Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-20 / 116. szám

E^níi-MAGYARORSZAG 4 198Q. május 20., kedd ÍÖÜr&!l.':Sflfe0Sf*Si^ 20. MISKOLCI TÉVÉFESZTIVÁL Napló IV—V. Titkosság? Nyugtató? Bizonyosan állíthatlak: a kétnapos feszüválmájális IcR- tartal masabbnak ígérkező programját mosta el már menet közben vasárnap dél­után a záporeső: a nagy ér­deklődéssel várt . fórumot. Számos kérdés érkezett írás­ban a. három órakor kezdő­dött, Szegvári. Katalin vezet­te éJ Ó-fórum résztvevőihez. Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára; Rózsa Kálmán, Miskolc megyei vá­ros Tanácsának elnöke; Mc- ffyeri Karoly, az MTV elnök- helyettese és Chrudinák Ala­jos, a tévé külpolitikai osz­tályának a vezetője az idő­járás engedélyezte időtar­tamban (harmincöt perc) is érdekes, izgalmas kérdésekre adhatott választ. Miskolc vá­ros közlekedési gondjainak várható megoldásáról (no és tisztaságának hiányosságai­ról); a televíziós munkáról és , tervekről; a .külpolitikai kérdésekről (ebben az iráni események^ domináltak.) egy­aránt szó esett. Mi ezúttal két témát eme- •äönk ki a vasárnapi fóru­mon elhangzottakból, mind­kettőt a megyei pártbizott­ság első titkárának címezték. Az egyik írásban érkezett, s azt tudakoha, milyen intéz- ■ kedések várhatók a munka nélkül szerzett jövedelmek ísszaszoritására? Grósz Ká­roly -hangsúlyozta: a hála­pénz és a borravaló problé­máját. adminisztratív intéz-' kedésekkel nem lehet meg­oldani; a csúszópénz ellen egyrészt a törvény szigorá­val védekezhetünk, másrészt olyan árukínálattal-ellátás- . sál. mély szükségtelenné te­sz: azt... A másik kérdést egy jelenlevő tette fel; „Nem lehetne-e mégis megmenteni a hegyközi kisvasú tat?” Ke­ményt kellő mondattal kezd­te válaszát a megyei pártbi­zottság első titkára — „Min­dent megteszünk ennek ér­dekében”, mondotta —, s a továbbiakban elmondott gon­dolatai is arra utaltak: a megyei pártbizottság vezetői még „nem írták .le” — a már országosan is nagy port ka­vart. — itíegyközi kisvasúi ügyét.A Embermesék Fei-feliobbano viták /iúl- oak. arról (no persze ezek­ben a csatákban nem folyik /ét'.), hogy lehet-e látvány tárgya az. emberi arc, adott esőiben mondjuk fél- vagy egy ólán át? Mondhatnék persze, hogy vita ez. a vita kedvéért, mert. az igazat meg­vallva. ellene nem sok kar­doskodó megjegyzés hangzott el ___ Többek között azért s em, mert seregnyi műsor bizonyította már eddig is—• s gondolom bizonyítja a \jö- . vőben is—. ha az. embernek van mondanivalója akkor az arca is érdekes, ha meg nincs akkor hiába ... Többel: között ez is eszem­be jutott, péntek este, amit „VitrayvaL töltöttem”. Ö a képernyőn mondta á maga embermeséit, én meg a kép­ernyő előtt ültem és hall­gattam ... Lehet, hogy a vé­Mai progran A mai, a IX. és X. feszli- válvelítéssel befejeződik a versenyt il mek beírni tata , t. Tizenegy alkotás pereg meg le a képernyőn. — s már csak a zsűri ítéletére várunk. A 20. miskolci téééfesztivá! végének közel erlöset érzékel­teti, hogy felperesnek az. események: folytatódik a ri­porter-vita, s délután ugyan­csak ankéten lesz szó a dó- , kumentumműfajnak televí/.i - <ós jelentkezéséről. Ma dél­után baráti találkozóra kerül sor a Miskolci yárosi Taná­cson: a m,cgyc és a város, illetve filmes és televíziós szakemberek beszélgetnek el « miskolci fesztivál jövőjé- -sől. Két ősbemutató lesz: a Miskolc; Közlekedési Vona­lainál a. ■ Vészcsengöt, Do- maházán pedig a Domaházi hegyek között című alkotá- iputatják be. Közön-' séglalálkozókra Is sor kerül. Bemondókkal találkozhatnak a diósgyőri csokoláriésvár- ban és a miskolci nyugdíjáé- kíubban, a • Delta ankélját rendezik meg