Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-09 / 107. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÜ.T-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK KAPJA XXXVI. évfolyam, 107. szánt Ara: 1.20 forint Péntek, 1980. május 9. A JÓ ENERGIAGAZDÁLKODÁS KÖZÜGY (4. oldal) MISKOLCRA KÉSZÜLNEK A FAFARAGÓK (4. oldal) HAT ÉV MÚLVA AZ ÉLVONALBAN?! (5. oldal) . RÁDIÓ- ÉS TV-MÜSOR (.7. oldal) H árom és fél évtized mór elég messzeségnek tűnhet időben, hogy felejtsük a második világháború ször­nyűségeit, a 35 évvel ezelőtti tavaszt, amely a győ­zelem, a felszabadulás ünnepe volt meggyötört kontinen­sünkön. Hiszen az idő múlásával lassan azok lesznek több­ségben Európában, akiknek nincs közvetlen emléke az emberiség legnagyobb próbatételéről, akik békében szület­tek, cseperedtek fel, választottak hivatást, alapítottak csa­ládot, akik könyvekből, filmekből, szüleik, nagyszüleik el­beszéléseiből, csöndes fájdalmából ismerik-órzik csupán a fasizmus, a háború borzalmait. S mégis, Amszterdamtól Rómáig, Londontól Moszkváig, sőt Európán túl is olthatat- lan örömmel ünnepük az emberek ezt a nOpot. Az embe­riség nem felejthet; nemzedékről nemzedékre öröklődik a megpróbáltatások és a hőstettek 2194 napjának emléke... Bolygónk akkori lakosságának 80 százalékát, 1700 millió ember mindennapjait keserítette meg a második világ­háború. A fasizmus tombolásának öt éve, nyolc hónapja és hét napja alatt a különböző hadseregekbe behívattak száma meghaladta a 110 milliót, az áldozatoké az 50 mil­liót, a sebesülteké a 35 milliót. Egész Európát romok borí­tották ugyan, de 1945 tavaszán mindenki bízott abban, hogy végre felvirradt az alkotó béke korszaka. Hogy való­ban így legyen, a túlélők 35 évvel ezelőtt esküvel fogad­ták: soha többé nem lesz fasizmus, háború! Immár történelmi távlatból látjuk annak az esemény- sorozatnak a súlyát, amely 1945 tavaszán kezdődött. Új élet bontakozott ki a kelet- és közép-európai országokban, kialakult, majd mind jelentősebb tényezővé váIt a szocia­lista államok közössége. A haladás, a szabadság, a szo­cializmus eszméi diadalmaskodtak más térségekben is. Az antifasiszta koalíció nyugati hatalmainak vezetői azonban hamar felejtettek: már 1946-ban szembefordultak a békés, építő szándékokkal, a fasizmus felszámolásáért legnagyobb áldozatokat hozott Szovjetunióval. Elvakultságukban az együttműködés helyett a hidegháború útvesztőjébe kény­szerítették a népeket. A Szovjetunióé és a vele szövetséges szocialista országoké az érdem, hogy a hidegháború még­sem torkollott melegháborúba, s hogy Európa történelmé­nek leghosszabb békés időszakát éli. A szocialista közösség fáradhatatlan erőfeszítései nyo­mán a hetvenes évek első felében megnyílt az út Helsinki felé, ahol a kontinens 33 országa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői 1975 nyarán aláírták az euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. Azt a dokumentumot, amely a békés együttműködés olyan új alapjait vetette meg földrészünkön, amelyhez hasonlóra addig nem volt példa. Európa lakói ma feszülten figyelik a nemzetközi esemé­nyeket, mert minden más földrész polgárainál jobban tud­ják: milyen megpróbáltatásokkal, pusztítással járna az újabb világháború, milyen értékek mennének veszendőbe, ha az emberiség rosszakarói megkockáztatnák a fegyveres konfliktust. Mégis kontinensünk nyugati felén született meg a döntés tavaly decemberben, amelynek értelmében közép­hatótávolságú nuklerális rakétákat helyeznek el több NATO-lagállam területén. Az Észak-atlanti Szövetség Ta­nácsa a Szovjetunió és a többi szocialista ország leszere­lési tárgyalási javaslatai közepette határozott így, engedve az amerikai nyomásnak. Az Egyesült Államok jelenlegi ve­zetése az eltelt majd’ négy esztendő alatt többször tanú- bizonyságát adta, hogy a világ dolgait előrevivő együtt­működés, tárgyalások helyett katonai erőfölényre, a feszült­ség szitására, saját hatalmi pozíciói megszilárdítására, szélesítésére törekszik. Beszédes példa erre az igazságos és tartós közel-keleti rendezési hátráltató, az Egyesült Álla­mok égisze alatt létrejött egyiptomi—izraeli különmegálla- podás, vagy a legújabb veszélyes amerikai lépés, az iráni kommandóakció, amely távolról sem csupán a túszok ki­szabadítását, hanem az iráni forradalom kerékbetörését, a Perzsa-öböl, s közvetve Nyugat-Európa államainak meg­félemlítését szolgálta. És beszédes példa erre a szovjet- amerikai kapcsolatok bojkottja, a tavaly nyáron megkötött SALT—II. megállapodás ratifikálási folyamatának befagyasz­tása Carter elnök részéről. A jelenlegi amerikai politika s a vele csendesebb-han- gosabb szolidaritást vállaló nyugat-európai országok maga­tartásának veszélyeit látva aligha kétséges: napjainkban nagyobb szükség van a béke védelmére, az enyhülés vív­mányainak megőrzésére, mint valaha. Erre hívták fel a figyelmet Európa kommunista és munkáspártjai párizsi tanácskozásukon, erre figyelmeztetett Gromiko szovjet kül­ügyminiszter, ugyancsak a francia fővárosban. A Szovjetunió, amely húszmillió polgárát áldozta fel a békéért a második világháborúban, s amelynek vitathatatlanok voltak az érdemei a fasizmus fölött aratott győzelemben, a Varsói Szerződésben tömörült szö­vetségeseivel együtt ma is a legelszántabb híve a béké­nek, a leszerelésnek. Hazánk ezekből az erőfeszítésekből 1945 óta kiveszi a részét. Erről tanúskodik az is, hogy ez­úttal Budapesten tartja ülését a Béke-világtanács. S tanú­sítja a béke és barátsági hónap rendezvénysorozata, ame­lyet immár 22. alkalommal tartanak országszerte, s ame­lyen a magyar nép minden esztendőben hitet tesz a béke mellett. Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa tagjának vezetésé­vel csütörtök reggel, magyar párt- és állami küldöttség érkezett Belgrádba, hogy részt vegyen Joszip Broz Ti­to, a JKSZ és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaság elnöke temetésén. A delegáció tagja Gyenes And­rás, a Központi Bizottság tit­kára és Haláss József, a Ma­gyar Népköztársaság belgrá­di nagyköveté, aki a jugo­szláv fővárosban csatlako­zott a küldöttséghez. A Kádár János vezette kül­döttséget Belgrad Topcsideri p á lyáud varán ünnepély esen fogadták. A küldöttség a pályaud­varról a JKSZ , székhazába ment, ahol találkozott Szfé­rán Doronyszkival, a JKSZ KB Elnökség ügyvezető elnö­kével. Kádár János kifejezte Ti­to elnök halála felett érzett mély részvétét Sztevan Do- ronyszkinak, majd rövid, szívélyes, baráti megbeszélést folytattak. A találkozón részt vett Gyenes András és Halász József is. Jelen volt Major Nándor, a JKSZ KB Elnök­ség végrehajtó titkára. A Kádár János vezette magyar küldöttség csütörtök délelőtt a JKSZ székházából a szövetségi nemzetgyűlés épületéhez hajtatott, hogy koszorút helyezzen el az el­hunyt Tito elnök ravata­lán. A delegáció a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Államelnöksége és a JKSZ KB Elnöksége kép­viselőinek kíséretében érkezett a parlament főbejárata elé. Az épület oszlopcsarnokában megalakult a koszorúzást me­net. Élen haladt Kádár Já­nos, a küldöttség vezetője, s őt követték a delegáció tag­jai. A koszorút a Jugoszláv Néphadsereg két díszegyen- ruhás katonatisztje vitte és helyezte él a jugoszláv nem­zeti lobogóval letakart ko­porsó mellé. Kádár János és a küldöttség tagjai egyper­ces hallgatással, majd főhaj­tással vettek búcsút Joszip Broz Titótól. Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségei­nek nagy fiától, a kiemelkedő forradalmártól, a szocialista építőmunka ihletőjétől, a nem­zeti élet, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom kimagasló személyiségétől, at­tól az államférfitól, aki oly sokat tett a szomszédos né­pek és nemzetiségek egymás­rautaltságának, testvériségé­nek tudatosításáért, az el nem kötelezett országok mozgalma nak kibontakoztatá­sáért, a világbéke megőrzésé­ért és megszilárdításáért. A koszorúzást ünnepség után a magyar küldöttség a szövetségi palotához hajtatott, hogy Joszip Broz Tito el­hunytéval Jugoszlávia vezető személyiségeinek tolmácsolja a magyar kommunisták, az egész magyar dolgozó nép mélységes együttérzését. A delegáció a JSZSZK állam- elnöksége képviselőjének kísé­retében érkezett a palotá­hoz. Kádár Jánas és a kül­döttség tagjai az oszlopcsar­nokon át az úgynevezett Szerb terembe mentek, ahol Lazar Kolisevszki. a JSZSZK Államéi nö.kségének elnöke, Dragoszlav Markovics, a szö­vetségi nemzetgyűlés elnöke, Veszelin Gyuranovics, a szö­vetségi kormány elnöke és Joszip Vrhovec külügymi­niszter várta őket. Kádár Jánas. a küldöttség vezetője a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság vezető állami tisztségviselőit biztosította mélységes részvé­téről. és hangoztatta, hogy a magyar társadalom osztozik Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek nagy gyászá­ban. A részvét nyilvánítás után Kádár János, bejegyezte ne­vét a szövetségi palota Basz­nia termében elhelyezett em- lékkönvvbe. Kádár Janos és Sztevan Doronyszki az eszmecsere során megelégedéssel állapí­totta meg, hogy a két szom­szédos szocialista ország párt­ós államközi kapcsolatai ered­ményesen fejlődnek, s köl­csönösen kifejezésre juttat­ták készségüket a sokoldalú, baráti együttműködés továb­bi bővítésére, erősítésére. Jugoszlávia csütörtökön néma gyászban vett végső búcsút Joszip Broz Titótól, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság és a Jugo­szláv Kommunisták Szövet­sége elnökétől, s Belgrad ban (Folytatás a 3. oldalon.) Kódór János és (taxánk belgrádi nagykövete, Halasi Jóisef lerója kegyeletét Joszip Broi Tito ravatalánál Budapesten megkezdődött a Béke-világtanács elnökségi ülése , A mai nemzetközi hely­zetben különösen időszerű és nagy jelentőségű tanácskozás kezdődött csütörtökön Buda­pesten. A Parlament Kong­resszusi termében összeült a Béke-világtanács elnöksége. Több mint 70 ország és 12 nemzetközi tömegszervezet 200 képviselője munkálja ki a következő napokban azo­kat az akcióprogramokat, amelyekkel a nemzetközi békemozgalom a háborús ve­szély elkerülésére, az eny­hülés védelmére, a fegyver­kezési hajsza elleni küzde­lemre mozgósítja az embe­riség sorsáért felelősséget ér­ző százmilliókat. A tanácskozás elnökségé­ben foglaltak helyet: Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizott­ságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Huszár Ist­ván, a Minisztertanács el­nökhelyettese. Sebestyén Nándorné, az Országos Bé­ketanács elnöke, a BVT el­nökségi tagja, és íjjas Jó­zsef kalocsai érsek, az OBT katolikus bizottsága és az Opus Pacts elnöke. Ott ül­tek a nemzetközi békemoz­galom kiemelkedő képvise­lői, élükön Romesh. Csand- rával, a Béke-világtanács el­nökével. A magyar békemozgalom, a békeszerető magyar nép nevében Sebestyén Nándorné köszöntötte az emberiség lét­érdekeinek védelméért vívott világméretű küzdelemnek a padsorokban helyet foglaló harcosait, aztán elcsendesült a terem, s a fórum résztve­vői egyperces néma felál­lással adóztak Joszip Broz A megnyitó után felolvas­ták Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának üdvözletét: A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, egész népünk nevében tisz­telettel köszöntőm a Béke­világtanács elnöksége buda­pesti ülésének résztvevőit, minden kedves vendégün­ket, kezdődik az tizénél. Nagy örömünkre szolgál, hogy fővárosunkat választot­ták egy olyan tanácskozás színhelyéül, amelynek napi­rendién rendkívül időszerű, a bélieszereö emberek nagy tömegeit érintő témák sze­repelnek. A béke-világmozgalom, amely százmilliók akaratát fejezi ki, és amely a világ Tito, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége és a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság elhunyt elnö­ke emlékének. A kegyeletteljes percet kö­vetően a történelem kima­gasló sorsfordulója, a fasiz­mus fölött aratott győzelem 35. évfordulójának jelentő­ségét méltatta Sebestyén Nándorné. közvéleményének egyre ha­tékonyabb formálója, hatal­mas erőt képvisel. Mozgal­muk több mint három évti­zedes története sokszor bi­zonyította, hogy képes a köz­vélemény mozgósítására, s kezdeményezései egyre szé­lesedő támogatásra találnak valamennyi kontinensen. Si­kereik és erejük legfőbb zá­loga: valamennyi haladó, békeszerető erő összefogása. Ilyen szellemben — a leg­szélesebb körű párbeszédei és minden, a békéért tenni kész erő összefogását sürget­ve — fordultak Európa né­peihez néhány nappal ez­előtt a párizsi találkozóról a kommunista és munkáspár­tok képviselői is. A Béke-világtanács elnök­ségének jelenlegi tanácskozá­sa olyan időben ült össze, amikor a békeellenes erők sorozatos támadásai követ­keztében kiéleződött a nem­zetközi helyzet. A nemzet­közi feszültség éleződésének előidézői azok a fegyverke­zésben érdekelt, a társadal­mi haladással szemben álló erők, amelyek igyekeznek megbontani a két világrend- szer között jelenleg fennálló erőegyensúlyt, és felidézni az újabb vilánéaés veszélyeit. A hosszú távú fegyverkezési programok, a közévhatótá­volságú rakétatelepítések tér­ré Európában, s az imperia­lizmus katonai jelenlétének kiszélesítését célzó törekvé­sek a világ különböző térsé­geiben. súlyos veszélyt jelen­tenek Európa és az egész vi­lág békéjére. Ezért minden korábbinál egységesebb és hatékonyabb cselekvésre van szükség a béke. az enyhülés megvédé­se. a fegyverkezési haísza megállítása érdekében. Meg­győződésem, hogy a népek békeakarata s a békeszerető százmilliók összefogása ered­ményesen száll szembe a vi­lág reakciós köreinek y>t*an- háborús politikájával a vi­lágbékét fenyegető felelőtlen (Folytatá* a 3. oldalon) Kádár János üdvözlete \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom