Észak-Magyarország, 1980. szeptember (36. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

V < . t. 1 .ín XXXVI. évfolyam, 210. szám Ara: 1.60 forint Vasárnap. 19X0. szeptember 7. AZ MSZMP BORSOD-ARAÚJ-ZEMPLEN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Farkaslyuki frontfejiők | evezetes évfordulót ünnepel a magyar bányásztársa- dalom, s velük az ország népe. Szeptember első vasárnapja immár harmincadszor az övék: az ipar kenyerét adó szénbányászoké, kik mindenkor nehéz körül­mények között, áldozatos, verejtékes munkával keresték meg a saját kenyerüket, de mindenkor hűek maradtak a föld mélyéhez, az ,,ablak nélküli gyárhoz", a szakmához, a bányásztársakhoz, Ez a hűség, a bányászhűség volt min­denkor mozgatórugója cselekedeteiknek; ez a hűség az, amely tiszteletet ébreszt minden emberben és munkájukat, mai tetteiket nagyra becsülve, tisztelettel köszöntjük őket, közöttük a szakma borsodi képviselőit, a harmincadik bányásznapon! A szép jubileum jó alkalom a megtett útra való vissza­tekintésre, a végzett munka számbavételére, de a holnap tennivalóinak összegzésére is. Az első bányásznap — 1951. szeptember 2-a — óta az ország társadalmi, gazdasági szer­kezetének átalakulásával együtt hatalmas fejlődésen, vál­tozáson ment át a( bányászat is, amely a nehéz fizikai munka megkönnyítését célzó gépesítés, sok helyütt már az automatizálás révén inkább hasonlít egy modern, nagy teljesítményű föld alatti gyárhoz, mint a valaha volt ősi mes­terséghez, amikor a szó igazi értelmében verejtékben fü- rödve csákányozták, kaparták, fejtették a szenet. E változásokkal együtt járt és ma is töretlenül halad a bányászok életkörülményeinek javítása: állomunk, társa­dalmunk a lehetőségekhez képest mindent megtesz, hogy könnyítse a gépesítés mellett még ma is nehéz föld alatti munkát, hogy a szociális és életkörülmények állandó javí­tásával is elismerje a bányásztársadalom nélkülözhetetlen tevékenységét. Az első bányásznap óta eltelt harminc esz­tendő történelmi léptékkel mérve nem nagy idő, de a szakma fejlődését, rangját tekintve, évszázadokkal ér fel. Az út — mint tudjuk — nem volt mindig egyenes és tö­retlen. E harminc év során volt időszak, amikor a szénhid­rogének, az akkor olcsóbb energiaforrások előretörésével viharfelhők tornyosultak a szénbányászat felett. Azóta az idő beigazolta azok szavát, okik változatlanul hirdették a szén, a szénbányászat szükségességét, létjogosultságát. Azt is tudjuk most már, hogy az olcsó energfohordozok ideje lejárt, hogy energvopefitikájokban velünk együtt a világ más, nyersanyagokban tófűnk sokkal gazefogabb cso­szogok is még nagyon hosszú távom számoknak ű szénnel. Jogos büszkeséggel írjuk le, hogy a magkor seánbányá- szaton beiül is rangos hefyet foglal el megyénk szénbányá­szata, és a Borsodi Szénbányák VáMoíot termelő- és kiszol­gáló üzemei az elmúlt évben is eredménye* maszkát vágesz- tek. Az ötmillió tonnát meghaladó SBÓntermetéji tervet je­lentősen túlteljesítették és az ország öeszes széntermelésé­nek 21 százalékát, a mélyművelésű termetesnek periig 30,2 százalékát adták. Elismerést vá Kanok tS, IMtkM paetmcsofcw* vsát in számok; elismerést tiszteletet cvbomeioek a borsod? bányá' szók, akik a XII. kongveeeeos ás basánk fetsrofeodetesf ünnepe tiszteletére kibontakozott sroctofeslo rvnmkovr.rseny­ben újabb sikerekkel, nagyszerű tettekkel koronázták meg mólt évi eredményeiket. Pedig nem körmyű a helyzetük: mi, okik naponta figyelemmel kísérjük életüket, mwnkáju- kat, tudjuk-: gyakran kert technikai nehézségekkel, a ter­mészet erőivel megküzdeniük. A termelésre kihatnak oz olyan objektív zavarok, mint a frontelvizesedések, átállások, omelyek megszüntetése, a termelés újraindítása minden dolgozótól és vezetőtől pontos, fegyelmezett munkát, nem­egyszer a szabadnapok feláldozását igénylik. Bányászaink azonban tudják: nélkülözhetetten szüksé­günk van a szénre és ezen túl is a magyar háztartások nagy többsége ma is kéri, várja a borsodi szenet; hogy erőműveink, gyáraink termelése nem kis mértékben függ oz ő helytállásuktól. És a borsodi bányászok helytállnak! Ha kell, kommunista, műszakot tartanak; ha kétkezi mun­kájukat kérik, iskolák, óvodák építésénél társadalmi munka­akciókat szerveznek és ahol látják, hogy arra-szükség van, forintjaikat is odaadják. Megyénk társadalma, a testvéripatágak dolgozói meg­különböztetett hálával és szeretettel gondolnak ezekre az akciókra, mint ahogy minden darab szénnel, amelyet a kezünkbe veszünk, a bányászokkal való találkozás jön létre. Gazdasági heyzetünk, mely nem független a világgazda­sági helyzet változásaitól, a szénbányászat képviselői előtt is közismert. Éppen ezért olyan terveket fogalmaztak meg, dolgoztak ki erre az évre, de közép- és hosszú távon is, amelyekkel e fontos ásványból mind fokozódóbb mérték­ben elégítik ki az ipart és a háztartásokat egyaránt. E cél elérése érdekében tovább fokozzák a gépesítést, az új mezők feltárását, a lelőhelyek maximális ki­használását. Ugyanakkor tanítják, továbbképzik a bányászokat, hogy azok az új technikát kellő módon értsék, kezeljék, hogy a nagy értékű gépek és berendezések az anyagi termelés legfontosabb bázisai legyenek. Sok múlik ezeken a gépeken, de a legtöbb, úgy is mondhatnánk: a minden az emberen múlik KA tervezőkön, a bányászat fej­lesztésén munkálkodó műszakiakon és a zuhanó kasokban nap mint nap a föld mélyébe leszálló bányászokon. Hittel, bizalommal köszöntjük ma őket a bányászköszöntéssel: Jó szerencsét! Grenio-ítekie Amerikai részről remélik, hogy az ENSZ-kozgy ülés szeptember 22-én kezdődő ülésszakára New Yorkba ér­kező Gromiko szovjet kül­ügyminiszter találkozik ame­rikai kollégájával, Edmund Muskie-val. John Trattner, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken közölte, hogy az Egyesült Államok • moszkvai ideiglenes ügyvivő­je a szovjet fővárosban meg­beszélést folytatott a találko. zó lehetőségéről. > A két külügyminiszter leg­utóbb idén májusban. Becs­ben • találkozott, de akkor megbeszélésük lényegében nem változtat ott. az ameri­kai—szovjet kapcsolatok ne­gatív alakulásán. Az ameri­kai kormányzat, mint isme­retes, az elmúlt év közepétől kezdve és különösképpen azóta, hogy a Szovjetunió az aígárí kormány kérésére csa­patokat küldött ebbe az or­szágba, tudatosan mérgesí­tette el a viszonyt Moszkvá­val. Kísérletet tett: a moszk­vai olimpia megbrasftására. nagyrészt leállította a Saov- jetomrió felé irányuló gabona, szállftásoícat, bizonytalan idő. re elnapolta a SALT-—II. szerződés ratifikálására való előterjesztést, s számos je­lét adta annak, hogy meg­próbál visszatérni az ötvenes évek amerikai kormányai­nak politikájához, amely rö­vid ideig a vaíóségoe, mesjd a réU ksntonai eröfötenyre épölt. Országra szóló munkasikereket ér el a farkaslyuki aknában dolgozó Május 1. szocialista frontbrigád. Nagy K. Sándor és íélszáz társa egy év után a harmadik helyen áll az elmúlt év közepén indított és ez év végén befejeződő kongresszusi-felszabodulási munkaverseny­ben. A Vállalat Kiváló Brigádja címmel kitüntetett bányászkollektiva életét, terveit, gondjait idézi vissza riportunk a 3. oldalon Havasi Ferenc beszéde Tatabányán lőssésteües munka vár ránk Zenés ébresztő kösáSn-fcött mindenkit szombaton a zász­lódíszbe öltözött. Tatabányán, ahol a 30. bányásznap orszá­gos ünnepségét tartották. Az ünnepi nagygyűlést, ahol a bányászat 120 00(1 dolgozó­ját; köszöntötték, a Vértanúk terén rendezték meg, ott. ahol t»l évvel ezelőtt H bányász esett a cuendőrsortüz áldoza­táéi. A nagygySés szónoka Havasi Ferenc, az MSZMP PorJStttan Hnzoi-ltsaganak rég**, a Központi Brzattsag tetteanta volt. — Napjainkra »gy atekutt a helyzet, hogy szén-, szén- hidrogén- és uránbányásza­tunk energtóitgönyeink több mint felének a fedezésére vártaik ozlvat, és kell is. hogy váítalkozzon. Be a tartatás, a fejlesztés es a termelés hossza évtizedekre szóló prog­nózisa. Otyasi prognózis, amely bfestos jövőt ígér a ma és a hob wp h, «vy Warner#» eiöinak. — Igen gondos eteromö wtow­gálafok és számítások ered­ményei alapján ma már egy­értelmű, hogy hazai ásványi nyersanyagkincsünk jelentős hangsadénak kitermelése — figyelembe véve a jelenlegi világpiaci árakat — gazdasa- güag előnyösebb, mint e nyersanyagok behozatala. (9>oipta fás n 2. nédisio*) Egyetemi, főiskolai tanévnyitók rr és aranyoklevelesek A Nehézipari Műszaki Egyetemen — a hagyományok szellemében — állva köszön­tötték tegnap délelőtt a tan­évnyitó egyetemi tanácsülés résztvevői az egyetemi zászló­kat. az elnökség tagjait, köz­tük be m e Lászlót, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkárát, Drótos Lászlót, az MSZMP Miskolc városi Bi­zottságának első titkárát, CSriptmyj ShtHhrr kohő1- % gépi pari mrniszte rhely e ttest, dr. Herman Józsefet, a Mű­velődési Minisztérium egye­temi és főiskolai főosztályá­nak vezetőjét, Porkoláb Al­Ai egyetemi tanévnyitó ünnepség résztvevői berief, a Borsod megyei Ta­nács elnökhelyettesét, Csotai Jánost, a Miskolci városi Ta­nács elnökhelyettesét, Varrta Zoltánt, a KISZ Miskolc vá­rosi Bizottságának első tit­kárát, a nagyüzemek képvi­selőit. Dr. Czibere Tibor, a Nehéz­ipari Műszaki Egyetem rek­tora tanévnyitói ünnepi be­szédében elsőként ahhoz a 454 most felvett elsőéves egyetemi hallgatóhoz szólt, akiket röviddel az egyetemi tanácsülés előtt: avattak kéz­fogásukkal egyetemi hallga­tókká a karok dékánjai: — Mindenekelőtt tisztában kell lenniük azzal, hogy ha­zánk és szocialista társadal­munk jövőbeni anyagi és szellemi fejlődése elsősorban attól függ. hogy fiataljaink: mennyire képesek elsajátíta­ni a korszerű szakismerete­ket. azaz tanulmányaik végez, lével milyen • szakemberek­ké válnak es utána szaktu­dásukat hogyan tudják a tár­sadalmi termelésben kama­toztatni . . . Mindebből egye­nesen következik, hogy aki a mérnöki pályát választotta, annak — mint minden értel­miséginek — a haza és a nép szolgálatát kell vállalnia. Az egyetem rektora rész­letesen szólt azokról a fel­adatokról. kötelességekről 'és jogokról, amelyek nemcsak megilletik az egyetemi hall­gatókat. de amelyeket igény­ként is támasztanak velük, szemben. (Folytatás a 2. otdatunj U m m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom