Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-02 / 52. szám
ESZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1980. március 2., vasárnap Kongresszustól kongresszusig Xv K.J i~i\j .1 a z iskola, az oktatás mindig is megkülönböztetett helyet loglalt el a társadalmi érdeklődésben, de az 1972-es oktatás- politikai párthatározatot követően, különösen az elmúlt öt esztendőben érezhetően felerősödött ez a figyelem. Nem divat, hanem tényleges társadalmi szükség hozta ezt magával, hiszen a társadalmi előrehaladás, a népgazdaság fejlődése szoros kapcsolatban van az iskolázottsággal, a ténylegesen megszerzett, hasznosítható ismeretekkel. Semmiképpen sem véletlen, hogy a XI. kongresszus határozataiban újra megerősítette — s a XII. kongresszus irányelveiben ismételten megfogalmazták — az egységes általános iskola szükségességét, a szakmunkásképzés színvonalának fokozását, a tankötelezettségi törvény betartásának szigorítását, s az óvodai ellátás, az iskolára előkészítés kiterjesztését. A pártdokumentumok alapján indult el közoktatásunk korszerűsítésének igen széles körű és megalapozott folyamata. Mint ismeretes, az általános iskolában három esztendővel ezelőtt kezdték el tanítani az új matematikai tantervét, két évvel ezelőtt pedig már valamennyi tantárgyat az új tantervek szellemében kezdték tanítani az általános iskola első osztályában. A szakmunkásképző intézetekben ebben a tanévben már valamennyi osztályban az új dokumentumok szellemében folyik a tanítás, s ebben a tanévben sor került a gimnáziumok első osztályában is az új tantervek bevezetésére. Mindezek széles körben ismert tények, de közoktatásunk fejlődésének csak egyik oldalát jelentik. Borsos Árpád, a Borsod megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője — akivel minderről beszélgettünk —, közoktatásunk fejlődését elemezve utalt arra, hogy a megyei tanács az elmúlt év végén tárgyalta az 1972-es oktatáspolitikai párt- határozat végrehajtását, elemezte annak borsodi tapasztalatait. Kitapintható, jól érzékelhető az előrelépés minden szinten. Noha ez az említett vizsgálat 1972-től tekintette át oktatási hálózatunk fejlődését, érezhetően az elmúlt öt esztendőben fejlődött legdinamikusabban az óvodai hálózat, s az általáik öl nos iskolák működési feltételeinek kiegyenlítődése is jobbára erre az időszakra esik. Igaz, Borsodban 1979- ben még csak az óvodáskorúak v 70,24 százalékát tudták fogadni a gyermekintézményekben (szemben az országos 82 százalékkal). Az elmúlt öt esztendőben több mint hatezer új óvodai helyet kellett létesíteni. Hasonló dinamikus fejlődést — s hasonló méretű társadalmi összefogást — aligha tapasztalunk más megyékben. A körzetesítés folytatásaként közel felére csökkent a részben osztott iskolák száma (ez sajnálatos módon borsodi jelenség, az aprófalvas településhálózat következménye!), az egy tanteremre jutó tanulók száma. Javult a napközis ellátottság, megduplázódott az általános iskolai diákotthoni férőhelyek száma. Jelentős előrelépés történt a tankötelezettségi törvény végrehajtásában: tanköteles koron belül a tanulók 80,2 százaléka fejezi be az általános iskolát, szemben az 1974. évi 72,1 százalékkal. A fejlődés tehát kitapintható akkor is, ha az előttünk álló feladatok semmivel sem kisebbek vagy könnyebbek. Mindenesetre nem vitatható az előrelépés ténye — mondta a művelődésügyi osztály- vezető —, amit többek között alátámaszthat az is, hogy helyi és központi erőforrásokból megtörtént az iskolák taneszköz-ellátottságának nivellálása. Csökkent, bár még mindig magas a képesítés nélküliek száma a pedagóguspályán a megyében, s emelkedett a szakosan leadott órák aránya. Mindezek •— ha szerények is — lépések azon célkitűzés megvalósításához, hogy kiegyenlítődjenek a városon és a falun élő fiatalok művelődési, tanulási lehetőségei, csökkenjenek az iskolák között azért még változatlanul meglevő színvonal-különbségek. A továbblépés azonban nem elsősorban a tárgyi feltételeken múlik; az iskolai pedagógus kollektívák további demokratizálódása a továbblépés egyik lényeges feltétele. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1978-ban értékelte a közoktatási párthatározat végrehajtását. Erre — mint már utaltunk rá — megyénkben is sor került, az elmúlt év végén például a megyei tanács .ülésén. S egy ilyen összegző, elemző értékelés kétségkívül több, mint a tárgyi, személyi lehetőségek, a fejlődés számbavétele. — A közoktatás a társadalmi figyelem előterében áll. Ez igaz, de túlságosan általános megfogalmazás, — mondta Borsos Árpád. — Pontosabb megfogalmazása a párthatározatok hatásának és hatékonyságának, hogy az elmúlt öt esztendőben jelentős előrelépés történt össztársadalmi méretekben a nevelési tényezők, nevelési momentumok tágabb körű értelmezésében. A termelőüzemekben égető kérdéssé vált a szakember-utánpótlás, így az oktatás nagy kérdései, feladatai közvetlenül érintik és érdeklik az üzemeket is. Ugyancsak társadalmi tudatformálással függ össze, hogy mindinkább elsőbbséget kapnak a pályaválasztással, a pálya- orientációval kapcsolatos feladatok. Más, de nem elhanyagolható kérdés, hogy a pályairányításban, csakúgy, mint az utánpótlás nevelésében hatékonyabb közreműködést is elvárhatunk az üzemi, munkahelyi kollektíváktól, a szocialista brigádoktól. A XII. kongresszus irányelveinek ismeretében elmondhatjuk: közoktatásunkban változatlanul megkülönböztetett figyelem kíséri az óvoda, az általános iskola és a szakmunkásképzés előtt álló feladatok megoldását. Mindenekelőtt a tankötelezettségi törvény végrehajtását, amelyhez nemcsak a pedagógusok kitartó munkájára, Iranern az állami szervek hathatós segítségére is szükség van. S ha már itt tartunk, aligha hagyható figyelmen kívül: a közoktatási párthatározat végrehajtásában a pedagógusok mellett jelentős részt vállaltak a helyi tanácsok is; nőtt az oktatásért érzett felelősségük, amit többek között az oktatás tárgyi, objektív feltételeinek javítására tett anyagi erőfeszítéseik is bizonyítanak. K étségtelen tény: Borsod közoktatásának „mutatói” sokszor elmaradnak az országos átlagtól. De a történelmi elmaradottság és a sajátos helyzet következtében talán ez a megye „indult” a legmélyebbről, s fejlődése talán a legdinamikusabb. Csulorás Annamária Grafikák, festmények és gobelinek Két kiállítás is látható napjainkban — mindkettő március 23-ig tart nyitva — Miskolcon. a Galéria termeiben. Barcsi Pál gyűjteményes kiállításán közel tíz év alkotásai fogadják a látogatókat, s talán sokakat meglep az is, hogy itt kap képet az elsősorban grafikai munkásságáról ismert művész „másik szerelméről”: a festészetről. A tárlatot végignézve az ember — talán „félelemből is” — hajlamos rá, hogy ezúttal is a grafikai alkotások előlt- mellett időzzön több 'kíváncsisággal, elismeréssel. De hát. s ez már a vendégkönyvi beírásokból is kitetszik: kinek — hogy... íme bizonyságul három beírás: „Afagyon tetszik, főleg a grafikák”... A másik: „Élmény volt. különösen a festmények” ... Es végül — szinte összefoglalóan: „Egy nehéz és fáradtságos nap után igazán nagy kikapcsolódást jelentett á tárlat megtekintése. Mind a grafikák, mind a festmények nagyon tetszettek"... Az egy hete nyitva tartó két kiállításról a továbbiakban is az elismerés, a köszöntés, a további „sok ilyen szépet alkotásra” buzdítás hangjai olvashatók ki a véndégkönyvi bejegyzésekből. E rövid idő alatt is sokan tekintették meg — diákok és munkások, egyéni látogatók és csoportok — Barczi Pál grafikáit és festményeit, valamint Mészáros Erzsébet textilművész gobelinjeit és gobelinterveit. Barczi Pálról — úgy hisz- szük. nem szükséges bővebb ismertetés, életrajzi „előho- zakodás” —, hisz a Miskolcon élő és alkotó művész a megye több településén — így például Özdon. Sajószentpé- teren. Tokajban, Prügyön, Taktaharkányban is bemutatkozott már önálló kiállítással — munkássága és személye ismert. A másik kiállító alkotóról azonban — utal erre egy vendégkönyvi bejegyzés is — talán nem felesleges megemlíteni néhány adalékot, s ezt ezúttal hadd kölcsönözzük magától a művésztől: „Itt születtem. Gyermekkorom, ifjúságom, emlékei Diósgyőrhöz kötnek. Innen indultam az Iparművészeti Főiskolára ... A kiállítás jó alkalom a találkozásra. Szeretném, ha a régi barát és az új látogató is találna olyan műveket munkáim között, melyek örömére szolgálnak” ... Nos. a krónikás maga is örömmel és érdeklődéssel szemléli mind kész „termékeit”, mind a terveket, nemkülönben azért, mert nem csupán színek és formák egymáshoz illesztett „harmó- niáját-kiteljesedését” fedezi fel ezen alkotásokban, hanem mindvégig gondolati sugal- makat kap a gobelinektől és gobelintervektől. Amint egy látogató röviden fogalmazza: „Az alkotások vizuális költemények” (Ez vonatkozik Barczi műveire is) — azt el lehet fogadnunk „tárlatvezetésként” is. <t. n. }.) A. Tolsztoj: Alekszej Tolsztoj Aelita című fantasztikus művének: hőse. Lösz mérnök űrhajót szerkesztett, amelynek segítségével a Marsra akar eljutni. hogy megtudja, léteznek-e Földünkön kívül máshol is élőlények, emberek. Újsághirdetésben keres utitársat, s egy „volt vöröskatona”. Gu- szev jelentkezik, talpig fegyverben. Az űrhajó felemelkedik, majd landol a Marson, ahol „emberek” várják őket, meg persze különböző bonyodalmak, szerelmek ... Az Aelitából a Magyar Televízió most tévéfilmet készít Rajnai András rendezésében, a címszerepben Irina Mirosnyi- csenkovával, a Moszkvai Nagyszínház művésznőjével, a főbb szerepekben pedig Szokolay Ottót, Bencze Ferencet, Némethy Ferencet, Bozóky Istvánt, Moór Mari- annt, Sárosi Gábort látjuk. Szendrö—Gönc Filmviták falusi klubokban Nem akartam, megbántani a feleimben jelölt két nagyközséget a főcímben olvasható jelzővel, hiszen Szendrő is, Gönc is „kikérheti magának”, hogy falunak tartsák, még akkor is, ha történetesen egy klubfoglalkozás kapcsán kerül szóba. A Falusi filmnapok Borsodban című művelődéspolitikai rendezvénysorozat keretében jártam e két helyen és a falusi jelző a filmnapok jellegére vonatkozik. nem a települések köz- igazgatási státusára. Ismeretes, hogy a Filmnapok falun sorozatot a MO- KÉP és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa kezdeményezésére, három évvel ezelőtt indították útjára, és ennek az akciónak jó visszhangja teremtette meg a folytatást. Borsod megyében másodszor rendezik meg ezt a sorozatot, amely 26 film bemutatásával, mintegy 80 települést, illetve mozit érint. Természetesen az esetek többségében a filmnapok rendezvénye új magyai' filmek bemutatására szorítkozik, de néhány kiemelt helyen ünnepségek. ankétok, találkozók kapcsolódnak hozzá. Edelény- ben igen sikeres volt az ünnepi megnyitó, jó volt Sajó- szentpéteren a Koportos című film vetítése után rendezett gondolatcsere. Bővebben azonban a szendrői és a gönci vitáról szeretnék most szólni. Szendrő eredetileg nem is szerepelt a falusi filmnapok programjában, illetve az Ajándék ez a nap című film bemutatásával vett részt a programban. Ezt a helyi moziban nagy érdeklődés mellett be is mutatták, de a szendrői filmbarátok mást is igényeltek. így került sor a község művelődési házának munkásklubjában Szász Péter filmjének, a Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? című játéknak a bemutatására, és az .ezt követő, rendkívül izgalmas, nagyon sok érdekes gondolatot felvető ankétra. Mint Szeiffert Tibor, a művelődési ház igazgatója tájékoztatott. a szendrői filmbarátok már régen akartak valamiféle filmklubot szervezni, amelyben az igényesebb közönség a napi műsorosztástól függetlenül tekinthet meg érdekes. adott esetben vita alapjául szolgáló filmeket, de sok akadályba ütközött a klub szervezése. Végül is a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat segítségével az elmúlt évi munkás filmnapok időszakában sikerült létrehozni egy olyan munkás filmklubot, amely heti egy alkalommal mutat be a ren-* des vetítési programtól függetlenül, előre meghatározott terv’ szerint filmeket. Ezekről sok esetben vitát is ren- . deznek. Kéthavonkónt hívnak vendégeket. Első alkalommal Kézdi Kovács Zsolt filmrendező. és Horváth Zsolt, a MAFILM sajtófőnöke vett részt a Kedves szomszéd című film vetítését követő an- kéton, a napokban pedig a már említett Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét? című. Szász Péter-fi lm vitáját rendezték meg Kulcsár Imre színművésznek, a film egyik főszereplőjének, és a sorok feljegyzőjének részvételével. Roppant érdekes és tanulságos volt a szendrői beszélgetés. Közismert, hogy a film körül, bemutatása óta igen sok vita zajlott, igen sokan elutasították részben, vagy egészben, vitáztak történelemszemléletével, és ábrázolásmódjával, és különösen sokan kifogásolták a tér- és időjátékok követhetetlenségét. Tagadhatatlan, hogy a szendrői vetítésről is eltávoztak néhányan a film befejezése előtt, de az a 30 egynéhány ember, aki a késő esti órákban is ottmaradt a színészszel és a kritikussal gondolatokat cserélni a filmről, rendkívül 'jó vitát produkált. Szinte erőszakkal kellett berekeszteni a késő esti órákban a beszélgetést, és nagyon megszívlelendő néhány gondolat. amit a nézőktől hallottunk. Hozzáteendő, hogy közvetlenül a film megtekintése után beszélgettünk, amikor a gondolatok még nem ülepedhettek le, amikor a spontán élmény váltotta ki a reflexiókat. Többen elmondták. — elismerve a film nem kévés fo- •gyatékosságát —. hogy nálunk valóban gondot jelent a történeti ismeretek hiánya, történelmünk egyes időszak-inak nagyon „nagy. léptékekben” való kezelése, és nem kevesen ebből a filmből és a vita során egymás gondolatait kiegészítő történelmi töredék-idézésből tudtak meg jelentős adalékokat e korról, azaz 1944. végéről. Másrészt pedig fölébresztette bennük azt a . kíváncsiságot, vajon miért van az. hogy akik a szükségben összetartanak, akik vészes időkben egymás barátai. elvtársai. segítői, azok a felszabadulás után1 annyira szétszóródnak, hogy 30 év elteltével már szinte be kell mutatni őket egymásnak. és egy rendkívüli eseménynek. egykori közös szeretőjüknek. vagy vágyott szeretőjüknek megjelenése és ellenállhatatlan szervezőkészsége hozhatja csak őket ösz- sze rövid, átmeneti találkozásra, készteti őket önvizsgálatra. Többen hangsúlyozták, hogy emberi volt ezeknek a* egykori fiatal ellenállóknak az ábrázolása, hiszen nem idealizált hősök, hanem emberi gyengékkel teli lények ők is. Hosszan lehetne még sorolni a szendrői vita nagyon érdekes észrevételeit, amelyek közül nem egy igen tanulságos lehet a közművelődéssel és társadalomtudományokkal foglalkozók számára is. Göncön Dárdai István, Pécsett bemutatott és ma már Budapesten látható Harcmodor című,' kétrészes filmje volt a falusi filmnapok Kiemelkedő eseménye. Szerdán a közönség megtekintette a filmet, csütörtökön pedig újra összejöttek az érdeklődök, hogy Dárdaival és alkotótársával, Szalai Györgyivel, meg alulírottal beszélgetve még inkább megismerjék a mai falu „cselekvő emberének”, a Tóth doktornőben megtestesülő, újfajta pozitív hősnek a filmben látott küzdelmeit, harcát, értékeljék, vajon jó-e a doktornő harcmodora, milyen azok harcmodora, akik vele szemben álltak, egyáltalán ezt a nem könnyű és nem is elsősorban könnyeden szórakoztató filmet még inkább helyére tegyék. A nagyon késői órákba nyúló, sokszínű beszél- W gel.és igen nagy gonddal járta körül azt a fajta magatartást, vajon ellenzékiségnek tekinthetö-e, ha valaki a helyi, vagy járási vezetés rossz elképzeléseivel, esetleges csoportérdekekkel szemben egy társadalmilag fontosabb, magasabb- rendű célt szem előtt tartva, kaját egzisztenciáját is veszélyeztetve küzd az igazságért. A vita messze túl is lépett helyenként a film keretein e témakörben. Jellemző, hogy volt a vitának olyan résztvevője is. aki magát a filmet nem látta, de munkatársai annyi érdekességet ibondtak el róla. hogy kíváncsi lett a filmről folyó beszélgetésre. Bizonyosra vehető, hogy ha Göncön újra vászonra kerül a Harcmodor — amely egyébként az elkövetkező hetek és hónapok egyik nagy filmvitatémájának ígérkezik —, szétfeszítik a mozit az érdeklődők. A Sélley Attila vezette művelődési klub1 igen jó szolgálatot tett Göncön ennek a vitának a megrendezésével. A Filmnapok falun sorozata folytatódik. Legközelebb március G-án, Tarcalon lesz ankét A ménesgazda című Kovács András-filmről. Benedek Miklós Ma este a képernyőn: A párbaj Ma este 20.05 órakor jelentkezik a képernyőn Sándor Iván A párbaj című tévéjátéka, az 1848-49-es szabadságharc után oz óceánon túlra szakadt magyar szabadsághösök egyik életepizódja. Képünkön a tévéjáték egyik kockája. \
