Észak-Magyarország, 1980. augusztus (36. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-29 / 202. szám

GSZAK-MAGYARORSZAG 4 1980. augusztus 29., péntek „Tessék, tessék! Tisztelt publikum...” Az utcaszínház nem „egy nyáron át Szombat. Délután 6t óra. A piros terítő» asztalos ma­gukban árválkodnak a mis­kolci Katowice étterem előtt. A beton virágágyások ró­zsaszín virágait borzolja a hi­deg szel. A délutáni csendet csuk elvétve szakasztja meg néhány hazaidé siető... Te jo ég, hogyan tesz itt elő­adás? !... Es lett előadás! Hat órá­ra már állt a „színpad”: a sebtiben kihúzott madzagon barna függöny a háttér; előtte, a dobogók formálta piramisra vörös drapéria, s trónnak egy egészen hétköz­napi szék került. A díszlet kész! Hát tessék, , tessék! Nem csalás, nem ámítás, ez itt már Róma. a császári palota!... S ezek a fekete lepelbe burkolt, f. térre má­zolt. piros rúzzsal kikent, sárga, fehér pamut hajú, ki­fordított vadászsapkába öl­töztetett figurák a császári palota lakói! Az a nyeszlett kis alak pedig maga a fé­lelmetes császár, a rettegett, a költő-őrült! Igen. az ma­ga Néró. .. A közönség. Lehet tippel­ni, honnan bújt elő ennyi ember? Jó. A gyerekek, mint kíváncsi verébhad . .. Nyil­ván tüstént itt teremtek, mi­helyt a „maskarák” kiszáll­tak az autóból. Néró. meg Róma, s a többi római; Agg- rippina. Oktávia. Pompeia ... nekik még aligha mond va­lamit. Hisz ők a régi slá­gernótát sem ismerhetik már, miszerint. „Néró császár tör­te a fejét, merthogy ször­nyen unta magát..De a móka az móka, a cirkusz pe­dig cirkusz... S a látszat remek mókának, igazi cir­kusznak ígérkezett,... Az el­ső sorokat, félkörben, a leg­jobb székeket az asztalok körül minden esetre biztosí­tották maguknak. A felnőttek. Kinek-kinek még tömör szatyor a kezé­ben. Toporognak. Mindjárt jö­vök, csak leszaladok a bolt­ba — mondhatták, s most nem tudnak dönteni az ott­honi ígéret, s a látvány kö­zött ... Azután vannak már ünneplőruhások... ök már fogasra akasztották a házi- kötényt (alighanem a vacso­ra is kész már), mert telje­sen átadják magukat a szó­rakozásnak. Azt a két kis­gyerekes fiatalasszonyt meg nyilvánvalóan a csődület csábította ide a játszótér­ről... A kisebbiket az ölé­ben tartja, a nagyobbat ké­zen fogja ... Nézelődik egy darabig... Vagyunk vagy százötve­nen. kétszázan ... Belépő­jegy nincs, a nézők számát csak saccolni lehet. . . Pár méterre a szokásos délutáni forgalom... — Gyere már ... A fiatal pár — a buszról szálltak le — beáll a nézők közé. — Katiék várnak ... — Majd megyünk,.. Csak ott maradnak. Alig­hanem bocsánatos bűn lesz a baráti összejövetelen. S alighanem valamennyi­en jól szórakozunk. Nézők és játékosok. Pedig az utób­biak „dolgoznak”. Gyors köz­véleménykutatás: egyetér­tünk abban: fizikailag is bír­ni kqll nekik a játékot a groteszkül kitekert, önma­gukat kicsavaró mozgások hosszú sorát... S mindezt könnyedén, játékosan ... •k A hét végén a budapesti Térszínház vendégeskedett Miskolcon. A miskolci utcá­kon. Amikor a Katowice előtt nevetésre ingerelték (s mondjuk meg. olykor értet - len közbeszólásokra is sor került, ami önmagában per­sze’ még nem hiba. hiszen a palacsintát sem szereti min­denki, miért kellene hát, hogy mindenkinek tessék a „Néró, a véreskezű császár” előadása a comrnedia • deli’ arte műfajában!) a szépszá­mú tisztelt publikumot, már a perecesi, bolióaljai szóra­koztatáson is túl voltak. Épp csak szusszanhattak egyet, amíg átköltöztették magukat és a „díszleteket”. Az utcaszínházzal ók de­bütáltak Miskolcon. Sikerrel debütáltak. Amikor ' „közbemosolyog­tunk”, amikor tapsoltunk, rábólintottunk a miskolci vá­rosi -művelődési központ egy igen jó kezdeményezésére is. Arra tudniillik, hogy három hét végére színjátszó csopor­tokat hívtak a városba. Kör- nyei Lászlóné, a városi mű­velődési központ igazgatója (no persze csak később, ami­kor együtt zötykölődlünk a buszon) elmondta: az ötle­tet a kazincbarcikai színját­szó fesztivál adta. az ottani utcai bemutatók jó fogadta­tása, s az ország különböző részeiből Miskolcra szállin­gózó hírek. Mert igaz. ama­tőr színpadok miskolci fellé­péseire nemegyszer sor ke­rült már, de jobbára a vár­ban (még jól emlékszünk az ottani sikerekre!), művelő­dési házakban. Ügy gondol­ták. meg lehetne kísérelni a lakótelepeken ... A lakótele­pi művelődésben új színfol­tot jelenthetne... k A Térszínház három utcai előadása — vasárnap délelőtt még az Avas-délen, az Ifjú­sági étterem előtt is bemu­tatkoztak — jó kezdet volt. Sikeres kezdet. És már jön a folytatás. Most szombaton és vasárnap a Perem-szín­pad vendégeskedik Miskol­con. A rögtönzött plakátok Így hirdetik már az előadá­sokat: Vásári Víaiátékok. Hát csak tessék tessék’! Tisztelt publikum! Egy órácskára igazán ott lehet hagyni azt a kéken viliódzó dobozt! Egy órácskára iga­zán bámészkodhatunk és ne­vethetünk. még a vacsorá­ról. a heti. mosásra váró ru­háról is el feledkezhetünk. Próbáljuk elengedi magun­kat... Miskolcon újabb n^gy helyszínen színház lesz az utcán . .. S ha minden igaz — nem kaptam ugyan rá felhatal­mazást. de ígéretet sem tet­tem. hogy hallgatok róla — az utcaszínház nem „egy nyáron át táncol” Miskol­con. Ezt a mostani három hétvégét (hátra van még szentembe’.' 6-án és 7-én a KISZ Közoonti Művészegvüt- tes színjátszó csömört iának Micimackó előadássoroza­ta!) a jövő nyáron hosszabb utcaszínház-program követi. Tapolcai előadásokkal is. Merthogy áz sem volt rossz ötlet, hogy a csónakázótó szigetére vásárolt a művelő­dési központ előadásokat... Azt a bizonyos palacsintát mégiscsak többen szeretik ... Csüíorás Annamária Liv Oilman - „nagykövetként” Liv Ullman norvég szí­nésznő , a Bergmann-filmek állandó főszereplője új sze­repkört kapott: az UNICEF, az ENSZ Gyermeksegélyezési Alapjának „nagykövele”-ként az elmúlt hónapokban BangT ladesben, Indiában, Sri Lan­kán járt. hogy — mint mondta — „tanítsak és meg­értsem azoknak a gyerme­keknek és anyáknak a szük­ségleteit. gondjait, akiknek az UNICEF szeretne éppen segíteni. Felébredtem, feléb­resztettek a számok. Két­milliárd ember szenved szük­séget a Földön, minden év­ben 15 millió gyerek hal meg. Az emberek nem hall­gatnak a politikusokra, ehe­lyett a színészeket hallgat­ják”. Liv Ullman szeretné fel­nyitni az emberek szemét a gazdag országokban, ezért körutat tesz; az első állomá­sa Detroit volt. A MISKOLCI VASIPARI SZÖVETKEZET azonnali belépéssel alkalmaz központi telephelyre vasszerkezeti lakatos hegesztő és betanított munkásokat, mártabányai telephelyre női betanított munkásokat (két műszakra), harsányi telephelyre lakatos hegesztő szakmunkásokat, A RAFAFÉM Szövetkeze* Autószervize (Rakonooz, Vö­rös Hadsereg u. ót) 1980. szeptember 1 -töl Skoda 105-120 tip. személygépkocsi mellett vátlorjci Trabant központi telephelyre programozó munkakörbe keresünk közgazdasági szakképiskolai végzettséggel, valamint gyors- és gépírói tudással rendelkező munkaerőt. Jelentkezni lehet: Miskolc 1„ Partizán utca 7. szám alatt Wartburg tip. személygépkocsik vevő- szolgálati munkáinak (garan­ciális javításainak) ellátását is. Telefon: Rakamoz 32. Szoborpark Szentendrén A felszabadulás utáni időszak egyik legjelentősebb szobrász­művészének állít emlékei a Kerényi Múzeum. A két évvel ezelőtt felavatott emlékmú­zeum a közeljövőben szobor­parkkal bővül, a parkosítás során a művész több nagy­méretű szobrát helyezik itt el. Részlet a szoborpaikból A „Lopják Európát" című kompozíció csak kisplasztiká­ban volt eddig látható, most nagyméretű köszobor áll a szoborparkban. A grafika Egy „mesterség” műhelytitkai „A metszetek, karcok úgy léptek be valaha a rajzmű- veszet életébe, . mint a kéz­írásos emlékek, krónikák, naplók világába a nyomta­tott betű, a könyv. Ennek kisérőjeként, illusztráció for­májában jelent meg nálunk is a múlt század regényiro­dalmában előbb az acél- és rézmetszet, később a hírla­pok képi riportjaiban a li­tográfia.” Az idézet (s mi­lyen találó hasonlat!) Supka Magdolna A grafika című kiállításhoz írt előszavából való, amelyet nemcsak a tá­jékozódást segítő katalógus előszavában, hanem magán a kiállításon is olvashatunk. A sokszorosított grafika ugyan­is valóban nemcsak azzal kötődik a könyvhöz, hogy születését, széles körű elter­jedését köszönheti neki. A sokszorosított grafika való­ban legalább olyan jelentő­séggel bírt a képzőművé­szet történetében, mint ami­lyennel a nyomtatás az iro­dalom terjesztésében. Ahogy Gutenberg találmánya köz- kinccsé tehette a könyvet, közhasznú fogyasztásúvá az irodalmat, úgy válhatott a sokszorosító grafika segítsé­gével közhasznúvá, majdnem közszükségleti cikké a kép­zőművészet. pusztán azzal a ténnyel, hogy hozzáférhetővé tette. A grafika jelen , van min­dennapjainkban. nemcsak a kiállítótermekben, a köny­vespolcon sorakozó könyvek lapjain, hanem ma már egy­re inkább a lakások falán is. Ezt a kézközeiben levő grafikát próbálja meg most közelebb hozni, nem a mű­vészet, hanem a szakma, a mesterség oldaláról a Buda­pesten korábban már bemu­tatott. s most a miskolci Kossuth Művelődési Ház ki­állítótermében látható kiállí­tás. Hiszen a grafika meg­jelölés önmagában általáno­sítás. A. grafika maga rend­kívül sokszínű. A 'fametszet­től a rézkarcig, a linóleum- metszettől a rézmetszetig ter­jed. s az alkotóművész a legkülönbözőbb technikákat hívhatja segítségül művészi mondanivalójának mind pon­tosabb, ámvaltabb kifejezé­séhez.' Valóban egy „mes­terség műhelytitkait” kapjuk ezen a kiállításon, rend­kívül érdekes és hasznos ve­zérfonalat ahhoz, hogy ér­tőbbén, avatottabban nézzük a kész müéet. Itt, ezen a ki­állításon — rangos művészek közreműködésével (!) — azt a folyamatot követheti nyo­mon az érdeklődő tárlatlá­togató (s most talán foko­zottabb szükség van az el­mélyülő szemlélődésre, mint bármikor), ahogyan a gon­dolat esztétikai és művészi értékű alkotássá válik. A budapesti kiállításhoz képest szűkebb helylehetőségek oly­kor csak villanásnyi lehető­séget adnak a teljes folya­mat bemutatására (magukat a sokszorosító grafikához szükséges nyomdatechnikai berendezéseket csak fotókon láthatjuk. . mint ahogyan az eszközöket is), de így is tel­jes értékkel bír ez az isme­retterjesztésnek is beillő ki­állítás. Jó dolog, hogy Miskolcon is lehetőséget teremtettek e tárlat bemutatására. Ügy gondoljak, a magyar grafika egyik „fellegvárában” nem­csak hasznos, szükséges is a művészet, a művészek és a közönség kapcsolatának ilye­tén szorosabbra vonása. Az október 4-ig nyitva tartó {árlatot remélhetőleg sokan megtekintik a Kos­suth Művelődési Házban. (cs. a.) A rádió mellett A világ legkisebb szerelme Kora esti órában azok szá­mára, akik még a Tv-híradó előtt kényelmesen meg akar­nak vacsorázni, a jó étkek mellé szellemi desszertnek kínálta a minap a Rádió­színház Gyárfás Miklós rá­dió-karikatúrának jelölt já­tékát. A világ legkisebb sze­relmét. A játékot Marton Frigyes rendezte, Lóránd La­jos dramaturgi közreműkö­désével. A rádió-karikatúrából az­tán kitűnt, hogy a világ leg­kisebb szerelme tulajdonkép­pen mérhetetlenül nagy sze­relem. Itt a szerelem tárgya lett egyre kisebb és kisebb és vele fordított arányban növekedett maga a szerelem. Arról szólt ez a groteszk já­ték, hogy egy nagyjából bé­kességben egymás mellett élő házaspár férfi tagja, ami­kor éppen magas kinevezés előtt állt, egyik napról a másikra 15 centivel össze­esett. kisebb lett. Jóllehet, neves orvosprofesszor pró­bált valami magyarázatot ta­lálni a furcsa eseményre, az összeesés nem álLl meg. mind kfsebb és kisebb leit a férj. és hiába vitték gyógyhelyek­re. hiába próbált egyházi procedúráknak is eleget ten­ni. egyre csak fogyott és a tragédiája két barátnőt is ellenséggé tett: a feleségéi és a felesége barátnőjét. Mert mint kitűnt, a barátnő a féri szeretője is volt egykor. Az­tán, mikor már az egész férj csak 10 centiméter volt vagy amikor már csak mik­roszkóp alatt lehetett meg­tekinteni. ennek a házasság- törésnek nem volt sok a je­lentősége. Legfeljebb az. hoev amikor végleg elenyészett, nem csak egy feleség, ha­nem két szerető nő gyászol­ta. Meghökkentő karikatúra, bizarr ötlet, ugyanakkor ki­tűnő színészi játéklehetőség. Az ellenséges indulatait hő­siesen legyűrő. szerelmes asszony egyre növekvő von­zalmát ragyogóan érzékel­tette Váradl Hédi. csakúgy, mint a szerelem alól ki-ki- bukkanó l’éltékenység-tüské- ket is. Kállai Ferenc hang­modulációiból igen világo­san kiérződött a férj sorva­dása. Major Tamás kínjában átlátszó okoskodáshoz me­nekülő orvosprofesszora. Ba­lázs Samu megértő hivatali főnöke, a picurka egykor férfit magának követelő ba­rátnő alakjában Kállai Ilona és — gondolom, sok hallgató örömére — egy gvógv helyi apácaként Mc.zey Mária sze­replése érdekes. kellemes emlékű élménnyé tette ezt a kora esti háromnegyedórát. (bcncrtck)

Next

/
Oldalképek
Tartalom