Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

1980. október 26., vasárnap ESZAK-MAGYARQRSZÄG 6 Lukács Sándor civilben (a képen balra) és Caligula helytartója ként (a képen jobbra) Találkozás Lukács Sándorral Tulajdonképpen semmit nem változott azóta, hogy először találkoztunk, egy ce- Jevíziós műsor megbeszélé­sén, nyolc évvel ezelőtt. Az volt élete első televíziós sze­replése. Akkor is farmerban volt, most is. Igaz, akkor az volt a farmere. Piron­kodva közölte, hogy a fel­vételre is ebben tud csak jönni, fehér inggel. Ez van. Harmadéves főiskolás volt, s Ady Endre Harc a nagy­úrral című versét mondta el egy Iskoiatelevízió szá­mára készült. műsorban. Meglepő felkészültséggel. — Csak negyedik jelent­kezésre vettek föl a Szín- művészeti Főiskolára —• mondja Lukács Sándor —• és addigra mór három, színháznál töltött év volt mögöttem. Egy évig fellépti díjas sögéüszinész voltam a Tháliában, két évig pedig a Nemzéti Színház Stúdió­jának a tagja. Utólag most mar tudom, hogy rengete­get profitáltam a három évből. (Annak idején per­sze boldogtalan voltam a sikertelen felvételik miatt.) De, hogy az „egyik sihe- der” lehettem a Marió és a varázslóban Latinovits mel­leit, ‘hogy szöveges szere­pem volt a Major Tamás rendezte Tragédiában, részt vettem a Rozsdatemető, Az ördög és a ’jóisten, a Hely­tartó előadásain — ma fel­becsülhetetlen emlék, állan­dóan alkalmazott gyakorla­ti tapasztalat és tanulság számomra. Igaz, csak egy­től tíz mondatig terjedtek szerepeim. Viszont megta­nultam „színházul”. — A főiskola az első két évben nem engedi játszani, színházi vagy filmszerepet vállalni hallgatóit. — Viszont a falakon be­lül játszunk! Simon Zsuzsa volt az osztályfőnököm, Szinelár Miklós és Gáti József a tanaraim — s már el is jött a harmadév, amikor az első szereplés a televízióban is, megtörtént, az Ady verssel. —' A főiskola elvégzése után pedig Vígszínház! szerződés következeit, Vár- konyi Zoltán meghívására. — Várkonyi látta az egyik főiskolai vizsgaelő­adást, amelyben Kelemen pápát játszottam. Később elmondta nekem, akkor ha­tározta el, hogy szerződtet. — Bár meglehetősen mo­dern alkat, maszkkal vagy anélkül egész történelmi arcképcsarnokot eljátszott eddig, elsősorban tévéjáté­kokban. — Petőfi Sándort és Pe­tőfi Zoltánkát, Lipót esá­. szárt és II. Józsefet, Hu­nyadi Mátyást és Napóle­ont többek között. Hajdufy Miklós kilenc televíziós fő­szerepre kért fel. Most a Petőfi életéről készülő so­rozatban pedig, Horváth Ádám rendezésében Kos­suth Lajost játszom. — Színházi szerepei kö­zül számomra a legemléke­zetesebb a Szent Johanna inkvizítora volt. A kritikák is kiemelték újfajta szerep- felfogását: nem a kegyet­len és gonosz inkvizítort játszotta, hanem azt, aki Johannát igazán meg akar­ja menteni. — Az igazi drámában mindegyik szembenállónak igaza van! Az inkvizítor hile és jezsuita beállított­sága szerint cselekszik. Csak Johannával szemben válik morális vesztessé. — Szinelár bízta meg az inkvizítor szerepévél, s a következő évben, Szegeden Luciferrel is, Az ember tra­gédiájában. — Nem sokkal ezután je­lent meg . a tragédia leme­zen. Itt Ádám voltam. (For­dítva találkoztam a tragé­diával, mint általában a színészek. Előbo lettem Lu­cifer, csak azután Ádám.) — Gazdag leltár. Hogyan közelit a szerepeihez? — A színészi munkának két gyönyörűsége van: az egyik, amikor az embernek a figurát valósaggal ki keli izzadnia magából, a másik, amikor szinte „semmit” nem kell tennie, mert az azna­pi hangulata fedi a lénye­gét. Utóbbi tűnik köny­nyebbnek, de nem biztos, hogy könnyebb ez a ter­mészetesség. Az eJőző eset­ben — ha sikerül — á meg- esinálás öröme jut az em­bernek. — Népszerű színész. Káp-e mégis szúrásokat? — Mint mindenki! A kri­tikusokkal kevésbé jövök ki, mint a közönséggel. Ön­álló estemmel már szinte minden megyében fellép­tem. Az est során módom­ban van közvetlenül is kon­taktusba kerülni a közön­séggel — ez bele van kom­ponálva a műsorba — mondhatom, hogy ezek a röpke kérdés-feleletek a legtanulságosabbak szá­momra. — Nem zavarja a nép­szerűség, a rajongás? — Nem vagyok elégedett típus, főleg magammal nem vagyok1 elégedett, úgy ér­zem, hogy állandó a res­tanciám, valamit tennem kell. Ezért nem zavar, he­lyére tudom tenni a rajon­gás értékét. Mindez nem érdemem, alkatom! — Honnan merít egy-egy szerep formálásához ötle­tet? — Közhely, hogy a szí­nész a külső világot átszű­ri belső világán ... Minde­nünnen meritekit/.Egy ut­cai veszekedésből es akép- zeietémből: hogyan tenné az a figura ezt vagy azt. Megélem vagy megálmo­dom. A többit a színpadi helyzet, a drámai szituáció hozza magával. — Legkedvesebb szere­pei? — Sok volt és van. Az említetteken kívül, nagy­szerűen éreztem magam Caligula helytartójaként, amelyet Gyiilán mutattunk oe ( égújHarag György ren­dezett) ;.és a Pesti Színház­ban az Orfeusz alászáll- ban ... — És az apaszerep!? — Ügy látom, ez sem marad titok. Fiam született, három kilóval. És ez az apaszerep — igazi főszerep az életemben . .. To cd a y Aliz Bódvavölgyi kulturális hetek Az Edelényi nagyközségi és járási Könyvtár tájékoz­tatója szerint október 25-e és november 30-a között rendezik meg a járás más művelődési intézményeivel együtt a bódvavölgyi kultu­rális heteket, amely gazdag programmal várja az ér­deklődőket. A könyvtár meghívta erre az időre Nemeskürty Istvánt, Cse­res Tibort, Moldova Györ­gyöt. akikkel bizonyára szí­vesen találkoznak olvasóik személyesen is és érdekes, hasznos gondolatcseréket folytatnak velük. A lányok- asszonyok könyvbarát kö­rébe Németi Irént, a Nők Lapja főszerkesztőjét hív­ták, a gyermekolvasók ked­véért pedig Varga Katalin és Balogh Béni ifjúsági író­kat. A járási művelődési köz­pont a jósvaföi megnyitót és az abodi falunapot kö­vetően — egyebek között — Bódvaszilason, illetve Tornaszentandráson kórus- hangversenyt, színjátszó­bemutatót és pol-beat mű­sort rendez' a bódvavölgyi kulturális hetek rendezvé- nyeipek sorában, Két történet o A vonat Újhelyból Mis­kolc felé robog. A velem szemben ülő idősebb nő es férfi láthatóan már fáradt, pedig ahogy megtudom, még hosszú út áll előttük. Valami nyugtalanítja őket. Jön a kalauz, s az a há­zaspár kérdése, hogy me­lyik vonattal érnek el a káli állomásra, s onnan van-e csatlakozás. Nem lenne-e okosabb, ha Szerencsen át- szállnának a Tokaj-exp­resszre. A vasutas pontos vála­szokat ad, s azt tanácsolja, hogy fölösleges átszállniuk, mert ez a vonat időben be­ér, s több mint háromne­gyedórát kell várniuk a másik vonat indulásáig. A házaspár a csöndességbe burkolózik, szót se ejt Sze­rencsig. Itt a két ember megtelik nyugtalansággal. — Talán mégis jobb len­ne Miskolcig az expresszel menni... — A kalauz azt mond­ta... — Igaz. A vonat hivatalosan is 21 percet áll. A nyírségi vonat késik. Egy bőrkabátos, zö­mök férfi kirobban: — Nem vagyok bolond várni, a másikkal hama­rább Miskolcra érek — és kidübörög a fülkéből. A házaspárban is indulót ver a nyugtalanság. A fér­fi már a bőröndért nyúl, megfogom a kezét. — Ne szálljon át a má­sik vonatra, az nem megy Miskolcra. Onnan jön. Bizonytalankodnak. de nyugtatom őket: — Nézzék a kocsiban ol­vasó férfit. A kezében levő lapot Miskolcon nyomják, nem a Nyírségben. Végre jókora késéssel be­fut az expressz, s hamaro­san a mi vonatunk is indul. A házaspár folyton nyugta­lankodik. hogy nem késik e le az 1U54-esl. Bennem is feszültség támad, de nyug­tatom magam is. — Bízzanak a mozdony, vezetőben. Az időre beviszi a szerelvényt. Vasutas barátaim megta­nítottak rá, hogy milyen le­iekből, zúgásból, suhogó hangból lehet megállapíta­ni a vonat sebességét. A „Vezér” alaposan rákap­csolt, s útitársaim meg­nyugtatására, mintha csak hangosan gondolkodnék, be­bemondom az állomások nevét, s hogy hány kilomé­ter út van még hátra. A városba érünk. Feltű­nő mozdulattal nézek a karórámra. — Pontosan ti óra nyolc perc. A mozdonyvezető be­hozta a késést —, s olyan jóleső, lokálpatrióta büsz­keséggel lépkedek ki a fül­kéből, mintha mindez az én érdemem lenne. Határozot­tan nálás vagyok a moz­donyvezetőnek, s legszíve­sebben tetszőinek az állásra Jól jött, vezér”. Akkor elmulasztottam, most pótolom. ..Tanulmányába” való be­leül vasasra kényszer! tett egy önkéntes cikkíró. Minél jobban beásom magam a súrür gépelt sorok közé, unná. jobban erőt. vesz raj­tam l. fáradság és az ál­mosság. A „tanulmány” hangja sértő, követelődző, parancsoló, ráadásul alko­tója szerelmes egyetlen, a feladatokra ösztönző szó­ban. íme az idézeteit: ..Meg kell állapítani”, „foglalkoz­ni kell a szakemberek ne­velésével”. „jobban kell in­formálódni’'.' „ki kell kü­szöbölni ’ a hibákat". ..gon­doskodni kell”, „érdekeltté kell tenni”, „jobb munkát kell végezni”, „a tényleges helyzetből kell kiindulni”, „meg kell visgálni”, „a m u tu I kozó hiányosságok pótlásának reális forrásait meg kell keresni”, „meg kell tervezni”. Egyetlen mondat van, amiből • kiderül, hogy miről van szó, s hogy valójában a nemes ügyben nem csi­náltak semmit. „El kell ér­ni, hogy ne az újsághirde­tés legyen a káderutánpót­lás eszköze”. Ragyogó „tanulmány”, mintája a'nnalt, hogyan nem szabad írni, s meny­nyire undort kelt a sablo­nok egymásra halmozása. A művet a szerző el­távozása után — apró sal­langokra téptem, s bedob­tam a szemétkosárba. Egy kérdés nyugtalanít, hogy a papírgyári zúzda gyomra beveszi-e? Nem tehet mást. Be kell zúzni. Kell, kell, kell, kell... Csorba Barnabás Híres rendezők A Borsod megyei Rónai Sándor Művelődési Köz­pont ismét megrendezi a négy vetítésből álló, Híres rendezőit című sorozatát. A film merészet kiemelkedő egyéniségeinek alkotásaiból válogatott sorozatba ez al­kalommal a következő négy mű került: november 17-én látható S. Donén Lucky La­dy című amerikai, novem­ber 24-én J. G. Avildsen Rocky című, ugyancsak amerikai, december 1-én L. Bunuel A burzsoázia diszk­rét bája című francia és december 15-én I. Berg­mann Kigyótojás című amerikai—NSZK koproduk­ció« filmje. A bemutatókat mindig hétfőn este C órái kezdettel tartják. Gömöry Albert: Utószezon Mire a végere értünk, gyakran eszem­be jutott az eleje. így. az e)ső hallásra bizonyára komi­kusnak tűm'ly.ű hogy, az utószezon elejére gondolok; egy ' szóösszetétel, amely azzal a taggal kezdődik, hogy „utó”, ne akar- . jón másfajta i „képzeteket kelteni, csak olyanokat, amelyek rokonok a véggel, az elmúlással. ’ Pedig az utózezonnak is van eleje: igaz, ehhez sokkal ősziesebb, mélabúsabb asz- szociádók társulnak, mint például az elő­szezon végéhez; már csak azért is. mert ezt szükségképpen és előre kiszámítható­an követi a szezon, míg az utószezont nem követi semmi, legfeljebb a várakozás, »vagy a bizonytalan reménység. A három egymástól elválasztható sza­kasznak letagadhatatlanul más és más hangulata van, mint például — bocsánat a csapongó hasonlatért — egyik igen fon­tos . életfunkciónk szakaszainak, amikoris a megvalósulás és a teljesség illúzióját keltő középső részt a szakkönyvek egy­behangzó megállapítása szerint ideális esetben mindenképpen a felpezsdítő elő­játéknak kell megelőznie; majd következ­zék rá a szelíd, elringató utójáték, amely felold és nyugodt, álomtalan álomba ve­zet. Mintha életünk is e hármas tagozódás jegyében telne: a gyermek- és ifjúkor, a csikó-fiatalság után az erőteljes, tartal­mas,' hosszú férfikor; majd ennek eltelté­vel a következő szakasz, amikor még tör­ténhet egy és más. de már tudni, hogy az alkonyat közel... De visszatérve a valóságos és éppen múlófélben lévő utószezonhoz — amely honi földrajzi és éghajlati viszonyaink kö­zött általában augusztus húszadika után kezdődik, és eltart szeptember végéig, sőt néha még egy kicsit tovább s> — hadd mondjam el, hogy ennek az utószezonnak az ' eleje is átmentett valamit a szezon harsányságábol. nyüzsgéséből, lendtilétéből. Nem véletlenül, alapos megfontolás után választottuk ezt az időpontot a nya­ralásra; józan, hétköznapi szempontok vezettek: nem kell olyan sokáig sorbaáll- ni a keszegért, csitulóban a*, hangzavar, a strandon több négyzetméterrel megnövek­szik az egy személyre jutó élettér ... És ugyancsak ezért döntöttünk a nem túl forgalmas, szerény fürdőhely mellett, re­mélvén. hogy ldasztroíóbiánk ott nem fog súlyosbodni. S nem is csalódtunk. Érkezésünk nap­ján még javában zajlót! az élet; a nya­ralóhely igazi, bár nem hivatalos köz­pontja, nem messze a mólótól és a vasút­állomástól, százféle ínyencséggel hívoga­tott. Lángossütő. pecsenyesütő, halsütő (tengeri halat sütöttek, mi sem természe­tesebb egy magyar tó partján), borozó, söröző, butik, bizsu- és emléktárgyárus. s minden, ami szem-szájnak ingere. Csinos lányok és izmos, barnára sült fiúk; pajkos gyerekek és jóságos nagymamák: a pe­csenyesütő környékéről zsíros bajusszal elsurranó, majd zöldesen fénylő szemmel visszalopakodó, elégedett macskák — szó­val maga az idill. Az emberek nyaralták, pihentek, kikap­csolódtak, üdültek: tetszés szerint kivá­lasztható szinonimák; bármelyikkel lehet válaszolni, ha már újra otthon, valame­lyik ismerősünk így szólít meg az utcán: „De régen láttalak, merre jártál?” Nem volt nehéz összebarátkoznunk a „tájjellegű” borozóban sürgölődő ex-repü- lőtiszt-csapossal. s a körülötte csoportosuló törzsvendégekkel: az ex-boxoló-ál-éjjeli- őrrel. az ex-mérnök kőművessegéddel, meg a többi ex-nemtudomklvel, akiket az ital szeretet© kis közösséggé kovácsolt, s «Iák \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom