Észak-Magyarország, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-30 / 304. szám
«S ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1980. december 30., kedd Vállalatok — művelődési bizottságok Himnusz > ■ ."A; Laborcz Ferenc szobra Hallotta már? A nő körül forog a világ? Lakóhelyünk Ózd Böngészés egy honismereti évkönyvben Vajon létrejött-e minden üzemben és vállalatnál a művelődési bizottság? Meg- íelelö-e a tagság összetétele? Megtelelnek-e a munkatervek a követelményeknek? Ertík-e, tudják-e jól a vállalati művelődési bizottságok tagjai a leiadatukat, azt, amit csinálniuk kell? E kérdések köré csoportosíthatók azok az érdeklődő megnyilvánulások, amelyek a Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Központ társadalmi vezetőségének tagjait szólásra bírták legutóbbi ülésükön. Azt követően hogy áttanulmányozhatták azt az írásos anyagot. s meghallgathatták azt a szóbeli kiegészítőt, amely a vállalati művelődési bizottságok tevékenységének eddigi tapasztalatairól adott tájékoztatót. Mielőtt megpróbáljuk összefoglalni az említett kérdésekre adott válaszokat, hadd emlékeztessünk rá, hogy határozat intézkedett a bizottságok létrehozásáról: az országosan kiemelt ötven nagyvállalatnál 1976, a többi vállalatnál ■pedig 1977. végéig kellett megalakítani a művelődési bizottságokat. A feladatok sorát pedig ilyen teendők alkották: elemezze a munkahelyek dolgozóinak képzettségi. műveltségi állapotát és a fejlesztés feltételeit, biztosítsa, valamint koordinálja is az ebben részt vevő különböző szervek feladatait és gondoskodjék a végrehajtásról ... A tapasztalatokat összegző megyei tájékoztatóból azt tudhattuk meg. hogy bár a vállalati művelődési bizottságok működésének még kevés általánosítható tapasztalata von, néhány pozitív vonás már megfogalmazható. Ezek közé tartozik, hogy a bizottság a vállalati feladatok koordinálásával mind jobban elkerülhetővé teszi a párhuzamosságokat: jó irányú változást hozott a gazdasági vezetés szemléletében; olyan ténvek és adatok kerültek felszínre, amelyek eddig nem voltak az adott vállalat mindennapi életében ismertek, végül pedig szorosabb lett a kapcsolat a művelődés ügyével foglalkozó állami és társadalmi szervek között... Ezek persze — tűnt ki a Rónai társadalmi vezetőségének ülésén —, csak irányadó pozitív gondolatokként összegezhetők, hiszen meglehetősen eltérőek a vállalati művelődési bizottságok működésének a tapasztalatai. S itt vissza is utalhatunk a bevezetőben felvetett kérdésekre ... Adatok szerint megyénk arra kötelezett gazMit tudnak a kisdobos és úttörő gyerekek a vízről? Mit tesznek a vízvédelem érdekében? Ezek a kérdéskörök szerepelnek az Országos Vízügyi Hivatal, a Hazafias Népfront országos titkársága és a Magyar Ültötök Szövetségének országos elnöksége állal meghirdetett országos vízvédelmi pályázati felhívásában. A felhívás már megérkezett az iskolákba, amelynek feltételei a 6— 14 éves korú gyerekeket érintik, írásbeli dolgozat, rajz és fotó kategóriákban. A dolgozat terjedelme illusztrációkkal, rajzokkal, fényképekkel együtt 10 oldal lehet. A rajz mérete 28x20 cm, legfeljebb 60x42 cm lehet. Egy pályázó 1 alkotással, vagy egy, legfeljebb öt képből álló sorozatta] vehet részt. Szakkörök kollektív művekkel is pályázhatnak. A fotó kategóriában legfeljebb '5 darab fekete-fehér kép, vagy képsor küldhető be (a képsor maximum 5 képből állhat), mérete 13x18 cm lehet. A daikodó egységeiben — mert például a termelőszövetkezetekre az előírás nem vo- nalKOzik —, rendben megalakullak a bizottságok, a tagság összetétele is „szabályszerű". Ez utóbbiról