Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-01 / 230. szám

ElUAk-tAALzíAtLUKáÁAü 4 ■ #«u. MwUu ií**i au Átmeneti állapotban Sajószentpéter meg a művelődési ház Az út, képletesen 'szólva is, sokszor göröngyös es sokszor mellékutcákon vezető — a művelődésig. Vagy éppen a köz- művelődésének a házá­ig. Itt, Sajószentpéteren. e tizenötezer lakosú nagyköz­ségben a kevésbé járatos ember a valóságos utat is többször kénytelen meger- deklődni, ha el akar jutni a művelődési házba. Jelenleg pedig a helyiek is tanulják az utat, a környék ugyanis, kis túlzással csatateres nyomokat hordoz magán. Ez pedig még inkább meg­gondolkodtatja a .helyben la­kókat, elinduljanak-e vagy mnaradjAnak inkább az otthon ! kényelmességében? Az eddigi i tapasztalatok azt mutatják, hogy nem kevesen hajlamo­sak e helyzetben a könnyebb j. „utat” választani: az otthon maradást. Mindez persze csak átmeneti állapotot jelez; a ! népművelők munkájában ép­pen most gondot okozó hely- ! zet. Ami alapjaiban nem be­folyásolja a közművelődési I munka lényégét; légiéi jebo ; apró elváltozásokat okoz. Nem is ezekről, hanem az állandó tényezőkről beszél­gettünk inkább a Petőfi Mű­velődési Ház igazgatójával, Rabi Ferenccel. Ezek kozott tallózva az igazgató, ezeket mondta: — A munkahely, közmű­velődésben, a házon kívüli rendezvények, tekintetében .ió kapcsolatokról és jó tevé­kenységről beszélhetünk. Ami problémát okoz, az az, hogy a jelenlegi épületadottságok miatt nem vagyunk képesek azt, az intézményi mupkát végezni, amit kellene: nem vagyunk elégge nyitottak, nincs a házban hely a kis­csoportok működéséhez, nem tudunk közős ..leölési lehe­tőséget” biztosítani látogató­inknak. A szakkörök, a mű-, veszeti csoportok többsége *«m tud az intézményben próbálni, kevésszer fordulnak meg itt; így, természetesen kevésbé érzik a művelődési házat magukénak azok a lá­togatók is, akik csak egy-egy rendezvényre jönnek el. Túl­lépve" ezeken, szembe talál- . jirk magunkat egy másik gonddal. A mi művelődési házunk ismerten bányász- hagyományú, a bányászszak­szervezet, a gazda gondosko­dásával dolgozott, és ma is | elsősorban így működik. Je- 1 lenlegi sajátos helyzetünk abból adódik, hogy közmű­velődési tevékenységünkben számba "kell vennünk a még mindig élő bányászhagyomá- nyokat; a még mindig ható művelődési, kulturális szoká- ■ sokat — ugyanakkor nyitot­taknak kell lennünk, az újab­ban megjelent igényekkel szemben is ... A „nyitásra” már korább­ról is hozhatók példák. Em­lítést érdemel, ezek között, hogy három évvel ezelőtt a nagyközségi tanács és a bá­nya „közös fenntartásba vet­te” a művelődési házat; hogy a fenntartás, a működtetés költségeihez hozzáadják a maguk —- lehetőségeikből adódó — részét a nagyköz­ségi üzemek, szövetkezetek is. Mindezek persze a tartal- . mi . tevékenység kereteit biz­tosítják csupán, nevezhet­nénk e tényeket az együtt­működési szándék formális megn y ilv án ulása ina k. Ki érez­hető ez a művelődési ház igazgatójának alábbi szavai­ból is: — Földrajzi méretekben is jelentős területen kell mo­zognunk; Sajószentpéter ön­magában is nagy kiterjedésű település, s a Bükkaljai Bá­nyaüzem két. aknája is ott­honunk körébe 'tartozik. Igen nehéz ebben a helyzetben „összerámolni” egy ilyen nagyközségben a közművelő-; dési tervet... Az egységes közművelődési 'tervezés még korántsem mondható megva- lósítottnak. Vannak persze már jelei az együttgondolko­dásnak és cselekvési- készség­nek, így például a művelődé­si ház kapcsolata mind erő­sebbé válik az üveggyár.iak- kal és az- ELZETT helyi gyáregységével. Azt pedig minden dicsekvés nélkül is elmondhatom, hogy az ubób- • bi években sokrétű és köl­csönösen hasznos együttmű- kör’ 1st sikerült kialakítanunk az iskolákkal; ezt a közös tevékenységet ma már szer­ződések rögzítik. Ebben a helyzetben nem a múlthoz való görcsös ragasz­kodásnak tudható tehát be, hogy a művelődési ház tevé­kenysége elsősorban a bá­nyászok körében érezteti a hatását, onnan táplálkozik — nem csupán anyagiakkal — mindenekelőtt; a munkahelyi nevelő munkából veszi ki részét a legeredményesebben. S ,ha már közbeszúrásként megemlítettük újra az anya­giakat, talán nem érdektelen néhány számadattal megvilá­gítani, hogy jelenleg ki mi­lyen arányban „viseli a ter­heket”: a másfél millió fo­rintos költségvetésből 400 ezer forintot vállalt az idén magára a bányászok közös­sége; 50 ezer forintot a nagy­községi tanács; 125 ezer fo­rintot tesznek ki a helyi il­letőségű üzemek, szövetkeze­tek hozzájárulásai ... (A hi­ányzó összeg állami támoga­tásból és saját, működési bevételből jön össze.) Sajószentpéteren a közmű­velődés", konkrétan a műve­lődési ház munkájának állan­dó jellegű tényezői között jelenleg két dolog követel aktív együttműködést vala­mennyi érintett és érdekelt szervtől, szervezettől: az egyik magának az épületnek a korszerűbbé tétele; a fel­újítás, a bővítés, a kisközös­ségekre épített közművelődé­si munka helyeinek a meg­teremtése. Erre a tervek már elkészültek... Az efféle munkák azonban, tudjuk, évekig eltarthatnak, el is tar­tanak. Addig is itt van a má­sik lényeges, a tartalmi te­vékenységet döntően befolyá­soló tényező jobbításának kö­telessége: ez pedig az egysé­ges, a nagyközség egészét át­fogó közművelődési tervezés és a közös akaratú cselekvés gyakorlattá tétele. Ami , vi­szont már nem csupán a mű­velődési ház dolgozóinak szándékán múlik, nem az igazgatóén; Rabi Ferencnek egyébként is „papírja” van arról, hogy e szellemben dol­gozik: egy hónapja, hogy hivatalosan, kitüntetéssel is elismerték: a „Szocialista Kultúráért” dolgozik .. . (ténagy) Sci-fi-Mbliográfia A Borsod megyei II. Rákó­czi Ferenc Könyvtár gondo­zásában jelent meg a Tudó- mányos-fantaszlikus, utópisz­tikus fantasztikus művek bibliográfiája című, négy és fél száz oldalnyi^ terjedelmű kötet, összeállította Cs. Be- zerédy Ágnes és Csiszár Jo­lán,, lektorálta és az előszót írta Kuczka Péter. A könyv borítóját Feledy Gyula ter­vezte. A bibliográfia nem tartalmazza a futurológia, az űrhajózás, az űrkutatás iro­dalmát, mivel azok önálló kiadványt igényelnének, s csak a magyar nyelven meg­jelent müveket tartalmazza, szám szerint 2644-et. / Bold aiíil - KÉpesii piM A televízió is bemutatta: a Szabadság-hegyen, a XII. kerületi ■ Tanács nap­közis táborában sajátos, új játékszereket adtak át a hegyvidék gyermekeinek. Népi motívumok, játékos állatfigurák tölgybe, akác­ba faragva — és mindez a körhintát, a mérleghintát és az egyéb 'játszókedvenceket díszíti.­De kik és miért készítet­ték a merőben új felfogá­sú játékokat? A válasz: amatőr miskolci népművé­szek egy lelkes csoportja hívja fel ilyenformán a fi­gyelmet arra, hogy a népi motívumokat hasznos tár­gyakon is lehet alkalmazbi. Péterfii László budapesti szobrászművész fedezte fel nyolc éve a ma már 3f ta­gú lelkes kollektívát, akik a miskolci Molnár Béla If­júsági és. Úttörőházban dol­goznak szabad idejükben. Ti­zennégyen jötték most él — kohómérnökök, es nyug­díjasok, technikusok es munkások — a budapesti Jókai Klub meghívására, hogy két hétig dolgozzanak az új játékok elkészítésén. Érdemes megemlíteni azt is. hogy a miskolciak a já­tékok készítése, melleit a napközis tábor gveiekeit is tanítottak a fafaragás kü­lönböző fogásaira. Fárado­zásuk nem volt hiábavaló, mert Laboda László cso­portvezető szerint: a tabor lakói annyira megszerették a fával való ...játszadozást”, hogy — néhány nap eltel­tével — igen szép dolgokat faragtak saját elgondolásuk alapján. Lehet, hogy e kedvcsiná­ló néhány nap után a fő­városban is lesz folytatása a miskolci kezdeményezés­nek? Elképzelhető. Ám egy biztos: Miskolcon már gon­doskodtak utánpótlásról. Szegedi Miklós vezeti az egy éve alakult nagyvárosi ifjúsági csoportot. A Mis­kolci Közlekedési Vállalat egyik tanműhelyét lelkes ifjak veszik birtokukba. S a csoportvezető eddigi tapasz­talata, hozzáértése, türel­me nem marad eredmény­telen. Az apróságok a jövő­ben is számíthatnak az ér­dekes, új játékokra, ame­lyeket talán majd ók fej­lesztenek tovább. A mostani alkotótáborba a fafaragókat munkahelyeik szabadságidejükön felül en­gedték. el, bizonyítva: meg­értették a kezdeményezés fontosságát. A tavaly mi­nisztériumi nívódíjat nyert amatőr iparmű vész-kollektí­va ezzel az akciójával is bizonyította: van mód és le­hetőség a népművészeti ha­gyományok olyan ápolására és felélesztésére, amelynek a gyakorlatban is közvetlen haszna van. Szatmári Judit Október 1 —15-ig Hét országból való az a kilenc mű, illetve tíz. kötet — mert egyik kétkötetes —, amelyet az Europa Könyvki­adó a közelmúltban lett le a könyvárusi pultokra, aszta­lokra, s amelyeket a követ­kezőkben röviden ismerte­tünk. Elsőként Vera Panova már ismert regényének, a Szenti­mentális regénynek újabb ki­adására hívjuk fel a figyel­met. Bizonyára sokan ismerik ezt a művet, látták Xilmval- tozatát a mozikban, vagy a televízióban, s most örömmel veszik újra kézbe, mások pe­dig az új megismerés vágyá­val olvashatják egy fiatal­ember két szerelmének tör­ténetet, s annak hátterében a húszas évek el ejének moz­galmas históriáját. Panova jól érzékelteti a szocialista építés kezdeti időszakának lendülettel és lelkesedéssel teli, izgalmas korát, s a fő­hősnek, Szevasztjanovnak fej­lődését, aki sok nehézséget leküzdve munkásból lesz iró és újságíró. Szerelmének meghatóan poétikus története az elmúlt ifjúság, az emlé-, kezés'különös varázsával fér­kőzik közel az olvasók szí­véhez. A Magyar Helikon sorozatában adta közre a ki­adó Marina Cvetajeva művét, a Natalja Goncsarováról írt Egy festő portréját..Mint for­dítója, Rab Zsuzsa mondja, Marina Cvetajeva lírikusként is, prózaíróként is kedveli és kristálytisztára fogalmazza a legmerészebb ellenpontokat. Nem véletlenül választotta modelljéül a két Natalja Gon- csarovál: Puskin féleségét és a század első felének híres festőnőjél, emigránstársát. Írásában a két nőalak mes­teri montázsa korrajz is, lé- lekrajz is egyszerre; műfaját kettős fénytörésben inkább versnek érezzük, mint prózá­nak. Mi van veled, Robel? a* címe Joachim Novotny NDK- ból származó regényének, amelyben egy igyekvő csa­ládapa tekint vissza sajátos keretek között az életére, szí­nesen, sok-sok derűvel. Vin­cent Siküla regénye, a Mus­kátli szlovák talajban fo­gant: 1944—1945 fordulójá­nak embereit, azok sorsát mutatja be igen érzékletesen, „Varázslatos Magyarország” A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete és a nyu­gatnémet Univers Kiadó a Hilton hotelban rendezett sajtótájékoz­tatón mutatta be a „Varázslatos Magyarország” cimű fotóalbu­mot. Képünkön: Bayer Ilona, a Tv-hiradó riportere bemutatja a kötetet. újat f Új férfiöltöny vásárlása esetén egy régi férfiöltönyt (típustól függetlenül) iO lorint értékbeli beszámítunl a Borsodi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat ' 89. sz. Férfikonfekció szaküzletében, a Tv-szalon mellett, Miskolc, Széchenyi u. 36. nem kevés fricskával a pó­zotoknak, népi bölcsességgel és bájjal gazdagon. Markó temploma címníel adta köz­re a kiadó Blazse Koneszki makedón költő válogatott verseit. Koneszki az élő ma­kedón költészetnek talán leg­reprezentatívabb képviselője, egyetemi tanár, a Makedón es a Jugoszláv Írószövetség elnöke. . A Napjaink költészete so­rozatban, olcsó kiadásban je­lent meg Jorgosz Szeferisz verskötete, a Fedélzetnapló. Walter Scott nagyszabású regénye, a Midlothian szíve is megtalálható a kiadó új­donságai között, amit a mo­dern irodalomtörténet Scott legjobb, legidőtállóbb művé­nek tart. A másik angol könyvet bizonyára sokan fo­gadják most érdeklődéssel: a televíziónkban most látható Will Shakespeare című foly­tatásos sorozat alapműve, John Mortimer regénye. Újra megjelent a nálunk — film­ről is — nagyon népszerű, Joseph Heller írta, ,A 22-es csapdája. (b) Kilenc Kenyv liél országul

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom