Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-13 / 61. szám
„ 1980. március 13», csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Ha a tavaszi filmbemutatókat tekintjük, úgy tűnik, a magyar filmművészetben igen erőteljes a falu élete jelé való fordulás. A nemrég bemutatott Harcmodor és a közelgő Békeidő című, doku men turista eszközökkel készített, játékfilmek között ma kerül a közönség elé egy egész műsort betöltő dokumentum-játékfilm: Magyar József munkája, a Korkedvezmény, amely Nagy Sándor nyugdíjas téeszelnük életútján keresztül mond el igen lényeges dolgokat a magunk mögött hagyott harmincöt esztendőről. (A film címe eredetileg Göröngyös út volt, majd Korengedinény lett, végül Korkedvezmény címmel kerül a mozikba. Hogy a három variáció közül melyik áll közelebb a film mondandójához, nehéz lenne eldönteni, mindenesetre egyik sem túlzottan bliek- fangos cím, pedig az értékes, tartalmas dokumentum- dráma megérdemli a figyelmet.) Nagy Sándor nyugdíjas téeszelnök 5.') éves "korára már megrokkant, öreg. beteg ember, ahogy ő fogalmazta, „a kicsavart légió tagja”, azaz ahhoz a generációhoz tartozik, amely 1945 óta, a felszabadulás pillanatától tevékenyen részt vett az ország életének alakításában. nem hátrált meg a népszerűtlen feladatok elöl sem, s akinek életútja, különösen az ötvenes években, nem ritkán vezetett az akkori politikát követően zsákutcákba. De amit tett hajdan, tiszta szívóiéi tette és jóllehet. ma mór látja az akkori politika helytelenségeit, nem meaculpázva döngeti a mellét, hanem a hibákon túllépve dolgozik, küzd. cselekszik tovább, még akkor is, ha a z ötvenes évek végétől napjainkig tartó útja sem volt rózsaszirmokkal hintve, figy harcos élet megváltása er.', a film — és egyben nemcsak Nagy Sándor téeszelnök, hanem a rendező Magyar József önkritikája is —, de egy olyan ember áll előttünk, aki mindvégig ott állt a ;falu életében a nehéz poszton, és lett, vagy tenni kívátnt a nagy ügy előbbre mozdításáért, a faluért. Ez a; Nagy Sándor ma már bizonyára nem menne el, hogy az utolsó zsák krumplit is elvigye mástól a beszplgáltaUisba. De ez a Nagy Sándor és sok-sok társa, ha kerülőket is tett útja a kezdeti -évtizedben, amit tett, igaz hittel tette a szocializmus építéséért. A film elején az ismert József Attila-idézet olvasható: „Elegendő, hogy a múltat be kell vallani.” Igen. be kell vallani és úgy, mint e film teszi, amelyben az írórendező nemcsak hősével vallatja azt be, hanem saját maga is ezt teszi. Hiszen nemcsak a sokgyerek es jü- hász fi'ából lett téeszelnök járta végig az ötvenes évek első felének kanyargásait, hajtotta végre a kormányzat hibás intézkedéseit is, hanem a rendező is csinált olyan riport- és dokumentumfilmeket, amelyek ezek mellett agitáltak, ö sem tagadta meg, hogy filmes eszközökkel segítse az akkori — most: már tudjuk — hi- ,bás intézkedéseket. Magyarnak sikerült a legmegfelelőbb embert megtalálnia és' filmje középpontjába állítani. Nagy Sándor életútjában a felszabadulás utáni falusi „cselekvő ember” testesül meg. aki a népszerűtlen feladatokat is vállalva állt ki nem is mindig jó ügyel szolgál. Ez az ember 1979-ben kicsavartnak érzi magát. Mégis, szívinfarktus után, korengedményes nyugdíjasként vállalja, hogy visszaidézze éleiét, vitatkozzék régebbi tetteivel. Pályájának legfontosabb mérföldjelzői idéződnek fel a filmben, a földosztástól a hivatali tévedések miatt baromfiteleppé változtatott .sertéstelepi kombinálj beruházásig, meg családi háza megadóztatásának hercehurcájáig. Tömör, feszes drámai képsorokban áll elöltünk a történet. részben színészi