Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-18 / 141. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1980. junius 18., szerda Oicfh-ato-e a betonba zárt magány? Csizma az asztalon? Mondanám, hogy megle­pődtem a minap, amikor már minden szék gazdára talált a diósgyőri Diófa ét­teremben, de még mindig csak erkeztek, érkeztek az újabb vendégek. Az igazság az, hogy Kovácsné Ládi Ka­talin, a „szomszédolások” szervezője már régóta mon­dogatta: az emberek szíve­sen kimozdulnak otthonról, ha hívják őket. Most pedig igazán előre jósolható volta „telt ház”; legalább arra a négy locicsapatra (no es ter­mészetesen családtagjaikra) számítani lehetett, akik az elmúlt hetekben, hónapok­ban rendszeresen pályára léptek a diósgyőri városköz­pont kupájáért. Most volt az eredményhirdetés és az ün­nepélyes díjkiosztás (a ván- dorkupat közszemlére is te­szik majd a városközponti üzletek kirakataiban, s ki tudja, legközelebb talán még többen beszállnak a játék­ba!). körítésnek meg egy kis zenés műsor: magyar nóta, tánczene, népdal. Ilyen is kell. Mert azért a szomszédolá­sokon nemcsak meghívott művészek lépnek közönség elé. Alakult már gyerekkó­rus, játszott „iépcsőházból való” zenetanár, szóval ren­deztek itt már amolyan di­ósgyőri ki. mit tud?-ot is. Mindez persze csak az al­kalom (mondhatnám úgy is, a körítés), hogy valamikép­pen jobban megismerkedje­nek egymással azok, akik napra nap összetalálkozhat­nak a lépcsóházban, a lift­ben, de még nem sokkal ju­tottak túl az üdvözlő fejbó- lintáson. Az est végén a legtöbb szomszédoló odament az asz­talhoz, ahol a városi műve­lődési központ munkatársai ültek. — Köszönjük Katika. Iga­zán nagyon jól éreztük ma­gunkat ... Jó néhány évvel ezelőtt, amikor az egykori kertes házak helyén felépült a vá­rosközpont, az Ady Művelő­dési Ház akkori munkatár­sai kérdőívekkel járták a jepcsőházakat, s bekopogtak szinte minden ajtón: szeret­ték volna tudni, milyen mű­velődési programokra vágy­nak az itt élő emberek. Jól jártak ott, ahol csak udva­riasan eltanácsolták őket. mert bizony az is megtör­tént, hogy bevágták előttük az ajtót. De nem adták feli Röpcédulákat dugdostak a le- velszekrénv ek be, szervezték a szakköröket, s ez utóbbit olyan jól csinálták, hogy szakköreik némi túlzással eszie sem vették, hogy mos­tanára már ház nélkül ma­radtak. (Mint. ismeretes, a városi művelődési központ Ady Művelődési Házát most átépítik.) Igaz. közben a népműve­lők is rájöttek egy s másra. „Többek között arra. hogy a legfontosabb: kiépíteni egy hálózatot” — mondta Ko­vácsné Ládi Katalin. Kik lettek az embereik? Elsősor­ban a Hazafias Népfront it­teni aktivistái, közülük is el­sőként kell említeni Rincsó Jánosné nevét. Eljutottak a házfelügyelőkig is. akik még­iscsak gyakrabban találkoz­nak az ottlakókkal. Szakkö­ri tagok, s „alkalmi népmű­velők” szervezték azután a lakókat, „ugyan már. jöjje­nek el, nézzék meg...” A tizenöt éves Ady házzáró jubileuma volt az ékes bi­zonyság : csendben, szinte ész­revétlenül. de belakták mű­velődési házukat az ottla- kók... Amikor a művelő­dési ház bezárt, már csak újabb partnert, s helyet kel­lett találni — nem a nép­művelőknek. a már kimoz­dulni kész embereknek. Saz iskola, a lakótelep közösségi helyiségei mellett, még egy területet ajánlottak fel ne­kik: a Diófát. A Miskolci Vendéglátó Vállalat végül is jó partner lett. S tegyük gyorsan hozzá, olyankor is. amikor ebből igazán nem származik üzleti haszna, mint például, amikor a nagymamák napját rendez­ték náluk. Hiszen a kis kí- nálnivalóról a tejiparosok gondoskodtak, a vendéglátó­sok pedig szervíroztak ... Ezen az emlegetett nagy­mamák napján egyébként néhányan felvetették, jólen­ne, ha az idősebbekre is gondolnának. Az egyedül élőkre, a magányosokra ... Ök akár klubtagsági díjat is fizetnének (csekély tagsági díjra gondoltak persze), de jó lenne néha összejönni egy kávéra, egy kis beszél­getésre. Már szerveződik a klub, s a népművelők nem lennének népművelők. ha mindez nem mozgatná meg a fantáziájukat. Ládi Katalin például már azon töpreng, hogyan lehetne összehoz­ni az idős embereket a fia­talokkal. Minden öreg tud valamit, amit átadhatna, az­után néha hasznossá is te­hetnék magukat. Mondjuk vigyázhatnának a játszóté­ren a gyerekekre, felügyel­hetnének a szomszédolók szomszédoló gyerekeire. Mert a Diól’a-beli találkozókra el­jönnek a kicsik is. Külön te­remben játszanak, legutóbb filmeket néztek, de a báb- készítéshezj a papírhajtoga­táshoz valót is ..bespájzol­ták már” más alkalmakra. A gyereknapon sikere voll ezeknek, miért ne örülnének neki máskor is a gyerekek. Apropó, gyerekek. Magunk tapasztalatából is tudjuk: leginkább a gyerekek révén ismerkedünk lakótársainkkal („Vak. aki nem épít erre" — magyarázta Katalin.) A gyerekek pedig szeretnek mozogni. Kovács Bertalan, a 21-es számú Általános Isko­la volt testnevelő tanára (most az egyetemen van) készséges segítőtársnak bizo­nyult. nemcsak a kerékpár- túrákhoz. Amikor szánkóval megjelent télen a lakótele­pen. a srácok csapatostul mentek utána. S mindig akad szülő, aki betársul a gyerekcsapathoz. Hát alkal­mat kell teremteni, hogy be­társulhassanak ! Szeptember­től kondíciótornát is szervez­nek — mamáknak. Az se baj. ha csemetéikkel egvütt tornáznak majd. Mj több. szerveznek családi sportver­senyeket. Hogy kerül persze a csiz­ma az asztalra? Akarom mondani: a sport a népmű­velésbe? A kérdést Kovács­né Ládi Katalinnak is fel­tették. s bizony sokáig leg­feljebb csak azt hajtogat­hatta: „ha így lehet bevonni az 'embereket, akkor így kell megpróbálni”. A testkultúra és a népművelés kapcsola­táról szakemberek is elisme­rőleg nyilatkoznak, de a leg­nagyobb érv persze a tény. S nemcsak a rendezvények­re ki öltöző, megjelenő kö­zönség. hanetji ami ennél kevésbé mérhető: a véletlen' asztalszomszédok szót válta­nak később is. Szólhatnánk persze a szak­körökről, az ismeretterjesztő rendezvényekről... Annyi­szor tettük! Ez is, az is bi­zonyítja: a lakótelepi ember sincs örökre a beton magá­nyába zárva. Kimozdítható — csak a kulcsot kell meg­találni hozzá. S igaz, néha beletelik néhány esztendőbe, amíg „élőkéi ül”. Csutorás Annamária A híradások a leglényege­sebb közlendőkre szorítkoz­tak csak: ..A Miskolci Nemzeti Színház háromnapos buda­pesti vendégszereplésre érke­zett. Tizennyolc év után mu­tatkozik be a fővárosi közön­ségnek az együttes a Nemze­tiben. Ma a TarUiffe-öt. hol­nap Sarkadi Ház a város mellett című drámáját, jú­nius 17-én pedig Brecht A Szecsuáni jólélek című da­rabját tűzik műsorra.” Ilyen és ehhez hasonló megfogal­mazásban adták hírül a köz­ponti napilapok a miskolciak budapesti vendégszereplésé- nek hírét. Kánikula néptelenítette el ezen a vasárnapon a pesti utcákat. Nyugalom és csend fogadott a Nemzeti Színház környékén és előterében ;s — ..pedig már” csak egy óra volt az első bemutató kezde­téig. Aztán néhány percre megmozdult az élet. Major Tamás érkezett, a miskolciak Tartuffe-e load ásának rende­zője. . . aztán ismét a csend. A jegypénztárban ülő hölgy­höz fordulok, némi aggoda­lommal: „Tessék mondani, milyen érdeklődé:, előzte meg a miskolci színház vendég­játékát?’... „Telt házunk van ma estére” .— nyugtat ó. .. Neki lelt igaza. Amikor el­kezdődik az előadás, lelt ház fogadja kíváncsian ..a mis­kolci TartutTé-öl”. Még min­dig ..dolgozik'’ odakint a ká­nikula. nagy a melég a Nem­zetiben is. Elbágyádásra azonban semmi ok: csakha­mar felhangzik az első nyílt- színi taps. (Mattié Éva kap­ja — Pernelle asszony, Organ anyja szerepeben). . . És az előadás végig fogja, magához ragadja a nézőket. Nem is mérik szűkén a tetszésnyilvá­nítást, főleg a második fel­vonásban juj belőle bőven — a most már igazából felsza­badultan. „otthonosan” ját­szó színészeknek. . . (Bláskó remekel Tártulfe-kénl). ... és vége. Ha a függöny, ebben az előadásban nem is gólodul le valóságosan, az előadásnak vége. Kánikulára emlékeztető torró pillanatok, percek. Zúg a taps. újra es újra. Es aztán — ovációba csap át az ünneplés, a színé­szek szinte fülviszik a szín­padra „a Mestert", Major Tamás rendezőt... Teljes a siker a miskolciak háromnapos vendégjátékának első bemutatóján. Az előadás után. az előtérben és a szín­ház eiótt. ilyen mondatl'osz- lánvokat kaphat el az em­ber: „Szenzációs volt.. . szen­zációsa n ,ió": „Végre, egy át­gondolt. következetes előadás, amiben tudják, hogy mit akarnak”. . . A miskolciak Tartuffe-elö- adása tehát nyert a Nemzeti­ben. s ennél többet, jobbat kívánni sem lehetett volna a háromnapos bem u talk ozás nyitányaként. Jó — bizony­nyal a leghatásosabb „propa­ganda” volt a további két előadásra; a Ház a város mellett és A szecsuáni jólé­lek (ez utóbbival búcsúztak tegnap Budapesten a miskol­ciak) bemutatójára. (t. n. ,í.) Agria ígérete Hatodik évadat kezdi az Agria Játékszín, Eger váro­sának nyári művészeti soro­zata. Az elmúlt évben már tanúi lehettünk valamiféle megújlilási törekvésnek, s most, az 1980-as program ismeretében úgy tűnik, az első fél évtized tapasz­talatai alapján merőben új­szerű programoknak nézhe­tünk elébe. Túl Eger törté­nelmi nevezetességein, a vá­ros' idegenforgalmi vonzere­jén — mint Kalmár Péter, Eger város Tanácsa elnökhe­lyettese megfogalmazta — Eger nyári színháza színház akar lenni, igazán, ilyen igénnyel tör a sikerre és ké­ri a közönség pártfogását. Ismeretes, hogy az elmúlt évben új művészeti vezető — Valló Péter — vette át az Agria Játékok irányítását, ugyanakkor drámapályázatot is írtak ki Egerben bemu­tatandó müvek írására. E lé­nyek jelentős mértékben meghatározzak az Agria to­vábbi útját. A művészeti ve­zető személye nagymérték­ben jelenti a Vígszínház tár­sulatához, mint törzshöz va­ló kötődést, a drámapályázat eredménye pedig a darabvá- lasztást. A pályázatra beérkezett müvek közül most kettőt mu­tatnak *be. Mindkettő kötő­dik Eger városához, hősei színpadi valójukban vissza­térnek az 'otthoni tájra. Ezek egyike a Száraz György irta Gyilkosok, a másik szer­zője Fekete Sándor, a cjme pedig Lenkey tábornok. A Gyilkosok Semmelweis lg- riácról szól, életének bécsi, forradalmi periódusában idé­zi fel a nagy orvos alakját. E művet nem az eddigi já­tékhelyen, az egri vár ud- yarán, a gótikus palota'előtt, hanem a nagy múltú líceum, a mai Hu b’i iUiuli Tunur- képzö Főiskola nagyszerű akusztikájú, zart udvarán mutatják be tu alkalommal. El környezet egyébként a színmű történésélvez jobban is illik. A másik mű hcise Lenkey. tábornok, Eger vá­ros szülötte, aki a szabad­ságharc bukása után ugyan­csak az aradi várbörtönben raboskodott, s tizenhárom társának sorsát csak azért kerülte el, mert testi-lelki kínjaiba belerokkanva