szólva azonban az is elhangzott: „A baj az, hogy a bizottságok tagjainak elvékben helyes arányú összetétele a gyakorlatban úgy fest, hogy a tagok egy része dolgozik, a. másik nem húz” ... Ennek számos oka van (lehet például az is, hogy egyes vállalatoknál a „paplron- megfelelés” igénye állíttatta össze a névsort); de az sem hagyható figyelmen kívül, ami a válaszadásban ugyancsak hangot kapott: „Csak kis részben értik és tudjak a tagok azt, hogy valójában mit kell csinálniuk” ... Ez is közrejátszik az eltérő gyakorlatban, a tapasztalatok sokszínűségében, de ez utóbbinak más gyökerei is lehetnek. Például: „... a vállalatnál már meglevő kulturális gyakorlat, és az, hogy kiket sikerült az ügynek megnyerni; vannak-e a bizottságnak valóban tekintélyes tagjai. E probléma főleg a gazdasági vezetést képviselő társelnök esetében bír nagy jelentőséggel”. Az első számú gazdasági vezetők pedig — éppen beosztásukból fakadó elfoglaltságokra hivatkozással — sok esetben „átruházzák” a művelődési bizottság társelnöki tisztével együttjáró feladataikat... Ez tapasztalható azokon a tanfolyamokon, tennivalókat egységesítő eszmecseréken is, amiket a megyei szervek kezdeményeztek az eddig eltelt időszakban. Ehhez tartozik még — s ez már korábbi alkalommal is elhangzott. —, hogy nem csupán a szakszervezeteknek kell több gondot, folyamatosabb segítő figyelmet szentelniük a vállalati művelődési bizottságok tevékenységének — hatékonyabb együttműködés kívántatik a tanácsi szervektől is... Ez utóbbi igénnyel azért is lehet egyetérteni, mert csakis így következhet el a sokat emlegetett óhaj beteljesülése, az a sokat emlegetett vágy: hogy egységes szemléletre van szükség a közművelődési munkában. Többen szóltak erről a Rónai Sándor Művelődési Központ tár- sádalmi vezetőségének legutóbbi ülésén is; érdeklődéssel fogadták a tájékoztatót a vállalati művelődési bizottságok működésének eddigi tapasztalatairól, de azzal a' „kiérezhető véleményezéssel”, hogy az egységesen jó gyakorlat még „a jövő zenéje”... ♦t. n. J.) pályamunkákat 1981. január 10-ig küldhetik be a területi illetékes vízügyi igazgatóságra. Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc, Vörösmarty utca 77 Levélcím: 3501. Pf.: 3. A díjazott pályamunkákból a vízügyi igazgatóság által meghatározott időpontban és helyen kiállítást rendeznek. Az országos pályázaton a kategóriánkénti megyei legjobb öt pályamunka vesz részt. Az országos pályázatra a vízügyi igazgatóság 1981. március 15-ig küldi el a pályaműveket. A díjazott pályaművek készítőit 1981. április 1-ig értesítik az országos pályázat eredményéről. Két darab első díj, 2 második és 3 harmadik díj, továbbá különdíjak várják a kategóriánként egyéni vagy közösségi legjobb alkotásokat. Több esztendei kihagyás után jelent meg a város felszabadulása — december 20, — évfordulóján az Ózdi Népművelési Intézmények honismereti körének ötödik évkönyve — Lakóhelyünk Ózd címmel. Az immár 18 éve működő, kör sokirányú munkájának jó tükre ez az összeállítás, ez a 126 oldalas kötet, amelynek közleményei arról tanúskodnak, milyen sokan és milyen sok oldalról munkálkodnak a nagy hírű munkástelepülés múltjának mind jobb feltá-- rásán, megismerésén és megismertetésén, hogy a múlt hagyományaira építetten még jobban építhessék a jövőt. Értesülésünk szerint a kör a jövőben folyamatosan, évenként kívánja megjelentetni — mintegy éves számadásként — évkönyvét, már folyik is a következő kötet anyagának válogatása. Ez bizony jó lesz, ha a tevékenység, a gyűjtött anyag ezt megkívánja. Mindenképpen jobb, mint ilyen távlatból összegyűjtve visz- szatekinteni — még akkor is, ha az évkönyv nem újság, vagy folyóirat. Nézzük most a Lakóhelyünk Ózd 5. kötetét. Három tudorhányágban tíz dolgozat olvasható a lapokon. A kör tagjai foglalkoznak a településtörténettel, a gyártörténettel és a néprajz-' zal. Az első csoportban olvasható Dobosy László írása — Kolerajárvány Ózdon —, amely kiegészítő adalékokkal szolgál az 1831-es észak-magyarországi járvány utólagos ózdi jelentkezésének történetéhez; Vesze- lovszky Viktor, az eltűnőben levő, egykori Bolyok település egyik jellegzetes házának leírását, illetve építéstörténetét adja, s közel két évszázadot felölelve, e ház történetében a falu társadalmi változásait is érzékelteti (e publikáció címe: A Boly- ky család ősi háza Ózdon)'; ugyancsak e szerzőtől származik a harmadik közlemény, amely a Vasvár- Pusztán 1972-ben lebontott harangláb történetét jegyzi fel. Ózdon természetesnek tűnik a gyártörténettel való intenzivebb foglalkozás. Öt dolgozat e témakörbe tartozik. Ezek nagyon változatosak, egyik-másik rendkívül precíz műszaki értekezés jellegű és értékű, bár hihetőleg szűkebb szakmai érdeklődésre számot tartó, de van nagy olvasottságra számító is. Kurucz János Munkafeltételek változása az ózdi blokksori kormánypadon, Horémusz László Az ózdi blokksor fejlesztésének szükségszerűsége. Bogyó János Szemelvények az ózdi For- rasztógyár 1892—1906. évi üzemi naplójából című munkái értékes gyártörténeti adalékokkal szolgálnak. Csakúgy, mint Kovács Antal Az ózdi gyár és lakótelep vízellátása című írása, valamint Elek Géza Falusi dolgozók bejárása és a munkásszállítás az ÓKÜ-be című munkája, amely már az ózdi agglomeráció alakulását is sejteti. A két néprajzi értekezés egyike — Soltész Józsefné írása — Ózd környéki balladákat és népi játékokat ismertet, a másikban pedig Elek Géza — talán kicsit hosszabban a kelleténél — a XX. század eleji putnoki pecsenyesütést, a vásározó pecsenyesütők tevékenységét írja le. A kötet megemlékezik a kör elhunyt vezetőjének, Czakó Gyulának munkásságáról — Voss Tibor írásával —, közreadja az elhunyt 1973—1975-re vonatkozó beszámolóját, valamint ese- ménynaptárszerűen bemutatja a kör 1973—1975-ben végzett sokszínű munkáját. Az évkönyvet N agy Károly, a honismereti kör vezetője szerkesztette. Érdemes böngészgetni. (beaedek) Udvariasan gyöngéd ötlettel lepte meg hölgy ismerőseit egy Ramon Escuder nevű 1931-ben elhunyt columbiai nöbavát. Elrendelte, hogy hamvasszák el. s hamvait osszák szét bizonyos úrhölgyek közölt. Őket pedig arra kérte, tegyenek belőle néhány csipetnyit egy-egy medalionba, és hordják állandóan a nyakukban. LTgj anis reá nézve nagy megnyugvást jelent az a tudat, hogy holta után is szép nők keblén log pihenni. Escuder ul nem volt körültekintő. Kihagyta számításaiból azt a lehetőséget, hogy . a hölgyek kebelére előbb-utóbb mások is ráhajtják fejüket. Gondolom, nem annyira helyhiány, mint inkább erkölcsi okokból nem túl illő. ha egyszerre két férfi igyekszik megnyugvást találni ugyanazon nőnek a kebelen! k Nincs rá megdönthetetlen bizonyíték, de állítólag az erény övét Francesco Carrara, Padua tirannusa „találta fel” az 1300-as évek végen. A legtöbb övét Berga- móban gyártották, ezért is hívták „bergamói lakatnak, rácsnak”, de a „Vénusz- rostély” elnevezés is elterjedt volt. Ezt a díszes, ékszernek is beillő „védőeszközt” többnyire a féltékeny férj csatolta hitvesére. Elsősorban akkor került sor az ifjú hitves lelakatolására. ha a férjuram elutazott, és otthon hagyta a feleségét. Természetesen az erényöv kulcsát magával vitte. Istenem, mennyi pénzt kereshetett akkortájt egv lakatos, egy „kulcskirály”, aki a kikapós menyecske kérésére pótkulcsolt reszelt az erényövhöz. Ma az számít menő férfinak, akinek saját kocsija van. Akkoriban az, akinek saját kulcsa volt. Júliához. Máriához, meg a többi kikapós szépasszonyhoz! k Moldova György A szent tehén című riportkönyvében írja az egyik textilgyári lányszállásról: „A lányok hazulról is kapnak ennivalót. Elviszik a csomagot a portáról, sokszor fepp csak megnézik, hogy mi van benne, aztán egy pár nap múlva bedobjál: a szemétbe. — Engem már sokszor hívtak el innen — mondja az igazgatónő —. de mindig itt maradiam, mert más helyen nem tudnám ilyen színvonalon tartani a kutyámat”. Tudomásom szerint legtöbben azért vállalnak vezető beosztást, mert hivatástudat. kötelességérzel, a szakma szeretete fűti őkel s a rátermettség dominál Azt hiszem, a hazai igazgatónők történetében egyedülálló eset. hogy egy kutya legyen e fontos "unkció betöltésének indítéka. Hiába, akinek az isten hivatalt aduit, eiobb-ulóbb kutyát is ad hozza: Vag\ egy kis öniróniát : ij. A XIV—XV. században a szűz menyasszonyt triss virágból font koszorú illette meg — írja Nyerges Agnes Mai fiatalok? című kolétében. — Akkoriban még a lá- tyol megoélyegzó tartozéka volt az esküvői ruhának: a romlott hajadonnak kellett vele magát eltakarnia. Nürn- bergben pedig a „bukott” lány szalniakoszorúval a fején ment a templomba, ráadásul a szomszédok a szertartás napján szecskával szórták leli a nászház udvarai. Az. egyre szaporodó lakótelepeken. emeletes, szövetkezeti házakban élő kortársaink számára ennek a szokásnak a felelevenítése rendkívül sok gondot okozna. Még elképzelni is rossz: egy-egy esküvő után tele lenne szecskával a lépcsőház, és lakógyűlésen,, szövetkezeti közgyűlésen vi látnák meg. hogy ki takarítson. Jobb, ha a fátyolnál maradunk. Az sok mindent eltakar. ☆ A Magyar Nemzet adta hírül néhány hónappal ezelőtt : Egy ravasz svéd szálloda- tulajdonos különös módját eszelte ki a veszekedős házaspárok kibékítésének. A férj kívánságára a jelzett időben fehér lepedőbe burkolt „kísérletet” küld a szobába. A hatás frappáns. A duzzogó feleség megijed, s férje kariában keres menedéket. A szolgáltatás dija hetven kor na. Nálunk ez az ötlet megvalósíthatatlan. A hetven svéd korona elég szép summa. A szállodaköltséget is beszámítva — mi. bérből és fizetésből élő magyar férjek — ekkora összeget nem tudunk áldozni hitvesünk kiengesztelésére. Különben is, a legtöbb magyar férj iia szállodába megy. nem a feleségét viszi magával! Érdekes, hogy a házasság előtti nemi élet szig.vú tilalmai ellenére a régebbi századokban Európa-szerte nyoma van a hallgatólagos szokássá váll „próbaházas- ságnak”. más néven „ven- dsgéjsza' • nak" X0i«nosen a Fekete-erdő vidékén volt szokás, hogy a/ eladósorba került lány — anélkül, hogy ez bujálkodásnak számított volna — a vőlesénv^elöltet ágyban is fogadta. Az is gyakran megesett, hogy a fiatalok egy-két próbaéisza- ka után felhagytak eavmás-' sál. Lám. mennyivel erkölcsösebbek a mi lányaink mjnt elődeik voltak' Hiszen á divatos szóhasználat szerint ők csak „együttjárnak” a fiúval. S hogy azért nálunk is akadnak leányanyák, meg sürgősen tető alá hozott, gyorsan megkötött házasságok? Hát istenem. .iRavfHt- iávás” közben elfáradtak szegénykék, s egy kicsit lepihentek. K. Gy. M. A Miskolci Vasipari Szövetkezet azonnali belépéssel alkalmaz hegesztő és hidegalakító készülékek szerkesztésében jártas gépészmérnököt. Angol nyelvtudással rendelkezők előnyben. Jelentkezni lehet: Miskolc. Partizán utca 7. szám alatt, a munkaügyi csoportnál. Vízvédelmi pályázat gyerekeknek