megjelenítésben. részben az eredeti megfogalmazásban, de a színészek esetében is Nagy Sándor mindig éber és korrigáló asszisztenciájával. Amikor kell, Nagy Sándor közbeszól, eljátssza ö maga a 27—28 év előtti önmagát és az eseményt, mintegy instrukciót adva az öt' megszemélyesítő színésznek. Nagyszerű rendezői megoldás ez, amely nemcsak a látható cselekvés pontosítására szolgál. hanem a hajdan volt esemény több oldalú elemzésére is jó alkalmat ad. Az elmúlt évtizedekkel való őszinte szembenézés, önmagunk tetteinek vizsgálata és megvallása ez a film. A múlt vállalásának nagyszerű művészi megfogalmazása. (Kitűnő operatőre Bánok Tibor.) Magyar József régi filmrészletei, riportjainak, híradóinak képsorai részben a megidézett kort illusztráló dokumentumok, de egyben a rendező önvallomása is. A kitűnő Nagysándor téeszelnök és egy-két más natúr szereplő mellett Polgár Gézát kell feltétlenül kiemelni: nem játssza, éli Nagy Sándort: indulatai, más esetekben meg magabiztos nyugalma hitelesíti és teszi a valódival egyenértékűvé a „játszott elnököt’’. Páva Ibolya, Dobos Ildikó, Kovács János és még több más színész értékes alakítása pedig emberien hihetővé teszi Nagy Sándor történetét és abban hitelesen tükröz- teti harmincöt évünk egy — alapvető társadalmi változásainkra nagyon is jellemző — falusi vonulatát. Történelem •— egy ember sorsában elbeszélve. Tanulság a ma munkálóinak» az elkövetkező generációknak, hogy eredményeinket most már az elkövetett hibák megismétlése nélkül építhessék, fejleszthessék tovább. Talán így summázható legtömörebben a Korkedvezmény legfontosabb mondandóia. Benedek Miklós Hangverseny az egyetemen Vezényelt Peter Sommer A Filharmónia egyetemi bérleti sorozat hangversenyén a Miskolci Szimfonikus Zenekart német vendégkarmester vezényelte, közreműködött Petényi Miklós gordonkaművész. Peter Sommer zenei tanulmányait Lipcsében végezte, ahol 2 alkalommal elnyerte a Mendels- sohn-ösztöndíjat. A híres Gewandhausban betöltött állása után az altenburgi városi színházhoz és zenekarhoz került, amelynek jelenleg főzeneigazgatója. Peré- nyi Miklós egyik legkiválóbb fiatal gordonkaművészünk. neve az európai országokon túl is ismert már. művészetét számos hanglemez őrzi, Peter • Sommer műsorán két alkotás reprezentálta a német művészetet. Az első Fritz Geissler (1921— ) Drezdában élő zeneszerző Koncertantéja, amely elődeinek a barokk concertókat tartja. A 6 részes alkotás Wienles. minden kereseti modernségtől. közérthető, de hangulatvilága a mai emberé. Az adott akusztikai viszonyok között, amelyek az egyetem aulájában a „hangversenytermet” jelentik, az alkotás szépségei érvényesültek, de az is, hogy vendégkarmesterünk még akkor mérhette fel a hangzási viszonyokat. Paul Hindemith csellóversenyét adta elő Petényi Miklós. Hindemith a múlt század utolsó éveiben (11195) született, zenéje mégis -merészebbnek tűnt, mint az első műsorszám. Páratlanul gazdag életművén nyomot hagyott minden divat, szeszély,' de minden értékes zenei kezdeményezés is. A gordonkaverseny virtuozitása Perényi Miklós színvonalán álló művészt kíván. Az első tételben a zenekar kísérete sajnálatosan erős volt, nagyon szépen sikerült a II. tétel. Perényi Miklós művésTje- tét, káprázatos hangszerbeli tudását a ráadásba» ébrez»» (NDK) hettük igazán. Elhangzott még Berlioz Fantasztikus szimfóniája, ami időben túlméretezetté tette a műsort. Az 5 tételből álló (50 perces) alkotás egy művész lázálmának hangokba öntött víziója. Peter Sommer kitűnő szín- és formaérzékkel rendelkező vérbeli zenekari dirigens. Zenei beleérző képessége különösen a Fantasztikus szimfóniában érvényesült, amelyben Berlioz lángoló képzeletű, heves za- bolátlanságú, indulatoktól fűtött művét túlzásoktól mentes, hiteles keretbe kényszerítette. Ekkorra már jó érzékkel a hely „buktatóit” is felmérte. Vezénylése korrekt, de mégis nagyon kifejező. A Miskolci Szimfonikus Zenekar ezúttal is jó színvonalon muzsikált. A műsort Hegedűs Gyula ismertette szakavatottan. '‘■‘X. Zaláo- író» TIT-rendezvény A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Borsod megyei Szervezetének rendezésében természetvédelmi és környezetvédelmi napok kezdődnek március 17-én Bor- • sódban. A Herman Ottó Múzeum előadótermében március 17-én, délután 5 órakor nyitja meg a rendezvény.so- rozatót dr. Czibere Tibor egyetemi tanár, a TIT Borsod megyei Szervezetének elnöke. A megnyitó ünnepséget követően Rakonczay Zoltán, az Országos Környezel- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese tart előadást a természetvédelem helyzetéről és időszerű feladatairól. Levetítik az Egy nap a Bükk- ben című filmet is. A március 31-ig tartó rendezvénv- sorozat idején a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban rendezik meg 20-án a Búvár Magazin estjét. Március 31-én a Herman Oltó Múzeumban természet- és környezetvédelmi kisfilmeket vetítenek majd. A természet- és környezetvédelmi napok kapcsán Sátoraljaújhelyen, Pálházán, Özdon, En- csen. Mezöcsáton. Ernődön, Mezőkövesden. Izsófalván és Ongán tartanak majd előadásokat, illetve filmvetítéseket. Hivatalos „kiskapu” (Pedagógus-palánták a Zrínyiben) Szemünk hozzászokott már a sarkon álló hóvirágárusokhoz, a múlté már a tél fehérsége. Tudomásul vettük, hogy a hosszúra nyúlt kemény tél után is eljön a tavasz. Észre sem vesszük, s lekerül a nagykabát, a mer leg sapka, a sál. Megtelnek a szekrények a téli holmikkal, s fel sem ocsúdunk még, máris itt a nyár. Minden évben így van ez. Siettetni sem kell, úgyis eljön. Kitárulnak az iskolakapuk, s itt van a nagy lubickolások, utazások, nyaralások ideje. Ám van, akinek már most összeszorul a torka a nyár hallatára, hevesebben ver a szíve, s akarva-akaratlan elpirul a június puszta említésére is. Van, akinek kétszeresen melegek a nyár első napjai, hetei. A k i kemény í tett matrózbl űzök, a szépen vasalt öltönyök, az érettségi és felvételi vizsgák izgalma tovább fokozza az amúgy is nagy hőséget. A „főszereplők”, a középiskolák utolsó évét járó tizennyolc évesek azonban még megtehetik, hogy engedik úrrá lenni magukon a „minden mindegy”, a „majd csak lesz valahogy” ideig-óráig megnyugvást adó filozófiáját. Ők még nem tudják, milyen sok múlik ezeny nyáron. Aki igazán szorít értük, az az aggódó szülő. Ok- kal-joggal félti, óvja csemetéjét, s mit nem adna azért, ha már gyermeke túl lenne egy sikeres felvételi vizsgán, csak az értesítést várná. Megint aktuálissá válik az érdekelt apukák, • anyukák beszélgetése, aminek bármi legyen is témája, elöbb- utóbb kikötnek a bűvös szónál: „továbbtanulás”. íróasztalnál, gépek mellett, pult mögött, de gyakran még a fodrászbura alatt is hallható mostanában: — ''Csak túl lennénk már az érettségin! Szegény fiamra igazán ráférne mór egy kis pihenés! — Ó, ne is mondd! Az én lányom is már most idegeskedik. De ő nem is az érettségitől fél. hanem a felvételitől. S igaza is van. Ott aztán mindenre szükség van: tudásra, - tájékozottságra, talpraesettségre. Meg aztán, tudod, egy kis szerencse sem -árta! — Hát igen. Manapság egyre nehezebb bekerülni egyetemre, főiskolára. Lassan már ott tartunk, hogy a sikeres felvételi legalább akkora öröm. mint egy lottó- nyeremény ! — Könnyű annak, akinek nem kell felvételiznie! De hát kinek nem kell? Ki az. aki mentesül minden most érettségiző diák „rémálmától”, a felvételi vizsga „borzalmaitól”? Ki az, akinek nem kell izgatottan, idegeskedve odaállni a prol’esz- szorokból, docensekből álló bizottság elé. hogy számot adva tudásáról, képességeiről' és hozzáállásáról kiérdemelje a „továbbjutás” lehetőségét? Két út van. Az egyik az, hogy meg kell nyerni az országos középiskolai tanulmányi versenyt valamelyik felvételi tárgyból. Ez jóformán alig gördít akadályt a jó képességű, szorgalmas diák elé, hiszen mindössze néhány ezer társát kell csak kiülni a nyeregből, hogy ő kerüljön ki győztesként az ötvenezer végzős közül . .. Aki azonba'n úgy gondolja, hogy nem ez a legjárhatóbb út, nem éppen ez a tömegeket érintő könnyítés, annak van még egy lehetőség. Az is azt eredményezi voltaképpen, hogy nem kell felvételi vizsgát tenni, s mégis be lehel jutni egy felsőoktatási intézménybe. Van egy olyan hivatalos „kiskapu”, mely egyenesen a főiskolára nyílik. Hogy honnan ... ? A miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatósága esztendőkön át felmérést végzett az érettségizők továbbtanulási szándékairól. Kiderült. hogy a diákok legnagyobb százaléka tanítóképző és tanárképző főiskolára szeretne menni. S ha esetleg nem sikerül a felvételi, megpróbálnak elhelyezkedni képesítés nélküli pedagógusként. Ez vezette a gimnázium vezetőségét arra, hogy jóval a gimnáziumi fakultáció országos bevezetése előtt kérvényezzék egy fakultatív tárgy oktatásának bevezetését. Ez a tantárgy a „Nevelési alapismeretek”. Tulajdonképp nem más, mint a pedagógia és a pszichológia tudományának elemeiből álló anyag, ami nélkülözhetetlen mindenki szántára, aki pedagóguspályára készül. A tanulók elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek a gimnázium harmadik és negyedik osztályában, s itt sajátítják el azokat a tudnivalókat, amelyek segítségével nyaranta „kistanárként” működhetnek. Nem zárul le ugyanis az oktatás a kicsengetéssel, a tanév végével, hanem nyári szünidőben, hétvégeken délutánonként is élnek a lehetőséggel a diákok, hogy gyerekek közt lehessenek. Úttörőcsapatok és kisdobos-otthonok, óvodák alkotják a helyszínt, ahol ragyogó, tágranyílt szemmel figyelik a kicsik a jövő pedagógusait. A negyedik osztályosok a tanév végén záróvizsgát tehetnek. Ez egyben mentesíti őket az egyik érettségi tárgy vizsgája alól, ám ennél többet nyújt. Sikeres elméleti és gyakorlati vizsga esetén ugyanis a diákok olyan bizonyítványt kap-, nak, amivel képesítés nélküli pedagógusként helyezkedhetnek el az általános iskolák alsó tagozataiban, s egyúttal lehetőséget nyernek arra, hogy egy tanéven belül e 1 kezd hessék tanulmányai kat bármely tanítóképző főiskola esti, illetve levelező tagozatán. S mindezt úgy. hogy nem kell felvételi vizsgát tenniük, nem kell aggódva várniuk a június eljövetelét. Akik második osztályos korukban ezt a tárgyat vác lasztink. azok - már ..biztosra mennek”. Tudják, hogy érettségi után jó állásba kerülnek. tudják, hogy felkészülten mennek pályájukra,' s tudják, hogy a munka mellett elvégzett főiskola után visszavárja őkel a munkahely. a sok tudásra éhes gyerek, akiket be kell vezetni a számok, a belük birodalmába. Ez tehál a „kiskapu”. Nem olyan értelemben. amiről fejcsóválva kell szólnunk, mert jogtalan előnyökhöz juttat egyeseket. hanem olyan, amiről szólni érdemes, hiszen egy meglevő lehetőséget mutat, mely egy társadalmi szükséglet kielégítésére szolgál. Okosan, tervszerűen előkészítve. S hogy hol áll a „kiskapu”? Miskolcon, a Rudas László uJ 2. szám alalt. B, KJ 1
