Észak-Magyarország, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-23 / 249. szám

ÉSZAK -MAGYARORSZÁG 4 i T980. o&tőber 23., csütörtök Nézőtéri meditáció Viva la musical Mától kerül oz országos bemutató programba Kis József Kossuth- díjos népszerű-tudományos filmrendező alkotásainak csokra: öt, korábban nagy sikert aratott rövidfiimje — Az idő egésze, Száza­dunk sodrában. Népművész, A szögedi nemzet és a Hétköznapok művésze —, valamennyinél Zöldi István volt az operatőre. A filmek sora érzékletes képet ad kettőjük munkásságáról. Képünk a Hét­köznapok művésze című, Nagy Kristóf népművészt bemutató kis- filmből való. Roppant csábítónak tűnik a mától látható, Christian Gion rendezte francia film ríme:' Luxusbordély Párizs­ban. Szellemes képsorokkal kezdődik, majd egyre unal­masabbá lesz. S ezen már az sem segít, ha időnként csik- iandó rövid képsorok villan­nak ki a szürke unalomten- gerbőL Sajátos keverék ez a film. Eev állítólag valóságos, nagy hírű, vagy nagy múltú párizsi bordélyház adja hoz­zá a keretet, amelyben igen sajátos megközelítésben és nagy léptékű történetben vázolódik fel előttünk a har­mincas évek francia belpoli­tikája, a népfronttörekvések, majd a háborúba sodródás, Retain marsall árulása és de Gaulle ellenállási felhí­vása, illetve annak visszhang­ja a főszereplőkben. Amíg azt látjuk, hogy egy belpoli­tikai panama lelepleződése körül milyen mulatságos epi­zódok adódnak, és hogy az egyik érintett miniszter ép­pen a híres bordélyházban értesül az őt és pártját fe­nyegető veszélyről, ott íratja meg lemondását, egyáltalán, hogy egy belpolitikai válság megoldásának a bordélyház ad keretet, addig derülünk, addig szórakoztató ígéretű­nek érezzük a játékot. De amikor ez a keret — amely­be belejátszik két Párizsija került fiatal szerelme is —. minden bel- és külpolitikai változást a Provence utca 122. alatti bordélyba tömörít. már az ötlet érdekessége is kopottabbnak tűnik, s egy­re érdektelenebbé válik a játék. „Természetes”, hogy az említett két fiatal véletlenül ismerkedik pssze Párizsba érkeztek or; a lány a híres bordélyházba akar kerülni, majd az minden vágya, hogy annak főnöknője legyen, a fiú egyszerűen állást keres és e bordélyház segítségével hatalmas politikai karriert csinál, végül de Gaulle fel­hívására ellenállóvá i>áló de­zertált katonatisztként búcsú­zunk tőle. Ez a szerelmi történet és ez a bordélvházi háttér se nem újszerű, se nem mulatságos, legfeljebb a film magyar címe vezeti fél­re a pikáns • filmcsemegére vágyó nézőt Ha e 122-esnek emlegetett bordélyház tény­leg otthont is adott hajdan némely politikai megbeszélé­seknek. akkor is sajátos do­zonyos politikai és történel­mi fordulatokat innen gyö- kereztetni. * Stefan Zweig azonos című “híres elbeszélése alapján ké­szítette Gerd Oswald NSZK- beli rendező Sakknovella cí­mű filmjét. Tegyük hozzá mindjárt, hogy 1960-ban ké­szítette, és nem tudni miért váratott magára húsz eszten­deig. Ha pedig már megnéztük a filmet, mert hiszen az iro­dalmi alapmű sokunkat erre sarkall, az a kérdés adódik, vajon ezt a nagyon régi, fe­kete-fehérben készült filmet miért kellett most megvenni és bemutatni. A Sakk novel­la története eléggé ismert: a közismert bécsi ügyvéd gyű­löli a fasizmust és amikor a nácik megtámadják Ausztri­át, segít elrejteni az egyhá­zi kincseket a fasiszták elől. Emiatt maga is veszélybe kerül, szeretőjét árulásra bírják ellene, majd őt fog­ságba vetik, hogy megtörjék és bevallja, hová rejtette a kincseket. Fogságban egy százötven sakkjátszmát is­mertető szakkönyv kerül a kezébe, ezeket a játszmákat játssz» végig gondolatban a hosszú fogság alatt, páratlan logikával tudja kivédeni a nácik minden vallató mód­szerét, végül is szabadlábra kerül, és az is kitűnik, hogy szerelmese sem vált árulóvá. A történések után most, több mint négy évtizeddel mi már másként ismerjük a nácik vallató módszereit. Amikor Stefan Zweig megírta, első­sorban a megirás volt az ér­ték. A történés, a cselekmény vonala napjainkra már ke­véssé vonzó. A rendezés mértéktartó, precíz, igen las­sú sodrú, fárasztó filmet produkált. * Végül rövid tájékozta fás­ként a filmbaráti körök mo­zijai látogatóinak figyelmébe ajánljuk Andrej Tarkovszkij új filmjét, a kétrészes Sztal- kert. a sajátos megfocalma- zású sci-fit. ámelvben idegen lények jártak a Földön, s itt hagytak egy titokzatos gé­pet, amelyet a hatóságok szigorúan őriznek és egy vak­merő csoport Sztalkert veze­tésével megpróbálja a terü­letet és a titokzatos gépet felderíteni.' log közel ötven év után bi­(benedek) Emlékezés és búcsú Viva la musiea... Szépen, áhítattal Szólt az ének. Csengőn és tisztán, mintha pódiumon állnának, s százakat kellene meghódí­taniuk. Pedig csak maguk­nak, magukért énekeltek az idei esztendő egyik legsike­resebb hazai kórusának gye­rekei, Búcsúztatták az „öre­geket”. Más iskolai kórusoknál a tanév vége a búcsú pillana­ta. Amikor elmennek a nyol­cadikosok. Dehát az Egressy Béni Zeneiskola gyermekka­ra már abban is rendhagyó, .hogy huszonnégy miskolci is-, kólából vonzza a szép han­gú. énekelni szerető fiúkat és lányokat. S megtisztelő, szép, kötelesség tartja, tar­totta most már harmadik esztendeje nyárra. őszre együtt ezeket a gyerekeket. A meghívás Debrecenbe, a nemzetközi kórusfesztiválra, s a díjat nyertek másik szép tiszte: fellépés a zenei vi­lágnap országos hangverse­nyein. Most búcsúztak és emlé­keztek. Peregtek a diakockák. In­dulás az iskola elől, megér­kezés Debrecenbe, a felvonu­lás, próba, fellépés a feszti­vál színhelyén ... A magnó­ról gyerekek énekelnek ... Azután egyszer' csak Kudijk Júlia hangja: ... „a gyermek- kórusok kategóriájában első lett a miskolci”... Kellett öt perc — az a szalag híven őr­zi a felejthetetlen perceket! — amíg végre szépen bekon­ferálhatta: első lett a miskol­ci Egressy Béni Zeneiskola gyermekkara. Közben volt termet betöl­tő visítás, kiabálás és há­romperces vastaps. És egy másik eredmény- hirdetés is volt Visítás nél­kül, de szűnni nem akaró tapssaL Amikor a folklór ka­tegória eredményét hirdet­ték. Elsőként hangzott el új­ra a nevük. Egyetlen gye- rekkórus létükre a mezőny­ben — „pedig nyúztak a gyerekek, hogy menjünk el, de olyan hihetetlen volt a siker reménye, hogy inkább sétát ajánlattam” — magya­rázza még most is a kórus­vezető Farbaky Gézáné — itt is diplomát kaptak. S amíg a bőrkötésbe öl­töztetett szép Bartók-fejes díjak ünnepélyesen odakerül­nek a sikerek emlékét őrző régiek mellé, egy icipicit mindannyian meghatódnak. Gyerekek, tanárok, a kórus­vezető és az iskolaigazgató ... Leginkább mégis a gyere­kek. Most mondhatnánk, egy évvel ezelőtt Senki sem ál- modott a nyári sikerekkel. Akkor a kórus felét búcsúz­ta! Iák. Ügy egyszerre öreged­tek ki a gyerékkórusból a gyerekek, kezdtek mutálni a fiúk. Búcsúztak? Ahogy vesz- • szűk! Amikor ezek a mosta­niak pódiumra álltak a nyá­ron Debrecenben, a székso­rokban ott szorongtál:, szorí­tottak értük az ..öregek”. Az, előző sikerek részesei . .. Pe­dig, pedig a kórus sem kö­telező !!! Frédi, az „öreg” a szép pi­ros mellényes kórusruhában szorongatja az emlékkönyvet! Pici lánynak adja át: „sok sikert írjatok bele“’... A sikert persze nem adták ingyen. — Rossz volt-e. hogy amíg a barátaink strandra jártak, mi mindennap próbáltunk? Tessék elhinni, szívesen jöt­tünk. Énekelni is öröm ... Es voltunk Zánkán, voltunk a finn vendégekkel Balatonmá- rián, sokfelé felléptünk Finn­országban . .. Frédi szorongatja a köny­vet. Mi egy réges-régi fény­képet nézegetünk. A kórus Kodállyal. — Ez itt én vagyok — mutatja egy asszonyka. — Itt. Kodály Zoltán mellett. Frédi mamája. Ma már az egykori kórus tagok gyerekei énekeinek. Az elköszönök kül­dik a kisebb testvért, az hozza a barátait... Farba- kyné Sárikának nem kell verbuválnia a kórus tagoltat. És sokasodnak a bejegyzé­sek. Az elismerő, a dicsérő sorok. Világhírű zeneszerzők, karnagyok, művészek sok-sok munkát, átélt, őszinte ének­lést méltató sorai. Együtt szépen énekelni azok tudnak, akik szeretik, becsülik is egymást. Ök min­dig, mindenkor szépen éne­kelnek. Nagy nemzetközi fesztiválon csakúgy, mint az egyetemi tanévnyitón és tan­évzárón, ahonnan elmaradha- tatlanok. Énekelni csak szépen, őszintén szabad. Azt hiszem, rájöttem a titkukra. Nemcsak a magas a-t tudják kiénekelni, az együtt éneklés örömét is megtalálták. Hát: Viva ia musiea! Közel kpt évtizede kezdte meg működését Mezőköves­den az állami zeneiskola, amely ma már kétszáz nö­vendék készségét, jártassá­gát fejleszti, s ad alapot a 'felsőfokú oktatási intézmé­nyekben továbbtanulni szán­dékozók számára. Az 1961 -es tanévnyitáskor az iskola a régi városháza épületében kapott helyet:, nyolc helyisé­get alakítottak ki tanterem, illetve iroda céljára. Az el­múlt 19 év alatt nagyobb méretű karbantartási, felújí­tási munkát egyszer végez­tek. a Mezőkövesd és Vidéke Áfész pedig nyaranta társa­dalmi munkában festette-ta­karította az épületet Az iskola azonban meg­érett arra, hogy a korszerű zeneoktatás megvalósítása érdekében teljes külső-belső felújítást végezzenek az épü­leten. Éppen ezért a Mező­kövesdi városi Tanács Vég­rehajtó Bizottsága az elmúlt napokban megtartott ülésén határozatot hozott erre vo­natkozóan. Az 1980/81-es tan­év befejezése után megvaló­sítják a korszerűsítést, töb­bek között az épület villa­mos berendezéseinek teljes cseréjével, a vízvezetékrend- saer új kiépítésével. A követ­kező tanévet a zeneiskola nö­vendékei már a felújított épületben kezdhetik meg. Az idegen megjelenése ép­pen annyi ideig maradhat rejtve, amennyi ahhoz kell. hogy kocsiban gémberedett tagjait megtornáztassa. Elő­ször a vegyesbolt előtt strá- zsáló kutya szalasztja szét a jövevény hírét majd a fel­bukkanó helyiek fürkésző tekintetű kíváncsisága adja az érkező értésére: jó lenne, ha szóval is elmondaná, mi járatban, van itt... Itt, Füzérkajatán szemé­lyesen ismerik egymást az emberek. Tudnak egymás­ról. Hamar kiderül hát. hogy ..... a Jani gyerek, a klub­vezető éppen Miskolcra ment.... a Bandi meg — a KISZ-titkár — dolgozik...”; ők ketten tudnának ugyanis legjobban mindent megmu­tatni - el m on d a n i a kultűrház- ról. Mert az öregek már — mondja egy idős néni — nem érnek rá - oda eljárni, van dolog otthon. A ..dolog­ból” egyébként — derül ki az utcai rögtönzött ropgyű- lésből — kijut a fiatalok­nak is: a diákok csak hét végén ruccannak haza, a már dolgozók is naponta el­járnak a faluból, nekik is csak a hétvége marad az összej övetel re. Az itteni csendnél és nyu­galomnál nagyobb talán csak a szomszéd településen ér­zékelhető: a 120 lelkes Fi 1- keházán. A kultúrának ugyan itt is van háza (a le­téti könyvtárnak éppenség­gel magánházban találtak helyet), a helyzet azonban az, hogy lassan-lassan ma­guk a lakóépületek-otthonok is üresen maradnak... — „men t ide tán még a madár se járna,, ha nem lenne az a szerencsénk meg. hogy va­lamennyire a főút mellé rendelt minKet a sors”, mondja egy ötven év körüli férfi az utcán; ..az öregek elhalnak, a fiatalokat elcsá­bítja a távol (három általá­nos iskolás korú gyerek jár - innen naponta • Pálházára). már csak a napok-évek mú­lásának rendje fog itt jövőt jelenteni” — a férfi szavai­ban sem kaseredettség. sem vád íze fel nem fogható... Tényeket mond. A házat, al’.ol a fiatalok azért összetalálkoznak alkal­manként. egyiK településen sem hirdeti sem „kultúr-”, sem „művelődési” előtag, jelző. Mindkét épületben helyet-szobát tart azonban magának, olvashatóan is. a „tanácsi kirendeltség”. Ami­ből nyilvánvalóan kitetszik, hogy Füzérkajaia is. Fiike- háza is: „társközség”. Raj­tuk kívül még további öt település tartozik a Pálháza nagyközségi Közös Tanács­hoz: Fiizérradvány (590 la­kos). Kovácsvágás (830 la­kos), Vágáshuta (270 lakos). Kishuta (480 lakos). Nagy­huta (220 lakos). . . Mindebből természetes, hogy a Pálházán működő művelődési háznak körzeti feladatokat is el kell látnia. Erre egyébként az intéz­mény elnevezése is utal. Az' igazgató Petercsák Ottó: — Az intézményi ellátott­ságot tekintve általában az a helyzet, amit Füzérkaja­tán és Filkeházán tapasztal­tak. Nagyhuta kivételével mindenütt van közművelő­dési célokat szolgáló épület, egy nagyteremmel és klub­szobával. Minden települé­sen letéti könyvtárat mű­ködtet a központi intézmény Mi van még?. .. Mozi, igaz. hogy Kovácsvágás és Ffizér- radvánv kivételével a film­vetítések . rendszertelennek mondhatók. — Ügy tűnik, a művelődé­si termeket a társközségek­ben többnyire csak fiatalok látogatják . .. — Ez így van. mi is első­sorban a fiatalokra támasz­kodunk; a települések több­ségében működik ifjúsági klub bár meg kell monda­nom. hogy nem mindenütt, rendszeres és folyamatos a t evék e n y ség ü k. M e 11 e 11 ti k mindössze két működő kis közösségről beszélhetünk: Nagyhután nemzetiségi pá­vakor dolgozik. Vágáshután pedig nemzetiségi táncszak­kör. A kép tehát kirajzolódik: Pálháza hét társközségében a felnőtt lakosság nagyobb része kimarad a szervezett közművelődési életből. A körzeti művelődési hazaiak egyetlen főfoglalkozású nép­művelője van. az intézmény igazgatója. Partnerként a KISZ-aiapszeivezetekre tá­maszkodhat, s legfőképpen az ifjúsági klubok vezetőire. Ez arra elegendő, hogy — mint jeleztük már —, a fia­talok tobbé-kevésbé rendsze­resen találkozhatnak, több­nyire a hét végén, a klu­bokban. E tények „rögzíté­sével” ültünk le beszélgetni Pálháza nagyközség Közös .Tanácsának elnökével. Pa- lágyi Ernővel. — Megítélése szerint a ta­nácsi munkában milyen he­lyet foglal el. különös tekin­tettel a társközségekre, a közművelődés? — Mi az elsők között tart­juk számon — mondja az elnök, majd folytatja: — az egyik a legfontosabbak kö­zött; egyben a legnehezebb feladatot jelenti a közműve­lődés szervezése és irányítá­sa. Mert itt, ugye. önkéntes dologról van szó... klubtag­ságra vagy szakköri tevé­kenységre senki sem köte­lezhető. — Hogyan vélekedik a társ-községek jelenlegi hely­zetéről ? — Megítélésem szerint az alapellátás minden települé­sen jó színvonalon biztosí­tott, Én pénzproblémát nem látok, soha ennyit nem köl­töttünk közművelődésre, mint az utóbbi években; megfizetjük a klubvezetőket, a technikai felszerelések mindenütt biztosítottak ... inkább azt látom, nem ár­tana. ha megírná hogy a gazdálkodó egységek anv- nyira centralizáltak — Mád, Sátoraljaújhely. Budapest, Miskolc székhelyűek —. hogy nem hajlandók figye­lembe venni: az ő dolgozóik ezeken a településeken is élnek, ezekben a községek­ben ... Nem adnak anyagi támogatást. ráhagyják az egészet a tanácsra . . — Nem gondolja, elnök elvtárs. hogy a felnőtt la­kosság „közművelődési ki- maradottsága” nem csupán a pénzen múlik? Nem ját­szik közre ebben az értel­miség megfogva tk ozá s a a társközségekben ? — Nézze, több értelmiségi eddig sem volt ezekben a községekben. mint most. Azonban a mai pedagógus már nem a régi pedagó­gus . . . Ezt persze csak egy részükre értem. Régen mi volt a helyzet? — Egy falu. egy tanító . . De nekik az iskolai munka és a népmű­velés egvet jelentett, . Pálháza és hét társközsé­ge az utóbbiak közművelő­dési ellátottságát illetően: tipikus helyzetet közvetít. . Tcnaey József Hanglemezgyűjtök, figyelem! Október 23-án 13—1Q óráig Ihász Gábor dedikálja új nagylemezét a 282. számú hanglemezboltban (Miskolc, Arany J. u. 29—31.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom