Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-04 / 53. szám

1980, március 4,, kedd A képernyő előtt Hét végi játékok Az elmúlt műsorhét'bizony nem kevés élménnyel szolgált, * meglehetősen nehéz most a kritikai jegyzet írójának arról dönteni, miről, mely produkciókról írjon. Mert feltétlenül külön méltatást erdemeine a Hat év történelem sorozat kez­dete, amelyről előzetes tájékoztatást adtunk korábban, s amelyre még bizonyára mód lesz visszatérni. Szót érdemelne például a Földalatti történet című metróriport és a Kék fény egész országot megrázó órája, meg a Tánclépésben című összeállítás, amelyre vissza kel! még térnünk. Végül a hét w tol só napjaira összesűrűsödött művészeti programból a sa- 0ac készítésű tévéjátékokra és -filmekre tekintünk vissza.. ★ Lehel, hogy a hiba az én készülékemben van, de a nagy fogalommal várt Ezer év című tévéjáték, A magyar drama SO éve sorozatban látott Karinthy Ferenc-adaptáció nem kis csalódást okozott. Emlékszem Karinthy Ferenc hajdani riportjára, emlékszem a drámára, amelyet a Miskolci Nem­zeti Színház Kamaraszínháza 1936 kora őszén kitűnő elő­adásban mutatott be. Természetes, hogy egy jó évtizeddel a felszabadulás után más volt a hatása annak a drámának, amely a szerencsétlen, tanulatlan, faluról városba felkerült leányanya, és a gyermékgyjlk osság ügyében elítélt bűntette­sek mellé a vádlottak padjára kívánta ültetni azt az ezer esztendönyi elmaradottságot, amelyben népünk élt, s amely­nek akkor még szinte természetes folyománya volt az ilyen­fajta, tragédiákat hozó eset. A hatvanas évek közepén JVíó- ridssy Félix igen jó tévéfilmet rendezett az Ezer évből, s «nőst újra találkozhattunk vele, tévéjátékként, Zsurzs Éva uendezésében. Sajnos, ez a legújabb, feldolgozás nem nőtt fel üsx- alapműhöz. Ma már a leányanyák, vagy teherbe esett lá­nyok esetei általában nem járnak ilyen tragédiákkal, de ép­pen. az építőiparban dolgozó ingázó, otthontalan nők köré­ben ma is adódnak kisebb-nagyobb drámák, amelyekért már nem az ezer év felelős, hiszen emberöltőnél hosszabb idő telt el a felszabadulás óta. A most látott Ezer év nem szolt eléggé a mához, a hajdani drámából nem érződött ki a mához szóló mondandó eleg markánsan, a mara történő adaptálásnak szándéka sem érezhető eléggé. Igazáp sajnála­tos, mert az Ezer év a magyar dráma 30 évének elidegenít­hetetlen és igen értékes mérföldjelzője. ★ Halászok Bognár Zoltán grafikája Illés Lndre szerzői estje Miskolcra látogat március 10-én 'Illés Endre, Kossutb- díjas író. A városi könyvtár által rendezendő szerzői est­je 6 órakor kezdődik a Bar­tók hangversenyteremben. Az írót Szabó Magda Kossulh- díjas írónő mutatja be, majd a Miskolci Nemzeti Színház művészei mutatnak be rész­leteket Illés Endre néhány művéből. k A márciusi Napjaink Igazan kedves, sodró iramú játékot láttunk Holtodiglan... «nxmel. Aldo Nieolaj 'játéka hárorp kitűnő színészi alakítás­ra. adott módot, nekünk, nézőknek meg hatvanöt percnyi kellemes szórakozást adott. Nemere László rendező jó tom­pot diktált, Bánsági Ildikó, Gáspár Sándor és Szlankay 1st- pan pedig hitelesen, „olaszos” játékot produkált. ★ Nem mernék esküt tenni rá, hogy az ismeretlen, XV111. századi, pálos-rendi szerzetes így irta meg Bakhus történetét és hogy a hajdani sátoraljaújhelyi „jádzó személyek” valami ilyen módon adták azt elő, mint szombaton éjszaka Horváth Jenó adaptálásában és rendezésében láttuk, de amivel ezen az éjszakai órán a második műsor megkínált, igazán elve­zet es, kellemesen szórakoztató volt. Az egykori iskoladráma áthelyezése egy mai skanzen-falu környezetébe, a mai öl- Viaetű nézők közé, s annak afféle vásári komédiaként tör- r:nő felvezetése, feldúsítva a látványos bachanália — itt-ott tnai táncházmotívumokkal keresztezett — képeivel nagyon .•5 ötletnek bizonyult, s egy sor kitűnő színésznek adott al­kalmat vidám, felszabadult, bővérű komédiázásra. A sok kö­zül elsősorban Vajda László, Sarlai Imre, Bessenyei Ferenc, Horváth Péter, Gyenge Árpád nevét kell feljegyeznünk. A tévéjátékot hangsúlyozottan az irodalomtörténeti érdekessé­gek kedvelőinek ajánlották. Kár leszűkíteni a kört Nézzek minél többem. * Az 1843/43-es szabadságharc egykori katonáinak messzi idegenben megélt drámája, két tisztje tragédiájának tükré­ben kínál képet a Sándor Iván írta és Hajdufy Miklós ren­dezte A párbaj az 1851-ben a Karib-tenger szigetvilágába iaiou'és zsoldosnak szegődött egykori szabadsághősök éle­téről. A történelemnek kis epizódja Prágay ezredes és Bon- tüa őrnagy vitája, párbaja, a bukott szabadságharcot elemző Visszatekintése, mégis kell látnunk ezt is, mert a maga ki­csinységében is szervesen hozzá tartozik a magyar történelem­ben többször is ismétlődő hibákhoz és az azokból adódó nagyobb kihatású kudarcok láncolatához. A történelmi epizódot Sán­dor Iván erdekes, izgalmas történetbe ágyazta. Hajdufy Mik­ilós pedig nem túl nagy sodrű, de igen korrekt, precíz játék­ká formálta. * Az Intökönyvem története című ifjúsági tévéjátékot újnak Ívelhettük, mert nem közölték, hogy ismétlés. Hamar felis­merhette sok-sok néző, hogy már látta, vagy olvasta. S el fes töprenghetett azon, vajon ennek a kislánynak állítólagos äelki sérülései indokolhatnak-e annyi ellenszenves magatar­tást és vonást, mint amennyit az alkotók erre a Melindára Kiraktak? Benedek Miklós Felhívási Felluvjuk T. megrendelőink figyelmét, hogy az 1980. évi víz- es szennyvizbekötési igényeiket 1980 január 17-től 1980. március 31-ig szíveskedjenek bejelenleni a Miskolci Vízmüvek, Fürdők és Csatornázási Vállalat vállalkozási csoportjánál: Miskolc, Baross G. n. 24. az­alatt. Ügyintéző: Csohány Ferenc. Megrendeléshez szükséges: 35« Ft és 1 db 50 Fl-os illetékbélyeg. Cgyfelfogadási napok: hétfő: 7 órától 17 óráig csütörtök: 7 órától 12 óráig péntek: 7 órától 12 óráig Miskolci Vízművek igazgatósága Ez évi eisó lapszámában azzal a reménnyel bocsátott útjára a Napjaink szerkesz­tősége két, a lakótelepi élet ellentmondásait, sokszor el­ismételt szürkeségét külön­böző módon • megpásztázó írást ("Varga Lajos: A szűkre szabott modernség és Tóth Pál: Ismerjük egymást?), hogy azok másokat is véle­ménynyilvánításra késztetnek. Hogy nem csak sokakat érin­tő, de sokakat szólásra is bí­ró téma került ezúttal a te­rítékre, azt a szerkesztőség­hez érkezett számos hozzá­szólás bizonyítja. Ezekből olvashatunk hármat a Nap­jaink márciusi számában. Nincs szándékunkban — s módunk se rá —, hogy egé­szében összevessük az eddigi publikációkat (a közléseket még folytatja a lap), szüksé­gesnek faltjuk azonban a most olvasható írásokból azon gondolatok kiemelését, amelyek mindhárom szerzőt „megérintik”. Vitatható pél­dául — olvassuk az egyik hozzászólásban — Tóth Pál szociológus azon megállapí­tása, hogy néhány év után a lakótelepi emberek ismerő­sökké válnak, hiszen: .........vi­t atható, mit kell ismerős alatt érteni. S mond-e valamit a lakótelepi életről az az adat, hogy hány embert ismerünk fel arcról, kiknek billentjük meg kalapunkat. Másfelől közelítve a témát, az is két­séges, hogy pusztán az épí­tési mód, a lakóházak külle­me. az emeletek száma, a negyedek zsúfoltsága elide­geníti vagy éppen közel hoz­za, összekovácsolja az embe­reket,” (Békés Dezső: A la­kótelepi ember alkalmi me­ditációja). Hogy mélyebb kapcsolatok ritkán alakulnak ki, azt mindhárom szerző sejteti: „Az építészek, bár nem dicsér he tök, de a lakó­telepi életmódért — egymá­sukban — semmiképpen sem tehetők felelőssé. Mert a szűk helyiségek ................ame­l yekről cikkében Varga Lajos is ír, nem előidézik, csak fel­erősítik az egyébként is meg­levő problémákat. Az atomi- záltságot és az elidegenedést. A hiányzó közösségi funkci­ók — a hiányzó közélet — következményeit.” (Nógrádi Gábor: A közösségek teremtő forrása.) Hol a hiány teliét, miben található a szűkösség? A térben, az emberben? Ezt a . kérdést feszegeti írásában a harmadik szerző, s végül is arra a következtetésre jut. hogy: „...egy lakás nélkül álló fiatal nár ma is boldo­gan elfogad egy “szűk«, két- szoba-összkomf őrlőt, mégha egy szürke sivatag kellős közepén áll is az — hiszen a «szűk« rendkívül relatív fogalom. S ha a lelek tajai nem járhatók körül, mert határtalanok, ha a pszichi­kum nem szűkre szabott, nem tűnik túl tragikusnak a “birtok1' látszólagos személy­telenségéből fakadó körül nem járhatóság, a szűkre sza­bott anyagi tér tömeges is­métlődése sem.” (Farkas András: A szűkre szabott pszichikum.) Áttérve most már a már­ciusi Napjaink más közlé­seire, első helyre kívánkozik ezek közül az a, sok műfaj­ban szóló és sok információ­val gazdag összeállítás, mely- lyel a Jap a 80 éve született Szabó Lőrinc emlékének tisz­teleg. Kiemelést kér ezek kö­zül is a két, eddig meg nem jelent Szabó Lőrinc-vers (Gyúlnak, hánynak élelem tájai és Eltüntetek. Én is.), meg a költőnek Budapesten, 1945s április 26-án és május 14-én a Magyar-írók Szabad­szervezete igazoló bizottsága előtt elmondott nyilatkozatá­ból vett részletek közlése. Ez utóbbiból idézünk, két gon­dolatot: „Vizsgálják meg szí­vükben és agyukban, mit ér, mit tud, mit jelent az igazi Szabó Lőrinc, mit gyűjtött egy negyedszázad alatt abba, amit ő. a maga aranymérle­gének neyez”...: „Önöktől méltányosságot kérek, ma­gamnak megnyugvást s eny­hülést és tisztulást minden­kinek.” E számban fejeződik be Sumonyi Zoltán Elődeink (Batsányi és Kazirtczy) című. kétrészes verses történelmi játéka; két elbeszélést ol­vashatunk a lapban (Czakó Gábor: A patikus és Tar Sándor: A madár), s min­dennapjaink kérdéseiről szól figyelmet érdemlően Gergely Mihály Napló-ja. Végezetül — de nem utol­sósorban — az olvasó figyel­mébe ajánljuk Dobrossy István és Veres László „ ... Másnap életbe lépett a for­radalom...” című közlését (alcíme:'„Egy miskolci szem­tanú az 1848. március 15-i eseményekről..Ennék idézzük utolsó sorait: „Buly- kai József általunk ismert utolsó levelét 1848. július 30-án keltezte... Ekkor már harcolt a szabadságharc vé­delmében. Azt. nem tudjuk, mi történt vele. abban vi­szont biztosak lehelünk hogy nemcsak egy szemtanú nem pusztán egy szemlélődő hanem a szabadságharc egy tevékeny, borsodi, kiemelke­dő “közkatonája« volt leve­lei tükrében.” „Édes hazám, fogadj szívedbe...” Peregnek a filmkockák. Halk csal tan ássa! váltanak a színes diafelvételek. Gyár- óriások, magasba törő to­ronyházak. gombamód sza­porodó lakótelepek, iskolák, művelődési otthonok, áruhá­zak, köztéri szobrok — a fel­szabadult Magyarország léte­sítményei, emberi alkotásai. Harmincöt év történetével ismerkedtek az elmúlt he­tekben. hónapokban a szak­munkástanulók. Felvevőgép­pel, fényképezőgéppel járták városuk utcáit, megyéjük városait, községeit. Könyve­ket bújtak, régi. megsárgult újságlapokat olvaslak át fi­gyelmesen — készüllek a ve­télkedőre ... Borsod, Heves. Nógrád és Szabolcs-Szatmár szakmun­kásképző intézeteiből 19 csa­pat vett részt szombaton és vasárnap Kazincbarcikán, a 105-ös számú Lékai János Szakmunkásképző Intézet kollégiumában .megrendezett felszabadulási vetélkedő te­rületi , döntőjén. Hozták a felkészülést bizonyító filme­ket. diasorokat, .s a ki tudja, hány munkaórával készített maketteket, amelyek lakóhe­lyük egy-egv nevezetes épü­letét, épületkomplexumát idézték meg; egy