Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1980. június 1., vasárnap A kastély egykor pompás árkádos udvara Orczy Lőrincet elfe­§P ledték — csak az iro­dalomtörténet tartja számon. Versei a mai olva­sónak gyakran döcögősek, oktatgatók. okoskodók. De azért akadnak ma is él­ményt sugárzó sorai! S kü­lönben úgy volt ő nagy (mert, hogy az volt, a kor­társai tanúsítják, élükön Kazinczyval), hogy alakja, személye, érdeklődése, gondolkodása serkentette emberek sorát, lenyomata bennük maradt. De most nem értékelni kívánjuk, csal-: felidézni őt, s ehhez először Kazinczy t hívjuk segítségül, aki egyebek kö­zött így jellemezte: „Ele­ven, szikrázó szemei a leg­fehérebb homlok alatt bol-. dog megelégedéssel moso­lyogtak; arcát az egészség piros színe fogta el, s ba­juszos ajkain a sváda ült.” Katona és költő Kazinczy először Sátor­aljaújhelyen 1779-ben látta Orczyt, aki miután tábor­nokként leszerelt, 1764-től Abaúj megye főispáni hely­tartója, majd főispánja lett 64 évesen. Ennek az élet­kornak a felét katonásko­dással töltötte, mert ifjan ő is Mária Terézia védelmé­re kelt, amikor az ország- gyűlés a „Vitám et san- guiem”-et kiáltva fölaján­lotta a segítséget. S e hosz- szű szolgálat alatt saját költségén huszárezredet ál­lított ki, harcokban, csaták­ban, bravúrokon vitézke­dett — egyebek között ő is ott volt Hadik Andrásnak Berlint 24 órára megszálló s megsarcoló huszárjai közt. De az irodalom tpindvégig a tarsolyában volt. hiszen mér előbb, ifjan erre ké­szülődött közös tanulmá­nyokban Barcsayval, aki a Királynő testőrének szere­pét osztotta meg a költé­szettel. „Két barátnak lása” című versében emlé­kezett közös olvasmánya­ikra. beszélgetésükre Orczy. Kazinczy látogatóban Kazinczy több helyen is megörökítette a kor iro­dalmának kistermetű, böl- cselkedő s életvidám öreg­jét, egyben az Irodalom mecénását. 1783-ban láto­gatta meg először falusi ott­honában, Tarnaörsön. Ko­ra reggel ért oda egy nyár végi napon. A kertben vár­ta meg, míg felébred Orczy Lőrinc Aztán: „Mente nél­kül __üle szobájában, mert a nap igen meleg volt. Elő- v.evé verseit kéziratban, s amiket Barcsay Ábrahám íra hozzá, s más barátihoz, s a franciákat, kiknek poé­táikat minden más nemzet­bélieknél inkább kedveié. Midőn bele unnának az' ol­vasásba. a hajdan férfiail és dolgait emlegeté”, s ezek sorában „nagyatyámat Bossányit, egykori lovagló pajtását. Ebédnél és vacso­ránál némán üle”. Majd pedig: „Szó nélkül inte asztal után. hogy követném, s éjfélig ismét ketten ma- radánk, s ismét olvasgatva”. Tarnaörsön történt ez, ahol Orczy Lőrinc a nyarat töltötte többnyire (mert Pesten a mai Petőfi és Pá­rizsi utcák találkozása tá­ján is volt házuk). A szá­zad derekán lett az övék Tarnaörs (előttük a Nyári­aké volt), s az idő tájt épít­tettek barokk kastélyt ott. A tarnaörsi földszintes Orczy-kastély ma már az enyészeté, de romjaiban is sejteni engedi nagyszerűsé­gét. Látogatók és levelezők Orczy nemigen örökített meg helyszíneket. így csak elképzelni tudjuk őt a re­mek oszlopsor mögött vagy az udvaron átmenőben. S inkább láttatni engedi a tá­jat, ami még ma is bekö­szön. a falakon (jóllehet a megnőtt falu körülvette őket). Tegyünk csak próbát — mai írásmóddal felidéz­ve szavait: „lm a tavasz el­jött: kikerics virágzik t Szántók nótájukat vígan fütyörészik, / Pacsirták ma­gasról a napot köszöntik, /Darvak is elhagyott tán­cukat már kezdik”. Ezt lát­ni lehet, ez meg van fest­ve! Vagy: „Óh kedves pusz­taság! / Csendes magányos­ság / Óh mely igen szeret­lek ...” Ez is átérezhető! Nem egyedül Kazinczy járt „irodalmi udvarában” a kortársak közül. Batsányi János, a költő névelőként tartózkodott ott. azt írja róla: „Nekem atyám helyett édes atyám vala”. S a lá­togatókon kívül a kapott s írt levelek hosszú sora! így lett egy ország irodalmában jelentős a tarnaörsi kas­tély (a pesti ház mellett). Amikor Pesten 71 évesen meghalt 1789. július 28-án, Tarnaörsre vitték tetemét, ott temették el. A falutól nem messze egy kis kápol­na emelkedik a kriptát rejtő dombon. A kriptaaj­tón címer. Felirat nincs. Ha leqne, akkor talán az, amit Kazinczy lapja, az Orpheus írt a nekrológjában: „Nem tagadta meg ettől a Sze­rencse semmi adományját”. N. F. hosszú úton való vándor- A gótikus kópolno Fütyül mindenre Lévai és Mikor Stevenson kiütötte Lévait, a szakemberek két­szeresen is sajnálni kezd­ték a magyar fiút. Pár má­sodperc fosztotta meg nem­csak a világraszóló siker­től, de talán az olimpiai szerepléstől is. Többen kár­hoztatni kezdték az Ököl-, vívó Szövetségnek azt a ha­tározatát, amely szerint ki­ütéssel vereséget szenvedő versenyző ePv hónapig nem léphet újra a kötelek közé. Lévait ez a szabály a ma­gyar bajnokságon való in­dulástól tiltotta el — egy, a moszkvai repülőjegy szempontjából talán döntő bizonyítási lehetőségtől So­mogyi ellenében. Felesleges túlbuzgólkodás lenne a kérdéses paragra­fus, túlzott óvatosság? Alig­ha. Az argentínai Alejand­ro Lavorante példája intő mementó. A nehézsúlyú, profi bokszolót négy hóna­pon belül előbb Archie Moore, azután Muhammad Ali verte laposra, mégis újabb kilenc bét elteltével kiállt egy újabb mérkőzés­re. Kevésbé ismert nevű ellenfele egy ütését köve­tően Lavorante kiszámolá­sát követően sem kelt fel a padlóról. Ötszázötven­nyolc napig feküdt kórház­ban, mielőtt meghalt. Az ilyen kirívó esetek után mindig felerősödik a sportág ellenfeleinek hang­ja: Svédországban be is tiltották az ökölvívást. A. bokszsport fekete könyve mellett néha még orvosok megnyilatkozásai is alkal­mat adnak a támadásra, hangoztatván, hogy minél továLb húz valaki kesztyűt a kezére, annál súlyosabb agykárosodást szenved. Lehetne persze sorolni az ellenpéldákat kezdve ép­pen Archie Moo re-tói. aki egészen ötvenéves koráig öklözött, egészen a legen­dás Max Schmelingig. akit a második világháborút kö­vető elszegényedés negyven­két évesen kényszerűéit új­ra a í'ingbe. és aki ma is jó egészségnek örvend. A lényeg azonban nem ez Vi­lágosan kell látni a,tizenöt menetes, kíméletlen profi, és 'a kilencperces amatőr ökölvívás közötti különb­ségeket. És az elhatároló­dást — a sportolók egészsé­gét — védi az emlegetett szabály is. Nemcsak nálunk van ez így. A hamburgi Spiegel például arról tudósít, hogy ez év július elsőjétől kezd­ve az' NSZK-bán a 37. élet­évét betiltott amatőr ököl­vívó többé nem kap ver­senyzési engedélyt. És szer­te a világon, ahol szeretik és komolyan veszik ezt a sportot, komoly orvosi vizs­gálatok előzik meg a küz­delmeket. Nem véletlen te­hát. hogy a halálesetek csaknem kizárólag a profi­boksz világában fordulnak elő. Persze, a tragédiáknak ott sem kellene törvénysze­rűen bekövetkezniük. Nem­csak frázis azonban, bőgj' a hivatásosoknál minden jó­zan megfontolást elnallgat- tat a pénz. Itt van például Muham­mad Ali, minden idők talán legnagyobb ökölvívója és legszínesebb egyénisége. Öt­venkilenc ellenfelét győzte le tavalyig, amikor is egész­ségügyi okok miatt szegre akasztotta a kesztyűt. Meg1- teltette: becslések szerint pályafutása alatt hatvan- millió dollárt pofozott össze. Mégsem tudott ellenállni annak az újabb hét és fél millió csábításának, amit lelkiismeretlen -üzletembe­rek ajánlottak fel neki. ha a Mararana stadionban megmérkőzik Larry Hol- mes-szal. (A„ újabb jelen­tések szerint a mérkőzés nem Bio de Janeiróban lesz. hanem az Egyesült Államokban. Pasadénában.) Ali most 38 éves. és ami­óta abbahagyta az edzése­ket, 240 fontra hízott el. Hiába volt k. o. király, egy-egy lecsúszott ütés rajta is. nyomot hagyott. 1976 és 78 között minden mérkőzés után vesevérzé­sek léptek fel nála. Króni­kus rekedtségét időnként bekövetkező beszédzavarok törik meg. (Bár feltehető­leg nemcsak emiatt val­lott kudarcot Cartert tá­mogató afrikai szónoki kör­útja.) Egykori orvosa, dr. Fer- die Pacheco, aki már 1978- ban kérte Alit. hogy hagy­jon fel a boksszal. így jaj- dult fel a hír hallatán: „Amit Ali most tesz. az el­lentmond a sportorvoslás minden törvényének”. Az amerikai sportolók orvosi bizottságának elnöke pedig egyenesen attól tart. hogy Ali a ringben hal meg, agy­vérzés következtében. „A legnagyobb” fütyül mindenre. „Amire azt mondták, hogy nem sza- ban megtenni, én mindig is azt teszem” — nyilatkozta, és edzésbe kezdett. Az első kesztyűzésnél névtelen se­gédje úgy szájon vágta, hogy bajuszt volt kénvtelen növeszteni a tartós sebhe­lyek leplezésére. A ringen kívül Ali még a régi: „így még szebb vagyok, mint bármikor is voltam” — je­lentette ki. Szép? Lehet. De okos ... L. G. Rablóból pandúr A vonatrabíó új élete „Különös érzés egy gengsz­terre várni, akit a Scot­land Yard, az Interpol és még néhány ország rendőr­sége köröz” — kezdi írását a nyugatnémet Bunte ri­portere. A riport Rio de Janeiro egyik luxusszálló­jának teraszán készült, aho­vá Ronald Biggs, az egyko­ri hírhedt angliai vonat­rablás egyik tettese két „gorilla” kíséretében érke­zett. mert mint elmesélte nemrégiben állítólag heli­kopteres emberrablók akar­ták elfogni és Angliába szállítani. A Magyar Televízió nem­rég mutatta be az 1963-as vonatrablás történetéről szóló filmet. Biggs és 13 társa akkor 2.6 millió fon­tot zsákmányolt a Glasgow és London között közlekedő éjszakai vonat postakocsi­jából. A pénznek azóta is csak egv kis töredéke ke­rült elő. A tettesek többsé­ge hamarosan kézre került — Biggset 30 évre ítélte a bíróság. A vonatrabló azon­ban hamarosan megszökött a börtönből és előbb Auszt­ráliában rejtőzött, majd onnan „angolosan” Brazíli­ába távozott, s azóta is ott éJ. A vele együtt elítéli gengszterek ietöltötték bün­tetésüket. vagy kegyelme' kaptak, és már valameny- nvien szabadlábon vannak. Biggs kiadatását hiába kérte az angol rendőrség. A brazil törvények ugyanis nem engedélyezik kiadatá­sát annak, akinek brazil nőtől gyermeke van. Biggs — aki egyébként is mindig nagy hódolója volt a női nemnek — felismerte a le­hetőségei és Raimunda. a szép indiánlány hamarosan megajándékozta a kis Mi- chellel, aki időközben hat­évessé cseperedett. Raimunda és Biggs út iái ■iz.óta elváltak és az egy­kori nos la rabló új élettár- sávul. az ugyancsak brazil Ullával él Ri<> egyik festői villájában szemben a- Co- pacabanával a híres cukor- süveg-heggyel. Üt, polgári foglalkozást is tervez: mint szakképzett lakatos és zár- szakértő felajánlja szolgá­latait különböző cégeknek: 'hogyan védekezzenek a be­törők és rablók ellen. Biz­tonsági zárakat és berende­zéseket készít, ’ amelyekkel — mini állítja — a legdör- zsöltebb betörők sem tud­nak maid megbirkózni. Azt hisszük, ez elhihető. Ha 'va­laki hát ő biztosan tud­ja ... A riőf villa teraszán a kis Michaellel

Next

/
Oldalképek
Tartalom