Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

1980, június 8„ vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7

Könyvek mikrobán

A miskolci Novak Tibor kel évvel ezelőtt arról panaszkodott: kár, hogy nincs kedvenc időtöltésében, a mikroírásban valamilyen világbajnokság. Igaz, akkor még nemigen nevezhetett volna ebben a furcsa hobbiban. hiszen egy postai levelezőlapra ..csak1' ölt 906 betűt tudóit leírni. „Ha jobban megy, akkor majd ismét jelentkezem" — így búcsúzott akkori beszélge- . fésűnkkor. Nos, Novak Tibor újra jelentkezett, s nem is akármivel. Egy tenyérnyi dobozt hozott, amiben 13 mikrokönyv volt.

— Két év óta nem sok minden változott magánéletemben. Ugyanott, a Miskolci Húskombinátban vagyok lakatos és a hobbimat azóta sem hagytam el.

Röviden erről a furcsa hobbiról. Nagyon sokszor olvas az ember arról, hogy valaki apró. miniatűr dolgokat készít, különféle ügyes szerszámokkal. A mikroírás azonban más. Itt — a nem hivatalos előírás szerint — csak ceruzával szabad dolgozni, mégpedig, grafit- vagy tintaceruzával. Lehet írni bármire, de a lényeg az, hogy minél kisebb helyen, minél több betű férjen el. Kevesen vannak a világon, akik e 'ritka időtöltésnek hódolnak. Hazánkban Novak Tibor csak a mohácsi Echman Lajosról tud, aki már tíz éve foglalkozik mikroírás- sal és egy angliai múzeum egyik „művét" meg is vette.

— Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy több betűt tudok már leírni egy postai levelezőlapra, mint Echman. Kiszámoltam, elméletileg több mint másfél milliót. Ez körülbelül négy- ■ ríégy és fél évet Venne

igénybe, amire nincs időm. Most könyveikét írok ter- mészeíesen mikroírással.

— Mi is kell ehhez az időtöltéshez? Egy műsze- részcsipesz, egy nyolcszoros nagyító az olvasáshoz, egy háromszoros az íráshoz, két töltőceruza, lehetőleg minél keményebb grafitheggyel, valamint csiszolópapírok.

— Az utóbbi két évben

A háromszoros nagyítású lencsén át ilyenek a könyvek. A lencse melletti kis fekete pont az egyik legkisebb mű.

Fotó: Sz. Gy.

elég sokat dolgoztam. A legkisebb könyvem egy tql- szer-fél milliméteres, tizen- kétlapos könyvecske,

amelyben a Himnusz két versszakát írtam le. A há- romszor-öt milliméteres könyvemben a Himnuszt, a Szózatot, a Nemzeti dalt és egy népköltészeti alkotást írtam le 66 oldalon. De van még másfélszer-keltő, egyszer-egy, félszer-fél milliméter nagyságú könyvem is. Brezsnyev Kis föld című könyvét egy 12x14 milliméteres. 30 lapos könyvben írtam le. Ezt el is küldtem az SZKP főtitkárának, aki hazánk szovjet nagykövete útján tudatta, hogy megkapta. Egy 6x8 milliméteres könyvben leírtam a pannonhalmi nágykönyv- tár történetét. A könyvem most ebben a könyvtárban van. Tizenhárom könyvemmel teljesen kész vagyok. Körülbelül ugyanennyit kellene még bek'öttetni.' A további terveimről talán csak annyit, hogy hamarosan belekezdek egy negyedszer- négy ed ni i 11 i mél eres könyv írásába is.

PusztafaJvi Tivadar

'„A kékedi kastély a magyar reneszánszQp kori kastélyok érde- ' kés példája, háromféle építési korszakot is bemutat. Feltétlenül megérdemelné, hogy ne hagyjukv. még jobban romlani ezt a maga nemében egyedülálló objektumot”.

Ezeket, a kékedi kastély sorsáért aggódó sorokat 1953-ban H. Takács Marianna vetette papírra. A magyar művészéttörténeti ■munkaközösség évkön y vében. Az általa akkor lefestett kép cseppet sem volt biztató. Sajnos, egy jóval későbbi, 1970-ben írt „értékelő” sem rajzolt biztatóbb képet. A községben élő Nyemecz Józsefné ezeket írta az 1970-ben megjelent Hernád menti táj, Hernád menti emberek című kiadványban:

„Van egy Mátyás király korabeli várkastélyunk, csaknem romokban. Műemlék. Szép turistaszálló lehetne belőle, még a romantikát kedvelő külföldieknek is .. . Az éoület nap- ’ ról napra romosabb.”

A helyzet tehát 17 évvel később sem változott semmit. Sőt, ha lehel azt mondani, a gazdátlan kastély állaga tovább romlott. Mielőtt megnéznénk, mi a helyzet újabb 10 esztendő után. most napjainkban: történtek-e változások, vagy > minden maradt a régiben, előbb tárjuk fel ennek az észak-magyarországi kastélynak értékeit, s rövid történetét.

Kezdjünk mindjárt egy , érdekes és igen jellemző adattal. Észak kelet-Magyar- országon belső udvarral, árkádos folyosóval rendelkező kastélyt, vagy várat nem ismerünk, illetve csak egyel, ez pedig az alsóké- kedi Melczer-kastély, amelyet, okleveles anyagban 1580-ban említenek először. A következő írásos emlék 1627-ből való. Ez az osztályos levél két részről tájékoztat. egy emeletes kisebb méretű, „régi” kastélyról, és egy másik kastélyról, egy nagyobbró!, mely az örökségben Kékedy Balázsnak jutott. Később a kastély teljes egészében az övé lett, majd amikor fiú örökös nélkül meghalt, leánya, Kékedy Kata révén . az eperjesi, polgári szármaműemlékvédelem a szakterülete. Persze elsősorban — mint annyi, a műemlékeink sorsáért aggodé állampolgárt — engem is az érdekelt. várhalo-e változása kastély jelen iegi — larina- latlan — állapotát an.

— Még 1977. november 30-án- megállapodás szüléiéit az Országos Műemléki t ebig} cióseg és a megyei tanács közöli a kasieiy hasznosítását és nelyieálh- tásá blt’oer E megállapodás értelmében, a megyei tanács ’továbbképző ’intézeti szállót és üdülőt kíván az- épületben elhelyezni.

— Azóta több mint Két év telt eg A Kékeden meg- íorduló turisták, a helybeliek ennek semmi láUiaiö jeléi nem észleltek,

— A helvrealhuis illemét terv határozza meg. Ennek alapján .1978—79-ben meg- i történt a kastélyban lakók i elhelyezése, a kastély lel- j mérése és kutatása. A íel- újitás tervei részben elkészültek. illetve készülnek. Ami a lényeg, hogy a konkrét kivitelezési, telúji- ! lási munkák még ez év vé- | gén elkezdődnek, és az élő- | zetes tervek szerint 1983-ig | elkészül , a rekonstrukció. f

— Milyen összeget igényel a helyreállítás? S a tervek szerint, hogyan hasznosítják az újjáépített j épületet?

, — A felújítás költségei, várhatóan 16—20 millió fo- rintot emésztenek fel. Erinek felét a Műemléki Felü- , gyelöség, másik felét a megyei tanács fedezi. Ami pedig a konkrét hasznosítást illeti. a kastély északi szárnyában a tárgyalót, a, társalgót és egyéb közösségi helyiségeket alakítjuk ki, a többi épületszárnyba pedig a lakószobák kerülnek ...

. Szokás mondani: minden jó. ha jo a vége. Valóban ennek az igazán kedvező válasznak hallatán nyilván megkönnyebbülten sóhajtanak fel a kékedi müem- lékkástélv aggódó hívei. Ezek után végre joggal re- mélhetjük. hogy belátható határidőn belül az épület történetének immár harmadik. romos szakasza végére végérvényesen pont kerül, s a kékedi kastélv a bánfalvi társához hasonlóan jó gazdára lel.

Ha.idu Imre Fotó: Laczó József |

A kastély kevésbé ismert részlete

zású Melczer család birtokába került.

A kastély lényeges átépítése 1694 után történhetett, amikor is ifi. Melczer János birtokolta. Ekkor kapta szabályos elrendezését; talán kerek sarokbástyáit is, és ekkor nyitottak kaput a főépületből a belső udvarra.

A Rákóczi-szabadságharc idején a kastély romos és lakatlan. Alaposabb restaurálását a 18. század második leiében Melczer Ágnes férje, Zombori Zsig- mond végeztelte cl.

A 'múlt század hatvanas éveiben Melczer Andor tá- borszernagy, volt veronai kormányzó a tulajdonosa.

Ö a romantikus itáliai emlékek nyomán kívánta helyreállítani az épületet. Szerencsére, csak a kerti homlokzat végleges átépítésére maradt ideje. Ugyan ö építtetett' téglából «iá- tornyot az északi sarok- bástyás kastélyrész középső tengelyében, ugyancsak romantikus ízléssel.

E rövid, kivonatos kastély történeti ismertető után tériünk vissza a mába. Mit mutat a kékedi kastély

1980-ban? Sajnos, a pillanatnyi kép semmivel sem kedvezőbb, mint volt 53- bán, vagy 1970-ben. Az Országos Müémlékfelügvelöség 1959-ben ugyan a tetőzetet kicserélte, a fafödémeket, a falépcsőket monolit vasbetonfödémekkel és lépcsőkkel helyei '.esilelte. így az épület állagának romlása lelassult, azonban meg nem állt.

Az utóbbi három hónapban kétszer is módomban volt végigjárni a jobbára csak a szél által látogatott kékedi kastélyt. Bár a főbejárati ajtót lakat „őrzi”, az ablakokban már régen nincs üveg. így a kastélyba jutásnak különösebb akadálya nem volt. Odabent lehangoló látványt nyújtottak az üres. a pusztulás megannyi jelét mutató termek, szobák. Bennük törmeléken, szeméten kívül mással nemigen találkoztunk. A zárt udvart elszáradt gaz és törmelék borítja. a déli romantikus oldalon omlik a lépcső, ösz- szetöredezve az egykori vasrács”. Ami mégis némi bizakodással töltött el bennünket. az az, hogy a pusztuló kastély még ma is úgymond ..masszív lábakon áll". Ezek a 96—100 centiméter vastag falak valóban sok mindent kibírnak. Igaz. sem én, sem helyi kísérőim nem építészek. így a megítélésünk lehet, hogy téves, mi mégis úgy véljük: a kékedi kastély — igaz, jelentős munkával és tekintélyes összeggel —. de ma még felújítható, tehát hasznosítható.

E véleménnyel kerestem fel a megyei tanács EKV osztályán Olajos Csaba főelőadót, akinek úgymond a

A révész végiglapozta a fiú igazolványát.

— A szülök megvannak még? — kérdezte.

— Meg, hogyne... — sietett Rafael a válasszal.

Nyúl Antal visszaadta áz igazolványt.

■—.Töltök még egy pohárral — ajánlotta.

— Nem bánom — bólintott a fiú.

Nyúl Antal lerúgta a csizmáit, a pad alatt megkereste a papucsot, aztán megtöltötte u poharakat.

— A víz alattomos, mint az ördög — mondta váratlanul, — Jaj annak, akiről észreveszi, hogy fél tőle. Akkor aztán nincs könyörüld! Sok embert magába szippantott mór ez u folyó, amióta én vagyok itt a révész. Körülbelül tízet. Az apám ugyancsak révész volt. Az ö idejében is lehetett elég haláleset. Beszélt is róluk.

— Ma már nem szokás, hogy a fiú az apja mesterségét folytatja — jegyezte meg Rafael barátkozván.

— Ó, mehettem volna én is felsőbb iskolába. de nem akartam Nem jó az. ha az embert ifjúkorában elkapják az ábrándok. Én már kisgyereknek is olyan voltam, hogy akkor éreztem jól magamat, ha az egész család otthon volt. az anyám, az apám. meg a testvéreim. Téli időben volt a legjobb az élet. Belütöttünk, megtörniük a hasú; kát, ha engedték, hu nem. mi a befagyott folyón iringáliunk. este meg kártyáztunk, dominóztunk. Nyugodtak voltunk afelől, hogy mi lesz reggel. Én is úgy szeretek élni. mint az apám. Nem tudok rendesen aludni, ha nem tudom előre. ‘hogy reggel hatkor biztosan tülköl odaát a gazdaság autója.

Rafael a nyelve hegyére csöppenlelte a maradék pálinkát.

— Akkor maga elégedett ember — mondta.

— Az vagyok. Elégedett — bólintott komoly arccal a révész. — A családi áldáson kívül nekünk mindenünk megvan, ami kell. Gyermekünk, sajnos, az nem leheteti. Se nekem, sem a feleségemnek.

Nyúl Antal ^üvegesen mosolygott.

— Ebben is összeülünk a feleségemmel, mint minden másban — tette hozzá.

A fiú felállt,'

— Lefeküdnék én is.

— Ahogy gondolja — vbnta fel Nyúl Antal a vállát.

Rafael a székre dobálta a ruháit, kötélben vetkőzött. Mielőtt ágyba búit kinézett az ablakon, de az udvari kilátást elálltak az ablak elé magasan felrakott hasábfák. A lány beljebb .húzódott, hogy helyet adjon. Oly közel volt a falhoz, hogy érezte a friss festés enyves szagát. Oldalt fordulva feküdtek, felhúzott térdekkel, csak így fértek el a keskeny ágvon. Rafaelt megijesztette a lánv tüzelő teste. Arra gondolt: azóta már bizonyosan a keresésükre indultak, de tudta hogy egyhamar nem fognak a avomukra jutni'. Félelem nélkül látta maga előtt apját, ütésre emelt kezét,, jajve.székelő anviát. és mindenkit, aki beavatkozott az életébe. A lánv szomjas volt, de nem szólt. — Maid kibírom — gondolta türelmesen, s. nem tudta miért, várat’a mi! az edzé« utáni zuhanyozások jutfltt.uk eszébe: a fiúk felkapaszkodtak a fürdő oldalfalára, a té- maszl áruda kon egyensúlyozva bámultak befelé, amikor észrevette őket, jéghideggé változott a teste, lekapta u fürdősapkáiát. és arcát a kezébe temetve sírni kezdett. — Ennek az. időnek most már vége — nyugodott meg.

Nyúl Antal megttta a maradék Pálinkát. és a pádon végigdőlve, a nao dolgaitól fáradtan, a sorsa felett tűnődőt! A felesége lekapcsolta odabent, a szobában >a tévét, és kijött hozzá.

— Baj lehel — szólalt meg halkan.

— Miből?

— Ezek menkülők — intett a fejével az oldals'zoba télé.

— Ugyan már! — tápászkodott fel a révész. — Megnéztem a fiú igazolványát. jj Rendes lakása, meg állása van,. Gépész a szakmája.

— Az egyik fiú a másik meg lány — bámult az asszony a sötét oldalszoba felé.' j

— De hiszen, testvérek az ártatlanok!

— Maga mindenkiben megbízik — fordult el csalódottan az asszony. Vissza- | ment a szobába, és hozzákezdett a/ ágya- i záshoz.

Éjszaka nagy eső volt. alaposan felázott a part. A gazdaság autója a szokásosnál tél órával korábban érkezett. Hangos tülkölése fölverte a táj korai csendjét. A révész álmából felriadva az ablakhoz us- \ rótt. mint aki nem hisz fülének. Kapkodva rángatta magára a nadrágot, miközben odaszólt a feleségének.

— Ébreszd lel gyorsan őket!

— Én nem — rázta a fejét az asz- szonv.

— Gyorsan már. nem hallod? A sofőr nem fog órákig várni!

— Mondtam, hogy én nem

— Mi baod van? — pillantott a révész inge ültén az asszonvra.

— Ezek nem testvérek.

, Nyúl Antal keze megállt a levegőben.

— Honnan veszed, hogv nem azok?

— Nézze meg a saját szemével!

■ Nyúl Antal értetlenül bámult a feleségére. aztán mésis elindult az. oldalszoba felé. óvatosan lenyomta a kilincset és benézett. A fiú és a lánv kitakarózva, meztelenül aludt az ágvon, egymást szorosan átölelve, s ártatlanul, ahogy csak a biztonság és a szerelem állapotában alhat az ember.

i