Észak-Magyarország, 1980. február (36. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-21 / 43. szám
ESZAK-MAGYARQR5ZÄG 4 '1980. február 21.; csütörtök Filmlevél Élve vagy halva Négyen a Jíis csapatból: Stern (Garas Dezső), Karadics gróf (Djoko Rosich), Noszlopy Gáspár (Balázsovits Lajos) és Hafra (Cserhalmi György). Ki van éhezve a mozilátó- gató, különösen a l'iatalabbja az izgalmas kalandfilmre. A hazai termésből elég kevés is található ebben a műfajban.' Indokolt hát, ha fokozott érdeklődéssel várja a nézők igen jelentős része a Rényi Tamás és Zimre Péter írta, Rényi Tamás rendezte, Élve vagy halva című magyar filmet, amely Noszlopy Gáspárnak, az 1848-as szabadságharc somogyi kormánybiztosának egy, 1852-es, tehát a szabadságharc bukása után három évvel megesett és tragikus végű vállalkozását mutatja be. A történelmi hűséget szükségtelen lenne vitatni, részleteiben számon kérni. Alapvonulataiban mindenképpen igaz a történet. Noszlopy Gáspár élő személy volt, valóban somogyi kormánybiztosként működött a szabadságharc idején, a fegyverletétel után börtönbe zárták, ahonnan kalandos módon szökött meg és megpróbált szökése után valamit tenni korábbi elképzeléseinek megvalósítására; szervezkedett, végül is a császárral szembeni magatartásáért az életével fizetett 1852-ben. Ügy szökött-e Noszlopy, mint ahogy a filmben láttuk, tulajdonképpen közömbös is — nem történelmi, hanem kalandfilmet látunk! —, a fontos, hogy kikerül a fogságból a néző számára izgalmas körülmények közölt. s megpróbálja megkeresni régi barátait. A történet könnyen leegyszerűsíthető. A megpróbáltatások ellenére is csupa lo- bogás Noszlopy néhány régi hívét keresi meg, hogy végrehajtson egy vakmerő tervet: foglyul akarja ejteni az 1852-ben állítólag Magyarországra látogatni szándékozó császárt, Ferenc Józsefet. Ám egykori katonái betyárrá züllöttek, egyedül csak Hafra nevű embere hajlandó a zsákmány reménye nélkül is követni egykori .parancsnokát, de örömmel csatlakozik hozzá a szatócsként tengődő Stern, az egykori térképész- tiszt, Karadics gróf, a szerb mágnás, akit a császárgyűlölet és a kalandvágy egyaránt vonz, a Kampfl nevű öreg sváb fegyvermester, akivel mindössze öten vannak még; Noszlopy sógora, Székelykuthy hadmérnök csak a robbantási feladatok előkészítésére társul velük, egyébként nem hajlandó semmiben részt venni;- és aki hetedik lehetne, a Szent- gróti nevű százados, aki éppen Noszlopy rábeszélésére esküdött fel a császárnak, már a csatlakozás pillanatában csalódik, és az ügy ellenségévé lesz. A kalandos vállalkozás nem sikerül, de addig igen sok izgalmas fordulat tanúi lehetünk még akkor is, ha ezek az izgalmak némileg visszafogottabbak, mint azt külföldi kalandfilmekben megszoktuk. Itt is, sokat dolgozik a pirotechnikus, halott is van bőven, ugyanakkor ezt a filmet nem szemlélhetjük olyan hideg kívülállással, mint a kosztümös francia kalandfilmeket, vagy egyéb, mitőliink térben és időben messzi eseményeket. Nemcsak azért, mert 1848—49. története mélyen bennünk él és aá akkori szabadság ügyének elkötelezettjei vagyunk ma is, hanem mert a szereplők beszélgetéseiből olyan magyar történelmi tanulságok is kicsengenek, amelyek talán meg is haladják egy kaland- l'ilm keretét. Például az,, hogy a magyar szabadságharc ügyében nem volt egy egységes magyar nép, és az a kis csapat, amelyben egy egykori kormánybiztos magyar köznemes mellett egy szerb gróf, egy sváb iparos, egy zsidó kartográfus, illetve kereskedő képviselte az elszántságot, a másik két magyar, a jómódú Székelykuthy és a császárrá felesküdött Szent- gróti, a bizonyos fokú tartózkodást, az esélyek latolgatását, a számítva cselekvést, bizony, mint cseppben a tengert tükrözte á bukott szabadságharc forradalmárainak, összetételét is. Lehet, hogy az erről való filozófál- gatás kicsit kilóg az Élve vagy halva kalandjainak sorából, mégis helye van benne. Valamennyi résztvevő, kivéve Székelykuthy hadmérnököt, aki idejében visszavonult — Aiadot idézve —, életévet fizetett; Noszlopyt és az élve vagy halva való elfogására felesküdött Szent- grótit együttesen végezték ki a bosszúálló császárjaik. Az Élve vagy halva érdekes film. Nagyon tisztes, jó szándékú munka, tömegjeleneteiben roppant látványos, jó hatású, s ha a' nagy hírű, világszerte sikeres kalandfilmek izgalmasságával nem is versenyez, megéri a figyelmet, az érdeklődést a benne rejlő fordulatosság, hazai történelmi események izgat-- más megidézése. Oké, spanyolok k A hét további bemutatói közül érdemes felhívnunk a figyelmet a Roberto Bodegas rendezte spanyol filmszatírára, amelynek címe Oké, spanyolok, s amely rendkívül élesre állított görbe tükörben azt mutatja meg, miként változtatja meg a békés, csendes spanyol kispolgárok életét az amerikai behatolás, azaz miként változtatja át az új, amerikai cégfőnökség a csendes hivatalnokokat mindenen átgázoló biztosítási ügynökökké. A film igen szellemesen indul, kockáról kockára hangos derűt fakaszt a chicagói pszichológiai hatások spanyolföldi meghonosításával, az öttagú spanyol csapat botladozásaival, de később meg-megfalcnl humora, kilágyul a szatíra éle. Egészében mégis mulatságos. Benedek Miklós Értékes díjak Pályázat három művészeti ágban Faszobrászatban, népi faragásban és iparművészetben (fa, kerámia, bőrdíszmű, ötvös) hirdet pályázatot a Budapesti Műgyűjtők és Mű- barátok Egyesülete. A pályázaton minden művész tíz pályamunkával vehet részt, s a zsűri által elfogadott darabok értékes díjban részesülnek. A pályaműveket június 2-től 15-ig nyilvános kiállításon is bemutatják a budapesti Goldberger Gyár kultúrotthonában. A részletes pályázati feltételek a következő címen rendelhetők meg március 31-ig: Budapesti Műgyűjtők és Műbarátok Egyesülete, 1388 Budapest, Pf. 60. Széchenyi István kora Than Mór faliképé a Magyar Nemzeti Múzeumbofi Tanulmánygyűjtemény és monográfia A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának két új könyve Két tárlat a Miskolci Galériában Napjainkban lépten-nyo- mon találkozhatunk a design fogalmával, az ipari forma- tervezés eredményeivel, gondjaival. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gondozásában, a népszerű Képzőművészeti Zsebkönyvtár sorozatban jelent meg Dvorszky Hedvig szerkesztésében és tanulmány értékű utószavával a Design (A forma művészete) című kötet, amely háromszáz oldalon negyedszáznál több tanulmányt ad közre, bemutat több formatervezési intézetet, három design-kiállítás kapcsán ismerteti az ipari formatervezés hazai helyzetét, ismertet több kiállítást, szól a formatervezés és az oktatás kapcsolatának kérdéseiről. A hatvanas évek elején világszerte megnőtt az érdeklődés á formatervezés iránt. Központok, kutatóintézetek, úgynevezett „design center”-etk alakultak. E központok és tervezőművészek tanulmányaiból válogatott a kötet szerkesztője, képet, adva az összeállítással a nyugat-európai, amerikai és a szocialista országok beli törekvésekről. A kötetet fél száz színes és százhúsz fekete-fehér kép illusztrálja. A másik kötet — S. Nagy Katalin Farkas István című monográfiája — nagy mulasztást pótol, egy méltatlanul elfeledett, a fasizmustól elpusztított festőművészt idéz az érdeklődő olvasó elé. Farkas Istvánról a felszabadulás óta alig jelent meg valami a hazai könyvpiacon, holott jelentősége a két világháború közötti magyar festészet történetében a mellőzést nem indokolja. Farkas István festészete — sajnos — hazájában nem vált közismertté, annak ellenére, hogy európai múzeumok, híres gyűjtemények őrzik műveit. Éppen ezért igen jelentős S. Nagy Katalin monográfiája, aki gonddal és nagy szeretettel dolgozta fel Farkas pályaképéi és arra törekedett, hogy a művészt és képeit — bár sajnos csak utólag — megértesse és megszerettesse napjaink emberével. A kötetben a szerző külön fejezetben tárgyalja Farkas István életét és művészetét, ismerteti legfontosabb életrajzi adatait, kiállításainak jegyzékét, s harminckét színes, valamint harmincnégy fekete-fehér képpel > illusztrálja mondandóját. Két kiállítás nyílik a napokban a Miskolci Galériában. Pénteken, február 22-én délután öt órakor Barczi Pál miskolci grafikusművész festményeinek és grafikáinak kiállítását Supka Magdolna művészettörténész nyitja meg, Április 11-én ünnepeljük József Attila születésének 75. évfordulóját. Ebből az alkalomból — az Encsi nagyközségi és járási József Attila Könyvtár kezdeményezésére — megyei szavalóversenyt hirdettek a felső tagozatos általános iskolai tanulók részére. * A versenyt meghirdető szervek a költő szellemének tisztelgő szavalóversennyel egyszersmind hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára is emlékezni, emlékeztetni szeretnének. A versenyzőknek három József Attila-versmajd két nap múlva! február 24-én, vasárnap délelőtt: 11 órakor Mészáros Erzsébet textilművész munkáiból nyílik tárlat. Ez utóbbit Feledy Gyula grafikusművész vezeti be. Mindkét kiállítás március 23-ig látogatható. sei kell készülniük, a neve^ zési lapokat március 20-ig juttathatják el az Encsi járási Könyvtár címére. A megyei versenyre — melyet a költészet napján, április 11-én rendeznek meg Enesen — minden járásból, osztályonként három tanuló delegálható, ezért a rendező szervek javasolják, hogy a tavaszi szünetben minden járásban szervezzék meg a megyei verseny járási elődöntőjét. A 75. születésnapon Szavalóverseny iskolásoknak Ostor és nézőtér Régvolt sihedenkoromban szülőfalum (bocsánat: szülő-nagykőzségem) mozijában ismerkedtem a filmmel. Már a némafilm korában beleszerettem a sötét nézőteres szórakozásba és elt'elejt- hetetlen élményem Chaplin Aranyláz című filmje, amelyet elsőként láttam. De mielőtt moziélményeimet sorolnám, el kell mondanom azt is, hogy mint minden siheder, a futballért is rajongtam és nem létezhetett "kedvenc csapatomnak a SILCS-nek (Sajószentpéteri Iparosok Labdarúgó Csapata) olyan mérkőzése, amelyiken ott ne lettem volna és rekedtre ne ordítottam volna magam. Különösen, ha a helyi rangadót játszotta a SISE (Sajószentpéteri Ifjúsági Kör és Sportegylet) ellen. Volt 'ugyan még két másik csapat is, az SBTK (Sajószentpéteri Bányászok Testgyakorló Köre), meg a SÜSE (Sajószentpéteri Üveggyári Sportegyesület) is, de az igazi rangadó mégis a SILCS meg a SISE összecsapása volt. Na, ennek a SILCS-nek volt a kapusa Vida Sanyi bácsi, a pincér, a két belek, meg Jakab Pista, a pék és Kufcsák, a hentes. Félelmetes hármas volt Ezután a kitérő után pedig vissza kell kanyarodni a moziterembe. A vetítőt elmet mindössze egy deszka- ajtó választotta el a helyi „intelligencia” kártyázó és fröccsöző helyiségétől —, amit nagyképűen kaszinónak emlegettek —, s ha a délutáni előadások ifjonc közönsége illetlen hangoskodással zavarta a kaszinótagok kaláberpar- tiját, vagy egyéb kártyajátékát, úgy Vida Sanyi bácsi, ha éppen nem állt a SILCS kapujában, hanem fröccsöket, meg spriccereket hordott a vendégeknek, átjött a moziterembe. Az ajtó világos négyszögében félelmetesen magasodott fel telt alakja, a kezében os- tor volt, igen hosszú csípős szíjjal, és ahonnan a legnagyobb lárma hallatszott a sötétben, gondolkodás nélkül odacserdített. Csend lett. Legalább is azon az előadáson. Idestova valami fél évszázad telt el az ostorpattogásos filmélvezetek óta, mégis igen gyakran eszembe jut. Különösen olyankor, ha nem hallom a moziban a film szövegét, mert éretlen suhancok és éretlen felnőttek egyenesen sportot csinálnak abból, hogy milyen ízetlen megjegyzésekkel fűszerezik a látottakat, milyen tanácsodat adnak olykor a ‘ szereplőknek, milyen segítséget ajánlanak fel nekik. Vagy olyankor is erre gondolok, amikor összesúgó társaságok a filmtől függetlenül végigbeszélgetik az előadást, meg ha Három sorral távolabb ülő ismerőseiket ordítva üdvözlik stb. Arra is gondolok ilyenkor, hogy hasonló esetben valaha azonnal ott termett egy jegyszedő, hogy figyelmeztesse az illetlenkedő nézőt, s ha eredménytelen volt közbelépése, úgy felemelkedett helyéről a hatóság ügyeletes és egyenruhás képviselője, aki adott esetben már keményebben intézkedett, a renitenskedőt eleve eltávolította a nézőtérről. Most meg mit tapasztalhatok?! A hűvös idő sokakat tett mozibaráttá. Közterületen inni ugyan nem szabad, de az nem számitana, viszont az eső, a havazás, a szél, a hideg, az igen. Nosza, italos palackokat,, illetve italt lehet venni bármely élelmiszerboltban, olcsóbban. mint a kocsmában. Általában mozijegy is mindig kapható, néhány tö- rintért melegben és sötétben lehet hódolni az italozásnak, az ital melletti tercierének, s a vásznon is mindig akad valami, amit persze jó szaftosán lehet kommentálni, s az egész olyan kellemesen komótos. Hát persze a sok ital időnként sok mozgást is kíván, dehát emberek vagyunk ... Valóban? Mindig? Vajon nem kellene-e néha, hogy Vida Sanyi bácsi ne a SILCS kapuját védje, hanem benyisson a mozitelembe azzal ,a bizonyos ostorral? ... (benedek)
