Észak-Magyarország, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-22 / 69. szám
1980. március 22., szombat eSZAK-MAGYARQ?SZAG 3 Szeles-akna, Keleti mező (l.) Míg lefelé botladoztam a Borsodi Szénbányák Vállalat Bükkaljai Bányaüzeme szeles-aknai meredek, lejtős aknájában, eszembe jutott a közel két évvel ezelőtti vízbetörés, a két és fél hónapos hősies, megfeszített helyreállító munka és utána a szakadatlan termelés, hogy pótoljanak valamit abból, amit a víz elvett a termelésből. V ízbetörés azóta sem volt, víz azonban most is bőven van a Keleti mezőben, amely a Sajó „körzetében” húzódik a föld alatt. Botladoztam lefelé és azon morfondíroztam, hogy miért kapta egykoron ez az akna a „kereszlségben” a Szeles nevet, a vizes helyett ... — Az egyik front már tavaly decemberben szenvedett, aztán elszerencsétlene- dett, úgy, hogy a drága biztosítóberendezéseket és egyéb gépeket mentési jelleggel kellett innen kiszedni — mondotta Papp Géza fejtési körletvezető mérnök. — Aztán most a másik frontunkat is megtámadta a víz, velőket kaptunk, nagy a nyomás, gyakori a* szakadás, úgyhogy tizenhat egységet le kellett kapcsolni a még működő lyoniunkról is. Ebben a bányában most itt van a munka frontja. Védősisakban, merev gumírozott védőruhában, gumicsizmában kínlódik itt az a megerősített ifjúsági szocialista “ brigád, amelynek Tóth Mihály a vezetője. Fentről, a főiéből, ömlik a víz, szaporán dolgozik a szivattyú. A szakadásban lévő nagy értékű biztosítóberendezéseket mentik. Lehetetlenül nehéz és veszélyes munka. A frontot szinte újra kell itt nyitni, fával biztosítani, aztán a rablóvilla segítségével ü súlyos egységeket ki kell szabadítani a föld szorítása bői. — Jó, ha naponta egy is sikerül — mondta Munkácsi Vízben, szakadásban Ferenc csapatvezető vájár.— Itt, a föld alatt alakítottunk ki javító műhelyt, hogy a legrövidebb időn belül visz- szaálljon a teljes fronti homlokhossz, itt is szén folyjon, ne pedig víz. Pattanásig feszült a rabló- vitla lánca, pattanásig feszült idegszálakkal figyelték a fáradt, vizes, sáros bányászok. — Lassú ez, mint a szülés '— suttogta Nagy József aknász, a munkálatok vezetője. — Drága berendezésekről van szó, de az emberélet mindennél drágább..; Sikerült! A több százezer forintot érő biztosítóberendezés — amelyet külföldről kell beszerezni — már ott ázik előttük. Nézik, meg is tapogatják, és így dicsérik a rablóvitlát, amely kihúzta: „Milyen legyen a bányagép? Kicsi, mint a bolha, és erős, mint az elefánt. Hát ez ilyen.. — Sietni kell a munkával. Mihamarabb vissza kell állítani a szakadás előtti helyzetet, sietni kell a berendezések javításával, hogy ismét a termelést szolgálják *— mondta Sarkadi Péter, a fronti körlet fiatal gépész- mérnöke. A sietség azonban nem kapkodás. Húsz nehéz, veszélyt, kínlódást magába rejtő méterre vannak a szintén gyengélkedő fronttól. Egyesek már az ottani munka zaját is hallani vélik. Pedig a fronton sem volt sokkal ró- zsásabb a helyzet. Amikor a múlt hét elején ott jártunk, a Pongó Bertalan által vezetett, Lenin nevét viselő szociális;- ta brigád vetőkkel, szakadásokkal, ' vízzel kínlódott. Tehetetlenül állt a maróhenger is. Az egyébként is vékony széntelepű, alacsony bányában volt olyan néhány méter, ahol csak térden tudtunk végighaladni. A nagy nyomás fogságba szorította a biztosítóberendezéseket és jó egynéhányat meg is rongált belőlük. Vécsei István vájár, szakszervezeti bizalmi esu- pasár gumírozott ruhájában a legnehezebb helyről került elő. — Fagerendával építünk pótbiztosítást addig, amíg a biztosítóegységeket ki tudjuk szabadítani — mondotta. — Nehéz munka ez, vigyázni kell kézre, fejre, emberre, gépre, berendezésre. Nem vagyunk elkeseredve. Ezt a frontot, a mi frontunkat rendbe fogjuk ..mi! A szakadások elhárítása, a biztosítóegységek kimentése igen nehéz és veszélyes munka. Itt tűnik ki, mennyire ismeri szakmáját a bányász. A Lenin brigád azonban olyan 'emberekből áll, akik ezekkel a nehéz feladatokkal is megbirkóznak. Csendben, különösebb hírverés nélkül dolgoznak. Dolgoznak a legnehezebb körülmények között és teljesítményük szerint a legjobban. Mikor ott jártunk, azt mondották, ennek a frontnak nemsokára repülnie kell. Pedig . . . Azóta bebizonyosodott, hogy — mint annyiszor — most is nekik volt igazuk. Helyrehozták a frontot, termelnék nagyobb sebességgel, mint azelőtt, s közben a mentővágatban folyik a biztosítóegységek kiemelése és kijavítása. Szöveg: Oravcc János Kép: Laczó József (Folytatjuk) Beluscsák Ferenc eíektrikus Éppen a napokban tüntették ki a KISZ- ben végzett kiváló munkájáért Beluscsák Ferencet, a Tiszai Hőerőmű Vállalat dolgozóját. A 27 éves eíektrikus 1975-ben műszerészként vállalt munkát Leninvárosban, a Tiszai Erőműben. A pártba, ezt megelőzően. a sorkatonai szolgálat teljesítésekor vették fel. Az ifjúsági szervezetben kifejtett korábbi tevékenysége jó ajánlólevélnek bizonyult új munkahelyén, ahol röviddel átjelentkezése után az üzemi K1SZ- bizoltság tagjává választották. S mert mozgékony, energikus fiatalembernek ismerték, megbízták az úttörő reszort ellátásával. Mint a KISZ-bizottság összekötője, nyomban munkához látott.. A leninvárosi 3. számú Általános Iskola úttörőcsapatánál szinte mindennapos vendég volt. Rövid idő leforgása alatt gyümölcsöző együttműködés, élű, eleven kapcsolat alakult ki a Zalka Máté úttörőcsapat és a Tiszai Erőmű KISZ- esei, ifjúsági brigádjai között. A vállalatnál azt tartják, hogy az úttörőélet fejlesztésében, a mozgalom segítésében elért eredmények döntően Beluscsák Ferenc fáradhatatlan munkájának köszönhetők. Minden cselekedetét az úttörők iránt érzett felelősség hatja át — mondják róla munkatársai. Ezért is kapta meg most, a forradalmi ifjúsági napok alkalmából a Kiváló úttörő- vezető kitüntetést. Az ifjúsági szervezetben végzett munkáját fontos pártmegbízatásnak tekinti, a legkisebb feladatot is szívesen, nagy kedvvel teljesíti. Ugyanakkor nagy érdeklődést tanúsít a felnőtt nemzedéket érintő, a dolgozókat leginkább foglalkoztató gazdasági, politikai kérdések iránt is. Itt van például a munka szerinti elosztás elvének érvényesülése. Nap mint nap beszélnek róla az emberek, akiknek döntő többsége azt szeretné. ha a végzett munka, a teljesítmény, a szorgalom, az igyekezet lenne a legfőbb mérce az anyagi javak elosztásánál. Azt vallja, ez nemcsak munkahelyi ügy, mindinkább országos kérdéssé válik a munka szerinti elosztás elvének következetesebb érvényesítése. Beluscsák Ferenc alapjában véve elégedett. Fiatal feleségével, akivel három éve kötött házasságot, szép, modern lakásban él. Fiatal kora ellenére köztiszteletben álló ember: tagja a Leninvárosi Pártbizottságnak, jelentős megbízatása van az erőmű üzemi KISZ-bizottságában és a vállalati ifjúsági bizottságban. Persze, nem lehet könnyű ennyi megbízatásnak eleget tenni. Váltóműszakban dolgozni különben is nagy megterhelést jelent. Márpedig Beluscsák Ferenc év elv óta ezt az utat járja. S mert feleségében megértő támogatóra talál, bizonyos, hogy jó időbeosztással ezután is megfelel a bizalomnak. L. L. ■ ■ Simkovits Ödönné agronómus Még egy esztendeje sincs, hogy üzem- szervező agronómusként a tiszaladányi Magyar Róna Tsz-ben dolgozik. Szaktudása, munkaszeretete és munkabírása, emberi magatartása, mosolygós szerénysége, s ugyanakkor határozottsága miatt mindenki szereti az alig 23 éves fiatalasszonyt. A kertészet zömmel bizony már a nyugdíj előtt álló asszonyai csak úgy emlegetik: ,.a mi kedves Icukánk”. Béiiyci Józsi bácsi, a 72 esztendős palántanevelő kertész így jellemzi : „A közvetlen főnököm, de úgy szeretem, mintha az unokám lenne.” — Nagyszerű kolléga — mondja róla Sári Gyula, aki 20 éve föagronómusa a gazdaságnak. — Nemcsak a helyettesem, de mert kevés itt a szakember, az ő gondjaira bíztuk a kertészetet, s mivel Tokajból jár ki. ráadásul az ottani részlegünk amolyan összekötője is. Ügy örültünk az Icát ért megtiszteltetésnek, mintha a termelőszövetkezetünket tüntették volna ki. Megyénk egyik legfiatalabb kongresszusi küldötte Tokajban született, ott végezte a Tokaji Ferenc Gimnáziumot. Mint sportot szerető, jó kézilabdást. „fiatal korában” r földrajz-torna szakos tanári pálya vonzotta, de aztán győzött a földet művelő édesapjától örökölt földszeretet, s a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolára jelentkezett. Terve és vágya, hogy a kellő gyakorlati tudás megszerzése után, levelezőn él végzi az agrármérnökit. — Nem is tudom, hogy minek köszönhetem. de engem már olyan sok öröm ért az éleiben — mondja meghatottam — Az 1975-ben érettségizett tokaji diákok közül én kaptam a legszebb, a legértékesebb ballagási ajándékot: a KISZ-szervezet és kommunista tanáraim ajánlására, 18 évesen felvettek a párttagság soraiba. A főiskolán tanulással, a KISZ-ben, a pártszervezetben végzett munkával igyekeztem e?t valóban kiérdemelni. És most. itt a tsz-ben. ahol nagyon szeretek dolgozni, de mégiscsak fiatal, kezdő vagyok, az az öröm ért, hogy küldöttül választottak a járási pártértekezletre. Ezután sorra értek a megtiszteltetések. A Szerencsi járási Pártbizottság tagjának és a megyei pártértekezlet küldöttéül választottak. Örömömben azt már sírva mondtam el odahaza, hogy a XII. párt- kongresszuson is részt vehetek. , — Tudom, hogy ez mire kötelez, de kissé zavarban vagyok... A kongresszus élményei biztosan erőt adnak majd ahhoz, hogy munkámat úgy végezzem, ahogyan azok, akik ilyen bizalmat előlegeztek nekem, azt elvárják. És hozzáteszi, hogy az ö igyekezete, akarása egymagában kevés lenne. De tudja, hogy segítségére lesz a tsz egész közössége, elsősorban több mint $0 kommunistája, s családi környezete is. A szülők, a férj, aki gépkocsiszerelő, s akivel most keresnek házhelyet, ahol lassacskán majd felépítik a saját kis otthonukat. — Hogy mit mondana el, ha szót kapna a kongresszuson? Mosolyogva válaszolja, hogy ő tanulni, tapasztalni, erőt, érveket gyűjteni megy. Ahhoz, hogy itt a környezetében színvonalasabb legyen a pártmunka, többet, jobban foglalkozzanak a fiatank nevelésével, s termelőszövetkezetükben okosabban, eredményesebben gazdálkodhassanak. (p. s.) Vicsei István vájár, szakszervezeti bizalmi
