Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-14 / 37. szám

ÉSZAK-MAGYARQRSZAG 4 1980. február 14., csütörtök Filmlevéi Koportos A magára maradt Balogh Mihály (Rostás Mihály) a film egyik kockáján. Magyar—NSZK koproduk­cióban készült el Gyarmativy Lívia legújabb filmje, a Ko­portos’, amelyet Balázs Jó­zsef azonos című regényéből az író és a rendező írt át filmre. Operatőre a Gyar- mathy immár állandó alko­tótársának tekinthető Pap ■ Ferenc, aki Dárday István, Gyarmathy. Lívia és mások pszeudodokumentarista film­jeinek nagy figyelmet és el­ismerést érdemlő fotografálá- saival, a .civil szereplők ál­tal eljátszott konfliktushely­zetek csodás belső láttatásá- val tette igen ismertté a ne­vét, és most ebben a film­ben is gazdagította kitűnő munkáinak sorát. A Koportos nagyon rövid kisregény volt, a filmbeli történet lényegében híven követi az egy szálú históriát. Amíg nézzük a pergő filmet, óhatatlanul eszünkbe jut, hogy Gyarmathy Lívia mind­inkább vonzódik a szociog- ráfikus megközelítésekhez és ábrázoláshoz és ez a filmje is olyan játékfilm, amely nem annyira történetének fordulatosságával, sokkal in­kább szociográfiai és etnog­ráfiai értékeivel fog meg, azonban semmiképpen' . sem tekinthető valamiféle olyan valóságfilmnek, amely alap­vetően már megtörtént ese­mény rekonstruálását jelen­tené. Nem. A Koportos írói fikcióra épült játék, de bő­ségesen él szociografikus és néprajzi lehetőségekkel. A filmtörténet nagyon egy­szerű. Egy szatmári cigány­telepről való Balogh Mihály útépítő munkás, aki Buda­pesten dolgozik, értesítést kap. hogy fiatal felesége vá­ratlanul meghalt. Hazamegy eltemettetni, és egyetlen tö­rekvése van csak, hogy szép temetést, módos temetést csináljon az asszonynak, olyat, amilyen más emberek­nek is dukál, és egyáltalán őt mindenhol olyan ember­nek fogadják el, mint ami­lyen megbecsülés a vele együtt dolgozó, más munká­soknak is kijár. Rövid két- három nap idejébe sűrűsö­dik a történet, és roppant dráma zajlik le előttünk. A szatmári cigánytelep élete más, mint a főváros, mások a szokások, mások az erköl­csök, és más a cigánymun­kás értékrendje is. Balogh Mihály előítéletekkel, rossz­indulatú megjegyzésekkel, sőt nyílt ellenségeskedéssel is meg kell küzdenie önmaga elismertetéséért, végül mégis' alulmarad. Összetörtén, félig agyonverve fekszik a sárban, amikor elbúcsúzunk tőle. Pesszimista kicsengésű film ez, amely azt sugallja, hogy a szatmári cigánytelepről ki­emelkedni akaró munkásem­bert régi közössége teszi le­hetetlenné. A rendező, mint már emlí tettük, bőven élt a folklór, a cigány folklór alkalmazásával, a halottmosdatás és -öltöz­tetés, meg a virrasztás sajá tos rítusainak bemutatásá­val.« és a film -nyomán szo­ciográfiai pontossággal áll előttünk a Koportos vasútál­lomáshoz közeli cigánytelep és környéke élete. De látjuk azt is. hogy ezen a tájon nemcsak a cigányok elesel tek. Az erdőőr is a városba kívánkozik innen, akár út­építő munkásnak, s úgy tű­nik. mintha ezen az ipartól távol eső vidéken kicsit meg­állt volna az élet. És ez Ba­logh Mihály tragédiája. Mert ö már megismerte a város­ban a rendszeresen dolgozó ember magasabb szintű éle­tét. És mert ő, ha csak egy tisztességesen megrendezett temetés és önmaga elismer­tetésének erejéig is. egyenlő akar lenni más dolgozókkal. Ezért küzd a maga kis esz­közeivel és eközben bukik el. A viszonylag lassú sodró történet feszült drámával, emlékezetes élménnyel gaz­dagítja a stúdiómozik nézőit (később a szélesebb forgal­mazásban is vetítik), és igen sokáig emlékezni fogunk a cigánytelep natúr szereplői­re. elsősorban a Balogh Mi­hályt alakító Rostás Mihály­ira és egyes epizódokban Szabó Lajos, Kovács János és más színeszek jó villaná­saira. Egy egészen kicsi kispolgár A hét további filmjei kö­zül mindenképpen kiemelést kíván Mario Monicclli olasz rendező Egy egészen kicsi kispolgár című filmje, a fő­szerepben Alberto Sorúival. A szinte két részre osztható dráma első felében azt akis­polgárt ismerjük meg, aki frissen diplomázott fia elhe­lyezkedéséért, boldogulásáért mindenre kész, mindent en­nek rendel alá, protekciót keres!, kapcsolatokat teremt, még a szabadkőművesek kö­zé- is belép, mert tőlük re­mél valamit. S ekkor bekö­vetkezik a tragédia, egy bankrabláshoz kapcsolódó ut­cai lövöldözésben véletlenül agyonlövik a fiát, éppen ak­kor, amikor felvételire megy. A kispolgár ettől kezdve más ember, s mert államának rendjében és igazságszolgál­tatásában nem bízhat, bosz- szúálló és vérszomjas, és jól­lehet teljesen magára marad, biztosak lehetünk benne, nem lesz többé hajbókoló, puhagerincű ember. Az első rész enyhe vontatottságát feledteti a második rész sű­rített izgalmassága. drámai feszültsége és Alberto. Sordi kitűnő játéka. Benedek Miklós Ma kezdődik Tanulmányútól) hét országba Hét szocialista országba utaznak idén tanulmányút­ra, tapasztalatcserére a ma­gyar színészek, rendezők, dramaturgok. szcenikusok, ezekből az országokból pedig hazánkba látogatnak szín­házművészek. Itt -is, ott is új színpadi alkotásokkal, a színházaik művészi törekvé­seivel, műhelymunkájával ismerkednek. A kapcsolatok erősítésének terveit — ame­lyeket az 1976—1980. évekre szóló államközi kul­turális és tudományos együtt­működési egyezmények ér­telmében szövegeztek meg — ezekben a napokban írják alá. Orosz nyelvi verseny Ma délelőtt 9 órakor szak­középiskolások orosz nyelvi versenyének megyei döntője kezdődik a miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Üttörőház- ban. A nyelvi vetélkedőn 25 tanuló mérte össze tudását, ők iskoláikban a legjobb he­lyezést érték el. Énnek a versenynek a folytatásaként február 21-én gimnáziumok részére rende­zik meg az orosz nyelvi ve­télkedő megyei döntőjét. Itt már kettéválik a résztvevők mintegy 40 fős csoportja ál­talános és tagozatos osztá­lyokban tanulókra. A prog­ram színhelye szintén a Mol­nár Béla Ifjúsági és Üttörő- ház lesz. Balogh András festménye Húszéves a Miskolci városi Könyvtár közelebb az olvasókho Még Nyílik az ajtó. Belép az ember, hozza magával a tanyát. Csizmája orrán a parányi folt csak arra való, hogy jobban mutas­sa a bor ragyogását. — Jó napot kívánok! — Köszönése kimondott egész mondat, meghaladja a ta­lálkozásnak az ünnepet, meg a tisztességet is. Diót és al­mát kínál. A presszóban az embe­rek kérni szoktak, és nem kínálni, de alma-, dió-, sző­lődombillata van a szó­nak, ahogyan az volt az akkurátus jó napotnak is. — Mutassa bácsi! Elmegy az ajtóig az em­ber, megnyitja és kiszól: — Margit! Gyere be! Belép most már az asz­szony is. Jó napotja csak egy szó, halkabb is, bocsá- natkérőbb. Töpörödött öreg néni. Vagy hetven év szán­totta szomorúan széppé az arcát. Háta belegörbed a súlyba: kendőbe kötve raj­ta a kosár. Árusok — Mutathatod! — Elfor­dul az ember, mint akinek semmi dolga ezzel a mu­tatással. Beszéljen magáért á papírhéjú dió. az illatos alma. Ö ültette azokat a fákat, az a dolguk, hogy teremjenek. — Mennyiért? — Megegyezünk. — Margit elhátrál, mert be­szélni. alkudni, üzletet köt­ni az embere