Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-24 / 19. szám

ÉSZAK-MÁGYARQRSZAG 4 ?98Q. január 24,, csütörtök Fiimlevéí Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét...': ? A jelen megértéséhez a történelem ismeretére is szükség van. Bizonyára nem véletlen. hogy társadalmi valóságunk jobb megértésé­hez időről időre megkísérel­jük tisztábban látni a kö­zelmúlt történelmének még nem kikristályosodott, még nagyon sok szubjektív, érzel­mi kötődéstől zavart esemé­nyeit. Szász Péter filmje is ilyenfajta szembesítés, noha ez a szembesítés korántsem nemzeti-népi méretekben történik meg. Néhány ember találkozik váratlanul, stöb- bé-kevésbé saját akarata el­lenére régi önmagával, pusz­tán meri a sors szeszélye folytán Budapesten fogad­nak egy, a köd miatt Lon­donban. leszállni nem tudó repülőgépet. S ebben az oly­kor-olykor komédiába for­duló drámában, amelyben az egykori piroslámpás házbói népi kollégiummá lett régi épület keresése közben egyik 1 társukat (Bodrogi Gyula megrendflően szépen formál­ta Jurtanyi Béla alakját) elviszi a szívinfarktus, tulaj­donképpen minden tisztázó­dik és semmi sem tisztázó­dik. Legföljebb annyi derül ki, hogy adott történelmi pil­lanatokban — 1944 telén és napjainkban játszódik a tör­ténet — összetalálkozhatnak a legkülönbözőbb indíttatású emberek, s hogy az azonos indíttatás mellett is igen sok­felé vezethet az út. Meg is kérdezik egymástól, hogy tu­lajdonképpen mrt keresnek? Az igazságot, mondja egyi­kük. Mire a másik: s az ugyan lelnek íesz jó? Szász Péter nem ítélkezik. Ügy fogja föl (legalábbis ér­zésünk szerint), hogy miként a cseppben meg lehet látni a tengert, úgy egy ilyen egy­szer összejött és azófa útja­ikban messzeváló kis közös­ségben is ki lehet tapintani történelmi és társadalmi ösz- szefü ggéseket, mozgatórugó­kat. „Ez az a korosztály, amely­re büntetlenül lehetett va­dászán.5’ Van ebben igazság is, de 'meglehet, hogy van benne egy kis felmentő ön­irónia. Szász Pétéi’ minden­eseire egy korosztály életké­péi villantja fel. erényeikkel és megalkuvásaikkal. De mi ndenféleképpen nosztalgia nélkül. Es ez nagy érdeme e filmnek, mert a történelem­mé vált idő emberi viszo­nyainak, tartásának és kiállá­sainak. megalkuvásaihak. es tévelyedéseinek útvesztőiben csak így segíthet eligazodni egy kissé. Lefosztva róla a pátoszt, emberibb arcot ad (csöppben a tenger!) a múlt­nak. Mondottuk, nem történelmi tabló Szász Péter filmje! Vé­gül is micsoda fintor, hogy Milyen Örvendetesen jó szokása újabban a MOKÉP-nek, hogy a játékfilmek bemutatói közé időről időre beiktat egy kis- filmsorozatot, módot teremt­ve ezzel a magyar rövidfilm­művészet jelesebb képviselői­nek önálló műsorban történő bemutatkozásra. Most Ma­gyar József négy alkotása került így csokorba és mától látható a fílmbaráti körök mozijaiban. Magyar Józsefet aligha kell a filmbarátoknak bemu­tatni, de különösképpen nem kell bemutatni Miskolcon, ahol már volt a Hevesy Iván Filmklubban régebben ön­álló estje, s ahol a filmfesz­tiválokon már egy sor dijat nyert. A most látható össze­állítása a Milyen a világ? címet viseli. Ez a sorozat nyitó darabjának a címe is. s ezzel a kis remekművével nyerte e! Magyar az 1979-es miskolci filmfesztiválon a do­kumentumfilmek kategóriá- díját. Az összeállítás egy ■másik darabja, a Végtelen szürke csatatér is miskolci díjnyertes volt. évekkel ez­előtt. A per című. éppen tíz­éves filmje ma is aktuális témát feszeget, a záró da­rabként beiktatott Kérdője­lek című, három önálló, de gondolatilag mégis összeiüg- gő mű pedig ugyancsak az a szembesítést az Idegenbe- szakadt, de az adott pilla­natban az események része­sévé lett prostituált (újból csak megállapíthatjuk, hogy Pécsi Ildikó milyen nagysze­rű színésznő) kényszeríti ki. Szász Péter filmje szórakoz­tat is. Bár elsősorban nem nevettetni akar. S ez a nagy­szerű szereplőgárdán — ez­úttal csak épp felsorolásra futja: Avar István. Ajtai Á. György. Mécs Károly. Kozák i László. Kulcsár Imre. Hege­dűs D. Géza. Bencze Ferenc -— kívül Andor Tamás ope­ratőri munkája volt kitűnő segítője. (csulorás) a világ? 1979-es miskolci filmfeszti­vál nagy sikerű darabja volt. Magyar József szenvedé­lyesen kutatja napjaink el­lentmondásait, társadalmi életünk, kapcsolataink fo­nákságait, vadhajtásait, a magunk csinálta bajok gyö­kereit, a bürokrácia útvesz­tőiből való kijutás lehetősé­geit, s mindezt valami sa­játosan megkapó humorral, a szatíra csontig hatoló éles bonckésével teszi. Derűt fa­kaszt és felháborít a visszás­ságok ellen, éles kontrasztok­kal teszi nevetségessé a fe­leslegest, a hibást. Eklatáns példa erre a Milyen a világ?, amelyben a gyermekeknek tanított, hibás világkép és a gyermek által látott való­ság ellentmondásait mutatja meg. Vagy a Kérdőjelek há­rom kis esete, amikor a jo­gilag helyes álláspont az em­beriességnek, az értelemnek látszik ellentmondani. A per, mint már fentebb szó volt róla, tízéves, de a végtelen­ségig nyújtott, oktalan peres­kedés ellen szót emelni ma sem késő. A Végtelen szürke i csatatér a közutalc rendbon-1 tóit állítja éles szögben gör­be tükör elé. Ismerős kisfilmok vannak a Milyen a világ? összeóUí-. fásban, de érdemes őket együtt, újra megnézni. Benedek Miklós r E hónapban hatodik évfo­lyamát kezdi a Szovjet Iro­dalom: a Szovjet' írószövet­ség folyóiratának magyar kiadasa. Ugyanez a hónap Csehov születésének 120? évfordulóját is jelenti. Így a januári szám: igen érté­kes és változatos, tartalmas és színes anyagú Csehov- szám. Több, mint egy folyó­iratpéldány. Valóságos Cse- hov-emlékkönyv, vagy Cse- hov-breviárium. Az embert és művészetét megvilágító, mai szemléletű, szép magyar­sággal fordított emlékezése­ken és tanulmányokon kívül olvashatjuk benne mai, te­hát századunkbeli írók vallo­másait a nagy kortársról és elődről — fő helyen orosz, szovjet és magyar írókét, de más külföldiekét is. A két szerkesztőség — a szovjet és a magyar kiadásé — hosszas, igen gondos és körültekintő munkával gyűjtötte össze és rendezte sajtó alá a lenyűgö­zően szép anyagot. Magyar színészeket is megszólaltattak Csehov-szerepei kről. E figyelemfelhívó sorokban — tartalomjegyzék helyett csupán néhány részletre té­rek ki. A „Csehov és koruyk” cí­mű vezércikk mintegy fog­lalata az ülána következő, rovatokba szerkesztett 190 oldalnak. Elmondja, hogy őt — ma már és még mindig — világszerte olvassák, s bár sokan, szándékosan is. félre­magyarázzák a nyugati világ­ban, mindinkább megértik igazi lényegét és jelentősé­gét . .. Érdeklődéssel olvas­tam a Csehov utolsó napjai­ról előkerült újabb doku­mentumokat; az író bátyjá­nak leírását a taganrogi gyer­mekkor világáról; egyik „szerelmének” „Csehov az életemben” című emlékezé­sét, mely ugyan önéletrajzi keretben és hangon, ám nem a szerzőről szól, hanem a nagy író tiszta jellemét és gondolatait sugározza; ifjabb kortársának. Bunyinn ak utolsó könyvéből, a Csehov- ról szóló emlékezéseiből kö­zölt részleteket — és.így to­vább ... A szám képanyaga is Csehovval kapcsolatos: arcképei különböző idősza­kokból ; Csehov és Tolsztoj, Csehov és Gorkij: jelenetek Csehov-drámák felszabadu­lásunk utáni nevezetes ma­gyar előadásaiból. A színes képmelléklet az író festőkor- társaitól — Levitan, Polenov, Rjepin, Szeröv és mások — ad reprodukciókat... — Tolsztoj után és Gorkij előtt kettőjüket egyformán tisztelve és szeretve, Csehov a híd, a kapocs. Az a Cse­hov, aki 120 éve, 1860. janu­ár 29-én született, s akire mint a világirodalom egyik csúcsára tekintenek immár világszerte a művészet, a kultúra igazi és elfogulatlan barátai. Erre a csúcsra ő ne­héz úton, de viszonylag ha­mar feljutott, már a múlt század utolsó évtizedének kezdetén. Élete azonban na­gyon hirtelen ellobbant: mindössze 44 éves volt. anti­kon 1904 nyarán tiidöbajban meghalt — a fiatalkori nyo­morúság és az akkor erején felül vállalt, sokszor robot­munka gyorsan visszaütő kö­vetkezményeként. Küszöbén az első, az 1905-ös oroszor­szági forradalomnak, melyet — kiváltképpen remekmívű drámáiban — maga is várt és megsejtett... Utóélete vi­szont tartós, maradandó; ér­tékes és szép életműve ma férkőzik igazán közel az em­beri szívekhez, termékenyíti meg írók és irodalomtörté­nészek, színházak és színmű­vészek, főként pedig: nézők és olvasók gondolatvilágát.. . Erre bizonyság a Szovjet Irodaion most megjelent ja­nuári magyar száma, — e sokoldalú tájékoztatást adó Csehov-emlékszám ... Gyárfás Imre I : Iskolaavatás ! Csepelen ■ 1 Új iskolába költöztek Csepe­[/ pelen a királymajori lakótelep i tanulói. Az un. ,,Clasp"-rend­szerrel készített iskolát rövid i idő alatt, mintegy tiz hónap alatt készítette el a 23. sz. i Állami Építőipari Vállalat. Egy vendégjáték „jegyzőkönyve” Sarkadi Kassán is siker volt „ ... — Ködös, téli hajnalon hagytuk magunk mögött az országút kilométerköveit.” Kezdd így a riportot! Nevettünk a kín-mondaton, pedig hát tényleg megülte a ritka köd a Hernád völgyét, s csak a hajnalban volt ne­mi túlzás, hiszen hajszál­pontosan kilenckor mormogta maga elé a busz pilótája: „Na induljunk”. Ugrattuk egymást. Jókedvünkben ta­lán mégis a feszültségből volt a több. Minden előadás előtt normális dolog egy kis izgalom, merthogy minden közönség más, s nem tudni, hogyan találkoznak egymás­sal — s találkoznak-e egyál­talán? — a játszók, s azok akik nézik, hallgatják őket. Egy vendégjátéknak pedig külön világa, külön atmosz­férája van. Ez a mostani ven­dégjáték meg plane nem volt szokványos dolog! Mert igaz, ami igaz, nem először vág neki autóbuszuk a Miskolc —Kassa útnak, de hát az is igaz, már-már a feledés kö­débe vész, amikor utoljára prózai előadás szereplőit vit­te magával. Az utóbbi évek­ben mindig operett, vagy ze­nés darab volt a miskolciak kassai repertoárján. Annak, hogy most a Sar- kadi-darab (Ház a város mellett) szereplői -szorongtak, izgultak a sikerért, több oka is volt. Legutóbb a kassaiak prózával vendégeskedtek, bi­zonyára sokan emlékeznek még a III. Richard sikerére. És hát technikai akadályai voltak annak, hogy az évad ez ideig egyetlen operettjét, a Dubarryt mutassák be. A Kassai Állami Színháznak ugyanis nincs forgószínpada Este azután kiderült, hogy fölösleges volt minden külön izgalom, azon való meditá- lás hogy a szép magyar be­széd kell-e a kassai közön­ségnek. Kolléganőm kérdez­gette a szünetben a nézőket, nem lett volna-e jobb az operett? A zene nemzetközi — mondták neki —, magyar színházban, prózai előadás­ban kevésbé gazdagok. Igaz, a Thália színpadán magyar előadásokban is részük lehet, de jóval kevesebben, mint zenés darabokban. A Kassai Állami Színháznak igen erős az operatársulata. Mint azt mi magunk is tapasztaljuk. Hiszen a Kassai Állami Szín­ház művészei többnyire ope­raelőadásokkal vendégesked­nek Miskolcon. Legközelebb is azzal jönnek. Délután, amikor a két színház vezetői egy kis eszmecserére össze­ültek, szó is ' esett erről. Puccini Pillangó kisasszonyát hoznák magukkal. Kiforrott előadás lesz, régóta műsoron tartják. Mert — mondták — az ő műsorrendjük más. mint a miskolciaké- Egy-egy sike­res darab évekig ■ színpadon van. Ezen a beszélgetésen egyéb­ként nemcsak a vendégját­szókról volt szó. A tapaszta­latcseréről is. A kassai szín­ház prózai részlegének veze­tőjét. Stefan Fejkól és igaz­gatóját. Milan Bogulát igen­csak érdekelte a miskolciak kamaraszínháza. Hogyan ál­lították össze a műsorrend­jét, hány előadást tartanak. járt-e ez a színészek számá­nak gyarapodásával ? Mert­hogy a közeljövőben valószí­nűleg ők is nyitnak kama­raszínházai.’ Csiszár Imre művészeti vezető készséggel válaszolgatott. — Persze, persze, szívesen átadják ta­pasztalataikat, de nem sza­bad arról elfeledkezni, hogy még a miskolciak is kísér­letező stádiumban vannak. No, persze más rossz tapasz­talatán is lehet okulni ... A vendégeskedés fény­pontja persze az este volt. Az előadás után Tímár Éva azt mondta; öröm volt ját­szani. mert szinte az első pil­lanatok után érezte, értő, jó közönségnek játszik. Előadás végeztével négyszer szólítot­ta őket vissza a közönség tapsa, s ez nem udvarias taps volt! Két helybeli lakos páholytársamon mértem le, élvezték az előadási. Sarkadi darabjának talán most volt legforróbb a fogadtatása. A Ház a város mellett nagy sikert aratott. Cáfolta- az elő­zetes kétkedő izgalmat, iga­zolta a vállalkozást, hogy prózai oldalról is bemutat­kozzék a kassai közönségnek a miskolci társulat. Nehéz volt a visszatérés. A szlovák és az ottani ma­gyar színészkollégák gyűrű­jéből. gratuláló öleléséből alig lehetett szabadulni. Hogy kinek volt nagyobb sikere? A főszereplőknek? Az epi­zódistáknak? Azt hiszem, megválaszolatlan maradhat ez a kérdés. Lenkey Editnek, Horváth Zsuzsának legalább annyian gratuláltak, mint Tímár Évának, Blaskó Pé­ternek, vagy a Kassán is nagyon népszerű Polgár Gé­zának. Elöcsarnokbeli véle- niények alapján ennek az előadásnak az epizódszerep­lői legalább olyan telitalá­latok, mint a főszereplők. S hogy szívesen látott vendé­gek voltunk, arra van még egy bizonyság. Jó kél órával az előadás befejezése után bőgött fel az autóbusz mo­torja. Mert meg kellett var- ni, amíg a műszak teher­autóra rakja a kellékeket. Mar elütötte a tizenegyet a dóm órája, de vagy har­mincán integettek a busszal lassan tovagördülő miskolci­ak után. Túl az izgalmakon „visz- szaadtam a kölcsönt” Gyar­mati Bélának (ő adott ugyanis tanácsokat a riport­kezdéshez), a színház igazga­tójának. — Elégedett-e a sikerrel? — villáminterjúvollam, de mielőtt még bármit is mond­hatott volna, jómagam is „súgni” kezdtem: igen, két­ségtelenül . . . Csulorás Annamária Tegnap, január 23-án, szer­dán ülést tartóti; a Szakszer­vezetek Borsod-Abauj-Zemp­lén megyei Tanácsának el­nöksége. A tanácskozáson megjelent és felszólalt Dudla József, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának osz­tályvezetője. Tóth Józsefnélc, az SZMT vezető titkárának elnöklésével folyó ülésen megtárgyaltak a Rónai Sán­dor megyei Művelődési Köz­pont. és az SZMT központi könyvtárának 1979. évi tevé­kenységét és javaslatot fo­gadtak el az 1980. évi fel­adatokra. A téma kapcsán, a vitában felszólalók elfogad­ták és kiegészítették a beter­jesztett jelentést, valamint az SZMT elnöksége elismeréséi fejezte ki a két intézmény­nek és dolgozóinak a tuda­tos. célszerű, következetes kezdeményező munkájukért. Ugyar kor szóvá tették, hogy a művelődési tevékeny­ség során figyelemmel kell lenni népgazdaságunk jelen­legi helyzetére. Számba kell venni a művelődési házak munkaerő-ellátottságát, töre­kedni kell az ésszerű taka­rékosságra és meg kell szün­tetni a pazarlást. A második napirendi pont a szocialista életmód fejlesz­tésével kapcsolatos szakszer­vezeti feladatokat összegezte ismeretes, hogy az MSZMP Borsod-Abáúj-Zemo! én me­gyei Bizottsága 1979. febt’io ár 5-1 ülésén határozatot fo­gadót! el a szocialista élet­mód fejlesztésével kapcso­latos megyei feladatokra. A beterjesztett írásos jelentés, a feladatterv az említett párthatározatot a szakszerve­zet oldaláról tárgyalta, vala­mint rögzítette a szakszerve­zeti feladatokat. A vita során a felszólalók kihangsúlyozták, hogy a szo­cialista életmód komplexfel­adat. A megyében megtalál­ható. előremutató módszere­ket és példákat összegezni kell. eljuttatva a szakszerve­zeti alapszervezefekhez. hogy , azok éves . munkatervükben saját tennivalóikat összegez­hessék. Úttörő szerepet vállalt a Borsod ínegvei Pártbizottság és az. SZMT. amikor napi­rendre tűzte a szocialista életmód fejlesztésének- fontos kérdését. Más megyékben e példa alapján kezdik el ezt a munkát. A megyei nárlbi­zottság határozatát iól egé­szíti ki a szakszervezeti anyag. Az az igény is fe’me­rült. hogy a tavalvi IV. nvá­ri eavelem példáiéra, amely szintén a szocialista é’°tmód témájával foglalkozott az SZMT folv.tnssa ezt n tevé­kenységét ilyen szinten is. A nehezebb «azdas-áoi fel tótól ek között feltétlenül szükség van a jó módszerek teriesz- lésére. összeeyűitésére a ho­gyan élűink? — kérdés meg­válaszolása érdekében. Ezen­kívül számos olvan .elem van, nnielv nem nénzkérrlée és fokozottabb töT-ödósL-pi m - fob ■„■(„'I m 'fo ,'o’ ■ ’nt-wal ,12 emberi közérzetet.’ a munka­helyi légkört javító tevékeny­ség során. 0 Szovjet Méri Cseliov-számáról Ülésezett az SZMI elnöksége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom