Észak-Magyarország, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
i iKS ^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMI> BORSOn-ABAÜJ-ZEMPTJGN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 101. szám Ára: 1,(10 forint Csütörtök, 1980. május I.- 0 sínét a munkát ünne- I peljük. Május elseje * tele a munka dicséretével, költői szimbólumaival. Alanya, a dolgozó ember maga is jelképpé magasztosul. A munka verejtéke csillogó gyöngyökké nemesedik, az izmok kisimulnak, a tekintet öntudatot sugározva fürkészi a távolságot, és már-már találni kell egy rendetlen vonást, egy inakacskodó aszimmetriát, hogy összetartsa a valóságot a megálmodott ideállal. Makacs- kodhat bennünk is a gondolat, az ellenvetés: majd holnap — az ünnep után — újra megindul a hajnali-reggeli áradat, hogy a ..névtelenek” álmos és fáradt tömegként elözönlik a nagy munkahely, a társadalom számukra kijelölt terepét, hogy tegyék azt, ami nélkül nincs hierarchia, nincs státus, nincs hatalom, nincs pozíció és nincs kultúra sem. ördögi alku: egy napért majd háromszázat! Ám mégis: nincs az a kajánkodás, amely tagadhatná az ünnep jogosságát. Az- alkotás öröme, a dolgok feletti uralom szabadság-érzete, s a nyomába szegődő tágabb öntudat, amely alapján majd évszázada éppen a maga számára vívta ki a munkás a munka ünneplésének jogát, az ünneplés önkéntessége — megannyi érv, -hogy belássuk: a munkával a munka világa ünnepli, becsüli és emeli társadalmi érvényűvé önmagát. Ezt a tartalmat pedig nem lehet sem kívülről ráerőszakolni, sem megtagadni tőle. Belülről nőtt ki, a munka elidegenedett társadalmi világából történelmileg is. „Alulról", hogy a társadalom úri és hatalmi világára rákényszerítse saját bakó Imát'. és értékrendszerét. Ezért nem tűri meg ma sem az ájtatoskodó. semlegesített, állapotokat konzerváló mechanikus vissza- visszatérés léleknélkülisé- gét és külsődlegességeit. Ünnepelni csak létező, valóságos eszmei és etikai tartalommal lehet, s ez alól a munka ünnepe sem kivétel. De ugyanez az értékrendszer dacol azokkal az ellentmondásokkal is, amelyek mindmáig kísérik a munka társadalmi világát, és éles kontrasztokat képeznek a munka általános- társadalmi és etikai tartalma, valamint konkrét formái között. Hiszen nem fe- lesel-e mindmáig egymással „a munka tette az embert emberré” elv a munkában megrokkantak szomorú látványával, egyes munkafajták butító monotóniájával ? A megkövetelt intenzitás az emberformálás mértéket parancsoló visszafogottságával ? A specializáltság a sokoldalúság és teljesség eszményével? A „pénzből élünk” elv nemcsak cinikus, de piacot, üzleteket járó, vagy éppen családi házra várók hétköznapi igazságaként a „munkából élünk” egyenlőtlenségeivel? Vagy éppen a ki- sebb-nagyobb ügyeskedők kérkedő tehetőssége és ki. vételezettsége. kihívó pök- hendisége a munkából élők lehetőségének behatároltsá- gával ? Egyéni fegyelmezetlenségek, .abnormális, „szabályt erősítő” ■ elhajlások felnagyított, rossz • hangulatot keltő vagy szándékoló kisiklásairól lenne csupán szó? A társadalomtudomány tagadja ezt. Kategóriái, amelyekből levezeti a valóság tarka 'jelenségvilágának e negatív oldalát, túl általánosak ahhoz, hogy az egészet a véletlenszerűségek, vagy éppen a szubjektív rosszakarat számlájára Írhatnánk. Munka- megosztás a maga tagoló, hierarchiákat eredményező formáival; árutermelés, a maga külsődleges mércét és követelményt támasztó mértőktelenségével. „rossz végtelenjével”, csak egyének és nemzetek vetélkedőjében győztesek és vesztesek. nyerőket és vésztőkét . feltételez — ezek azok az alapkategóriák, a rrnjn- ka társadalmilag és történetileg létező objektív meghatározottságai, amelyekből kinő a társadalmi uralom és egyenlőtlenség minden modern disszonanciája. S amely a munka végleges felszabadítását még ott is egy hosszú és tudatosan vég.igviendő történelmi folyamattá oldja fel. ahol — mint a szocializmusban — e feladat közvetlen társadalmi célkitűzésként jelenik meg a politikai-társa- dalmi akarat szintjén. A munkamegosztást és az. árutermelést nem lehet rendelettel eltüntetni, sem puszta lelkesedéssel túlhaladni. Ünnepeljünk hát és adjuk meg magunkat? Szocialista társadalmunknak aligha lehet ez a logikája. Igaz, a szocializmust mint a munka társadalmát ma már nem egyszerűen csak harmonikus és probléma- mentes valóságként idézzük meg a magunk szálfiára, hanem „a munka társadalma” meghatározásba egyre inkább beleértjük a feladatok és követelmények bonyolult és korszakos jellegét is. Nem ígérhetjük a magunk számára, hogy feloldjuk a munka egyoldalú erőfeszítéseket teremtő, „mértéken felüti” jellegét; de azt igen, hogy ez az erőfeszítés és áldozat az élet minden területén megkapja, és egyre inkább meg kell kapnia a maga társadalmi elismerését és felértékelődését. És ez korántsem kevés. Hiszen ez a munka nem szavakat igényel, hanem maradandó, eredményes — és sokszor a ma még nyerészkedők és privilegizáltak lenézését, olykor ellenállását kiváltó — tetteket. Bátorságot, demokratikus intézményrendszereket, nyilvánosságot és társadalmi részvételt. A mindig '.újraformálódó társadalmi és történelmi körülményekhez mért társadalmi — politikai és köz- éieíi — hozzáállást; közgazdasági számításokat, a munka társadalmi szervezetének állandó módosításait és' a teljesítmény mindenkori, bürokráciamentes megbecsülését és a teljesít- ménynélküllség egyértelmű elutasítását. Fejlett, társadalmasult világunk bonyolult és szerteágazó rendszereiben a munka felszabadítása csak e bonyolult rendszerek közvet ítőcsatomá in keresztül biztosítható. Ezeken keresztül őrizhetjük meg és teremthetjük újjá a munka társadalmilag olyan fontos és nélkülözhetetlen etikáját, amely egyre kevésbé lehet ma már a közéletből kiszorult — kiszorított egyének életelve, mert egyre inkább e társadalmat magáénak valló, közéleti tudattal és öntudattal rendelkező egyének kötelesség- tudataként élhet csak tovább. •> Jnnepeljük hát a munkát! Megidézve teljesítményeit, s a teljesítményeiben megvalósult alkotó embert. De ünnepeljük kritikával és önkritikával is. A már teljesített. és még teljesítetlen feladatainkról nem elfeledkezve. FaEnvégi Lajos párizsi tárgyalásai Faluvégi Lajos pénzügyminiszter befejezte párizsi tárgyalásait, amelyek során Maurice Papon költségvetési miniszterrel és René Monory gazdasági miniszterrel országaink gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak kérdéseiről folytatott eszmecserét, s a költségvetési miniszterrel megállapodást írt alá a kettős adóztatás elkerüléséről. Faluvégi Lajos az MTI munkatársának elmondta, hogy a megállapodás elősegíti a két ország közötti gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok fejlődését, közös vállalatok létrehozását. Egyéb tárgyalásai is a gazdasági kapcsolatok fejlesztését szolgálták. Különösen hasznos lehet a kapcsolatok kiépítése a francia kis- és középvállalatokkal, amelyek a fran(Folytatás a 2. oldalon) Nenzetközi Lenin Békedíjak öt kimagasló személyiséget tüntettek ki Nemzetközi Lenin Békedíjjal — tették közzé Moszkvában a nemzetközi munkásmozgalom ünnepének előestéjén. A népek közötti béke megszilárdításáért adományozott magas kitüntetést a bizottság Urho Kekkonen finn köztársasági elnöknek, Le Düh Tina fc, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Miguel Otero Silva venezuelai írónak, Hervé Bazin francia írónak és Abdurrahman Al-Hamizi egyiptomi írónak ítélte oda, Szerdán hazaérkezett Varsóból a KISZ Központi Bizottságának háromtagú delegációja, amelyet Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára vezetett. A delegáció részt vett a Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség most lezajlott II. kongresszuA munka ünnepén Jakab SiitÉr A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, Népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntőm mind- annyiukat, munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, hazánk minden dolgozóját. Kilencven esztendővel ezelőtt 1890-ben, a magyar proletárok budapesti első májusi harcos tüntetésének szónoka mondotta: „A társadalom leghasznosabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk; az államnak polgárai vagyunk, de védtelenül állunk; vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!”. Azóta a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket megillető jogokért. Az első győztes állomás: 1919., a Tanácsköztársaság. A dolgozók bizakodva köszöntötték 1919. május 1-ét, mert érezték, oroszországi és európai testvéreik szolidaritását. A proletárdiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az elnyomók elleni harcban. 35 esztendeje 'az alkotás, a munka ünnepe, a dolgozók nagyszerű megmozdulása minden május elseje. A fejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztük vannak még azok, akik nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel .Utat törtek mai, szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát a fiatalok. , Ma, amikor gazdasági építőmunkánk .külső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek, hazai feladataink pedig bonyolultabbak, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól hasznosítsuk, adottságainkkal megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a jó szellemű közvéleményre támaszkodva teremthetjük meg azt a közérzetet, amely újabb lendületet ad további fejlődésünkhöz, a szocialista demokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rendszerünkhöz való hűségünk, az országunk boldogulásáért érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb. eredményesebb munka, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás, gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmunk figyelme, teljes elismerése övezze a jó munkát, és életünk minden területén érvényesüljön az elv; aki többet, -s jobbat ad. többet is kapjon, mert ez nemcsak a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának i- forrása. Meggyőződésem, hogy június 8-a, az országgyűlési képviselő- és lanácétagvá- lasztás is népünk, nemzetünk egységének méltó megnyilvánulása lesz. kifejezi rendszerünk demokratizmusát és azt. hogy a- szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem a Hazafias Népfront programja, minden állampolgár sajátja. Az elmúlt években kibontakozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, illetve a különböző irányzatú európai szakszervezetek közötti párbeszéd. Előrehaladt az egy irányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek: feltárása, módszereinek kimunkálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő együttműködés hasznosan mozdíthatja elő (j nemzetközi feszültség enyhülését, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak kiszélesedését, végső soron ai emberiség közös gondjainak megoldását. A magyar munkásosztály — népünk egyetértésével — együtt halad a világ különböző országaiban élő osztálytestvéreivel, az emberiség jö_ vőjét fenyegető erők elleni harcban. Pártunk XII. kongresszusának szellemében munkálkodjunk tovább a szocialista építés külső feltételeinek javításán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, ösz- szefogásunkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Erősítsük internacionalista szolidaritásunkat a tőkés és a fejlődő országok dolgozóinak, népeinek imperialistaellenes küzdelmével. Járuljunk hozzá hazánk további felvirágoztatásához, az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez. v ájus elseje! w A kohász
