Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
1980. május 11« vasárnap ESZAK-MAGYARORSZÄG 7 Dohányos történetek A Mi nap egy érdekes fadarabot láttam, amelyről ma már nem sokan ismernék fel, hogy valamikor igen fontos szerepe volt falun a férfinépség körében. Olyan két téglányi hosszú és téglaszéles, vastag, kemény fából készült alkalmatosság. Ugyancsak elfe- ketült mar, s a közepén alaposan megvékonyodott a valamikori mindennapos vágástól. Merthogy dohányvágó fa volt hajdanán ez a múzeumba illő fadarab. Teljesen ismeretlen fogalom ma már a dohányvágó deszka. Csak az idősebbek emlékeznek rá, közülük némelyek talán még használták is boldogult ifjú korukban. Mert nagy dolog volt régen szűzdohányt vágni az effajta kemény deszkán, és csavarni belőle cigarettát vagy meg- tömködni vele a makrapipát. Persze, ehhez előbb leveles dohányt kellett szerezni valamilyen ' úton-módon, ‘ hogy saját kezűleg vékonyra metélve á dohányvágón, legyen" mit sodorni, pipába tömni. Termeszteni nem volt szabad dohányt, csak az uradalmaknak, amelyek hatalmas táblákkal leszerződtek az állami „dohány- jövedéknek”. Node azért a falusiak módot találtak rá mindig, hogy olykorolykor szert tegyenek egy kis szűzdohányra. Simítás, csomózás közben csak kikerült az uradalmi pajtákból egy-egy sárgásbarna érett, illatos dohányköteg. Meg aztán néhány dohánypalántát is él lehetett dugni és titokban felnevelni másféle vetemények között Így aztán a hajdani pénzügyőröknek, „népszerűbb” nevükön — fináncoknak ,is akadt dolguk ősz végén, tél- időben a padlásokon dugva szárított dohánylevelek miatt. Keresték, kutatták is, ahol egy kis „dohányszagot” kaptak, s a dohányjö- vedók nevében szigorúan bírságolták a szűzdohányok rejtegetőit. De a falu ebben a kérdésben soha máskor nem tapasztalt következetesen egységes és szolidáris volt mindig. Mihelyt zöld egyenruhás fináncot látott valaki közeledni a falu felé, akár dohányos volt, akár nem, azonnal leadta a „vészjelet”, s a férfinépség dugta, mentette a szárításra kiteregetett sárguló, ovális dohányleveleket. Persze, sok érdekes történet is megesett a fináncokkal vívott „ádáz” dohány csatározások közben. A kedves Hernád menti kisfaluban, Felsődobszán például többnyire a partosi uradalmak pajtáiból került egy kis füstölnivaló a pipá- sok birtokába. S amikor egyszer két finánc közeledett Abaújszántó felől Dobszára, hirtelen melléjük sonifordált egy falubeli gazda, s nagy titkolózás közben odasúgta nekik, hogy ha szűzdohány érdekelné őket., akkor a Nagy utcán ennék és ennek a gazdának a padlásán a csöves kukorica alá rejtve nagyobb mennyiségeit találhatnak. Megörülitek: a zöld egye**- mháisok a -titoknak, s as mdvarba léip^e — se szó, se beszéd — a padlásfeljárón gyorsan felmásztak a dohány után. Temérdek kukorica száradt a pádon, s azonnal, nekiláttak a meg- forgatásához, hogy nyomára akadjanak az elrejtett dohánynak. Egyenként megforgattak minden csövet, szinte a verejtékük iß csörgött belé, hanem szűzdohányt egyetlen levelet sem találtak. Mondanunk sem kell: a „besúgó” maga a gazda vola, aki ezt a ravasz ötletet eszelte ki, hogy magukkal a „kincstári” emberekkel végeztesse el az éppen esedékes kukoricaforgatást ' A másik dohányos történet a szomszéd faluból, Hernádszentandrásról való. Évtizedekkel ezelőtt volt ott egy Silberger nevű bérlő, aki ugyancsak nagy területen termesztett dohányt A pajtákban télen végezték a simítást, csomózást ami főképp asszonyi munka volt. Ök azonban a férfi népségre gondolva, haza-ha- zavittek munka után egy kis pipába valót, amit aztán a dohányosok hallatlan élvezettel cémavékonyra metélve a dohányvágón, nagy- nagy passzióval elfüstölték a levegőbe. Történt pedig egyszer, hogy Szentandrás felé is fináncok közeledtek. Ebből baj lesz, gondolta Juhász Pista bácsi, akinek a háza a falu szélén volt hiszen alig akadt padlás, kamra Szentandráson, ahol többkevesebb dohány ne lett volna eldugva. A fináncok nagy „zsákmányra” számítva, vészjóslóan közeledtek a falu felé. Mit lehet ilyenkor tenni? Pista bácsi — hogy idő legyen a faluban a dohány elrejtésére — gyorsan hátára kapott egy teletömött zsákot, és futva loholt vele a fináncok dót Azok meg utána, ahogy az erejükből telt. Igen ám, de Pista bácsi kifelé ment * faluból, e keresztül-kasul bebarangolta — hátán a „gyanús” zsákkal — az egész határt. Végül ledobta a zsákot egy zsombékra, úgy várta be a teljesen kimerült fináncokat. Azok marék erejükkel egyenesen nekiestek a zsáknak, s majd ' hanyatt vágódtak, amikor izgatottan kibontották. Szűzdohány helyett ugyanis — pelyvát találtak benne. ' M. X odakészílette. Mégis más így. Reggel összetörtén ébredt, pedig átaludta az éjszakát Zagyvaságokat álmodott: egy vaddisznó hátán lovagolt. Vadászok üldözték, lövöldöztek is rá, minden golyó eltalálta, de neki nem tájt, több sebből vérzett, ő mégis nevetve száguldott a vaddisznóval. Reggeli utón hozzálátott rendbe rakni a konyhát. Újra a kisasztalhoz ült. Nem olvasta el, amit eddig írt, lelt. hogy eldobná. „Képzeld, a múlt hónapban ünnepeltük az ötvenedik házassági évfordulónkat. Hoztam egy üveg bort, apád azt iszogatta. Magamnak gesztenyepürét vettem. (Tudod, még most is nagyon szeretem az édességet.) Ültünk csendben, hiszen beszélgetni már nincs mit. egymással. Ötven év alatt mi már mindenről beszélgettünk. A nővéred csak sürgönyt küldött, mert jelenleg üdül. Ti soha nem szerettétek egymást, pedig Hilda jó lány. Azért utáltad őt mindig, mert megalkuvó. Ez nem így van. Minket szeret, amennyire teheti, törődik is velünk. Tudod, mi a legérdekesebb? Az, hogy mégis te hiányzol nekem... Kedves lányom, most abbahagyom az írást. Megyek a kórházba. Engem délelőtt is beengednek. Esténként pedig jobb szeretteii én már Itthon lenni.” Jó, hogy az autóbusz épp a kórházig viszi. Az első ajtó mellett ült le. Bérletét a kezében szorongatta, ha jön az ellenőr,,mindjárt fel tudja mutatni. Kinézett az ablakon, a villanyóra fél tízet mutatott. Mégis előbb szállt le. majd gyalog megy a kórházig. Tízkor van vizit, ne találják akkor ott. Megkért valakit, jelezzen. Leszállt a buszról, de nem várta meg, amíg kimegy a megállóból. Sietve lelépett a járdáról. Dudálást, fékcsikorgást, kiáltozásokat hallott. Látta ő az autót, de nem ütheti el, hiszen a férje várja. Öt egyszer már elütötték, de csak a karja zúzódott össze, mert akkor is figyelmetlenül ment át az úttesten. A biztosítótól pénzt is kapott. Ha most nagyobb a baleset, ta/ ■ . . Ián több pénzt.. Istenem, el kellene ugrani, el kell... Aztán hirtelen a földön feküdt, valami fellökhette, de fájdalmat nem érzett. Ismerős volt neki az érzés, ezt már egyszer átélte... Igen, tudja, a vaddisznóval. És azt megúszta, talán ezt is... Emberek csoportosulnak köré, valamit mondtak is neki, de a sziréna minden zajt elnyomott és az elsősegély- nyújtóknak erős a fogásuk. Életveszélyes állapotban szállították kórházba. Még a mentőautóban is görcsösen szorongatta kis szatyrát, benne alma, keksz, kis tábla csokoládé. Az orvos egészen közel hajolt hozzá, hogy megértse amit beszél. István kórház... a férjem... első emelet... a szíve, miért pont most doktor úr, miért pont most... Segítséget kérő „csilfapszok” A mezőkeresztesi Általános Iskola pedagógusai kö- zött régóta érlelődött egy csillagászati távcső elkészítésének terve. Az is ösztönzőleg hatott, hogy a TIT célja minél több „csillag- vizsgálók baráti körének” létrehozása. Akkor azt hitték, nem kell már erre so- káig várniuk. Az elhatározást tett követte. Az állványokat a helyi Aranykalász Termelő- szövetkezet Ifjú Gárda szocialista brigádja elkészítette. A lencséket a MOM-tól kapták. Ha anyaghiány, miatt akadtak el, akkor a szövetkezet segített. Kész lett a mechanikai rész, beépítve a lencserendszer. Csupán az utolsó beállítás hiányzik, ami optikai műszerészmunkát igényel. Történt mindez három éve, s azóta egyhelyben áll az ügy. Ha a tükör csiszolását dr. Kulin György a i neves csillagász elvállalta j és elvégezte, talán akad egy | műszerész, aki elvégezné a i beállítást. Szívesen vennék a borsodi amatőr csillagászok segítségét. Az iskolában szeretnék minél előbb j birtokukba venni, ami nem j csak a saját, hanem a kör- nyék tulajdona is lenne. A remélt segítségért talán nem kell újabb három évet várniuk. — csanálossi — Három új helyi tagozata nyílt meg a köztársaság különböző pontjain a kazahsztáni iskolás „Tudományos Akadémiának”. Az új tagozatok, amelyek a fizikai és kémiai érdeklődésű felsőta- gozatos iskolásokat tömörítik, Alatau faluban, Alma- Atában és Celinográdban működnek. Mindhárom kiváló bázisa az iskolás tanulók tudományos érdeklődése kielégítésének, tudományos ismeretei elményítésének. A tanulók akadémiai intézetekbe járnak, ahol a magenergiák és a magfiziika törvényeivel ismerkednek. _ Az Aszparuh bástya Az ősbolgárok által a VII. században a Fekete-tenger partján épített védőművek legérdekesebb! ke a várnai „Aszparuhovo” lakónegyed közelében fekvő Aszparuh bástya, az ősbolgár kultúra egyik legősibb emléke. Ügy tartják, hogy a bolgár állam megalakulását követő első években építették, Aszparuh kán idejében. A hagyomány szerint a négy kilométer hosszú bástyát az ellenség sohasem tudta bevenni. Az építészeti emlék részleges helyreállítását a harmincas években | kezdte meg néhány lelkes f hazafi. Ma park övezi, . és | ősbolgár jeleket magán vi- * selő márványoszlop hirdeti ;; itt a múlt idők szavát. Az öregember hiába várta aznap a feleségét. Hár- madnap kapott csak hírt a balesetről. „Nincs nagyobb baj, bácsika, a felesége már till van a' nehezén.” Mindenáron haza akart menni, de csak egy hét múlva engedték el. Hazaérve körbejárta a lakást Végre itthon. A mama is hamarosan itthon lesz. Kinyitott minden ablakot, áporodott volt a levegő. A szobában, az asztalon megtalálta felesége levélét. Mellette a tollat és a kiszáradt tintásüveget, amelyre elfelejtette rázámi a kupakot. Az öreg elolvasta a levelet, dühbe jött. Haszontalan vénasszony. Ki- teszem a lábam itthonról, ő azonnal kesereg. Nem mintha neki nem fájna, de erről soha nem fog beszélni, legkevésbé annak, aki a fájdalmat okozta. Mérgesen zsebregyűrte a kockás irkalapot. A ’ szekrényből kiszedte felesége holmiját, amelyről gondolta, hogy szüksége lehet rá, összecsomagolta. Még két óra volt a látogatásig. Addig elmegy a körzeti orvoshoz, felíratni a gyógyszereit. A rendelőben nem voltak sokan, két férfi és egy asz- szony várakozott. Leült ő is, a pad végére. Zakója zsebéből elővette a levelet, elolvasta újra. „Akkor azt felelted, addig be sem teszed a lábad, amíg apád él..Ezt mondta volna Anna?! Többször is szólították, mire meghallotta. Az orvos figyelmesen elolvasta a kórházi elbocsátót, azután felírta a javallt gyógyszereket. — Mi van magával? Már harmadszor kértem, hogy derékig vetkőzzék le. — Tudja, doktor úr, most meg a feleségem ... baleset érte. Kórházban van. Az orvos megkopogtatta az öregember sovány hátát, a mellkasát, sóhajtson, lépjen a mérlegre. — Vannak gyerekei? Vagy aki gondoskodik magukról ? — Nincsen, doktor úr. Ivetten vagyunk. — Ivét hét múlva jöjjön ismét... Ha kimegy, szóljon a következőnek. A kórházban össze-vissza bolyongott a kórtermekben. A sok bepólyált. begipszelt beteg közt sehogy sem találta a feleségét. — Kérem szépen — állított meg egy nővért a folyosón —. a feleségem... A nővér ránézett, kezében észrevette a kis motyót. — Hogy hívták a feleségét? Az öregember felkapta a fejét Hogy hívták? A nővér karon fogta, leültette egy padra. — Bocsásson meg, tapintatlan voltam. Reggel távi- ratoztattunk a lakására. Azt hittem, megkapta... Kérem, ha rosszul érzi magát... Ha a főorvos úrral kíván be- i. szélni... Az öregember megsimogatta a nővér kezét. — Ne fáradjon, kedves. Nincs szükségem semmire... De ezt nem tudom hazavin- | ni. . — Átadta a felesége ; holmiját. Felállt, lassan elindult a í lépcsőn lefelé. — Holnap, majd holnap 1 visszajövök. A halálhír annyira váratlanul érte, hogy azonnal item is fájt. Meg hihetetlen is volt. Naponta érdéklőd- tetett/ a felesége állapota felől, mindig azt mondták, jól van. Becsapták. Csúnyán becsapták. Otthon újra elővette a gyűrött irkalapot. Ügy te- i hintett a levélre, mint egy f végrendeletre. Akkor pedig el kell küldeni, az öreg- j, asszony úgyis elküldte volna az ő tudta nélkül. „Ked- < vés lányom, most abbahagyom az írást. Megyeli a kórházba ...” A levelet neki kell befe■ 1 jeznie. A kiszáradj tintatar- ( tóba kis vizet csöpögtetett, | arra a pár mondatra elég lesz. „Szomorú hírt kell közölnöm veled, lányom. Apád tegnap éjjel meghalt. Csó- I kol anyád.” A levelet csak a temetés után adta postára. iskolás „akadémia”