dolga. A .piac az más, ez itt olyas­mi, mint a vásár. Hosszú az alku. A presz- Kzósnő nyelve pereg, az ember keveset szól, de ma­kacs. Mindketten tudják, hogy megegyeznek. Inkább sport ez, szórakozás, mint filléres haszon. Amikor az­tán elkél a portéka, Mar­git egy háromcentes édes pálinkát kap. Segít kipa­kolni a kosarat. A mérést ketten nézik. Az asszony lopva hátulról, az ember gazdásan, gonddal. Amíg a presszósnő számol, segít felkötni az üres kosarat, és Margit már megy is. A háromcentessel az em­ber megmutatta, hogy van pénze, most a kapottból féldecit kér. Az árból fil­lért se engedett könnyen. Most hetyke borravalót hagy. , Odakint Margit a fal mellé húzódva várja az ő ügyet intéző emberét. Az odaadja a maradék pénzt, amit elrejt egy kopott bu- gyelláris. , Negyedrész pillanatig még visszanéznek a győz­tes csatatérre, a presszóra, aztán elindulnak. Elöl az ember. féllépéssel elma­radva az asszony. Mennek. Két szigetnyi ember a hullámzó forgalomban. A saroknál elfordulnak és eldugja őket a bontásra ítélt utca. A történelem. B. G. A húszéves fennállását ünneplő Miskolc városi Könyvtár nem készít elő az idén látványos jubileumi ön- ünneplést, helyette inkább munkamegbeszélésen összeg­zik majd, mit hozott a két évtized a város lakosságá­nak könyvvel való ellátásá­ban, hol sikerült eleget ten­ni az önmaguk számára megfogalmazott elvárások­nak, s melyek azok a terü­letek. ahol még mindig szo- ritóak a gondok? Irigylésre méltó helyzetben... Hernádi Istvánnéval, a Miskolc városi Könyvtár igazgatójával is úgy kezdtük a beszélgetést, hogy valami­féle párhuzamot is vontunk a két évtizeddel ezelőtti és a mostani helyzet között. Nem kis munka van abban, hogy könyvtári hálózatról, könyv­tári ellátásról szólva ország­szerte könnyű szívvel mon­dogatják; Miskolc irigylésre méltó helyzetben van. Az in­dulás négy fiókkönyvtára azóta tízre növekedett, s ti­zenöt a letéti könyvtárak száma. Ilyen kiépült háló­zattal egyetlen hazai város sem dicsekedhet. Más kér­dés, hogy mi miskolciak bi­zony tudjuk, egy-két helyen — mondjuk a Martin-tele­pen — jó volna kicsit odább tolni a könyvtárépületet azért, hogy centrumban le­gyen, s hogy az új lakótele­peken — a Szentpéteri kaput és a Győri kaput kivéve — legfeljebb félmegoldásokkal tudják úgy-ahogy ellátni "■ könyvvel az ötféléket. Az ] Avas-délen, a 3-as számú is- i kólában például tekintélyes [ letétet tart fenn a városi i könyvtár (könyvtárost is biz- 1 tosít hozzál), s nyolcszáz- , ezer gyerek a rendszeres ol- i vasó... A gondokat számon [ tartják, s a lehetőségekhez i mérten, lépésről lépésre igye- j keznek is orvosolni. Az idén i például mindenképp szeret- 1 nék megoldani Komlóstelő , könyvtári ellátását, a Bérek- i alján épülő új iskolában pe- J dig közös, fenntartású könyv- i tárat terveznek az iskolával. A gondok ellenére is igaz i azért az a sokat emlegetett J irigylésre méltó helyzet. Be- i járható távolságon (beutaz- i ható távolságon) belül elér- i hetőek a könyvtárak. A fi- i ókkönyvtárak pedig minde- J nütt megfelelő színvonalo.n i tudják kielégíteni a könyv- ] tárakkal szemben támasztott i niai igényeket. i Olvasók lés helybenolvasók í Bizonyítanak a számok. A/. J elmúlt évben valamivel több •• mint százzal növekedett a beiratkozottak száma. Ha fi­gyelembe vesszük, hogy Mis­kolcon tekintélyes nagyság- rendű iskolai könyvtár és szakszervezeti könyvtár is működik, nem beszélve a roppant vonzerőt gyakorló megyei könyvtárról, tiszte­letreméltó ez a növekedés is. De önmagában keveset mond ... Sokkal többet sej­tet az, hogy a helybenolva- sók száma hihetetlen mér­tékben megnőtt. Ez pedig, nem mutatható ki igazán a „nagy” statisztikákban. Pusz­tán a könyvtárosok jegyzik a csoportos látogatásokat (is­kolai csoportok könyvtári foglalkozásairól van szó), s a csak olvasni bejárókat. Ki csak az újságok kedvéért, ki a házi feladat miatt, ki pe­dig valamilyen adatot, tanul­mánykötetet kikeresni, át­nézni jár be a könyvtárba. Harmincnyolcezernél több ilyen látogatót jegyeztek be. Nincs statisztika, amely ki­mutathatná, hány könyvet forgatnak át, vesznek kézbe, egyszóval hányat használ­nak . .. De a foglalt székek jelzik: érezhetően nö a könyvtárhasználattal szembe­ni igény. Külön öröm, hogy a fiatalök körében különö­sen. Ami máskülönben tu­datos törekvés is a városi könyvtárhálózatban. Az el­múlt évben a miskolci könyv­tár részlegeiben 635 rendez­vényt tartottak. Túlnyomó többségben voltak a gyer­mekfoglalkozások. S nem­csak a gyermekkönyvtárak­ban. S az igény folyton- folyvást nő. Öröm és gond egyszerre. Amennyire jó, hogy a pedagógusokkal ki­alakult jó kapcsolatok ered­ményeként az olvasóvá ne­velés az ' óvodás kortól meg­kezdődik, annyira gond ezen az elnőiesedett pályán, hogy változatlanul jó színvonalon készítsék elő, s tartsák meg ezeket a foglalkozásokat. És számításba kell venni azl is. hogy a jövőben még tovább emelkedik majd a csak hely­ben olvasható könyvek szá­ma. Mindezeket körültekintően mérlegelve születtek meg az idei tervek — mondta Her­nádi Istvánné. A takarékos­ságot nem a könyvbeszerzés­ben akarják érvényre jutlat­ni. Azaz; az idén is szeret­nék tervszerűen fejleszteni, gyarapítani az állományt. A könyvbeszerzési keret mind­össze százezer forinttal csök­kent. Ez tulajdonképpen nem sok. Számolva viszont a könyvtárral szembeni növek­vő igényekkel, mindenekelőtt az értékes- irodalomra akar­nak koncentrálni a speciális gyűjtemények mellett. Hi­szen sem azokon, sem pedig a gyermekirodaimon, a ké­zikönyveken nem „fizelődne ki” spórolni. Ezek továbbra is zöld utat kapnak. De a krimik kiszorulnak a pol­cokról ... Nyolc kiállítás Tervekről szólva említést kell tenni néhány konkrét feladatról is, A József Attila Klubkönyvtárban idén nyolc kiállítás nyílik. Ugyanitt sze­retnének tovább lépni a dia- és művészi reprodukciótár használhatóbbá tételében. (Rövidesen kézbe tudják ad­ni a katalógust is!). Válto­zatlanul nagy figyelmet for­dítanak a gyermekfoglalkoz- tatásokra a szünidőben is! József Attila születésének évfordulójáról vándorkiállí­tással emlékeznek meg a me­gyei könyvtárral közösen. Ugyancsak megemlékezés: Szabó Lőrinc születésének nyolcvanadik évfordulóját a nevét viselő fiókkönyvtár szeretné méltón megünne­pelni. Egyik legkiemelkedőbb rendezvényüknek szánják az Illés Endre-estet. És még valami, ami sem­miképpen sem maradhat ki az idei feladatokból: A vá­rosi könyvtár tulajdonkép­pen már megkezdte a kap­csolatfelvételt néhány kis­üzemmel. vállalattal. A köz­művelődési bizottságok és a városi könyvtár szorosabb együttműködése nyilvánvaló­an újabb eredményeket hoz­hat az olvasóvá nevelésben. Ha nem is látványos, de hasznos eredményeket! S ju­bileumot aligha ünnepelhet­nek méltóbban annál, hogy még köze'ébb próbálnak jut­ni azokhoz, akikért vannak; az olvasókhoz. Csutorás Annamária A Máskaid Köztisztasági Váltala t felvételre keres ügyvitclszorvczőt, műszaki előadót, autószerelőket. Jelentkezni lehet: Miskolc, József A. n. 65. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom