Észak-Magyarország, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-16 / 165. szám

É5ZAK-MAGYARÖR5ZAG 4 1980. július 16., szerda Forma és funkció a képzőművészetekben Szakkör vezetők Tokajban Tamás Ervin festőművész, aki huszonötödször van jelen. lengyel István szobrász, akit a viták vonzanak. Június végén nyitotta meg huszonhetedszer kapuit a to­kaji nyári művésztelep. A tábor első turnusában a szo­kásnak megfelelően a szak- körvezetők. művésztanárok gyűltek össze, de1 velük egy időben a Népművelési Inté­zet alkotóházában, valamint a szigeten itt vannak a kü­lönböző' népművészeti ágak ifjú képviselői, a nagyközség másik végén pedig a me­gyei tanács középiskolás tá­bora és a ,,C”-kategóriás szakkörvezetői tanfolyam résztvevői. Mozgalmas hát újra a tokaji képzőművé­szeti nyár. Jóllehet, a tokaji hetek továbbra is igen kelleme­sek. különösen, ha az idő­járás is segíti, a művészte- iep nyaraló jellege mégis lassan megváltozik, a to­vábbképzéssel cserélődik fel. A különböző tokaji táborok közül a szakkör vezetőkét ke­restük most fel. Mintegy harmincötén vannak itt. többségben visszajáró ven­dégek. Arról beszélgettünk mi hozza őket évről évre össze, mi vonzza Tokajhoz, mit tudnak a telep munká­jából mindennapi szakköri gyakorlatukban hasznosíta­ni. Simon Kata, az óbudai III. kerületi úttörőház szak­körének -vezetője, harmadik alkalommal jött Tokajba. Az itt hallható előadások, a képző- és a népművészét kapcsolódása, a kiforrott művészekkel való baráti ta­lálkozás lehetősége vonzotta ide, meg az, hogy a szak­körében a gyerekek min­denféle technika iránt ér­deklődnek, ezért Tokajban ő is ..elles” sok mindent, amit otthon hasznosíthat. Lengyel István szobrász Du­nakesziből másodszor jött Tokajba és különösen az es­ti előadásoknak. vitáknak érzi a hasznát, meg annak, hogy módja van más ága­zatok. a népművészet felé is kitekinteni. Joláthy Attila akinek kiállítása is nyílt most Tokajban, a szitanyo­mó műhelvt vezeti, mintegv tíz szakkörvezető ismerke­dik itt a szitázás technikai részével. Akik ezt az eljá­rást itt megtanulták, otthon a szakkörökben igyekeznek ezt hasznosítani, megterem­teni a lehetőségeket. Ebben segít a Népművelési Intézet is. Huszonötödször jött el nyárra Tokajba Tamás Er­vin festőművész. A telep fennállása óla csak kétszer mulasztott; egyik alapítója a tábornak. Véleménye szerint igen fontos szerepet tölt be a tokaji művésztelep a szak­körök életében: a szakkör­vezetők többsége elszigetel­ten él. s itt évről évre tá­jékozódhat. új didaktikai el­vekkel ismerkedhet, újból szembesülhet a valósággal, emberi-művészei kapcsola­tokat építhet; feloldódik a szakkörvezető magánya, pszi­chológiailag is segíti a tá­bor. A tokaji télén évenkén­ti új akkumulálódást jelent a szakköri mozgalomnak. Erre eddig más fórum nem is volt, most majd az Amatőr Képzőművészeti Tanács se­gít. A mozgalom megfia­talodott, mások a fiatalok igényei, s a telep ezeket az igényeket igyekszik úgy ki­elégíteni, hogy a résztvevők új eljárásokkal ismerked­hessenek, olyan programok­ban vegyenek részt, ame­lyekkel év közben nem fog­lalkozhatnak. bekapcsolód­hassanak más művészeti ágazatokba. A tanárok kö­zötti tapasztalatcserével pe­dig az egységesebb szemlé­let kialakítását segíti. * A nyári művésztelepek e célra megfogalmazott cél­kitűzése — mint arról Papp Oszkár festőművész, a te­lep vezetőhelyettese tájékoz­tatott: — ,,A forma és funkció a képzőművészetek­ben”. Az előző két évben „A térábrázolás a képzőművé­szetekben” jelentette a mun­ka gerincét, most a forma és a funkció kapcsolata. Az esténként rendezett előadá­sok, viták is ehhez a téma­körhöz kapcsolódnak. A szakma elismert művelői, a társművészetek reprezentán­sai vezetik estéről estére eze­ket a foglalkozásokat. A te­lep szigorúbb karaktert kap az évek során, a szakkör- vezetéssel foglalkozó peda­gógusok továbbképzését is szolgálja. Ma már nem a tájfestés a fő funkció, ha­nem a képzőművészet, kor­szerűbb formanyelvének, ki­fejezési eszközeinek kutatá­sa, fejlesztése, továbbadása. Az élet természetesen nem kaszárnyaszigorúsógú a szak- körveze’tők művésztelepén. Bár a tizennyolc napra pre­cízen kidolgozták előre a munkarendet, bőven akad idő a szabad foglalkozásra, főleg pedig az alkotó gon­dolatcserékre. A továbbkép­zés. a szellemiekben való feltől tödés. az alkotás, a ba- rátkozás és a pihenés jó ötvözete a szakkörvezetők tokaji tábora. Benedek Miklós Simon Kata még igazít valamit akvarelljén. A szitaműhelyben: Joláthy Attila az egyik „tanít­vánnyal'’. Fotó: laczó József „Domaházi hegyek között..: ' Befejeződött a Televízió egy nagyszabású ék jellegé­ben teljesen új vállalkozása, a hatrészes szociográfiai filmsorozat, a „Domaházi he­gyek között...”. amely an­nak idején — bevalljuk — felcsigázta érdeklődésünket. A cím is jelzi: honi tája­inkon, szükebb pátriánkban forgatták a filmet, a doma­házi hegyek között, ki-ki­lépve a község közigazgatási területén kívülre is,- ha úgy kívánlatta meg az emberi sorsok nyomon követése. így fordult meg a „világ” — az Űzd vonzáskörzetében levő község „melléktémaként" hozta magával a várost. Nem tudom, hányán tar­tottak ki hat héten át a második programban jelent­kező műsor mellett!? De rögtönzött közvélemény-ku­tatásom tapasztalatai szerint csak nagyon-nagyon keve­seknek volt türelmük végig­ülni a hatszor jelentkező so­rozatot. . Meglehet, oka en­nek az is, hogy több esetben is érdekesnek ígérkező film ment ugyanazon időben az egyes műsorban. De így utólag visszatekintve a so­rozatra, aligha csak ez ma­gyarázza. hogy a legtöbben cserbenhagyták a műsort... (Talán csak maguk az érin­tettek. a domaháziak nem...) E film készítői (Gulyás Gyula, és Gulyás János és a közreműködő Kozák Gyula szociológus, no és a stáb) minden bizdnnyal sokkal, de sokkal' több időt töltött az igazán szép környezetben levő ■ kis faluban, mint jó­magam. Amit láttunk, amit hallottunk, nincs jogunk igazában kétségbe vonni. Nem is igen akarjuk. Mi több, saját emlékeinkből is megtoldhqlnárík Domaházát dicsérő, a maga zártságában is nyitott kis falura jellem­ző történetekkel. Emberi történetekkel... Jó! emlék­szem például még, hogy egy­szer egy szép kiejtési ver­senyen díjat díjra halmoz­tak a domaházi gyerekek, s nemcsak egyszer ... Azt hiszem, épp a leg­utolsó adásban hangzott el egy „intés”: a közművelődés nemcsafk a röpülj páva ... Nos, láthattuk, hallhattuk — nemcsak az. Érdekes em­bereket, szokásokat ismer­hettünk meg, munkáról, la­kásról, életkörülményekről hallhattunk, felelevenedett a múlt és a jelen, villanásnyi­ra, talán a jövő is ... Szól­tak öregek és fiatalok, hely- benmaradók és elmentek, visszatérők és akik ezután hagyják' el a falul. Azt hi­szem, ebben a sorozatban valóban minden benne volt, amit ma megkívánunk egy szociológiai feltárástól. És mégis! Hétről hétre egyre türelmetlenebbül vár­tam, hogy véget érjen a mű­sor. Lehet, hogy ez így ke­ményen hangzik, de őszin­te. Pedig nem szórakozást vártam (aki a televíziói a szó­rakozásért nézi, tíz perc alatt átkapcsol " egy jobbnak tar­tott műsorra), hiányérzete- irh. nem tárgyi hiányosságok­ból fakadnak. Magával a so­rozattal, az ilyen jellegű filmkészítéssel nem vagyok megbékélve. A szociográfiái film öntörvényűén feltétele­zi a természetességet. De a természetességre való „min­den áron-törekvés” átcsap önmaga ellentétébe. 6’ nem hiszem el, hogy természetes a természetes. Egy film „kó- cossága”, csak addig indo­kolt — véleményünk szerint —, amíg nem zavaró. Itt sokszor zavaró volt. Az, hogy elment a hang — valahová messzire.... s tíz perceken át nem értettük, miről be­szélnek .., Egyszer, kétszer, tízszer, hússzor... 'A han­got kint a természetben el­viszi a szél. Igaz ..., de én képernyőn nézem, zárt szo­bában ... Zilált, széteső volt ez a sorozat — meglehet szán­déka szerint. De számomra — lehet, hogy az én hibám — végül is nem állt össze. Nem állt össze a „Kép”. — villanásokban őrzök arcokat, emberi vallomásokat, törté­neteket ... Márpedig a szo­ciográfia a részekből végül is az egészet akarja felmu­tatni ... legalábbis így volt ez a műfaj legjobbjainál az irodalomban . . . Kár. Nagy kár... S nem elsősorban a képernyő előtt töltött idő Hfia'tf, hanem mert elszalasztottak, véle­ményem szerint mindenkép­pen elszalasztottak egy■ szá­munkra. különösen érdekes, izgalmas lehetőséget. • Csutorás Annamária Anna Martyiroszova: I KISS YO U Ezt a mondatot akkor ej­tettem ki, amikor az utcán N egy szőke lány mellé' ér­tem, aki idegen nyelvű szö­vegekkel keresztül-kasul te­lepingáit importblúzt viselt. — Micsoda? — értetlenke­dett a lány. — I kiss you — ismétel­tem. — Angolul azt jelenti, hogy: „csókolom magát”... — Szemtelen fráter — ál­lapította meg a lány. — De hogy -gondolhat ilyesmit .... én csupán el­olvastam azt, ami magán áll. Itt van ni..: Ez pedig: „Tetszik a szeme és az ar­cocskája... maga alvilágon a legelbűvölőbb teremtés . ..” — Komolyan? — { csodál­kozott a blúz tülajdonosnő- je. — Hát én nem is tud­tam! Összeismerkedtünk. Az im­portblúz alapján keletke­zett szerelmi: regény viharos gyorsasággal bontakozott ki — ■ de rövid ideig tartott. Kapcsolatunk soron követ­kező tisztázása után kényte­len voltam kijelenteni: — Meggyőződtem róla, hogy a blúzodon olvasható szöveg nem felel meg a való­ságnak. Egyáltalán nem vagy olyan szép, mint ez rajta áll. Ami pedig az eszedet il­leti ... — Te vagy - a bolond! — mondta a lány. és örökre faképnél hagyott. Tehát, ki-ki megmaradt a maga álláspontja mellett. De megtörtént az. ami a legfon­tosabb: tapasztalatra tettein szert. Ezt meg kellett szilár­dítani. S egyszer odaültem egy lány mellé, aki szintén ilyesféle szövegbe volt cso­magolva. — A maga bájos szájaes- kája érett meggyre emlékez­tet — fuvoláztam. — A sze­me pedig olyan világoskék, akár a júliusi ég... A lány figyelmesen végig­hallgatta a műfordításomat, azután pedig megkérdezte: — De hol áll ez, amit a meggyről mondott? — Hát itt.,'. — mutattam rá kissé bizonytalanul. És akkor az a nőszemély egy. igen hosszú angol mon­datot kanyarított. — Mi-mi ? — hüledeztem. A lány pedig kijelentette: — Tanulj meg angolul, tu­datlan fráter! — és faképnél hagyott. Ki nem állhatom a művelt lányokat! Fordította: Gellert György Tájékoztatás Tájékoztatjuk T. Gázfogyasztóinkat, hogy a gáz­hálózat éves karbantartása miatt a Zsoleai kapu — József A. u. és annak vonalától délre, valamint a Beloiannisz — Korvin O. u. és annak vonalától keletre eső városrészt (Selyemrét lakótelep, Kun Béla út — Baross G. u. — Bajcsy-Zsilinszky út) érintően 1980. JÚLIUS 18-AN 3 ÓRATOL 1980. JÚLIUS 19-ÉN 16 ÓRÁIG A gázkorlátozás csak nagyüzemi és ipari fogyasz­tókat érint. Kérjük háztartási és kommunális fogyasztóinkat, hogy gázkészülékeiket csak felügyelet mellett használták. A gázkorlátozással kapcsolatosan a 14-443-as telefonon adunk tájékoztatást. Szíves megértésüket és támogatásukat köszönjük. TIGAZ MISKOLCI ÜZEMEGYSÉG

Next

/
Oldalképek
Tartalom