Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-26 / 148. szám

1980. június 26., csütörtök ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Az olcsói árukat keresik A húsipari vállalat eredményeiről és terveiről A nyár — a kirándulások, túrák ideje — mindenkor a húsipar legnagyobb szezon­ja. Több l'ogy ilyenkor a ké­szítményekből és ki tudja, miért — több a tőkehúsból' is. Nagy tervekkel kezdte az évet a Borsod megyei Al- latforgalmi és Húsipari Vál­lalat, termelési értékét há­rommillióid forintban hatá­rozta meg. Vajon sikerül-e teljesíteni a tervet, sikerül-e kielégíteni a fogyasztói igé­nyeket? Ezekre a kérdések­re keresünk választ. — Kialakítottuk vállala­tunk hosszú és rövid távú gazdaságpolitikai koncepció­ját. Módszeres, fokozatos fej­lesztésre törekszünk, tehát nem forradalmi változást akarunk. Hosszú távon az a tervünk, hogy stabilizáljuk a munkásgárdát, véget Vessünk a fluktuációnak, olyan élet- es munkakörülményeket te­remtsünk, amelyek között szeretnek dolgozni az embe­rek. Igen fontosnak tartjuk a gazdaságos termelési szer­kezet és termékszerkezet ki­alakítását, amely végső so­ron a vállulat jövedelmező­séget és nyereségét biztosít­ja. Ez olyan hosszú távú célkitűzés, amelynek realizá­lásával egy napot sem lehet várni, a végrehajtás^ tehát folyamatos — mondja Szabó László, a vállalat igazgatója. — Rövid távú tervünk célja az idei terv teljesítése, a fo­lyamatos és minőségi ellátás, az export lehetőségek szerin­ti fokozása. — Mit sikerüli mindebből megvalósítani a lel év so­rán ? — Egymilliárd ‘100 millió forint termelési értékel állí­tottunk elő. lehat a terv idő­arányos részét teljesítettük. Igen nagy ürömünkre szol­gál, hogy az év első négy hónapjában már nyereség is képződött vállalatunknál. Ez azt igazolja, hogy rátalálunk a helyes útra. A fogyasztói igények vál­tozása aktív piackutató mun­kára és a termékszerkezet rugalmas változtatására ösz­tönzi a vállalat dolgozóit. Az utóbbi hónapokban is változ­tak az igények. — A bázishoz viszonyítva 1100 százalékkal nőtt a hús­sajtok forgalma, a hurkafé­léké :jíi, az étkezési szalon­náé 19 százalékkal, öt-tizen­öt százalékkal csökkent vi­szont a kolbászárpk és a pá­colt áruk iránti igény. Mind­ez azt jelenti, hogy az ol­csóbb termékek a keresetteb­bek, tehát ezekből kell töb­bet gyártanunk. — Terveznek, újdonságokai ft? — A közelmúltban került cikklistára a Zala felvágott és hamarosan a boltokba ke­rül a' miskolci májas is. amely a kenőmájashoz ha­sonlít, az ára 40 forint körül lesz. Pillanatnyilag 42-féle húskészítményt gyártunk és forgalmazunk rendszeresen. Ezeknek egyike-másika még ma sem eléggé jövedelme­ző. Nem az egyes termé­kek radikális megszüntetésé­vek hanem egyrészt ^z ösz- szelétel megváltoztatásával, másrészt gazdaságos, új ter­mékek bevezetésével szeret­nénk ezen változtatni. — Milyennek tartja a me­gye ellátását? — Mint ismeretes, a me­gyék hússal és húskészít­ménnyel való ellátását köz­ponti keretszámok határoz­zák meg. Mi,' borsodiak nem ' panaszkodhatunk, figyelembe veszik az ipari jelleget és azt, hogy más megyék lako­sai is dolgoznak, így vásá­rolnak is nálunk. Egész év­ben kínálati pozícióban va­gyunk, sertéshúsból például a keretmennyiség 90—95 szá­zaléka fogy. Ez a mennyiség is 23 százalékkal több azon­ban a tavalyinál. Marhahús­ból jóval kevesebb fogy, mint amennyi a kínálatunk. Mind­ez nem jelenti azt, hogy nincs teendőnk, megeléged­hetünk az ellátás színvonalá­val. Pontosnak tartjuk, hogy termékeink mindenkor szab­Árhoz kötött hér Néhány éve egy hatalmas állami gazdaságot volt mó­dom meglátogatni u Szovjet­unióban, Tallinn közelében. Annyi egyforma tehenük volt, hogy megszámlálni sem lehetett. Az állatgondozóknak pedig nem volt alapbérük. Annyi pénzt kaptak, amennyi tejet fejtek. Történetesen soa pénzt kaptak, mert sokat lej-, lek. A furcsa, de természetes bérezést az állami gazdaság igazgatója így indokolta: ,,Iit kérem a tejből származó ár­bevétel körülbelül két szá­zalékban függ a gazdaság ve­zetésétől, két százalékban a tehenektől, 90 százalékban az állatgondozótól. A literen­kénti árbevétel bizonyos há­nyadát havonta kifizetem az egyes tehenészeteknek, ezek ebből bért fizetnek és fenn­tartják saját eszközeiket, ad­minisztrációjukat. A tehené­szetek is, az állatgondozók is egyenes tejbért kapnak”. Es ha túl magas lesz a bé­rük, akkor Ün rendezi a nor­mákat? — kérdeztem én. Mi­re a válasz: „Miéri, talán változott a lej ára?”. Mikor hazajöttem, elfelejtenem az egészet. De most hallottam, hogy egy mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben a csalá­dok az általuk kezelt alma- fák terméséből származó ár­bevétel bizonyos százalékát kapják. Egyenes almabér. A metszést a csalid és a ro­konság végzi. A növényvé­delmi, a l.alajelőkészitési, a szállítási, tárolási és értéke­sítési munka a tsz-é. A sze­déshez nem kell se katonai se diák. A bér aszerint in­gadozik. ahogyan a termés és az ár. Es még azl mondják, nem megy a munka szerinti el­oszlás 1 Persze, hogy nem, ha sem a vezetőség, sem a tag­ság nem akarja. Egyébként megy. Es minden állatgon- duzó, minden almatermelő egesz éven át babusgatja a teheneket, fákat, hogy minél többet hozzanak, mert köz­vetlen, szoros kapcsolat van a munka és az eredmény kö­zölt. Az almánál persze ké­nyeseim az árbevételhez kap­csolt oér, mint a lejnél, mert az alma árbevétele lügg az időjárástól és a világpiaci árak járásától is. De függ attól is, hogy a tsz központi brigádjai hogyan végzik munkájukat. Ma már a lermelökolleklí- vu: szocialista vállalkozó, aki kockázatot visel számos, rajta kívülálló tényezőért is. En igazán nem bánnám, ha sok gazdasági tevékenységnél be­vezetnék az egyenes tej bért - almabért. S valahogyan úgy kellene az érdekeket egyeztetni, hogy miközben az egyén, a csa­lád megszedi magát, gazda­godjon tőle a vállalat, a szö­vetkezet is: és amilyen mér­tekben megszedi magát ez utóbbi, úgy gyarapodjon a nemzet, az állam, a költség­vetés is. Számos olyan házi­ipari. bedolgozói, háztáji te­vékenység van. amely egy dollárt olcsón termel ki. a belőle származó munkajöve­delem azonban nem tükrözi ezt. ezért kevés in a vállal­kozó. Milyen jó is lenne itt az. egyenes tejbér és almabér mintájára egyenes dollárbér — forintban. Én is nekilát­nék a pecsenyebárány- és a gobeli n készítésnek. I»r. l’irityi Ottó ványosak, jó minőségűek le­gyenek. ízeikben megnyerjék a vásárlók tetszését. Például ezér^ is.változtattunk a huru kaléleségek fűszerezésén. — Mezőkövesd és Sátoral­jaújhely térségében még a múlt évben bevezették a standard-órapontos szállítást. Milyenek a tapasztalatok? — Nagyszerű kezdemenye- zés volt, mi sem bizonyítja ezt. jobban, mint az, hogy ennek a kél járásnak a te­rületén 30—50 százalékkal nőit a húskészítmények for­galma. Eg.v idő óla már az ózdi járásba is ilyen mód­szerrel szállítunk. Nagy gon­dot kell fordítanunk a jövő­ben is a szállítás szervezésé­re, hiszen hetente több mint 1300 boltba szállítunk rend­szeresen. Jó szervezéssel a mi költségeink is csökkent­hetők, ugyanakkor a boltok munkáját is megkönnyítjuk, ha mindenkor azonos időben és a kért mennyiséget visz- szük. A Borsod megyei ÁUatfor- galmi és Húsipari Vállalat részt vállalt a hazai bőripar nyersanyaggondjának enyhí­tésében. Áprilisban kezdték begyakorolni a bőrfejtést, májusban már napi 800 ser­tésbőrt fejtettek. — A naponta levágott ser­tések ötven százalékáról le­fejtjük a bőrt Ezzel termé­szetesen munka van, mégis így látjuk jónak. Az idén 130—140 ezer darab bőrt sze­retnénk átadni a feldolgozó- iparnak. Ügy véljük, ha a bőrök minőségében bizonyos javulást érhetünk el — eb­ben a tenyésztőknek is van munkájuk —, az év végére szerény, de biztos jövedelmet könyvelhetünk el — mondja az igazgató. Szabó László néhány hó­napja áll a vállalat élén, s bár agrárszakember, közgaz­dász, tanulnia kell a húsipari szakmát. — A modern szakirodalom mellett igen szívesen foglal­kozom szabad időmben a szakmába vágó, régi olvas­mányokkal. Elődeinknek, . a miskolci mészárosoknak 1585- ben így tanácsolták: „min­dennap elegendő hús le­gyen'!”. Ha ezt az aranysza­bályt egy kicsit korszerűsít­jük, eleget tudunk tenni fel­adatainknak. I-évny Györgyi Gépszemle előtt Ai aratást szigorú gépszemle előzi meg a taktaliarkányi Petőfi Tsz-ben, hogy minden tech­nikai eszköz tökéletesen kijavítva váija a nehéznek Ígérkező aratást. A nyolc nagy teljesít­ményű kombájnból hét már akár holnap indulhatna a kalászos táblákra. A szerelöbrigád ezt a legöregebb Claas-Dominátort, a nyolcéves nyolcadik kombájnt is felkészíti o gép­szemlére. (Fotó: Sz. GyJ A világgazdaság hírei Csehszlovákiában az idén számos új pénzügyi rendel­kezés lépett életbe. Például az állóeszközük jobb kihasz­nálása érdekében kísérleti jelleggel bevezetik az esz­közlekötési járulék 30 száza­lékos emelését abban az esetben, ha a vállalatnál a gépek és berendezések ki­használtsága nem éri el a megadott értéket, viszont 30 százalékkal csökkentik az eszközlekötési járulékot, ha a vállalat a megadott mutató­nál jobb eredményt ér el. Az állóeszközök jobb kihasználá­sát segítik elő a beruházási építkezéssel kapcsolatos in­tézkedések is: tovább növek­szik a saját pénzügyi forrá­sok szerepe a vállalati be­ruházások finanszírozásában, ugyanakkor csökken az ál­lami költségvetésből finan­szírozott beruházások össze­ge. A kurszki szovjet acélkom- ljiinát Sztari Oszkolban épülő hatalmas létesítménye gyors ütemben készül. Az infra­strukturális beruházásoknak már több mint kétharmada készen van és az építők erő- feszítéseiket most. az acélgyá­ri dolgozóknak szánt város felépítésére összpontosítják. Jelentős a haladás az évi l-,7 millió tonna kapacitású köz­vetlen redukciós kemence és a 2,5 millió tonnás pelleti- záló üzem építésében is: eze­ket a létesítményeket 1982 tavaszán akarják üzembe he­lyezni. A pekingi városi tanács bejelentette, hogy ismét en­gedélyezik a magánszektor, azaz a kisiparosok és kiske­reskedők tevékenységét a kínai fővárosban. A kisipar­nak és a kiskereskedelemnek jelentős hagyományai van­nak nemcsak Pekingben, ha­nem egész Kínában. Az ult­rabalos gazdasági kísérletezés és a kulturális forradalom azonban teljesen tönkretette a lakosság ellátása szempont­jából fontos magánszektort. A 7 milliós Pekingben pél­dául mindössze 259 kisiparos és kiskereskedő élte túl eze­ket. a kísérleteket. A maszek- tevékenység visszaállítása nem kizárólagos pekingi je­lenség. Az utóbbi néhány hó­nap alatt 10« ezer kisiparos es kiskereskedő kapott újból működési engedélyt Kíná­ban. A kőolaj árának aiiancMs emelkedése es a bizonytalan közel-keleti helyzet következ­tében megélénkült s fejlett tőkés országok érdeklődése a fekete földrész ásványkincsei iránt. Ezt a nyugat-afrikai partok elölt, Szenegál és An­gola között folyamatban levő tengeri olajkutatások és főleg az uránérc-lelőhelyek feltá­rására irányuló tevékenység jelzi. Afrika négy uránterme- lö országában, Nigerbe», Na­míbiában. a Dél-afrikai Köz­társaságban és Gabonban, ta­valy összesen 13,8 ezer ton­na urániumot (uránoxidbtMi kifejezve* termeltek. A sillersárga bor gazdájánál Lám volt annyi időnk, hogy néhány percig illő csendben, kellő áhítattal tisz­telegjünk a szilvafák lomb­ján átszűrődő hangnak. Te­kintete mintha csak azt su­gallta volna: munkálkodá­sunk a természetben csupán efféle élményekkel válik tel­jessé. Én csak a madárdal gyö­nyörét éreztem, értettem. Ö azt is tudta: fülemüle. Pedig volt munkája, nem kevés. Majd tél kilométerre innen, fenn a tetőn várta a szőlője. Ill a betonkádban az azúrkék permetlé. a díszes rézpermetező egyaránt a dolgot jelezte. S mégis. .. néhány perc ennek ellenére maradt a madárfüttyre. Cso­da? Ö azt is tudta: fülemü­le. — Gyakran jár ki ? — Mit mondjak? Amikor kell! Kapálni, permetezni, kötni. Amikor csak munka van. — Abból pedig gondolom, nemigen van hiány. — Hát hiány, az nincs — egyezett bele szűkszavúan. Középmagas, szikár, sovány ember volt. Sűrű. szürke bo­rostái fehérnek tűntek a csokoládébarnára színezödölt arcon. Szeme élénk voll, te­kintete fürkésző. , — Hány esztendős? — Kilencszázülös vagyok. Annyi .. . Hetvenöt éves. Hümmögött hozzá, mintha hi Helen maga is elcsodálko­zott volna e tisztes életkoron. A fülemüle újra megszó­lalt. A trillák, s az alig ne- szézö szellő együttes koncert je ismételten rabul ejtett. Ó azonban ezúttal úgy teli, mintha nem a füttyre figyel­ne. A betonkádat vizsgálta, görnyedt derékkal, kívül az. oldalán végighúzott ujjakkal. ;— Elrepedt' — mutatott oda azután, hogy én is lás­sam. — Majd legközelebb hozok ki cementet, aztán körülcementezem. Hogy mi­nek? Hogy ne repedjen to­vább! Permetlé is több tér bele akkor. Most még elég ennyi, amennyit, benne lat. De a későbbiekben- több kell. Ahogy nő a szőlő, úgy nö­vekszik a permetlé mennyi­sége is. — Most mennyi kell? — Ehhez elég három per­metezővel. — Mindig kékkövet hasz­nál? — Azt. Ez a biztos. Ezt. is­merem. A löbb vegyszerben nemigen van bizodalmám. Méreg az mind. Nem mondta, de mozdu­lataiból láttam, készülődne. Zsebéből egy kétdeeis üveget vett elő. Nem pálinka volt benne! Olaj. Töltött a per­metező dugattyújához, majd egy vékony rongydarabra is löttyintetl belőle, s az olajos ronggyal átdörzsölte a per- • metezőgépet. — Mindig ilyen pedáns? — Hát ami igaz, az igaz. En nem szeretem a piszkos szerszámot. Például, ha vég­zek ezzel a munkával, az egész gépel szigorúan áttisz- tilom. kimosom. Mielőtt végleg elköszöntünk volna a mezőkövesdi Dudás Gáspártól — mert közben a nevét is elárulta —. a sző­lőjéről. az. idei termésről, a borról faggattam. Akkor de­rült ki. hogy odébb van még a búcsúzás A téma jobban oldotta az öreg eddig tartóz­kodóbb nyelvét. — A szőlőm 225 ölnvi. Ka­rós. régi szőlő. Van 25 esz­tendeje is. hogy telepítet­tem. Azelőtt az apámé volt. Akkor is ’szőlő volt benne, de azt kivágtuk. Nem volt az sem rossz szőlő, csakhát öreg volt. Hogy mi­lyen fajtáim vannak? Van e közt mindenféle. Saszla. Csabagyöngye, delaware. riz- ling. Nincs rossz bor belőle olyan sillersárga színű. — Szereti a bort? Meghökkenve nézett rám. — Hogyne szeretném! Mi­lyen magyar ember az, aki nem szereti!? Meg egyébként is, a magamét csak magam iszom meg! Ünnepekkor pe­dig, ha összejön a család, 1U —15 liter könnyen elmegy. Szóval, az a 200—250 liter, ami nekem terem, nemigen tart ki ítéletnapig. — Az idei kilátások mi­lyen termést ígérnek? — Eddig jól mutatkozik, de szüretig még sokat alszik kim a szőlő. Gondolom, ér­ti. Az ígéret, meg a valóság ugyanis nem mindig ugyan­az. — Hál éppen ezért, érde­mes vele ennyit bajlódni ? Amennyi borra, rosgáfwk szüksége van, azt a boltban is megvehetne. Bolond ez az ember? ■— árulla el a tekintete. A sza­va természetesen udvaria­sabb: — Muszáj csinálni, ha már megvan. Ha én meghalok, akkor úgyis itt vesz. Mellet­tem az egykori szőlők már mind parlagok. A tácánok kukorékolnak benne. Ingyen sem kell már senkinek. Szinte fiatalos daccal mondta: — En ennek ellené­re még bírom, megdolgozom a magamét. Kötelességemnek érzem ... Csodáltam, mert ismerte a fülemülét. Azt hiszem, ezért méginkább illik csodálnom, tisztelnem. Hajdn Iuhw

Next

/
Oldalképek
Tartalom