Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-09 / 58. szám
ESZ^-«äi^ÄRORSZiK3 W 1930. március 9.; vasárnap „...leikiismeretemre fogadom.«’0 Harmincét eszteeiete liríénl Borsod településeinek csatlakozása A z 1945. január elsején alakult Pereces-bánya telepi üzemi bizottság, valamint a szakszervezeti bizalmitestület üléseinek az utókorra maradt — időrendben utolsó — jegyzőkönyve 1945. szeptember 19-én kelt. Közben eltelt 262 nap, alig tíz nappal kevesebb, mint a graviditas kilenc naptári vagy tíz holdhónapja. És valóban, hazánkban ekkor született meg az új világ. A kommunistákból és a MOKAN-komité . tagjaiból megválasztott üzemi bizottság ez idő alatt a közélelmezésről és általában az ellátásról való gondoskodással — hogy csak a legfontosabbat említsük — megteremtette az életet, a munka feltételeit. Központi kiutalásból sokáig nem kaptak élelmiszert, a bányák által termelt szén egy részét cserélték eL élelmiszerre. Már az első hónapok bebizonyították, hogy a kommunista munkásokból, bányászokból álló üzemi bizottság a legnehezebb időszakban is képes helytállni, biztosítani az élet és a munka feltételeit. A teendők tengerében, munka közben tanultak meg szervezni, vezetni. A gyűléseken, értekezleteken gyorsírással készült jegyzőkönyvek, az ezekben rögzített — sokszor drámai fordulatokban. bővelkedő — viták, intézkedések, határozatok hűen tükrözik a munkás vezető- testület munkamódszerét és munkastílusát. Kezdettől fogva időhiánnyal küzdöttek. Sok volt a tennivaló, s kevesen tudták akkoriban, hogy mit kell tenni. Az 1945. január 18—i jegyzőkönyv — és ezt követően még néhány — a következőképpen fejeződik be: „Az idő túlhaladottsága miatt több tárgyat nem tárgyalt a tanácsülés.” Vagy például a február 10-i ülést így zárják: ,.Az idő előrehaladottsága miatt az ülés befejezést nyert”. A rendelkezésükre álló idő jobb kihasználása érdekében igen szigorúan vették az ülésen való pontos megjelenést. Több esetben vonták felelősségre maguk között azokat, akik késéssel akadályozták a testület munkáját. Igyekeztek ökonomikusán kihasználni a rendelkezésre álló időt. Nem egy esetben hangzott el ilyen közbeszólás — a jegyzőkönyv ezt is rögzítette —: „Maradjunk a tárgynál. Míg egy ügyet le nem tárgyaltunk, ne térjünk át más tárgyra.” A munkás vezelőtestület arra törekedett, hogy gyorsan meghozott helyes döntésekkel, intézkedésekkel segítse a munka, 'a széntermelés menetét. A döntéseket őszinte, nvílt, sokszor veszekedésig fajuló parázs vita előzte meg. íme, az üzemi bizottság elnökének egyik felszólalása: „Felkérem a bizalmi testületet,•' hogy a tárgyalás menetében ne alkalmazzanak sértó kifejezéseket, viszont, ha egymást kritizáljuk, az nevelő kritika legyen, és aki felett a kritikát gyakoroljuk, ne sértődjön meg, mert azért vagyunk itt, hogy egymást neveljük”. Munkájukra, munkastílusukra a lényegre törés, a rövid, őszinte, demokratikus vita, a gyors és rugalmas döntés, intézkedés volt a jellemző. A végrehajtást pedig keményen és szigorúan ellenőrizték. De nem is lehetett volna országmentő eredményeket elérni másként. A bányák termelésétől függött az üzemek, a gyárak munkája, a közlekedés, a szállítás. Az üzemi bizottságok munkájáról szóló, 1945.' február 15-én életbe lépett rendelet politikai jellegű feladatokat is szabott a munkás vezetőtől tőletek elé. A második paragrafusban szerepelt ez a mondat: „Kiterjed ezenkívül a bizottság hatásköre az üzemnek a fasisztáktól való megtisztítására, valamint olyan egyének eltávolítására, akik „részt vettek az üzem megrongálásában.” A perecest üzemi bizottság szorosan együttműködött az igazoló bizottságokkal, az üzemi bizottság elnöke például tagja volt az egyik igazoló bizottságnak. Az üzemi bizottság azonban az igazoló bizottságokban levő kommunista bizalmiakon keresztül is képviseltette magát. Már az 1945. január elsejei, az üzemi bizottságot megválasztó gyűlésen így szólalt fel a vasgyár küldölte, a kommunista Oszip István: „Mi, munkások, nagyon jól tudjuk, hogy a középosztályon keresztül jött ránk minden elnyomás, minden felső rendelkezésnek ők voltak a végrehajtói. Innen szólítom fel az ' üzem vezetőit, hogy értsék meg az idők szavát, mert akik nem akarnak hozzáidomulni a munkássághoz, csomagoljanak és ■tűnjenek el erről a helyről, amit eddig bitoroltak. Ha pedig velünk együtt akarják romjaiból újjáépíteni az országot. akkor velünk együtt kell kezdeni az építőmunkát.” Az üzemi bizottságok működési szabályzatának 9. paragrafusa így intézkedett: „Az üzemi bizottság tagjai (póttagjai) működésük megkezdése előtt kötelesek a választást vezető egyén vagy a helyi nemzeti bizottság elnökének kezeihez a következő szövegű fogadalmat letenni: „Én... lelkiismeretemre fogadom, hogy tisztemben legjobb tudásom szerint, pártatlanul és mindenkor a közérdek szem előtt tartásával járok el, és eljárásom során tudomásomra jutott üzleti, üzemi vagy egyéb titkot hivatali titokként megőrzőm.” Nem hiszem, hogy a kommunistákból álló perecesi üzemi bizottság tagjainak lelleiismeret-furdalása lett volna amiatt, hogy pártosan jártak el a politikában, és nem voltak pártatlanok az emberi viszonylatok rendezésében sem. De hogyan is lehet egyszerre pártatlanul és a közérdek szem előtt tartásával intézkedni? „Ez fából vaskarika — mondta visszaemlékezésében a volt üzemi bizottság egyik tagja. — Ügy cselekedtünk, ahogy a szívünk és az eszünk diktálta. Nem voltunk egyetlen esetben sem pártatlanok, sem nagy. az egész üzemet érintő kérdésekben, sem egyesek ügyének intézésénél. Munkások voltunk, bányászok, kommunisták. Az országnak égető szüksége volt szénre. Ennek érdekében tettünk mindent. Ez volt a feladatunk.” A perecesi üzemi bizottsághoz tartozó hal aknából ez idő tájt kevés szenet hoztak napvilágra. A február végi adatok szerint Barossaimén 912, Lyukóban pedig 412 volt a fizikai munkások száma. Miután megtörtént az aknák víztelenítése, a mélyszintű üzemek termelésbe állításához még több munkáskézre volt szükség. A vasgyár nyújtott segítséget. Az <5 üzemi bizottság saját kezdeményezésére felmérte a termelés lehetőségeit, kidolgozta és jóváhagyta az első termelési tervet. Ezt követően egyre több olyan kimagasló termelési eredmény született, amelyet más bányák meg sem közelítettek. A széntermelés mellett rendületlenül folytatták a lyukói akna mélyítését, amely egyébként, a különleges anyagok hiánya miatt, sok nehézséggel járt. Emellett a felszabadulás előtti vezetők erről le akarták beszélni a munkás vezetőtestületet. Ma Lyukóbánya az ország egyik legkorszerűbb aknája, amely évente több mint egymillió tonna szenet ad a népgazdaságnak. A perecesi üzemi bizottság hatáskörébe tartozó hat akna összteljesítménye 1945 szeptemberére érte el átlagosan a napi 500 tonnás termelést. Ez a félezer tonna szén volt a környék üzemeinek mindennapi kenyere. De jutott belőle a város kórházaiba, iskoláiba, intézményeibe és a vonatokat továbbító mozdonyokba is. A fellelhető jegyzőkönyvek közül az időrendben utolsó, 1945. szeptember 19-én kelt jegyzőkönyv sűrűn gépelt ötödik, utolsó oldal alján ez áll: „Több tárgy nem lévén, az ülést az elnök bezárta. Kmf.” Nem tudom, ki gépelte ezeket a jegyzőkönyveket. Azt sem tudom, megfordult-e a fejében, hogy a Magyar Királyi Államvasutak egyik nyomtatványának tiszta oldalára új életünk születésének, legnagyobb forradalmunk kezdetének hétköznapi krónikáját írja. Oravce János Hobbiból bőrdíszműves A munka igazán csak ezután kezdődik, a várható eredményekről pedig még csak sejtéseket sem vethetünk papírra, ám a környezetüket szerető lokálpatrióták nevében örömmel adhatjuk közre a hírt: megyénk valamennyi települése csatlakozott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának felhívásához, a településfejlesztési társadalmi munkamozgalomhoz. Egyelőre a tervek készítése, a rendelkezésre álló és felajánlott társadalmi munkával való lehető legjobb, leghatékonyabb gazdálkodás megszer*- vezése ad munkát a helyi tanácsoknak, a társadalmi szervek vezetőinek. Az üzemek, gyárak, szövetkezetek dolgozó kollektíváinak vállalásaihoz hasonlóan megyénk településein is felajánlások születtek környezetünk gazdagítására, szebbé léteiére, a XII. kongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére. Az elmúlt hónapokban lezajlott falugyűléseken megyénk falvainak lakossága megismerhette azokat a településfejlesztési feladatokat, melyek megvalósítására az idei évben kerül sor. Kivétel nélkül olyan beruházások, bővítések, korszerűsítések szerepelnek községeink 1980-as tervében, melyek javítják az ott lakók szociális, kommunális ellátottságát, a közlekedés, a vízellátás, az oktatás, a művelődés színvonalának emelését. A felszólalások 'nemcsak a sürgető türelmetlenségről adtak bizonyságot, hanem a cselekvőkészségről is. Ahogy kitavaszodik, megszépülnek a települések közterületei, parkjai, különös gonddal i‘ ápolják majd a lálogatottabb. idegenforgalmi szempontból is fontosabb helyeket és azok környékét. Tapasztalhatjuk lépten-nyomon, hogy ehhez nem elég egy tavaszi és egy őszi nagytakarítás, a szobrok, emléktáblák alapos megtisztítása, a virágok kiültetése. A környezet szépségének megőrzése egész évben sok Bányász - nyugdíjban Járdánháza, Gyepes utca. Takaros porta, szemet gyö7 nyörködtető családi ház. Mindenütt rend, tisztaság. A kút körül, a kertben téli álmát alussza a lugas. A nyári konyhában matat Matus József, nyugdíjas rokkant bányász. Kezében különböző szerszámok, éles kések, bőröket szab, formál velük díszművé. — Akkor kezdődött ez a hobbi — meséli —, amikor, van ennek már vagy két évtizede, az asztmám miatt elküldték nyugdíjba. Megkedveltem, belejöttem. Csinálok bőrbe metszett tükröket, lószerszámokat, de még vadászkéseket is. Csak úgy, a magam, s az ismerősök szórakoztatására, ajándékozásra. A lószerszámokat el vittem Szilvásváradra, a lovasnapokra. Látta volna a németeket! Egyre többel és többe' ígértek érte, annyira megtetszett nekik. A vadászkések kovácsolt acélját maga edzi. Amikor készen van az agancsnyelű kés, borotválkozni lehet vele, olyan éles. Megtanulta az évek során azt is, hogy különböző helyzetekben hogyan viselkedik az acél. A bőrt legalább annyira szereti. Művészi értékű munkák formálódnak keze nyomán a hulladékból. — Feleségem dolgozik, a lányaim már férjnél vannak Egerben, illetve Arlón. Mit is csinálnék itthon egyedül, magamban?! Ünnep számomra, amikor öthónapos unokámat láthatom, nagyobbik lányom gyermekét. Amikor dolgozom, s körülvesz a csend, sok minden eszembe jut. sok mindenen elgondolkozhatok. Eszembe jutnak a borsodnádasdi bányászévek is. Sajnos, nekem nem túlságosan sikerült, hamar kiestem ... Bemegyünk a nagy házba, ahol legszebb bőrdíszművel a falat díszítik. — Sosem gondolom el előre, hogy milyen lesz a forma, az anyag végleges kialakulása. ' Hozzákezdek, s azután már jön minden magától. Csak jó szerszámok kellenének. Mert még a századmilliméterek is számítanak a pontos munkánál. Nehéz a díszítéshez szükséges sárgaréz szegecshez is hozzájutni. Kávéval kínál, majd újra munkához lát. Bemutatja, hogyan metszi a bőrbe a félköríveket, hogyan kerül helyére a kerek, vagy ovális tükör. — Tizennyolc __ évet és harmincegy napot "dolgoztam a bányában, s most éppen tizennyolc éve vagyok nyugdíjas. Sajnos, hogy rokkantán. Egyszer, régen ígérték, hogy talán eljuthatok Jós- vafőre, de nem lett belőle semmi. Most már csak a bőr. az acél, a fa, s ez a porta az örömöm, ami a munkát illeti. (riyikes) • gondot, munkát jelent és ezekért a legtöbbet a szü- kebb. vagy tágabb értelemben vett lakókörnyezet leheti. Azok a lakók, akik szeretik utcájukat, lakótelepüket, falujukat. Az egyik falugyűlésen hangzott el. egy harminc év körüli fiatalember szójából: — Mi már letettük itt a névjegyünkét azzal, hogy tíztizenöt év munkája áll mögöttünk, döntöttünk helyben maradásunkról is, hiszen ideépítettük szüléink, nagyszü- leink öreg házai helyére a városi lakásokkal azonos értékű. szép otthonainkat. Nekünk semmi sem lehet közömbös, ami ill körülöttünk történik. De nem elég elfogadni amit kapunk, nem elég kritizálni, hanem az a dolgunk, hogy részt kérjünk a fejlesztés 'tennivalóiból, ki-ki a maga módján, képzettségének, erejének és lelkiismeretének megfelelően. Mert. nemcsak a jelen, de a falu holnapja is magán, viseli kezünk nyomát. így ajánljuk ■azt, amit jó szívvel akarunk tenni a lakóhelyünkért — mondta sokak, a derékhad nevében. Érkeznek sorra a felajánlások a községekből, kisebbek és nagyobbak egyaránt. A Hazafias Népfront megyei bizottságán Éliás Attilával arról beszéltünk, hogy lehet örülni minden egyes kapavágásnak, amitől szebb, virágosabb lesz az utca, annak is, s ha valaki csak a saját portájának gondozását, a háza előtti utca- és járdaszakasz rendben tartósát vállalja. A legjelentősebb felajánlások olt születtek, ahol lényeges fejlesztések megvalósítására kerül sor. Sátoraljaújhelyen a szlovák iskola építéséhez, ugyanott egy óvoda létesítéséhez, ajánlották fel segítségüket a lakók. A legtöbb vállalás a gyermekintézmények felépítésébe: kapcsolódik megyeszerte és ezt követik a szociális, kommunális létesítmények építéséhez felajánlott társadalmi munkaórák, befizetett foriir tok. A legtöbbet még mindiö azzal teheti le a közössé: asztalára a lakosság, ha részt vállal út- és vízhálózat, a járdaépítés földmunkáiból ha kétkezi munkájával járul hozzá a közösséget szolgáló létesítmények megteremtéséhez. A verseny, amelyben részt vesz az egész megye lakossága, igazából most kezdődií és egész évben tart. A leg' jobb eredményt felmutató közösségek munkájának értékelése érthetően más-más kategóriában történik a tele' pülések nagyságának megfelelően. A megyei értékelés alapján dől el, hogy részt vehel-e valamelyik borsodi lakóközösség a/. országdS versenyben, az, országos helyezésekért való vetélkedésben. Mindez időben még nagyon messze van, de a tavasz, a környezetünket szépítő munkák ideje annál közelebb, A megye települései: nek a felhívást követő egységes csatlakozása már'mindenesetre önmagában is reményekre jogosító megnyilatkozása a közvéleménynek- Nagy József II vallai tanács idei lene Az elmúlt esztendőben befejeződött Vattán a község lakosainak, a tanács vezetőinek és term észfelesen a tanulóifjúságnak nagy örömére a régóta gondot okozó kastélyiskola felújítása. Természetesen emellett, számos kisebb-nagyobb felújítást, korszerűsítést is végeztek a községben, amelyet az idén tovább folytatnak, jóllehet, valamelyest szerényebb anyagi keretek között. 1980-ban a községi tanács mintegy 3 millió forintból gazdálkodhat. Természetesen ebből fejlesztésre kevés összeg jut, mindössze 390 ezer forint. Emellett — az elmúlt évek tapasztalatai alapján — mintegy 360 ezer forint értékű társadalmi munkával számolnak. Az elmúlt esztendőben végzett munkáról, valamint az idei tervekről egyébként a közelmúltban megtartott falugyűlésen számoltak be a községi tanács vezetői, az ott lakóknak. A fejlesztési alapból ez évben a község egyik legforgalmasabb és legsűrűbben lakott utcáját, a Tóth Endre utcát korszerűsítik majd. Erre 300 ezer forintot biztosít a helyi tanács, amelvhez mintegy 400 ezer forintos, úgynevezett felsőbb tanácsi hozzájárulást iü kapnak. Körülbelül 61) ezer forintba kerül majd. a Kossuth utca járdájának korszerűsítése, bi- tumenezése, amelyet ugyancsak ebben az esztendőben végeznek el. Különböző szerveket is támogatnak majd- Így a községi sportegyesületet, az úttörőcsapatot — főleg táborozás idején —. és segítséget nyújtanak az önkéntes tűzoltók ruháinak beszerzésében, valamint MHSZ-lőtér felújításában A társadalmi munkával ' megtakarított összegből, amely megközelíti a rendelkezésre álló fejlesztési alapot, hasonlóan az eddigiekhez utak. járdák karbantartását tervezik, amely 75 ezer forint ráfordítást igényel. 200 ezer forint .értékű társadalmi munkát terveznek a parkolt létesítésére és a mór meglevők gondozására, további 25 ezer forint értékű munkát pedig a gyermekjátszóterek karbantartására és a közterületek tisztántartására. E munkák elvégzésére megvan a remény, hiszen, az elmúlt évben, csupán a kastélyis- kola felújításában több. mint 296 ezer forint értékű társadalmi munkát végezték a lakók.