iskolát, a kilátót, a tv-tornyot, az öreg vízimalmot, Salgótarján Európa-szerte nevezetes vá­rosközpontját ... Mondják, túl sok a vetél­kedő. s így értékét veszti ... Az a közel másfél száz fia­tal, akik négy megye szak­munkástanulói képviseleté­ben versengtek, aligha érez­hették igy! S nemcsak azért, mert hajtotta, sarkallta őket a győzni akarás vágya — három csapat jutott tovább az országos döntőbe —, hi­szem. hogy megérintette őket a jelenbe nyúló történelem is. József Attila vetélkedő- mottóul választott sora; „Édes hazám, fogadj szíved­be .. .” Ha tetszett valami ezen a vetélkedőn, akkor az tetszett — de nagyon! —, hogy nem akart leltárt készítem. A tör­ténelem tényeit, .folyamatait, országépitésünk szép ered­ményeit, művészi gazdagodá­sunk legszebb alkotásait szándékozta emberközelbe j hozni. S hogy sikerült is, azt kiélvezhettük egy-egy dia- kockából, egy-egy írót, kép­zőművészt, zenei alkotást belnutató elemzésből. Ügy szoktuk mondani, hogy az ilyen vetélkedőkön nin­csenek vesztesek. Nyereség nemcsak a megszerzett több ismeret, az öröm is az, amit az ismerkedés jelent. Vannak persze továbbjutók. Nekünk külön öröm, hogy a négy megye szakmunkástanulóinak . vetélkedőjéből két borsodi csapat is ott lehet az orszá­gos döntőben. A házigazdák, a 105-ös számú Szakmunkás- képző Intézet „érettségizett” csapata és a miskolci 101-es számú Szakmunkásképző In­tézet csapata is ott lesz a fináléban. A harmadik to­vábbjutó csapat az egri 212- es Szakmunkásképző Intézet­ből érkezett Kazincbarcikára. De ebben a száraz felsoro­lásban nem lehet benne: a továbbjutás izgalmas küzde­lemben dőlt el, ami megint csak bizonyság, a szakmun­kástanulók komolyan vettek ezt a történelem-ismerkedést. * Az „Édes hazam, fogadj szívedbe...”, a szakmunkás- tanulók részére meghirdetett felszabadulási vetélkedő te­rületi döntőjét Kerekes László, a Kazincbarcikai vá­rosi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitot­ta meg. Köszöntötte a fiata­lokat a házigazdák neyében Czaga György igazgató, s a versenyt kiíró Munkaügyi Minisztérium képviselője, Baki Júlia. A vasárnap dél­utáni eredményhirdetésen Krisótzki Ferenc, a KISZ KB munkatársa összegezte a két nap tapasztalatait. / (cs. a.) Búcsú 25 év után Meghitt, baráti ünnepséget tartottak szombaton, március 1-én délelőtt a Kazincbarci­kai városi Könyvtárban. Munkatársai, barátai, a fia­tal szocialista város párt-, állami és társadalmi szer­veinek vezetői köszöntötték Papp Attilát, a városi könyv­tár igazgatóját nyugdíjba vo­nulása alkalmából. . Köszön­tötték, s nem búcsúztatták, hiszen' Papp Attila, aki 25 évig és 9 napig látta el a könyvtárigazgatói tisztet, to­vábbra is közreműködik a város könyvtárának életé­ben, s folytatja várostórté- neti kutatásait. A könyvtárigazgató ne­gyedszázados áldozatos és lelkiismeretes munkáját dr. Véréé Lajos. Kazincbarcika város Tanácsának elnök- helyettese köszönte meg. s átadta a nyugdíjba vonuló könyvtárigazgatónak a város köszönő oklevelét. A könyv­tár. megbízott új igazgatója Landenberger lstvánné lett. A volt munkatársak nevé­ben ő köszönte meg Papp Attilának azt a támogatás1., amellyel szakmai és emberi fejlődésüket elősegítette. A CSŐSZERELŐI PA KI VALLALAT 1. sz. Szerelőipari Üzeme azonnali I»©8<epéssc5l minősített ív- és lánghegesztőket. minősítés nélküli ív- és lánghegesztőket központifűtés-szerelőket csőszerelőket, lakatosokat. vízvezeték-szerelőket, vizsgázott. kazánjütőket. takarítót, egy tő ács és egy fö villanyszerelői JELENTKEZNI LEHET: CSŐSZER II sz főszcrclcs-vezctoségén Miskolc, Kabar u 16.. vagy I.cniináros. I. sz. szerelőipari üzem munkaerő-gazdálkodási csoporttá nil •y új erőmű terűidén (4. n. j.) l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom