnál a gyereket azért, mert év közben „becsúszott” egy- egy rosszabb jegy • • • A főiskolai vizsgák így is szerves mozzanatai az okta­tó-nevelő munkáinak. ft. a. A bosszúság máSEap reggel következett, mikor Marlene Odette-nél állt a konyhában. „Nem tudom, miért kellett ennyit magukba tömni ük!" — elmélkedett a nagyvonalú nő. — „Ismét három lő helyett ettek!” Milyen kényszer vitte m, hogy mrodenki t megajándé­kozzon, Mar lene Dietrich nem tudott uralkodni a reflexein, „mint Pavlov híres kutyája”, — véli Odette, „Kiég volt annyi, hogy valaki megáll­jon egy értékes darab előtt és kifejezze a csodálatát, — már be is csomagolta neki. és nem tűrt ellentmondást! Később ez fájt; neki, és azt képzelte be magának, hogy csak kölcsön adta .. Egy valódi milliomos meg­csodált egyszer a lakásában egy alacsony, kis spanyol asztalt — már meg is kapta. „Egy hónap múlva telje­sen kétségbe esett, és újra meg újra megkérdezte: aján­dékba adtam az asztalt? Kér­je vissza! Ennek az ember­nek nincs szüksége «-re az asztalra! Nagyon gazdag és sok bútora van otthon!” „Milyen gyakran ajándé­kozta nekem a Madame nagy divatdiktátorok kreációit, melyeket soha, vagy alig hordott!” — emlékezik visz- sza Odette. „Ez az elegáns Balenciaga kosztüm például! Nem illett rám egészen, mint a Madame megállapította. ezért átalakíttattam ée lel­kesen viseltem!" Négy héttel később Mar­lene érdeklődött a Balenciaga kosztüm után: „De” — mond­ta Odette — „azt ön nekem ajéndékoesfaá, és és naár át. Bohócok Fritz János munkája Hatóan György kiállítása üskita Megalapozott városfejlesztés Elkészült Miskolc építésföldtani térkéné es az új városmérés A Miskolci Városi Könyv­tár József Attila Könyvtára folytatja nemes célú soroza­tát: a magyar könyvalkotó műhelyek és könyvművészek bemutatását. Január 2,9-én, délután öt órakor Erdélyi János Tótfalusi Kis Miklós- díjas tipográfus nyitja meg Ha imán György Gutenberg­Túrfceve, az ország első. 30 évvel ezelőtt megalakult ter­melőszövetkezeti városa ad otthont az idei, immár 24. mezőgazdasági könyvhónap ünnepélyes megnyitójának. A könyvhónap programjáról Sárkány Pál, a Mezőgazda­sági Könyvkiadó igazgatója tájékoztatta az újságírókat, pénteken, a Hazafias Nép­front budapesti székhazában. és Tótfalusi Kis Miklós-díjas könyvtervező és tipográfus kiállítását, amelyen a kiváló könyvművész eddigi életmű­vének legjellemzőbb darab­jait ismerheti meg az érdek­lődő. A tárlat a Szentpéteri kapu 95. alatt február 28-ig tekinthető meg. nak ki, nun légy 400 000 pél­dányban. A könyvek hat ki­adó gondozásában jelennek meg. Az idei könyvhónap érde­kessége, hogy ezúttal első ízben három területi megnyi­tót is tartanak. A városfej iesztes es ezen belül'a területrendezés mun­káját számtalan tényező be­folyásolja. Megfelelő város­fejlesztési döntéseket csak ak­kor és úgy leiiet hozni, ha rendelkezésre állnak a ter­vek készítéséhez szükséges alapadatok. Miskolc megyei város 1980. decent bei'ében és 1981. januárjában két fontos információ és alapadat bir­tokába" jutott. Mindenekelőtt elkészüli az új városmérési térkép. Elő­ször a felszabadulás óta a város belterületére érvényes, a mai adottságokat rögzítő rétegvonalas 1:1000 léptékű kataszteri térképek készültek. E felmérési munkálatokat a Budapesti Geodéziai és Tér­képészeti Vállalat készítette el. A munka 1974 óta folya­matosan készült és az év vé­gére a volt I. kerület teljes területére (belterület) elké­szült térképanyaggal fejező­dött be. A térképezési mun­ka a hazánkban lehetséges legkorszerűbb módszerekkel, nagyrészt megelőző légifény­képezéssel vette kezdetéi. Egyes területeken, így első­sorban Lillafüred, Ómassa térségében földi eljárással készültek el a nagy érteket képviselő munkálatok. E tervanyag és nyilvántar­tások lehetővé teszik a kü­lönböző nyilvántartások el­készítését, végül az építési tilalmak — ahol ilye­nek vannak — bejegyzését. Az építési tilalmaik Miskol­con ma már csak a környe­zetre káros ipari, vasúti te­lephelyek menten, a távlat­ban megszűnő lakóterülete­ken. vagy ott maradtak meg, aiiol távlatban magasabb in­tenzitású lakóterületek kiala­kítására kerül sor. Az elmúlt napokban ké­szült el Miskolc építésföldta­ni térképanyaga is, E mun­kával Miskolc megelőzte az ország számos városát. A Központi Földtani Hivatal megbízása alapján és a vá­ros anyagi hozzájárulásával készült nagy értékű munka a Nehézipari Műszaki Egye­tem Földlan-Teleptan Tan­szék, ezen belül dr. Juhász József témavezetésével, vala­mint: Fuchs Péter, Goda La­jos, Hajdú Lajosné, Simkö Ilona, Szabó Imre, dr. Wal- lacher László munkája ré­vén készülhetett el. A tudo­mányos munka befejezése után a Borsodi Nyomda ka­pott megbízást arra, hogy az atlaszokat és a hozzátartozó úgynevezett magyarázó kö­teteket elkészítse. A Boi’sodi Nyomda ilyen jellegű, több- színnyomású térképanyagot korábban még nem készített. A kísérletek alapján azon­ban vállalkozott a feladatra. Végül ez év első napjaiban az utolsó köteteket is leszál­lította a hozzá tartozó ma­gyarázó kötetekkel együtt. A földtani atlaszokat va-’ lamennyi Miskolcon működő és Miskolcra tervet készítő tervező vállalat, hatóságok átvettek annak érdekében, hogy munkájukban haszno­sítsák azt. A magyarázó kö­tetekben a geomorfológiai, földtani, kőzetí'izikai, réteg­csoportok mérnökgeológiai jellemzését, a hidrogeológiai adatokat, és az alapozási tér­képekhez szükséges írásos in­formációt, kutatási eredményt tanulmányozhatják az olva­sók. E munka magába fog­lalja a korábbi évtizedekben végzett talajmechanikai ku­tatások eredményeit is. A miskolci földtani atlasz el­készült és korábban hasz­nosított kötetei eddig is bi­zonyították e munka fontos­ságát és hasznosságát. A je­lenleg folyamatban levő ál­talános rendezési terv felül­vizsgálatánál és a készülő részletes rendezési terveknél e munkarészeket már nem szükséges újból elkészíteni, ámi egyre bővülő mértékben költségmegtakarítást, de még inkább megalapozottabb be­ruházási döntéseket eredmé­nyez nemcsak a tanácsi szer­veknek, hanem a városban működő valamennyi vállalat számára. / Dr. Horváth Béla FtiniÉn irapziksigi lÉyviÉíip Elmondta: az ünnepi ese­ményre 43 szakkönyvet ad­Madame Odette visszaemlékezik & © Pszichiáterek száméra ínyencfalat Nem esigecMe skíjoíwaz j u itii: „Ne beszéljen vissza állan­dóan! Szükségem van a kosztümre! Bizonyára félre­értett! Holnap hozza vissza nekem!” Könnyes szemmel adta vissza Odette a pompás aján­dékot. Le kellett vinnie a pincébe, ahol Marlene a múltja emlékeit halmozta íei arra az esetre, ha rosszabb idők jönnek. Az életrajzírója, Higham egy másik groteszk ajándé­kozásról ír, mely már tragi­kus vonásokat is mutat Marlene barátja, a színész és festő, Martin Kos leck, akii a harmincas évek eleje óla ismert, portrét festett róla. és a képet, melyet Marlene nagyon szeretett, neki aján­dékozta. Eveken keresztül a New York-i Park Avenuen levő appartmentjában füg gött. Egy pár évvel később Mar tin Kosleek alaposan kétség- beesett, mert az egyik ked­venc portréját, melyet a nagy láncosról, Nijinskyről festet; bolond módon eladta egy New York-i kiállításon. „Elmeséltem Marlenének ... Pár napra rá meghívott ma­géhoz a Wtodorfba, és meg­kért, menjek be a lakószo­bába.,. Ott függött Nijinsky képe. Marlene felKutatta a vevőt, és visszaszerezte ne­kem a portrét..Ezt neve­zik barátságnak. A pszichiáterek számáxa — akiket Marlene ki nerr. állhatott — ínyencfalat lett volna az idős hölgy. Nyilván­valóan azzal a szenvedélyé­vel, meilyel mindenkit meg ajándékozott, embertársai szeretetét és vonzalmát akar­ta megvásárolni. És miért ne? „Másrészt”, — veti közbe: Madame Odette — „még nem találkoztam olyan emberrel, aki annyit, követelt volna a barátaitól, mint Marlene. Ve­le barátságban lenni, annyit jelentett, mint éjjel-nappal rendelkezésére állni kis szí­vességek teljesítésére!” „Az évek múltával egyre nehezebbé vált a számára, hogy hozzászokjon az új ba­rátokhoz” — fecseg Odette. „Mindig attól félt. hogy hasz­not akarnak húzni a hírne­véből, — még az sem nyug­tatta meg, ha azok, akik hoz­zá fordultak, maguk is elég híresek voltak ahhoz, hogy hátsó gondolat nélkül fogad­hassa őket...” Mint Jeanne Moreau. „öt Goybéartmál, az éne­kesnél egy vacsorán ismerte meg a Madame, és első lá­tásra kölcsönös szimpátia ala­kult ki köztük, meri mind­ketten óhajtották a viszont­látást. Gyakran akartak együtt színházba menni!” Mégis, amikor Jeanne Mo­reau felhívta a Montaigne avenuen. Marlene Dietrich ..soha nem volt otthon”, és ő mindig újra hívta kétség­beesett makacssággal, „Ha felvettem a kagylót, azt kellett mondanom, hogy a Madame elutazott, és ha Moreau Madame Dietrichet lepte meg. akkor elváltozitat- la a hangját, és vaskos ak­centussal spanyol szobalány, nak adta ki magát: „Ma­dame Amerikában van!” Egy nap azonban Madami Dietrich valóban elutazott. Odette egyedül volt otthon és Jeanne Moreau beszédbe elegyedett vele. „Érti ezt?” — kérdezte. „Olyan csalódó!' vagyok! Természetesen fel ismertem a telefonban az el- változtatott hangját! Miért teszi ezt? Mitől fél Marlene Dietrich, noon dieu! ?’’ A kérdés egyszerűen meg­válaszolható: Jeanne Moreau- nak csak a tükörbe kellett néznie, — és el kellett kép­zelnie, hogy egy fiatalabb, szebb asszony akart vele mu­tatkozni. Valószínűleg az összehasonlítást akarta elke­rülni. „A párizsiak számára”, — mondta az okos Madame Odette — „Madame Marlene Dietrich már régóta egy in­tézmény, egy emlékmű, mint de Gaulle tábornok! Csak a Madame tekinti magát még mindig nőnek, akinek kívá­natosnak kell lennie, és aki egykori szépségét kétségbe­esetten próbálja meg restau­rálni !” Hetvenkilenc lesz de­cemberben — vagy nyolc­van ? Madame Odette bánatára Marlene egész aktivitását, melyet korábban több ameri­kai lakóhelye és világ körüli ■ turnéi között osztott meg, most már évek óta egyedül párizsi telephelyére koncent­rálta. Odette még ma is megdöb­ben, pedig már nem áll Mar­lene szolgálatában. .Mennyit, kergetett Fouchonhoz, a lu­xusüzletbe egy kiló paradi­csomért, a henteshez a rue Marbeufre. hogy a romlott steak helyett frisset adjon, naponta négyszer a postái'* expressz levéllel — és már mindenhol várt a telefonhí­vása: A főnöknője idecsönge- "ett. mert nyugtalan, hol marad ennyi ideig!” Marlene kiszámolta hol kell éppen lennie Odettenek, és telefonhívásaival az ösz- szes üzletben a sarkában volt (Fofyflatjuk!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom