Észak-Magyarország, 1980. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 Műszaki felülvizsgálaton a szolgálat helikoptere Nagy teljesítményű merev szárnyú gépek a hangárban 55 ezer óra a levegőben A határ képéhez egyre inkább hozzá tartozik a , technika vívmánya: a földek felett '.szálló, növényvédelmi repülőgép. Kora tavasszal kezdődik a levegőből végezhető inezögazdasá- • gi műveletek szezonja, és az idei kezdet máris rekordot hozott: a MÉM Repülőgépes .Szolgálat gépei április két hetében 400 ezer hektárnyi területet permetezlek. 113 növényvédelmi repülőgép dolgozik az országban. A központi irányítást a diszpécserszolgálat, a rádióösszeköttetés teszi lehetővé. A hap szinte minden órájában pontosan tudják és rögzítik a gépek teljesítményeit. A gépek összesen évi 55 ezer órát töltenek a levegőben, ami a MALÉV-gé- pék összegzett repülési idejének kétszerese. Még meglepőbb ez az arány, ha arra gondolunk, hogy a növényvédelem esetében öthatperces felszállásokból tevődik össze ez a tekintélyes mennyiség. A repülőgépes szolgálatnak állandó kapcsolata van a megyei és országos irányító szervekkel, az egyes mezőgazdasági nagyüzemekkel, hogy közösen hangolhassák össze a repülési programokat. A mennyiségi fejlesztés kára itt is lejárt; új gépek vásárlására egyelőre nincsen mód. a jövő terveit ezért a meglevő eszközök jobb kihasználásával vált-' ják valóra. Ismeretes az egyes mezőgazdasági üzemek — társulások példája, amelyek a korábbi években közösen vásároltak gépeket. (Ezek kezelése, fenntartása is a repülőgépes szolgálat feladata, ennek tulajdonába ménnek ál a gépek. A gazdaságok a beruházási összeg megelőlegezésével tulajdon-, képpen a szolgáltatást kulik lej Hétmillió forint egy helikopter ára, s ez az ősz- szeg csak a jobb ellátás, jobb szervezhetőség, és költségmegoszlás mellett térül meg. Nem mindegy, hogy mennyit, és milyen hatékonysággal permetezhet viszonylag rövid élete alatt a „szitakötő”. A repülőgépes szolgálatnak, mint kizárólagos szol- - gáltatónak, a fejlesztés során figyelembe kell vennie az alkalmazható szerek technológiáját, és magára kel! vállalnia a korszerűsítést. megújítást. A levéltrá- gyázá.s, desszikálás, oéldául a napraforgó aratása előtti loinblalnnítás is saját fejlesztési'! eszközeikkel, eljárásaikkal folyik. A korszerű módszerek alkalmazásánál .egyre nagyobb súllyal esik latba a környezetvédelmi szempont. A nagyobb töménységben alkalmazott, kisebb mennyiségben kijuttatandó ^szerekhez megfelelő berendezések kellenek. A szocialista országok között hazánk élen jár ezek alkalmazásában: most zárultak az eredményes kísérletek a kevesebb anyagot pontosabban terítő, gondosabban adagoló rotációs- szórófejjel. Bevált a nagy területeken előnyösen alkalmazható, merev szárnyú, nagyméretű AN—2-es gép is; ősztől pedig még egy korábban megrendelt lengyel gyártmányú M—-18-as gépet állítanak üzembe. i 1980. június 15., vasárnap Ha rendőritek mész, aligha végzed ágyban — vallják az olaszok —,. mert nagy az esélyed, hogy szitává lőnek a banditák. Itáliában a fiatalok nem is állnak egykönnyen carabinierinek. Igaz lenne ez? Tény, hogy Itália egymással rivalizáló terrorszervezelei ma már komolyan veszélyeztetik, a polgári demokrácia egyébként is hervatag vívmányait. Nehéz lenne például pontosan meghatározni, hány ember vált a maffia áldozatává Szicíliában az elmúlt évtizedben. Csak Pa- lermóban mintegy ötszáz ember életét oltották ki — közülük 54-et 1978-ban. 49- el a múlt év első kilenc hónapjában öltek meg... Emelkedő tendencia? A terrorhullám tetözése? Ki tudja ezt ma még. Nézzük inkább az áldozatokat: rögtön szembeötlik, hogy az utolsó száz halott többsége bíró vagy rendőr volt. Semmi kétség, ez. a maffia új vonása. Korábban ugyanis kivételes eset volt Olaszországban a rendőrgyilkosság: a maffia „tízparancsolatának” egyike volt, hogy ti- . los valakire csak azért rálőni, mert az egyenruhát hord. A statisztika azonban azt mutatja, hogy az olasz maffia stílusváltása, amerika- nizálódása évtizedes múltra tekinthet vissza. Odaátról származik ugyanis a mondás: egyet megölsz, százat megijesztesz. Azaz minden teketória nélkül el kell tenni láb alól azokat, akik kényelmetlenné, vagy veszélyessé váltak. Nézzük csak, milyen gyilkosságok fémjelzik e stílusváltást. A színhely Palermo, az időpont 1970. szeptember ltí-a. Muu- ro de Mauro újságíró, az egyik demokratikus .színezetű lap rendőrségi tudósítója a szerkesztőségből tart hazafelé. Lakóháza bejáratánál egy csoport ismeretlen férfi állja útját, és „tárgyalásra” hívja. Mauro gyanútlan. hisz újságírói gyakorlatában sokszor elöfor- duit már, hogy „álla*”, ajánlottak, esetleg nyomra vezették. Ezúttal azonban másról volt szó. A tudósító ugyanis máig sem került elő. Csakúgy, mint kollégája, Mario Francosé, akit tavaly januárban írtak fel az eltűntek listájára. Hivatásos gyilkosok végezlek Pietro Scailonéval, a palermói főügyésszel, Giuseppe Ruceo rendőr ezredessel, Michele Reinával, a Kereszténydemokrata. Párt megyei bizottságának titkárával, Boris Giulianávalj a palermói íendőrség operatív osztályának vezetőjével. Uceardone Calorgiero di Bonával, a palermói bőr- lön katonai helyőrségének helyettes parancsnokával, hogy csak egyetlen, város előkelőbb áldozatait említsük. Alighanem azok járnak közel az igazsághoz; akik az előbbi — korántsem teljes — névsorból arra következtetnek, hogy a maffia az államhatalom szimbólumának szétzúzására törekszik. Mások viszont azt állítják: hogy a maffia soha nem hurcolt szimbólumok ellen, inkább azokra sújtott le. akik megpróbálták útját állni. Újságírókat például csak abban az esetben öltek. ha azok — riportjaik megírásán túl — a gyilkosságok okál. firtatták, esetleg belekontárkodva idegen ügyekbe, magánnyomozást folytattak. A legtöbben úgy vélik, hogy a maffia stílusváltása a két ismert bűnüldöző jogász, Scallone és Terranova meggyilkolása közölt ment végbe. Scallone „bűne” az volt. hogy hatalmas erőket mozgósított a maffia elleni harcra, s ezzel „megsértette” a korábban fennállt erőegyensúlyt. Tefran'ovának pedig azért kellett meghalnia, hogy szemléltessék: a. maffia mindenáron ragaszkodik pozícióihoz. Olaszország azonban nem hajlandó együttélni a terrorizmussal'. Fiatal jogászok, rendőrök lépnek csatasorba, hogy leszámoljanak a múlt tragikus örökségével és lerántsák a régi maffia új álarcát. Am. dicséretes harcuk valószínűleg mindaddig eredménytelen marad, amíg csak tüneti kezelést alkalmaznak, azaz amíg nem ragadják meg a mkffia társadalmi gyökereit. Ezek viszont oly mélyen húzódnak, hogy egy-egy elszánt igazságügyi hivatalnok a maga korlátozott hatalmával nem juthat le; odáig. S. A. Vitorlásverseny nvömön követése v ti műhold segítségével 5 O 1978 novembereben nyílt tengeren eltűnt Alain Colas. Franciaország magányos vitorlósversenyzöje, aki számos atlanti-óceáni átkeléssel írta be nevét a sport lörténetébe. Nagytechnikai erők vonultak fel keresésére, de eredménytelen maradt a vállalkozás., Sajnos a rádiózás mai fokán és a mesterséges hot- dak korszakában is előfordulhatott egy ilyen jellegű katasztrófa, a nyílt tengeren. 1979. május 20-án a franciaországi Lorient " kikötőből indítják a „Transat 79” nevű vitorlásversenyt. Ez u hosszú távú atlanti-óceáni verseny a Lorient—Bermudák—Lorient több ezer kilométeres távon zajlik. Szükséges a hajók útvonalának pontos ellenőrzése, biztonsági .okokból is. Minden versenyhajót rádiójelző berendezésekkel látnak el. Ennek ló része a rádió adó-vevo és az antenna. Az adó állandóan rádiójeleket sugároz az éterbe. A jelzéseket a Tiros N amerikai műhold fogja tel és továbbítja a földi közvetítő állomásokhoz. Ezek közül kellő az USA területén, egy pedig a franciaországi Lunnionban működik majd. A három földi állomás folyamatosan kapja a versenyben részt vevő. nyílt tengeren hajózó vitorlások koordinátáit. Esetleges mentésnél ennek igen nagy a jelentősé-: ge. A .versenyzők ezenkívül külön S. O. S.-jeleket ifj le tudnak adni vészhelyzetben. A verseny során a rádióadó a tengervíz hőmérsékleti adatait is a Tiros N műholdhoz sugározza. így a sporteseményt az óceániai- tatáshoz kapcsolják. Ta pin tál osan érdeklődnek az ismerősök, látogatóba jönnek a jó barátok, még a szomszédok is vigyáznak a nyugalomra, ha beteg van a családban. Falun éppúgy, mint a lakótelepi házakban közügy az ilyesmi'. Mindenki igyekszik tőle telhetőén segíteni, tanácsot adni vagy legalább jobbulást kívánni. Kivéve egyetlen betegséget: az alkoholizmust. ' Olt éppen fordított a helyzet. Barátok, ismerősök úgy tesznek, mintha nem is tudnának erről a betegségről, a környéken lakók pedig még az alkoholista hozzátartozóinak köszönését sem 'fogadják szívesén. A szőkébb család igyekszik., titkolni a dolgot, de azt sem leltei sokáig. Orvosilag ugyan bizonyított, hogy az alkoholizmus betegség. Mégis van egy alapvető különbség az alkoholizmusban és más betegségben szenvedők közötte míg az egyéb bajokból a leggyorsabban igyekeznek meggyógyulni, — a szesz rabjainak a többsége csak akkor fordul orvoshoz, ha ntár teljesen lehetetlenné ' válik a* élet körülötte és vele. Miközben az alkoholista saját szervezetét roncsolja napról napra, „elissza az eszét”, szellemi képességei egyre csökkennek — ugyanilyen iramban teszi' tönkre egész családját. Nincs olyan háztartás, amely ne erezné nteg, hogy a férj, — mind gyakrabban a feleség is — naponta öl-hat /féldecit, esetleg egy-két üveg tör mény. szeszes italt, két-há- rorn liter bort küld le a torkán. Forintra átszámítva körülbelül annyit, amennyiből egy háromtagú család napi kosztja kitelik. De ennél sokkal nagyobb kárt okoz az alkoholista a viselkedésével. Esténként minden ilyen apa gyermeke attól retteg, hogy ismét menekülnie kei! rokonokhoz, szomszédokhoz, akiknek szomorú kötelességük, hogy befogadják a részeg „családfő” elől búvó gyerekeket. ■ Vigasztalan az ilyen gyermekkor, elmulasztott örömeit spha semmi nem pótolhatja. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az apa al- kohoibetegségét megtudják az osztálytársak is, s mert a gyermekek még nem ismerik a tapintatot, csúfolják, olykor ki is közösítik maguk közül a részeges szülő gyermekét. Sajnos, nem ritka, hogy az alkoholfogyasztást a gyermekek is igen korán kezdik. Némely vidéken évszázados szokás volt, s még ma sení' -szűnt még teljesen, hogy a síró csecsemőnek pálinkába áztatott kenyeret dugnak-1 a szájába. Később kap a gyerek egv- egy pohár bort, ■ vagy pálinkát ünnepnapon, .esetleg vasárnaponként is. Korunkban a teljes foglalkoztatottságnak, a nők munkába állásának szomorú és visszás kísérőjelensége az úgynevezett emancipációs alkoholizmus. Számos nő 'úgy érzi: joga van kivenni, a részét az alkoholfogyasztásból is, hiszen a nők minden téren egyen- lőek a férfiakkal. Figyelmen kívül hagyják azonban azt, hogy a politikaijogi egyenlőség semmiképpen nem jelentheti a nemek közötti biológiai különbségek megszűnését. A nő élettani hivatása -a gyermekszülés, az alkoholista nők ezt veszélyeztetik. Valamennyi tudományos mérés és tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a terhesség idején alkoholizáló nők gyermekei rendellenesen fejlődnek az anyaméhben és megszülelékezelteti magát. Aztán, amikor a sokadik ígéret is csak szó marad, akkor esetleg él a ' törvényadta jogával, s kéri a kényszergyógykezelést, az elvonókúrára "utalást. S ha kísérletei megtörnek alkoholista házastársának ellenállásán — jön a rosszabbik, a kettőjük, de főleg a gyermek számára fájdalmas megoldás: a válás. Az igazi károsult ismét a minderről mit sem tehető gyermek. Végleg megfosztják az apai gondoskodástól vagy az anyai melegségtől — amit voltaképpen addig is nélkülözött. A gyerek csavargása, iskola- kerülése, rossz tanulmányi eredménye, sőt bűnözése mögött is szinte mindig meg , lehet találni a szülő alkoholizmusát. Hány embert ' lett már fenyegeti veszély sük után is. Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy az anya alkoholfogyasztása egész életére szerencsétlenné teszi a gyermeket. Nincs ugyan nyilvánosságra hozott statisztikai adat róla,’ de közismert tény. hogy a családok szétbomlásában, a válásokban igen nagy szerepe van az alkoholnak. Többségükben éppen azok a házasságok bomlanak tel az egyik fél rendszeres ivászata miatt, amelyekben gyerek is van. Etekig, olykor évtizedekig tűri a józan életű feleség vagy férj házastársának életmódját. Meg is próbál segíteni rajta, megígérted vele, hogy orvoshoz fordul évekre vagy egész éleiére szerencsétlenné az alkohol — aligha lehetne akárcsak felbecsülni. A szeszes ital nemcsak rabjává teszi azt, aki nem tud neki ellenállni, hanem beteggé is. Ám ez a betegség néni csupán saját, belső, ügye annak, aki benne szenved — hiszen ő maga legtöbbször nem is tartja szenvedésnek. A családtagoknak legsajá- tabb érdekük, hogy segítsenek hozzátartozójukon, de rokonok, barátok részéről sem elég a tapintatos fél- lefordulás. Nekik is minden tőlük telhetőt meg kell tenniük az alkoholos belég gyógyításáért. Várkonyi Endre
