Észak-Magyarország, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)

1980-12-16 / 294. szám

£SZAJUMAG*AftOeS2AG 4 V98£L decemb«{ 1á., kedd A képernyő eíőtt Feledy Gyula és Lenkey Zoltán tárlata Tizennyolc film Híradás és filmműsor Ügy tűnik, a hetek óta nagy visszhangot kiváltó Stúdió ’80 körül elcsendesednek a hullámok. Az elmúlt kedden sikerült olyan összeállítást produkálni, amely aligha kelt bármiféle emóciót is. A képernyőn igen gyakran hangzik fel az egyik áruházi hálózat reklámja: „Minden kedden más és más...’’. A Stúdió ;8ü-ban is minden kedden más és más szerkeszt, rendez, vezeti a műsort, így a magazinsorozat tulajdonképpen mindig, minden héten más és más, mert rendezőjének, szer­kesztőjének vonásait kell hogy viselje. Illetve kellene, mert így lenne értelme az alkotói stáb váltásainak. Most Fehér György rendezte, de alighq lehetett előre kitalálni, s talán az volt a műsor legnagyobb meglepetése, amikor a stáblista végén az o neve villant fel. (Még a leendő nyíregyházi szín­házról közolt öt mondatnyi híradás is túl szürkére sikeredett, pedig éppen ő a leendő színház művészeti vezetője, mégsem volt érdemben mit mondania a műsornak erről a témáról.) Közel másfél tucatnyi témát érintett e műsor, amely sokkal inkább hasonlított egy korrekt, egyórányira duzzasztott hír­adóhoz, mintsem a várt, kommentárokat is ígérő, értékpro- paganda művelődési magazinhoz. Az összeállítás legfőbb ta­nulsága talán az volt, hogy Párizsban is a hazai produkció­kat csepülik inkább és a külföldieket becsülik többre — akárcsak nálunk dívik. * Maga a hét műsora sem lepett meg különösebb művészi élményekkel. Filmből nem volt hiány. Sem mozifilmből, sem tévéfümböl. Megkezdődött az új koprodukciós filmsorozat, a Sándor Mátyás. Első folytatása — hat lesz belőle — tisztes, szokványos tévé-keddeket ígér. Örömmel láthattuk Dárdy István filmjét, a Jutalomutazást a képernyőn, s igazán kár, hogy olyan kora esti időben tűzték ezt műsorra, amikor a tévénézők nagy többsége még nincs otthon, nem ül a kép­ernyő előtt. A Jutalomutazás tanulságai ma is élők, ma is napirenden levők, ma sem kell őket szűkebb nézőréteg elé utalni. Különösen nem, ha ugyanazon a napon főműsoridő­ben olyan import ál-sci-fít sugároz a televízió, mint A le­igazoltak bolygója volt, amely se tudományos, se fantasz­tikus nem volt, sőt izgalmas sem, hanem meglehetősen di­daktikus szándékú történetkét burkolt a bolygóközi játék na­gyon is átlátszó fóliájába. A Román Televízió estjének fő­műsoraként sugárzott A különös ügynök pedig a mozijaink­ban is gyakran látható román krimitermés egyik típusdarabja volt, meglehetősen érdektelen cselekménnyel és ahhoz mér­ten álmosítóan hosszan. Műsorszerkesztésünk dicsőségére e filmmel párhuzamosan a másik műsoron is olyan krimit su­gározták — a San Francisco utcáin sorozatból a Szoba, remek kilátással címűt —, amelyből talán tizenhárom is fér egy tucatba. A húszperces szerda délutáni Stan és Pan-film — Az eleven kísértet — 46 év távlatából nevettetett, de a többi film okozta bosszúságot nem ellensúlyozta. Külön említést érdemel a szovjet—olasz koprodukcióban készült, tíz év előtti Waterloo, Szergej Bondar csuk filmje. Napóleon kimeríthetetlen téma. s a végleges bukását jelentő Waterlooi csata is igen sok feldolgozást megért már. A most látott Bondarcsuk-film erényei között említendő, hogy a fő­szerepre olyan kitűnő színészt nyert meg, mint az amerikai Rod Steiger, aki nemcsak külsőségeiben, tudta megidézni a francia császárt, hanem megéreztette benne az ellenségei által emlegetett szörnyeteget és megmutatta teljes össze­roppanását is; nagyszerű volt Blücher porosz tábornok alak­jában Szergej Zakariadze és még olyan epizódszerepet is, mint XVIII. Lajos király, olyan színészóriás formált meg, mint Orson Welles; nem utolsósorban említendő Bondarcsuk csodás tömegmozgató művészete, csatajeleneteinek látványos izgalmassága, amit természetesen a képernyő kis mérete — különösen a fekete-fehéré — sajnos némileg csökkentett. * Heti kritikai jegyzetemet a Stúdió ’80 keddi adásával kezd­tem. Abban — ha csak híradószerűen is * — igen sokféle művészeti eseményről kaptunk információt. A hét művészeti műsora e kulturális kaleidoszkóp nyújtotta kép sajátos ellen­pontjaként hatott. Benedek Miklós A VOLÁN 3. SZ. VÁLLALAT az Autóközlekedési Tanintézetnél (Miskolc, József Attila u. 70. szám, bejárat a Tüzér utcai személykapunál) lifisos lépsz li A költségeket a vállalat téríti. Jelentkezési feltétel: — 8 általános, illetve gimnáziumi végzettség, — büntetlen előélet. Jelentkezés 1980. december 18-án 7 órakor az ebédlőhelyiségben. lenkey Zoltán rajza Még ma is nehéz elhinni, hogy Csohány Kálmán gra­fikusművész . már nincsen közöttünk. Jóllehet, nem szű­kebb pátriánk szülötte. Nóg- rád volt a szülőhazája, de sok-sok eltéphetetlen szállal kötődött hozzánk, Miskole- ho/„ ahol a művésztelepen oly sok időt töltött, s ahol a művésztársak, barátok kö­rében új meg új alkotások­hoz nyert ihletet, Hatalmas termete, dús bajusza nem hiányozhatott semmilyen képzőművészeti rendezvény­ről, halk szavú, ám határo­zott állásfoglalásai minden­kor iránymutatóak voltak, szavának súlya volt nemcsak a területó képzőművészeti életben, hanem az országos művészeti fórumokon is. Sok barátja volt Miskolcon, első­sorban —>- természetesen —a képzőművészek között Fele­dy Gyula és Lenkey Zoltán grafikusművészek álltak hoz­zá legközelebb. E két mű­vész állította ki most néhány munkáját a Miskolc városi Művelődési Központ Művé­szeti és Propagandaosztálya segítségével a Kossuth utca 11. ser., alatti Mini Galériá­ban, hogy tisztelegjen a ma­ga nyelvén, a maga eszkö­zeivel az oly váratlanul ko­rán eltávozott művészbarát előtt. Az „In memóriám Cso- hány Kálmán” című kiállí­táson mindkét művész tíz­tíz művével szerepel. Csó­kán y élmenyanyaga, motj - vumvilága él tovább ezeken a lapokon Feledy, meg Len­key átfogalmazásában, illet­ve rajzokban, képekben ve­tülnek ki azok az érzések, emlékek, amelyekkel e két barát. Csohányt őrzi. Lenkey öt tusrajzot és öt oiajpasztellt mutat be. Olaj­A Miskolci Nemzeti Szín­házban befejezéshez köze­lednek a Csárdáskirálynő előkészületei. Jancsó Miklós rendezői irányításával mától már a főpróbákat tartják és pénteken, december 19-én meglesz a hivatalos bemu­tató. Szokatlan módon, 18- án, csütörtökön este már kö­zönség elé ,kerül a produk­ció: a Madách-bérlet tulaj­donosai ezen a napon lát­hatják a merőben újszerű bemutatásban színre hozott darabot. pasztelíjei között látható Csohány portréja, amelyről a jói ismert derűs-bölcs tekin­tettel szemléli az elhunyt művész azokat, lakik most emlékére jöttek el tárlatot nézni. Leginkább megkapó az olajpasztellek közül a Var­jak című, Csohány állandó madármotivumát sa j á fosán átfogalmazó kép, a rajzok közül pedig a Madár című lap, amely valami nagy fe­kete gyászként nehezedik a halott művészt sejtető rajz­laphalom fölé; de igen mar­kánsan idézi Csohány vilá­gát például az Bmléfcezők, a Az elmúlt Hetekben több ízben is tudósítottunk pá­lyaválasztási kiállítások nyi­tásáról, nyílt napok tartásá­ról, rendkívüli szülői érte­kezletekről és osztályfőnöki órákról. Csütörtökön ért vé­get. a borsodi pályaválasztása hónap, amely most már ha­gyományokra építve próbál segíteni az általános iskola nyolcadik és a középiskola negyedik osztályos tanulói­nak a . hogyan tovább eldön­tésében. Hosszan' sorolhatnánk azo­kat a rendezvényeket, ame­lyeket a Borsod megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zel aktív közreműködésével, illetve az iskolák magánerő­ből szerveztek, rendeztek meg. Mert tételesen is igaz ugyan, hogy a pályairányítás nem .szűkülhet kampánnyá, egyhónapos akciókká, de az is igaz, hogy szükség van ilyentájt' a koncentrált, lé­nyegi figyelemfelhívásra. Már csak azért, is, mert gya­korlati tapasztalat: sokan az utolsó pillanatig halogatják a döntést, sokan nincsenek tisz­tában a továbbtanulás széles skálájú lehetőségeivel, isme­reteik csak a szakinak igen szűk körére korlátozódnak, s nem tudnak azok pályaal­kalmassági teltételeiről, oly­kor csak előnyeit vagy éppen hátrányait emelik ki egyol­dalúan, s nem utolsósorban a jelentkezés praktikus tud­nivalói is sokszor hagynak maguk után kívánnivalót. A decemberre is átnyúló novemberi pályaválasztási hónap így mindenképpen még időben volt. Olyan értelem­ben is, hogy még fontolóra iehet venni a hallottakat, még lehet érdeklődni, tájé­kozódni. Mert a • pályairá­nyítási munka csak új len­dületet kapott — véget nem ért. Az a jó, ha nem ért vé­get! Ha folytatódnak a be­szélgetések családban és osz­tályfőnöki órán egyaránt Sokszor hivatkoztunk már rá — és alighanem ezt tesz- szük a jövőben is —: az egyé­ni elképzelések és a társadal­mi követelmények' összhang­ját nem könnyű megtalálni. De alighanem tájékozatlanság is szüli, hogy évről évre igen csillagos fenyő előterében borozó férfipár, vagy a to­vábbi lapok madaras díszí­tése. Feledy olaj temperákkal és vegyes technikájú képekkel aoózik barátja emlékének. Számomra leginkább megka­pó a Favágó című kepe, amelyen a fejszéjét pihenle- tő öreg favágó mögött szik­lába karcoltan látható mint­egy az öreg tükörképe. Fe- iady tíz képén is felismer­hetők a Csohányt megváltó vonások: a bárány jelenléte I több képen, vagy a temeté­si menet komorsága, a Szo­náta templomos falukén fe­lett lebegő alasja. a Furu­lyázz') bányász stb., mind- megahnyi olyan Feledy-kép. amely elválaszthatatlan Cso­hány lói. Az/ „In memóriám Cso­hány Kálmán” kétszer tíz lapja nem egyszerűen az el­hunyt művészre való emlé- keztelés, hanem annak igen erőteljes művészi bizonyítá­sa, hogy barátai alkotásai­nak továbbra is jó i.hlelője — anélkül, hogy azok mű­vészi sz,uverenitása csorbul­na. A kiállítást december 15- ém délután Csótai János, Miskolc tanácselnök-helyet­tese ajánlotta az érdeklcjdők ügyeimébe. Január 30-ig lá­togatható. nagy számban töltetnek ki úgy jelentkezesi, lapok, hogy szinte eleve kudarcra ítéli önmagát a fiatal. Azzal, hogy ugyanolyan típusú iskolába, szakmára jelentkezik első és .második helyen is — s eleve csak egy helyen tud megje­lenni, ha felvételi elbeszei- getésre is sor kerül. A pályaválasztási hónap rendezvényei tulajdonképpen átfogják a teljes oktatási há­lózatot. De ezen belül — di­csérendő módon — külön fi­gyelmet fordítottak a nyol­cadikosok szakmai továbbta­nulásának irányítására. És érthetően is. . . Hiszen a nép­gazdaság és a társadalmi fej­lődés számára nem közöm­bös, hogy egyes, hosszú távon is fontos szakmákra évek óta gondot jelent az utánpótlás beiskolázása. Többnyire olyan szakmákban, ahol a fizikái munka ma sem ismeretlen fogalom, noha a mai mun­kakörülmények. a gépesített­ség foka korántsem olyan, mint amilyennek a köztudat ismeri.. Kőművesek nélkül aligha épülhetnek meg a terv ezőa.szt al on m egál mo d o U lakótelepek — pedig lakásra mindig várnak az emberek, A szenet is fel kell hozni a föld mélyéből — szénre so­káig szükség lesz! Kell az öntő. a kohász is — mert vas nélkül sem tudunk meglen­ni!... De ezekre a szak­mákra alíg-aiig van jelent­kező. S hogy a szakmavá­lasztás nem lügg — a leg­több esetben nem függ! — az adott munka anyagi meg­becsülésétől. nemcsak a fen­tebb említettek a példák. A pályaválasztási szülői érte­kezleteken például — ahol általában igen aktív beszél­getés, „kérdezz-fel elek” ala­kul ki — szinte sohasem esik szó egy-egy szakma anyagi, kereseti lehetőségeiről. Annál több viszont a felvétel esé­lyeiről. a későbbi elhelvezke- dés hosszú távú lehetőségei­ről. Nos, a ■ munkahelyi körül menyekkel is megismerked­hettek a gyerekek, s az ér­deklődő szülők is. A szakma- ismertető üzemlátogatások is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Alighanem a pálya­A MAFILM stúdióiban je­lenleg tizennyolc játékfilm áll készítés alatt, különböző fokokon. A Budapest Stúdió­ban még az előkészítés stá­diumában va'n Jancsó Mik­lós új filmje, A zsarnok szi­ve, ugyanott Koltay Gábo<r már forgatja A koncertet. Ugyancsak forgatás alatt áll az Objektív Stúdióban Sára Sándor két filmje is: a Nép­tanítók és a kétrészes Pcr- yölüz. A Hunniában forgat­ja Mészáros Márta az Anya. és lánya című filmjét. A legtöbb készülő játék­film már az utómunkák stá­diumában van: a Budapest: Stúdióban Gábor; Pál Ketté­vált mennyezet, Bán Róbert Fogadó az örök világosság­hoz, Gaál István Cserepek az aszfalton, a Dialóg Stú­dióban Kovács. András Ide­iglenes paradicsom, Szüreti András 1916. Gyongyös&y Imre—Kabay Barna Egy pa­rasztcsalád története, Aknó- si Pál Ballagás, a Hurani« Stúdióban Sándor Pál Pipa­csok, Szomjas György Ko­paszkutya, az Objektív Stú­dióban Szabó István Me­phisto és Kása Ferenc A mérkőzés című filmje áll különböző utómunkák alatt. Tévékoprodukcióban az Ob­jektív Stúdióban készül Tarr Béla Földfoltju és a labora­tóriumban sztandard kópia készül Szalai Györgyi Dé­delgetett kedvenceink Című filmjéről. irányítás jelentőségei mutat­ja az is, hogy az üzemláto­gatások megszervezésénél nem a tömégméretekre. ha­nem a konkrét érdeklődésre hívták tel a figyelmet. Ezt az igényt fogalmazták meg az üzemek is. Hiszen az üze­mekkel való általánosabb ér­deklődés kielégítésének meg­vannak az egyéb .lehetőségei. A pályaválasztás előtt álló fiatalok közül elsősorban azokat kell, érdemes ezekre a látogatásokra elvinni, alak valóban érdeklődnek az ot­tani szakmák, munkakörül­mények iránt. Jó elpiondani, hogy egyre inkább ilyen meg­gondolások is vezettek a pe­dagógusokat a látogatások megszervezésénél. Már utaltunk rá — a Pá­lyaválasztási Tanácsadó lnté-' zet munkatársai rendkívül sok feladatot vállaltak maguk­ra. Minden városban, s min­den járásban voltak rendez­vényeik. A legkülönfélébbek. Többek között azért is, hogy a pedagógusoknak segítséget nyújtsanak: példát mutassa­nak abban, hogy miről kell és érdemes szólni egy-égy osztályfőnöki órán, szülői ér­tekezleten ... Melyek azok a követelmények. amelyeket néni lehel figyelmen kívül hagyni a' pályaválasztáskor . .. A pályairányítás konkrét se­gítése ez. hiszen a pályavá­lasztási orientáció egyik gyön­ge pontja éppen a nedaaó- gusok nem elégséges szak­maismerete. S a másik, amin persze korántsem egyszerű dolog túllépni- ma is dívik az a szemlélet, hogy a tó tanuló gimnáziumba, szak­középiskolába megy. s a gyenge tanulmányi erednié- nyűeknek aiánlják a szak­in u n kas képző i n t őzetek et. Olykor a gyerekek érdeklő­dési köre ellenére . . Azt hisszük, nyugodtan ki- ielenihetiük: a - oályaválasz- l.ási hónaQ most is sok e/er fiatalt ..mozgatott” meg. De hogy miiven eredménnve — azt a iövő dönti el. S töb­bek között az is. hogy a pá­lyái ránvitás folytatódik-e a hétköznapokon, s az év min­den napján? (benedek) A pályaválasztási hónap után Csulorás Annamária

Next

/
Oldalképek
Tartalom