Észak-Magyarország, 1980. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-23 / 94. szám

ESZAfC-MAGYARORSZÁG 4

1980. április 23., szerda »if«

A párl kulturális politikája hosszú évék óta töretlen e.s a XII. pártkongresszus .elé terjesztett beszámoló, majd a szóbeli- kiegészítés és a több napos vita végén, hozott határozat is ■ ezt erősíti meg. Ugyanakkor természetesen azonosak a leiadatok is, nem egy teendő már a korábbi kongresszuson is szerepelt, mint folyamatosan megvalósítandó kultúrpolitikai cselekvés, és megerősítést kapott ismét. Ilyen például a pártnak a lojalitása a nem alapvetően, marxista töltésű művészeti produktumokkal szemben, a kezdeményezőkészségek felkarolása, é.s még jó néhány egyéb olyan iránymutatás, amelynek gyakorlati valóra váltása azt a célt szolgálja, hogy nálunk találja meg a helyét minden tisztességes szándékú alkotó művész, kapjon fórumot minden tisztességes munka és a nagyközönség ' számára a művészeti kínálat mind szélesebb legyen.

Ugyanakkor szembe kell - néznünk azzal, hogy kultúrpolitikánk lojalitása itt-ott meglehetősen rugalmasán ''értelmeződik, és nem is lehet előre élesen megvont cezúrákat kijelölni, hol is végződik az eszmeileg, társadalmilag hasznos töltés, hol tér át a még pártolandóba, és hol lépi át azt a határt, ami- ’ kor már kemény kritikával, vagy éppen elutasítással kell fogadnunk. A gazdasági begyűrűzésekkel művészeti áramlatok, irányzatok is folyamatosan begyűrűznek országhatárainkon túlról, >és közöttük nem ritkán olyan produktumokkal is találkozunk, amelyeket sokkal több kritikával kellene hogy fogadjon a nagyközönség is. Megjelennek ezek a produktumok regényekben, ártalmatlannak tartott füzetes kiadványokban, szórakoztató könyvekben, a népszerű krimikben, amelyeket a kelleténél sokkal nagyobb mértékben és szinte válogatás nélkül/ adagol a televízió, megjelenik folytatásos filmsorozatokban. mozivásznon, képzőművészeti produktumokban és még nagyon sok megnyilvánulási formában.

A fentiekből természetszerűen nem az következik, hogy minden „importált” kulturális produkció, vagy irányzat ártalmas, rossz, ellentétben áll a párt kuliu- rális politikájának kívánalmaival, de feltétlenül fennáll a veszélye annak, hogy az elsősorban nyugati importban •— de nem ritkán például baráti országok tilm- termékeiben is — sok a.selejtes. sok a művészileg csökkentett értékű, és kelleténél jóval több az olyan

/

mű, amely ellen konkrét eszmei, poliLikai kifogás ugyan nem adódik, vagy legalábbis pontosan körülfogalmazható kifogás nem. de mesz- sze alatta marad annak a színvonalnak, amelytől fölfelé számíthatjuk a szocialista társadalom számára nyújtandó művészetet. Például a napjainkban egymást keresztezve, egymással ölelkezve futó, különböző nyugati krimisorozatok egynémely i ke, a maga ismétlődő, monoton szerkesztésmódjával, társadalomrajzával. helyenkénti primitívségével, bizony a műfajon belül is igencsaa selejtes terméknek számit. Nagyon csökkentett értékű némelyik folytatásos sorozat, hogy csak a televíziót említsük példaként, mint a ‘legnagyobb tömeghatású fórumot. De lehetne példát hozni például a könyvkiadásból és máshonnan is.

Régi törekvés, ho^y a nyugati selejtet ne vegyük át, nyugati és egyáltalán „kul- túr-importunknál” legyen magasabb az átvételi mérce. kegyen igényesebb! Ugyanakkor arra is kell törekednünk, s erre például a pécsi filmszemlén, két hónappal ezelőtt Aczél György is figyelmeztetett, hogy ne vegyük át ezt a selejtet másodlagosan sem, azaz sok esztendei késéssel, ne teremtsük újra magunk is, saját erőből a külföldön látott,. hallott, vagy csak sok áttétellel megismert gyenge, rossz törekvéseket, irányzatokat, produktumokat, ne jelentkezzenek azok nálunk mintegy „honosítva’’, átfogalmazva hazai produktumként. Mert erre is van példa, nem is kevés. Akár könyvkiadásunkban, akár filmművészetünkben, televíziónkban, zenénkben, képző- művészetünkben, színházi életünkben és mindenfelé.

Amikor a pártkongresz- szus határozata ismét megerősítette a korábbi kultúrpolitikai irányvonalát, és a kezdeményezőkészség további támogatását tűzte ki feladatul, aligha az ilyen másodlagosan importált, csökkentett értékű, vagy éppen selejtet produkáló tevékenység felkarolására gondolt. Az alkotóműhelyek önállósága és felelőssége is szerepel a párthatározatban. Ez a felelősség pedig arra kötelez, hogy a párt bizalmával élve és nem visszaélve, minden alkotó és alkotóműhely, a kultúra minden közvetítő szerve az egyetemes kultúra értékeinek közvetítésére és meghonosítására törekedjék, ne pedig értéktelenségek, vagy éppen idegen esz- meiségű irányzatok és produktumok „honosítására”.

Benedek Miklós

Sikerrel mutatkozott be a találkozón o KISZÜV miskolci táncegyüttese is (Fotó: Szabados György)

A „Hegyalja sikerévei

S szifEtoii í

Vasárnap este gálaműsorral fejeződött be Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központban a szövetkezeti néptáncosok Vili. országos találkozójának kétnapos területi bemutatója, melyen öt megye — Borsod, Hajdú, Heves; Pest és Szabolcs — legjobb hagyományőrző csoportjai, néptáncegyüttesei vettek részt.

Tizenkilenc csoport nyolc- száz tagja volt; részese a miskolci találkozónak, a legfiatalabb talán még óvodás korú volt; a legidősebb pedig éppen nyolcvanéves!.. Fényesen igazolódott tehát mindaz, amit szombati megnyitójában Deme László, a megyei pártbizottság titkára így fogalmazott: „A múlt, a jelen és a jövő így találkozik egy gondolatban, mely-' nek élő megjelenése a három nemzedéket magába loglaló hagyományőrző csoportok világa. A gyermek maga előtt látja nagyszülei, szülei és azokon keresztül nemzedékek táncait, hagyományaikat, szokásaikat Tőlük tanulja meg a művészetek szeretetét, melyet követni akar..

A kétnapos seregszemle igen sok örömet, élményt adott a nézőnek. (Meg kell azonban mondani, hogy a bemutatókon jószerével egymásnak tapsolhattak a csoportok, a város közönsége kimaradt' mindebből.) Sok örömteli, a két évvel ezelőtti találkozóhoz képest is előrelépést mutató tendenciáról szólhattak a szakmai zsűri tagjai is a 'vasárnap délutáni értékelésen.

A pozitív jelenségek közül kiemelte a zsűri a számokban megmutatkozó növekedést, mind a csoportokra, mind azok tagjaira vonatkozóan. Örvendetesnek

mondották a szemléletbeli változást — mely a • táncban mulutkuzott meg. Természetesen nem hallgatták e! a szakemberek azokat a gondokat sem. amelyek Ugyancsak kitetszettek a kétnapos területi bemutatón. Ezek közül érdemes itt is felvetni néhányat, éppen azért, mert nemcsak a szövetkezeti néptáncosokra, hagyományőrző csoportokra érvényesek a megállapítások, hanem az egész mozgalomra: a legfontosabb talán I ezek közül, hogy nem elég a táncokat megtanulni! —a színpadon a táncos magatartás a legfontosabb, s ez már az öltözettel, az öltözetvise- lettel kezdődik; meg kell tehát tanulni az „emberek közötti, emberek előtt megjelenést...” A másik általános gond a zenei kíséret és a színpadi tánc szinkronjával van, a zenészeknek sokkal többet kell törődniük az igényes kísérettel. (Ebben a nemzetiségi együttesek mulattak jó példát Miskolcon is. ..)

Az országos találkozót megelőző területi bemutatón megyénket öt együttes képviselte, összességében sikeresen. A bemútató alkalmat adott, arra is, hogy új csoportok ezen a seregszemlén szerezzék meg országos minősítésüket. illetve a .már mi nősítettek megkíséreljék az eíőbbrelépést. Ezek figyelembevételével, a borsodi csoportok jelenleg így „állnak”: három együttes megtartotta korábbi minősítését: a KISZÖV miskolci Táncegyüttese (ezüst 111.1; a mezőkövesdi Matyó Néptánc- együttes (ezüst I.) és a sárospataki Bodrog Táncegyüttes (arany III.) . .. Az országosan kiválóan minősített taktaszudai pávakor ezúttal ifjúsági lánccsoportját hozta el a bemutatóra, hogy ők is

megszerezzék m i nősí lésüket; a zsűri értékelése szerint ez „bronz” fokozatúra sikerült. Az előbbrelépés szándékával érkezett Miskolcra a sátoraljaújhelyi Hegyalja Népi Együttes (eddig arany III. minősítéssel rendelkeztek). Szereplésükről hadd idézzük itt fel a zsűri elnökének szavait: „Nincs kritikai megjegyzésem . .. pazar kis társaság ... .változatos előadói színékkel.... egyértelmű volt a zsűri döntése: az együttes mindenképpen kiérdemelte az arany II. fokozatú minősítést” ...

A Hegyalja valóban kitett magáért ezen a miskolci területi bemutatón: hatalmas sikert arattak programjukkal vasárnap délelőtt; a szakmai értékelésen felső fokon beszéltek róluk a zsűri tagjai. (Végezetül ide kívánkozik: régen találkoztunk ilyen jól szervezett bemutatóval, pergő müsórbiztosítással — mint e két napon a Rónai Sándor Művelődési Központban.)

(t. n. j.)

A huszonötödik évfolyamába lépett Borsodi Szemfe, a TIT Borsod megyei Szervezete, a Borsod megyei és Miskolc városi Tanács tudományos ismeretterjesztő folyóirata idei első száma a napokban hagyta el a nyomdát. Az új folyóiratszám ismét érdekes, számos új ismeretet adó publikációkkal segíti olvasója jobb tájékozódását.

A Gazdasági élet című rovatban Barta Imre .és Kő- rössy József mutatja be a megye elmúlt évi gazdasági eredményeit, Szilas A. Pál pedig a kőolajhiány okairól és hatásáról ír. Bizonyára sokun olvassák majd érdeklődéssel Székely Lászlónak, Miskolc tanácselnök-helyettesének tanulmányát, amely a város hosszú távú település tej lesfctési koncepcióját mutatja be. Két művelődési témájú írás olvasható a Közművelődés című rovatban: Emödi Gyula a munka és a művelődés összefüggéseit vizsgálja az 1974-es közművelődési párthatározat gyakorlati megvalósulásának' összefüggéseiben é.s szovjet példákat is bemutat, Tóth Árpád írásából pedig az ózdi munkásműveltségről - kapunk egy korábbi vizsgálat alapján, hiteles képet. Kiss Gyula folytatja Nosztalgiáit és remények című sorozatát a Borsodi élet rovatban: ezúttal Göncről

nyújt igen érzékletes rajzot. A Történelmünk rovat két publikációja értékes adalékokkal ‘gazdagít: Merényi László a szőkébb pátriánkban 1918 januárjában—februárjában jelentkezett háborúellenes mozgalmakat mutatja be, Sebestyén Sándor pedig a miskolci jogászok 1930-ban megjelent, Kőtörő című kötetét és annak hatásait ismerteti.

• Hírt ad a Borsodi Szemle új száma a Miskolci Akadémiai Bizottság megalakulásáról, és recenziót közöl Veres László A Bükk hegység üveghutai című monográfiájáról.

Új bemutatóra készül

A borsodi es a miskolci középfokú oktatási intézményekben csaknem 130U-an vettek részt-az „Édes anyanyelvűnk” iskolai versenyein. A gimnáziumok, a szak- középiskolák és a szakmunkásképző intézetek fiataljai közül végű! 36-an jutottak be a verseny megyei döntőjébe, amelyet a szikszói Sep- si Csombor Márton Gimnáziumban (ártották meg.

Tizedik alkalommal került sor a megyei versenyre —a legjobbak képviselik majd a megye tanulóifjúságát az ősszel Sátoraljaújhelyen, illetve Széphalmon tartandó országos versenyen —. így e mostani kétnapos versengés ünnepélyesebb volt,, mint a korábbiak. Az írásbeli fordulóban meglehetősen kiegyensúlyozott volt a versenyzők teljesítménye, így a

Kik jutottak az országos elöntőbe?

szóbeli versenyen dőlt el végül -is, kik képviselik Bor- sodol. Miskolcot és Sátoraljaújhelyt az országos anyanyelvi versenyen. A megyei döntő abszolút győztese Késmárki Zsolt, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium harmadik osztályos tanulója és Farkas Zoltán, a Sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium második osztályos növendéke lett. Rajtuk kívül a szakközépiskolások és a gimnazisták „színeiben” ott lesz az országos döntőn Szabó

Anna a miskolci Földes Gimnázium, Dobi Andrea, a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium, Simkó Éva. ú szikszói Sepsi Csombor Márton Gimnázium tanulója é.s Márk Éva sátoraljaújhelyi középiskolás. A szakmunkástanulók versenyében '• az országos anyanyelvi verseny résztvevője lesz Dulai Sándor, az ózdi 102-.es Szakmunkásképző Intézet, Ragály Erika, a miskolci Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakiskola tanulója, valamint a rendező város. Sátoraljaújhely diákja. Szed- lák András, a 117-es Szakmunkásképző Intézet növendéke..

Az- idei megyei verseny tapasztalatait egyébként ösz- szegezték a magyar nyelv és irodalom tanárai. Mint elmondották. a legtöbb gondot most is a szóbeli versenyen, a mondanivaló megszerkesztésében észlelték, s a szabatos megfogalmazással is sokat birkóztak a versenyzők.

Két új balettet műtőt be o Győri Balett. Csajkovszkij: OP- 78 zenéjéie „Álomkergetők’ címen Vámos György koreográfiáját és Leonard Bernstein: Ili. szimfóniájára „Ősök és utódok" című balettet, Markó Iván koreográfiáját. Képünkön: az „Ősök és utódok” próbáján: Markó Iván, Király Melinda és Horváth Gizella.

fi Borsodi Szemío Éj szóm;