az AF1T XVI. sz. Au lójavítójában, külpoli- tikai újságírók vendégesked­nek a Miskolci városi Párt- bizottságon. Vitra.y Tamás a Vasas Művelődési Központ­ban és az MTESZ-klubban is reszt vesz találkozón. De vendégeskedik a fesztivál Ti- tízalúcon és Ernődön is. Bejárók között ’ leljen hozta, lehet, hogy volt benne egy icipici szándé­kosság is, de egyazon napon mutatták be verseny filmként a fesztiválon a Csak ülök es mesélek Mindenki cirku­sza című darabját, s rendes műsoridőben a Siker leg­újabb adását. Ez a legújabb Siker rendhagyó volt: két ..hőse” alapvetően sikerte­lennek vallotta magát... De nem erről akarok beszélni. Inkább;, azt szeretném el- mi köti Vit­ra y és munkatársai műsorai­hoz . az átlagnézőt, aminek vakom magam: az. hogy igaz x'.rtéiK-íi et. mesélnek.. S úgy •eszik, hogy közben sem bölcsnek, sem mindentudó­nak, sem igazságosztónak nem tüntetik fel magukat. Egyszerűen helyettünk van­nak ott... Szombaton délután meg a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében vá­laszolt a műsorvezető kérdé­seire Chrudinák Alajos a Rádió Kabarészínház június! bemutatójának nyilvános fel­vételén — röviddel ezután már Taktaharkányban, a be­járó dolgozók klubjában „állta a kérdéseket”. Túlnőtt a bejárók klubja keretem ez a találkozói, ese­ményszámba ejmelt-e a tévé külpolitikai osztályvezetőjé­nek jelenléte, riporteri mun­kájával kivívott népszerűsé­ge. Sokan voltak e találko­zón, s a bő kétórás beszél­getés bizonyította: a nagy várakozást és érdeklődést nem egyszerűen a „testkö­zelségből láthatjuk ót” elve motiválta. Hanem a napja­inkban a külpolitikái esemé­nyek iránt fokozottan meg­nyilvánuló kíváncsiság. Chnj- dinák Alajos sok kérdést kapott előre írásban — sőt a helyszínen is — á beszél­getést mégis „elvitték” a je­lenlevők személyesen elmon­dott töprengései-kérdései. Hogy csak az időtartamot tekintve — nem pedig a lé­nyeget — vitték eh az első­sorban Chrudinák okosan ér­velő, logikusan magyarázó, tényekkel igazoló felkészült­ségének köszönhető. Emléke­zetesen jó „rendhagyó törté­nelemóráknak” — így lehet­tek részesei a taktaharkányi- ak... A meghívót a majálisra mindenki megkapta: az ünnepélyes fesz­tiválnyitáson Kudlik Júlia mosolyogva ígérte: vasárnap reggel fel - trombitálják rá a várost... A meghívást — mint képünk is bizo­nyítja — elfogadtuk. Megérte. Kíváncsiskodtunk a sátraknál — olykor vásároltunk is persze - élveztük a zenebonát és a kíván­ságműsort, s kérdeztünk a fórumon. Tettük ezt azért is, meit ha ivem is mindvégig, de az időjárás is kedvünkbe járt. Mi több, «vem tudta kedvünket vermi.... A kettős számozást az indokolja, hogy két naphoz kelj ez alkalommal jegyzeteket -fűznünk, hiszen a fesztivál vasárnap sem fartőit munkaszünelel/sőt nagyon is moz. galmas programmal szolgált. Reggel pattogó fű vészen éré éb- j vedt Miskolc, é» a kora délutánig tartó ragyogó napsütésben ■ folytatódon a fesztivál-majális. Vasárnapra iivr;hári.iov.zor<>- zódolt a sátrak száma: a ballagok kíván-; A-nüsora. Dinnyés József, az EDDA és mások kitűnően ni i műsorai mellett ezrek és ezrek töltöttek el ke'htunes ó-akut a sport-' csarnok'előtti téren. Igazán feszi! váli hang .ihr. volt. Es még valami fontos: a fesztivál kiment az utcára; részben az em­lített kellemes majálissal, részben periig a délutáni lóriim­mal,1 a közéleti demokratizmus e népszerű jelentkezési for­máját is meghonosítva Miskolcon. Igazán kár, hogy az eső éppen ennél a pontnál eredt el. és a 35 percnyi érdekesen I •izgalmas, sokoldalú párbeszéd végére ..nedves pontot ’ tett. A két nap során tíz közönségtalálkozó szerepelt a prog­ramban Miskolcon es szerte a megyében, két ősbemutatói tartottak ugyancsak a megyében és a korábbi díjnyertes, mű­vek egv csokrát is vetítették vidéki moziban. A székházon kívüli, a közönséget helyben közelítő program roppant szí­nes. sokágazalú volt, a találkozók érdekesek, köztük szakirányú gondolatcserék is szolgálták a jó törekvést: ismereteket adni és nyerni, politizálni a televízió eszközeivel mindig és mindenütt. A vasárnapi fesztivál program kiemelkedő eseménye volt a MAFILM stúdióinak üdvözlete, amely György István fesztivál igazgató szavain túl nyolc rövidfilm bemutatásában • nyilvánul! meg. s köztük olyan is volt, mint a Protokoll szerint, amely igen sajátos szemszögből mutatja be a pro- Iokoll-szokasokat és azok talmi utánzásait, s amely méltán nyerte el a múlt hetekben áz. oberhauseni fesztivál fődíját. Két kitűnő animációs, film, valamint a Köztér című. a köz­területi emlék.műszobrászatot láttató mű érdeme! külön ki­emelést. A versenyfilmek kétnapos programjából feltétlenül kieme. lendő a Házigazda: Gorjanc. Ignác című portréit!m, amely annak fényes bizonyítéka, hogy egyetlen beszélő ember is lehet igen érdekes, továbbá a Tanyasi történet tiszta humá­numa. a Perújrafelvétel, a „...de, aki meggyógyult, arról nem készül öröm jelentés”, és a nemrég elhunyt festőművészt, Tóth Menyhértet bemutató Fehér izzásban. Még valami: hétfőm, megkezdődött a riporterkonferancia. Amikor fel nyolckor be­fordultam a miskolci Zrínyi Hona Gimnázium kapuján, már csak egy megkésett mat­rózruhás kislány .lépkedett előttem. No. nemcsak az iz­galom. u szokásos, lermé,sze­les nyugtö'ansáe v itte . ko­rábban az iskolákba üzéreit- ség;'őket. Napok óta beszéd téma — mióta nvilvánosság- ra került —: az 1!>80-as írás­beli magyar irodalom érett­ségin. elmarad a hagyomá­nyos tételbontás. Az idei té­teleket a Magyar Rádióban teszik közzé: Pontban három­negyed nyolckor. Az utolsó Iiíj . amit a reg­geli. műsorból hallottam, isv hangzott: ....... tíz perccel e zelőtt elindult az ,a kocsi az Oktatási Minisztériumból, amelyben a minisztérium képviselői a tételeket hoz­zák ...” Kérem: élőben izgulhattuk végig az eseményekét. De er­ről majd később ... A tanári eligazítás: feltét­lenül színesebb volt. Vado­natúj dologról lévén szó, még egyszer rádiópróbát tar­tottak. még otthonról is hoz­ták rádiókat!, s többen is ér­deklődtek. mi lesz. ha nem tudják elég gyorsan követni írásban 'a felolvasást. Mint kiderült, ez az aggodalom fe­lesleges volt, a rutinos be­mondóim az általános ismer­tetés után tollba mondta a tételcímeket... Felkerültek a táblákra, onnan az iskolabé- lyegzővel ellátott hófehér pa­pírlapokra ... Innen rmár ment minden, mint a karikacsapás, akarom mondani, mint máskor, ha­gyományos írásbeli érettsé­gik idején. Azazhogy:* A rádiós beolvasás és ar. írásbeli megkezdése előtt — persze szigorú . felügyelet alatt, nehogy gondolatcseré­re kerülhessen sor a diákok között — még néháqy tech­nikai feladatot meg kellett oldani. Ki kellett osztani — i Kitel már azoknak, akiknek erre szükségük volt — a szöveg- gyűjteményeket. A szöveg­gyűjtemények ott sorakoztak az asztalon. Tisztes munka volt összegyűjteni őket, ugyanis ide csak makulátla­nul jiszlák. úgymond: steri­léi, kerülhetlek. A diákok többsége periig az. évek so­rán 'dolgozott a szöveggéüi- len lényébe. Jegyzeteket tű­zött a verssorokhoz, aláhú­zott részeket... Így azután néhány régebbi kiadású is bekerült a halomba, ame­lyekben viszont nem volt benne a Sánta Ferenc-novel- la. a Sokan voltunk. Malőr, amire persze volt orvosság: szétszedték a használható szöveggyűjteményeket ... S ahova mié bekukkantottunk (szigorú felügyelet alatt ter­mészetesen!)? 90 százalékban a novellát választották. Ti t kosság ? Takarékosság ? Nyugtató a csemetékért ma­gukat halálra izguló szülők­nek? Feltételezem, nemcsak, engem érdekel, miért válasz­totta ezt az új módit a mi­nisztérium. Arra ugyanis gondolni sem akarók, hogy ez lenne, az érettségi korsze­rűsítésének egyik legfonto­sabb eleme! Titkosság? Biz­tonsági példányok azért vol­tak az iskolákban — lehet ekv'égre adóid maradás vala- ■hol. Nyugtató? A jóég tud­ja. megnyugodtak-e a- ma­mák és a nagymamák, ami­kor a nem könnyű tételcí- . meket meghallották. Takaré­kosság?, Tény, csak egyol­dalasak voltak a szétküldött tétel lapok. Szóval ebben le­het valami. Reggel élőből izgultuk vé­gig az. idei • érettségi vizsgák rajtját. Ez tényleg új volt... Csulorás Annamária Lázár István: Mindennapi Elindulok az ország szivétől az ország bármely sarka felé, és az utat kétoldalt végig szinte összefüggő személcstkok kísérik. Megállók szinte bárhol kies erdőszéleken, és a bok­rok alá suvasztVa építési törmelék, háztartási hulladék, üzemi szemét. De még ahová nem vezet más, csak túr ista- gyalogösvény, ott is bemocskolja az erdőt, a rétet az uzson­nazacskó, az üres konzervdoboz, sörösüveg, idillikus kör­nyezetű erdei falvakat keresek fel, védett völgykatlanokban meghúzódó „pózna vege”, „zsákutca” községeket, ahonnan út tovább már nem vezet; s közelségüket messziről jelzi, hogy a patakmeder teli elhajigált gönccel, kibelezett mosó­géppel, lyukas vödörrel, csirkeloUal, köztük néha bűzló macska- és malacdögök. Elgyönyörködnék a szépén elmünkéit szántóföldben, a frissen zöldéljő vetésben, ha nem rondítaná a látványt a helyben szétlíajigáK, a szel által a tá.blavégi bokorsong hengergetett. ott az ágakra fel akadt műtrágya* és ■ növény- védőszeres zsákok sokasága! illeg azok a rikító foltok, ame­lyek jelzik, hogy a vegyszer.szörp gépek ,(eltöltésekor oda se néztek a mellé ömlő néhány kilóra, olykor néhány mázsára, ami !t>edig évekre megmérge/.i maga körül a talu.il. Nemrég egy eldugott' erdei forrásnál jártam, melynek szépségét, csak múlt századi poétáink tudnák kellően . meg­énekelni. Ritka, madarak l'észk'előhelye a környék, s ivóheJ.ve a forrás; ritka növények ' termőhelye körülötte a vizenyős láprét. Az odavezető utat már messziről szegélyezte a lesze­dett. ám .hazafelé eldobált virág! Mint húsvéti körmenetek útvonalán, annyi volt .a földön, a földbe tiporva a halott szirom. S a forrás körül pontosan annyi nylontasak. ahány tanulója van az iskolai osztálynak, amely bizonnyal jó érzé­sekkel eltelve tartja számon a sikerüli tavaszi erdei kirán­dulást: ha jelentés készül róla. naplóbejegyzés, mert helye volt a tanmenetben is, bizonyára külön kiemeltetik a sok­féle oktatási és nevelési cél. amely ezen a napon meg­valósult . . . Csak nagyon keserűért tudóit írni minderről. Úgy bánunk az országgal, mint aki árvédelmi’ töltés mellé települve, a gát agyagjából veti. a vályogot, Aztán majd csodálkozni fog. ha házát elviszi a víz. A holnapunkat, sőt a mánkat éljük föl. sok helyütt, amikor 'barbár módon cson­kítjuk egyrészt a természetet, amely az emberi életnek fenn­tartója, s nem egyszerűen színtere, avagy éppen dekorációja; másrészt azt a eiyilizatorikus környezetet, amely attól, hogy nem természeti, hanem emberi képződmény, még nem vált sebezheletlenné létrehozójának rombolásba átforduló tettei­vel szemben. Nálunk sokan azt hiszik, hogy a termeszeivédeleni egyenlő néhány szögesdróttál körülkerített rezervátummal, melyek­ben fura, szakállas természetbúvárok ritka élőlények meg­figyelésével pepecselnek, „herdálva az állam drága pénzét, és

Next

/
Oldalképek
Tartalom