meg- . háborodott, s kisvártatva be­lehalt gyötrelmeibe. A mo­dern vitadramát szükebb né­zőtér elolt, o vár Tömlöc- bástyáján mutatják be öt al­kalommal, a délutáni órák­ban. Nem a pályázathoz tar­tozik ugyan, de az idei be­mutató-programtól elválaszt­hatatlan a Színház- és Film­művészeti f őiskola III. éves hallgatóinak bemutatója: Sophoklész egy ritkán íátha- ló remekét, az Aiasz-t adják elő a Romkertben, illeszked­ve a környezethez, a hely hangulatához, s jelezve azt a törekvést is, hogy az Ag~ ria évről évre fel kíván mu­tatni valamit a drámairoda­lom legnagyobbjainak mun­káiból is. Az Agria Játékszín előadá­sai az idén a szokottnál ko­rábban — június 28-án — kezdődnek. Ekkor, majd ezt követően további öt alka­lommal mutatják be a fő­iskolások az Aiasz-l. A Gyil­kosok első előadása július í)- én. a Lenkey tábornoké jú­lius 17-én lesz. A játékszíni előadásokon kívül egyéb gazdag művésze­ti program is várja nyáron Eger látogatóit. , (bm) A miskolci Tokaj vendéglá- tóház moziprogramjában im­már negyedszer kerül sor új magyar film premier előtti bemutatójára és vitájára. Mint ismeretes, az intéz­mény olyan filmklubot szeretne e vetítés-,, illetve bemutatosorozattal megala­pozni, amelynek látogatói érdeklődő értéssel és szeretettel közelednek az új magyar filmekhez, egyéb filmalkotásokhoz és a /mű megtekintésén túl szíve­sen beszélgetnek róla, cserél­nek gondolatokat az alkotók­kal, szereplőkkel, Ebben a keretben került vászonra, majd a résztvevők beszélge­tésének napirendjére hétfőn késő este Dobray György rendező első játékfilmje, Az áldozat. Dobrayt dokumentumfil­mek alkotójaként ismerte a közönség. Az áldozat első Az áldozatról folyt a szó játékfilmje. Eléggé nem he­lyeselhető módon e játék­filmhez kísérofilmként kap­csolták a rendező Ha meg­öregszünk című. háromtéte­les kisfilmjét, s így e két el­térő jellegű mű egymást ki­egészítve adott markáns vo­násokat * az alkotó portréjá­hoz. Az áldozat a nagykö­zönség elé majd csak július végén kerül, kritikai mélta­tása is várat addig magára. Most azt érdemes feljegyez­nünk. hogy a közönség mi­ként fogadta a nem minden­napi témamegközelítéssel operáló bűnügyi filmtörténe­tet. (A kánikulára fordult időjárás nem kedvezett a zárt helyen való vetítésnek és vitának, de a beszélgeté­sen részt vevő, Illetve a vetí­tés után ott maradt mintegy otven ember érdekes élmény­nyel gazdagodott.) Az áldozat sajátos bűnügyi film, amelyben a hangsúly nem a szokványos nyomozá­son, a tettes felderítésének rendőri eszközein van. ha­nem az áldozattan, a vikti- mológia tételeire épül, azaz arra, hogy az áldozaton már előre felismerhetők a tudo­mány szamára bizonyos je­gyek. amelyek mintegy pre­desztinálják őket, hogy áldo­zattá váljanak. A filmbeli vizsgálótiszt i.s erre alapozza munkáját. A közönség ref­lektálása sokszínű Volt. Volt. aki a viktimológia helyénva­lósága mellett szólt, akadt, akinek kételyei voltak e tu­dományággal szemben; töb­ben vitatták a film egyes részletmegoldásait, egészében azonban azt tanúsította a beszélgetés, — amelyben a rendező és Juhász Sándor for­gatókönyviró válaszolt a né­zők gondolataira .—, hogy a nem keVés együttgondolko-- dúst kívánó film nagyjában- egészében eljutott a közönség tudatához. JÉrdemes várni a szélesebb közön ségi étegek kel való találkozásra. (b) 20 százalékos engedménnyel Amíg a készlet tart! r ■ xturért az uj szekrénycsalád 1-2-3 AJTÓS NORMÁL ÉS ALACSONY VÁLTOZATBAN MEGOLDJA AZ EGÉSZ CSALÁD RUHATAROLASI PROBLÉMAIT KAPHATÓ A BORSOD DOMUS ÁRUHÁZBAN t

Next

/
Oldalképek
Tartalom