Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-30 / 125. szám

1980. május 30., péntek ESZAKMAGYARORSZÁG 3 Kádár János az angyalföldi választási nagygyűlésen | (Folytatás az 1. oldalról) R-i választás napján népünk a szavazatával tehát a maga rendszerét erősíti tovább. (Taps.) > A szocializmus és a kapi­talizmus szóvivői között min­dig vannak . viták a rend­szerekről. Melyik a jobb? Vajon ki tudja igazán ösz- szehusonJílani őket? Azt hi­szem. a most élő magyarok közül — hogy finoman'" fe­jezzem ki magamat :— a kö­zépkorúak és az idősebbek. Különbséget tudnak tenni a két rendszer között, mert ők már éltek a kapitalista tár­sadalmi rendszerben is. Kü­lönbséget tudnak, és fognak is tenni — gondolom — még június 8-án is. (Taps.) Nagy örömmel hallgattam amit Bozsik elvtárs és a töb­bi felszólaló előttem mon­dott. Az egyikük. Oszlánsz- kiné elvtársnő arról szólt, hogy harminc éve ismeri Angyalföldet. Most nem tu­dom, örüljek vagy sajnál­jam. de én hosszabb ideje is­merem Angyalföldet, mert nyolcéves koromban lettem Hungária körúti lakos — a mai Róbert Károly körutat is úgy hívták akkor —. s bi­zony ennek már öt) éve. Em­lékszem. hogy ifjú korom­ban. felnőtt emberként sok­szor, s a közelmúlt években is megfordultam Angyalföl­dön. Amikor először jártam ifi, habár mint kisgyerek, de már sokat láttam. Akkor másfajta Angyalfölddel talál­koztam. A gyerekek mezít­láb jártak, éhesek, rongyosak voltak. A felnőtt emberek egy részének, munkaképes, családos, dolgozni akaró em­bereknek nem volt munká­juk. Itt állt a Váci úton a Schlick—Nicholson-gyár is — amely előtt is sok eset­len* nyomorult ember ácsor­góit munka nélkül. A ciga­rettavégeket lesték a járda szélén, hogy rágyújthassanak. Akkor, ha az utcán ment valaki, pontosan meg lehetett mondani, mi a foglalkozása, a társadalmi állása, és mi­lyen az anyagi helyzete. A munkásembert messziről fel lehetett ismerni. A tiszt­viselőt is’: bár a legtöbb ott­hon nélkülözött, de a' társa­dalmi norma miatt neki mu­száj volt gallért és nyakken­dőt felvenni, ha az utcára ment. A vagyonos embert nem ismerték fel, mert az nem szokott mutatkozni azon a tájon. (Derültség.) Amikor azt mondjuk, hogy nálunk szocialista társadalmi rend van, akkor kijelentjük: a kapitalista múltat vég­képp, örökre eltemettük. (Taps.) A régi világ ejmúlt. Ma az öltözék alapján nem lehet megmondani, kinek mi a foglalkozása. Még kevés­bé a gyermekekről, hogy mi a szüleik foglalkozása. Ez is a mi rendszerünk — egyik vívmánya. A munkáshalalom, a nép- luilalom a mi társadalmi rendszerünk, s ha időnként kritikus szemmel tekintünk intézményeire, akkor azt is meg kell érteni, hogy a fel­szabadult népnek, a munkás- osztálynak nem volt tapasz­talata a kormányzásban, a gazdasági munka irányításá­ban. mert azelőtt mások irá­nyítottak. A tandíjat meg kellett fizetni. De a mun­kásosztály megtanulta, bú­gván kell az országot vezet­ni. a gazdasági munkát irá­nyítani. a kultúrát építeni, hogyan kell a pedagógiával, az egészségüggyel és sok egyébbel foglalkozni Akkoriban a régi világ­nak a hatalomból kicsöppent emberei kórörvendve nézték a munkásosztályt, s azt mondtak: „Ezek nem érte­nek semmihez, hogyan fog­ják az országot vezetni”. S bár akkor még romokban hevert az ország, de népünk megmutatta, hogy tud élni a hatalommal, s megteremtet­te a szocialista rendszert. Elvtársuk! A politika leg­főbb tényezőjét, a hatalmat illetően pártunknak és a Hazafias Népfrontnak van dik. A munkásosztály -i-i szá­zaléka már szakképzett, akik között nem kevés az érettségizett. Mindez mutat­ja, hogy ezen a téren is óriási a fejlődés. Választási programunk az. hogy a mű­veltségnek és a szakképzett­ségnek töretlenül és gyorsan tovább kell növekednie, mert enélkül nem oldhat ink mee feladatainkat. Az életszínvonalról szólva is csak azt mondhatom, amit a politikai rendszerünkről, a népgazdaságról mondtam: vannak még megoldandó fel­adataink, szociális problémá­ink. amelyeket nem vehe­tünk le a napirendről, ilye­nek a kisgyermeket nevelő anyák, vagy az idős. nehe­zen élő. alacsony összegű nyugdíjasok és hasonlók problémái", a fiatal, házasuhr akaró emberek lakásgondjai. Ezeket napirenden is fogjuk tartani, s lehetőségeinkhez képest a legközelebbi étek­ben is megteszünk mindent a gondok envhítésére., De hát az életszínvonalról szólva nemcsak gondokat so­rolhatunk lek hiszen bizto­sítottuk az életszinvónal alapját, a teljes foglalkozta­tottságot. A mai nemzedék nagy része nem tudjál elég­gé becsülni ezt a vívmányt. Akik valaha látlak munka- nélküliséget, tudják, mj az. A dolgozó embernek nincs más létalapja, mint hogy dol­gozhat. és megkeresheti a mindennapi betevő falatját, gondoskodni tud a gyerekei­ről. Mindez párosul azzal is — amit én nagyon fontosnak tártok —, hogy vélemé­nyünk szerint nálunk tisztes a bér. nem rossz a közellá­tás, s azt is számításba kell venni, hogy az utóbbi öt év­ben másfél millió ember köl­tözött új lakásba, ötszáztíz­ezren vásároltak személy­gépkocsit. Évente több mint ötmillió magyar állampolgár utazott külföldre.' Ezek « számok nagyon sokat mon­danak az életszínvonalról! Budapesten is sok fontos változás történt az utóbbi üt évben. Felépült 80 ezer lakás. A metróvonalak hosz- sza megkétszereződött, pedig szinte minden métere sok millió forintba kerül. Kilene- száz új iskolai tanterem ké­szült el. Az óvodákban a korosztály 85 százalékának jut hely és ezzel lassan meg­közelítjük a szükséges befo­gadóképességet. Az idén megkezdődik a gyógyítás a 800 ágyas dél-pesti kórház­ban. s ez. figyelemre méltó javulást hoz majd a fővárosi és a környékbeli egészség- ügyi ellátásban. Sok más fon­tos létesítmény is épült és épül Budapesten, ezen belül Angyalföldön. A kedvező változás a városrész kiil.se­Vólasitósi nagygyűlés a Magyar Hajó- és Darugyár hajóműhelyében. Képünkön: Kádár János beszédét mondja. választási programja. Ha a felhívásban ezt így talán nem is írtuk ki, de prog­ramunk az, hogy tovább erő­sítjük a munkásosztály, a nép ‘ hatalmát, szocialista rendszerünket. A választók­tól azt kérjük: ezt a hatal­mat támasszák alá ismét, ország-világ előtt látható módon szavazataikkal június 8-án! (Taps.) A megválasztandó ország- gyűlés mint legfőbb tör­vényhozó szervünk határoz alkotmányos rendünkről, al­kotja törvényeinket, meg­szabja, hogy a magyar ál­lampolgárok milyen törvé­nyes keretek között éljenek. A tanácsoktól is sok tekin­tetben függ az emberek min­dennapi élete. Az a sok, lát­szólag apró kis ügy, amit a tanácsokban intéznek, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát, talán még a rendszerhez való vi­szonyát is. Mert néha még a rosSz vízcsapért is a rend­szert szidják. (Derültség.) Nekünk elkötelezett képvi­selőket kell választanunk, olyanokat, akik a Hazafias Népfront programját megva­lósítva híven szolgálják né­pünket, a szocializmust. Az elkötelezett emberek is többfélék: vannak közöltük párttagok és pártonkivüliek; vannak munkások, szövetke­zeti parasztok, mezőgazdasá­gi és közlekedési dolgozók, pedagógusok, egészségügyi és" más alkalmazottak. Mű­vészek. tudósok, irodalmá­rok, És a szocializmusnak vannak támogatói a legkü­lönbözőbb Ilit felekezetek egyházi férfiaj között is. De mindenkinek másfajta kötel­mei vannak. Állami-társa­dalmi testületeinkben kellő számban vannak párttagok és pártonkivüliek is. A kép­viselő- és tnnáestagjelöllek nagy többsége pártonkiviiü, mint ahogy a lakosság több­sége is az. A mi rendsze­rünkben mindenki lüi lehet saját világnézetéhez, élhet bármilyen hivatásnak. De aki képviselői és tanácstagi mi­nőségében a szocializmust építő magyar nép szolgálatá­ra vállalkozik, annak elköte­lezeti nek kell lennie Nagy­jából ismerem a jelölteket, s mondhatom, elkötelezettek, bizalommal lehel, rájuk sza­vazni. Most nem magam mellett agitálok, de-saját vá­lasztókörzetemben ezt mégis el kell mondanom. (Derült­ség. laps.) A választás — számadás. Természetes, hogy a párt. a Hazafias Népfront és azok­nak minden képviselője számadással is tartozik a népnek. feleannyi dolgozóval kétszer annyit termel, mint 30 évvel ezelőtt. Szállításunk teljesít­ménye hétszeresére növeke­dett és ezt az összehasonlí­tást hosszan lehetne tovább folytatni. Választási programunk az, hogy hazánk tovább gyara­podjék, fejlesszük tovább a társadalmi rendszerünk gaz­dasági alapjait, amelyekből valójában minden érték ered, ami nélkül nem tudunk lé­tezni. Három évtizedre visszate­kintve azt is, .elmondhatjuk, hogy növekedett népünk mű­veltsége is. Ez idő alatt a nyolcosztályos általános isko­lát. illetve a vele egyenérté­kű iskolát végzett emberek száma megháromszorozódott. ,s most már a felnőtt korosz­tály 58 százaléka. A kö­zépiskolát végzettek szá­ma ugyancsak háromszo­rosára .nőtt. és ez ma a fel­nőtt lakosság 18 százaléka. A főiskolát és egyetemet vég­zettek száma ma szintén há­romszor akkora, mint 30 éve és most már meghaladja a felnőtt lakosság 5 százalékát. Ez óriási fejlődés. A köny­vek példányszáma 4.4-szere­sére. a szakképzett dolgozók száma körülbelül háromszo­rosára nőtt. és elérte az 1 millió 300 ezer föl. Itt nem­csak a szakmunkásokat em­lítenem. mert most már a mezőgazdaságban is sok szak­képzett dolgozó tevékenyke­szükséges. 35 évvel ezelőtt szabadultunk fel, de amíg az elemi dolgokat a helyükre igazítottuk és végül is el­dőlt, hogy kinek a javára kell az országot újjáépíteni, erre ráment egy pár esz­tendő. De azután hozzákezd- tünk a szocialista társadalom építéséhez, s ha harminc évet nézünk, akkor a párt­nak, a Hazafias Népfrontnak van mit mondania megvál­tozott életünkről. A munkásosztály hatalmát megvédtük és tovább szi­lárdítottuk. Befejeztük szo­cialista társadalmi ren­dünk alapjainak lerakását, és továbbfejlesztettük a szocialista társadalmi ren­det. Hazánk a felsza­badulás előtt elmaradott, félfeudális, agrár jellegű or­szág volt. 35 év alatt mo­dern iparral és mezőgazda­sággal, megfelelő közleke­déssel és egyéb termelőbe- rendezéssél ellátott, közepe­sen fejlett iparj országgá vált. Megvan a reményünk és a lehetőségünk, hogy Ma­gyarországot cél tudatosa ii. egy irányba és megfelelően dolgozva, belátható időn be­lül az iparilag fejlett orszá­gok sorába emeljük. Ez a mi számadásunk. Harminc év alatt a nem­zeti jövedelem ötszörösére növekedett, az ipar ma ki­lencszer annyit gyárt, a me­zőgazdaság körülbelül 10 százalékkal kisebb területén, Teljes számadásra ill nem vállalkozom, de ez nem 1« Valósítási nagygyűlés a Magyor Hajó- és Darugyár hajóműhelyében. Képünkön: zsúfolásig meg­telt a csarnok. jén is látszik. A sok egyéb között — a hajógyár segít­ségével — munkáslakásokkal is gyarapodott a kerület. A Magyar Hajó- és Daru­gyár kilencezres kollektívája számottevő tényező Angyal­földön. és fontos szerepe van az. egész népgazdaságban. Néhány évvel ezelőtt nagyon bonyolult helyzet állott itt elő. Keresniük kellelt a ki­utat. a kialakítandó gyárt­mány szerkezetet. Az erről folytatott beszélgetésekre ne­hány évvel ezelőtt és tavaly engem is meghívtak. És most megállapíthatjuk: jelen­tős és jo változások történ­tek itt a vezetők, a dolgozó kollektíva erőfeszítésével, a kormány, és más illetékes központi szervek segítségével. Sikeresen megváltoztatták a ■ armékszerkezetet. korszerű, jó gyártmányokat — konté­nereket. úszódarukat, kazá­nokat — állítanak elő. és más intézkedéseket is tettek a gazdálkodás javítására. Ez jó dolog, örülünk neki. Gratulálok ahhoz az elis­merő oklevélhez, amelyet a korábbi nehéz évek után, a fejlődés bizonyítékaként a gyár az idén is megkapott, Ez már az ötödik ilyen elis­merő okmány az utóbbi években, de ezt különösen meg kell becsülni, mert most mindenkinek neliezebb felté­telek között keli dolgoznia. Elve az alkalommal, megkö­szönöm és szívből viszomzom a gyár dolgozóinak jókíván­ságait és jó egészséget, sok sikert kívánok a gyári kol­lektíva valamennyi tagjának. (Taps.) Az országban végbement fejlődésben nagy szerepet töltött és tölt be a Magyar Szocialista Munkáspárt, ad országgyűlés, a kormány, a tanácsok rendszere, mert a párt iránymutatása, a kor­mány feladat-megjelölései és egyéb intézkedések nélkül nem lehetne dolgozni, elő­rehaladni. Maga az alkotás, a történelemformálás azon­ban az egész nép műve! Mindaz az eredmény, amit Angyalföldön. Budapesten, az. országban elértek, az a gyár. Angyalföld. Budapest, az ország dolgozóinak, né­pünk szellemi és kétkezi munkájának köszönhető. Ezt az eredményt tovább gyara­pítani — ez a mi szándékunk! A választás napján is fejez­zük ki. hogy az ország népe támogatja ezt a törekvést. Munkánk az életszínvona­lat illetően is arra irányul, hogy megvédjük, megszilár­dítsuk az elért eredménye­ket. A leiadat: a feszítő szo­ciális kérdéseket menet köz­ben megoldani, s megterem­teni az életszínvonal további emelkedésének anyagi telté­teleit: Mert nekünk válto­zatlanul az. a programunk, hogy a szocialista társada­lom építésének együtt keli járnia a dolgozók életszín­vonalának rendszeres emel­kedésével. Mindig is ez voll a politikánk, mos1 is ezzel lépünk a választók elé. es kérjük, támogatásukat. Néha elhangzik az is: hogy a szo­cializmus építésének a dol­gozók életszínvonala állandó emelésével keli együtt tár­nia. Az. ilven megfogalmazás ellen én mindig tiltakoztam, hiszen ez. nem lehetséges. Fontos viszont a rendszere« életszínvonal-emelés, s e sza- bálvhoz az is hozzá tartozik, hosv csak azt oszthatjuk el, amit megtermeltünk Kedves Elvtársnők, Elv- társak! Feladataink nehezeb­bekké váltak. De aki figye­lemmel követte a párt XII, kongresszusának átfogó hely­zetértékelését. az meggyő­ződhetett róla. hogy mi opti- .mistán ítéljük meg népgaz­daságunk jövőjét. Igaz. hogy a fejlődés ütemei most egy kicsit mérsékelnünk kellett, de ezt is felhasználva haté­konyabban kell dolgoznunk.' Most , minőségi munka idő­szakát éljük minden tekin­tetben. «lég a politikai i»iua­(Folytatás a i. oldalon) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom