Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-30 / 24. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 19S0. jarruár 30., szerda Miskolc város művelődési viszonyait évek óta kutatja, feltérképezéséhez elemzi a Nehézipari Műszaki Egyetem Ma rx i zm us— Len j n i zmus Tanszékének szociológiái kutatócsoportja. A részkutatások, felmérések eredményeit már eddig i.s több kötetben adta közre a Művészeti és Propaganda Iroda segítségével. Most újabb két kötet jelent meg ebben á témakörben. .4 család szerepe a müve- ludésben. családi körülmények Miskolcon címmel Le- huezky Alfréd tanulmányát és az Almás' Ernöné összeállítottá, a témához tartozó statisztikai táblákat kapjuk az egyik kötetben. A nagy- szabásü bevezető tanulmány, az abban található kimutatások, valamint az igen gazdag táblamellékletek sokoldalúan világítják meg egyes családtípusokon belül az életszínvonal és maya az életmód összefüggéseit, s •közvetve ezen túl a művelődéshez való kapcsolódást. A másik kötet Kutatási munkaanyagok címmel öt dolgozatot tartalmaz, amelyeket sorrendben Kováts György, Denicsik Iván, Flach Antal, Toth Pál és Gyarmati Béla írt. Kováts György, a Rónai Sándor Művelődési Központ igazgatója a vezetése alatt álló intézmény életét, munkáját mutatja be. Ismerve régóta ez intézményt. Kováts György beszámolóját igen hitelesnek, következtetéseit valósnak kell elfogadnunk és összevetve a kötet más .írásaival, alighanem ez szolgáltatja a város művelődési viszonyainak felméréséhez a legtöbb élő, és legfrissebb anyagot. Ugyanis a következő. a Demcsik Iván írta és a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ fő funkcióit és ellátásának helyzetét bemutató írás jóval korábbi, még 1977 májusából való. amikor a mai Diósgyőri Vasas Művelődési Központ még igencsak átadás előtt állt, és a tanulmány megírása óta eltelt, csaknem három esztendő, ha a kívánalmakat és elképzeléseket csak kisebb mértékben is módosította, az eltelt idő gyakorlata feltétlenül áthelyez hangsúlyokat és alapul szolgálhat a mindennapi munkából levonandó következtetésekre. A Miskolci Művészeti és Propaganda Iroda az ügyrend és a gyakorlat tükrében című. Flach Antal írta beszámoló igen hűséges képet ad az intézmény egy évtizedes munkájáról és jól hasznosítható az azóta megváltozott szervezetben is. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tevékenységéről Tóth Pál beszámolója és következtetései — jóllehet, nem a legfrissebb adatokat tartalmazzák de — élők, hasznosíthatók, csakúgy, mint Gyarmati Bélának Miskolc művészeti élete több vonulatát röviden érintő írása. Igen tanulságos a műkedvelő együttesekről, a város és a kisfilm kapcsolatáról, a zenei életről irt dolgozata; a színházzal kapcsolatos észrevételei helytállók, sajátos uo- log. hogy két évvel a megírás után most ö a szinnaz igazgatója, lehat a jelenségeket utólag „a másik oldalról” is elemezheti. Sajna.a- tos, hogy kimaradt a Képoui a varostól elválás'-ihatatlan képzőművészeti étet. Az ót tanujmany — esetleges fogyatékosságai vai is — sok-sok adalékkal és kö- velKezletési lehetőséggel segít Miskolc művelődési viszonyainak jobb felismerésében. feltárásában es érdekes a másodikként említett kötetben megismert művelődési forrásokat, lehetőségeket egybevetni az előzőleg említett kötet — Családi körülmények Miskolcon — adataival és tanulságaival, azaz következtetésre jutni, vajon a megismert körülmények között élő családok és az említett művelődési alkalmak és lehetőségek viszonya milyen lehet. Ha figyelembe vesszük a kutatási munka során keletkezett és már korábban publikált előtanulmányok adatait, úgy a kép egyre összetettebb Miskolc művelődési életéről. Hihetőleg mielőbb az érdekeltek és érdeklődők kezébe jut az egész nagy felmérést összegző tanulmány, amely a város művelődési élete távlati fejlesztéséhez szolgálhat majdan biztos alapul. (hm) Magyar fiatalok az NDK-ban A jövő gépmesterei Folyamatban van a hazai nyomdaipar rekonstrukciója, s. ennek eredményeként egyre korszerűbb technikával készült lapok kerülnek az olvasók kezébe. Ez a törekvés nemcsak új gépek beszerzését teszi szükségessé — ezek többsége magyar—NDK együttműködés keretében a pláueni gyárból kerül hazánkba —. hanem a gépek kezeléséhez értő munkások képzését 'is. Ilyen új gépet kap rövidesen a Szikra Nyomda is, s ezen dolgoznak majd azok a fiatalok, akik jelenleg a Neues Deutschland nyomdájában tanulnak. Közülük héttel — leendő ofszet gépmesterekkel —, Ka- pocsányi Gáborral, Simon Lászlóval. Rapos Ferenccel, Horváth Józseffel, Egyed Józseffel, Papp Sándorral és Farkas Józseffel beszélgettünk a berlini nyómdában, tapasztalataikról, munkájukról. Amolyan számvetésszerű összegezést készítettek a három évről, amit itt töltöttéi;, s ez azért is időszerű, mert néhány hónap múlva lejára szerződésük, s indulnak haza. — Ismét végigjártuk a szakma valamennyi állomását a segédmunkától a bonyolult ismereteket igénylő szakmunkáig — mondja Ka- pocsányi Gábor. — Természetes, hogy először olyan munkát bíztak ránk, amihez nem kellett különösebb szaktudás, de azután fokozatosan nőtt a terhelés és mind magasabb fokú szakismeretiről kellett számot adnunk. Először könyvkötői képzési kaptunk, végül pedig nyomdász szakmunkásképesítést szereztünk. Egyed József így egészíti ki kollégája szavait; — Az eleje nehéz volt, mert söpörtünk, gépet takarítottunk, csomagolóban dolgoztunk, tekercsváltóként foglalkoztattak bennünket, de most már valamennyien gépen vagyunk ... Volt lemorzsolódás is, de akik maradtunk, nem bántuk meg. A beszélgetés lassan munkaértekezlet jelleget ölt, s már nemcsak arról folyik a vita, hogy mit tanultak, s mindennek hogyan veszik hasznát otthon. A vélemények abban az irányban is tapogatóznak, hogy az itt szerzett munkaszervezési tapasztalatokat jó lenne otthon is alkalmazni. Soroljál; a példákat; érveket, ellenérveket sorakoztatnak egymás mellé. Abban megegyezik a véleményük, hogy a magyar és az NDK-beli munkások között szakmai téren nincs különbség. — Amire szükség van a munkához, az itt rendelkezésre áll — szögezi le Horváth József. — Anyaghiány miatt nem áll a gép. Ha elromlik, másodpercen belül ott van a szerelő... Egyszóval úgy látjuk, lehet okosan gazdálkodni az emberi erővel, a szellemi kapacitással. Otthon ilyen szervezettséggel, egy hasonló adottságú nyomdában jelentősen növelni lehetne a termelékenységet, a szakember képességeinek kihasználását. Itt a szerelő a gépek között sétál; áz a jó, ha nincs dolga, de mindig kéznél van, ha szükség van rá. Otthon sajnos, keresni kell, s addig a gép áll... Amikor összegezik hároméves kintlétük eredményeit, gondjait, teljes az egyetértés abban, hogy hasznosan töltötték idejüket. Nyelvet tanultak: különösen azok dicsekedhetnek a nyelvtudással, akik vállalták az önálló beilleszkedést, s nem a régebben kintievőkre hagyatkoztak, ha valamire szükségük volt. Az itt szerzett szakismeret révén pedig olyan szakemberként akarnak munkába állni otthon, akikre bizton számíthat a rekonstrukció előtt álló magyar nyomdaipar. B. G. Ö meg Ö a címe annak a zenés játéknak, amelyet ma, szerdán este a televízió második műsorában láthatnak a zenés műsorok kedvelői. A kétszereplős játékot Agnieszka Osiecka lengyel írónő , irta, a rendező Seregi László, a zenekart Biró Attila vezényli, j Képünkön a két szereplő; Lehoczky Zsuzsa és Farkas Bálint. Szabolcsi Miklós A művelődés és, a kultúra szolgálatiban címmel készül műsor a Magyar Televízióban Szabolcsi Miklós akadémikusról. A professzor tevékenysége közéletünk szinte valamennyi irodalommal és művelődéspolitikával foglalkozó területéi átfogja. Tanulmányíró, kritikus, tudományszervező, pedagógus és kultúrpedagógus egyaránt. M;nt „kultúr’ -diplomata és a Magyar Tudományos Akadémia osztályvezetője, áttekinti az irodalmi közélet je'e- nél. gondjait, céljait, a tudománnyal kapcsolatos ösz- szefiiggéseil — mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban. A műsorban —ame- lyet K orom na i Márton rendez. s amelyet a közeli napokban kezdenek forgatni — Szabolcsi Miklós Sylvester Andrással beszélget tevékenységéről. kulturális élelünk mai és jövőbeni problémáiról. Mit ér a kitűnő? Az átmenetek gondja F éltg-meddig baráti beszélgetésen, családi dolgokra terelve a skót, bizalmasan mondta el az egyik, jó nevű miskolci pedagógusnő: saját gyereke érdekében „eljárt” annak iskolájában, hogy az istenre, csak nehogy kitűnő bizonyítvánnyal engedjék a. középiskolába. A középiskola, amelybe azután szerencsésen felvételt is nyert, egyik legszigorúbb, s legrangosabb ilyen intézményként éL a köztudatban (nem is egészen alaptalanul!), s joggal tartott attól, hogy a nem megérdemelt jó osztályzat megbosz- szulja magát. „Jelesről négyesre rontani általános jelenség. Kitűnőről ugyanez már kínosabb!” A példát nem ok nélkül citáltam elő. ámbár eszem ágában sincs azon meditálni, hogy egyes szülők mit meg nem tennének azért mostanában, hogy a továbbtanulás elölt álló csemetéik a közelgő félévi bizonyítványban (a jelentkezésekkor ezt az eredményt viszik magukkal a középiskolai felvételi bizottsághoz) minél jobb jegyek díszelegjenek. A történet jó példa arra is, hogy jó felkészültségű, megalapozott tudású gyerekeknek is meg kell birkózniuk az iskolaváltás nehézségeivel, szaknyelven az átmenetek problémáival. Az átmenetekről (ez persze nemcsak az általános iskola—középiskola, középiskola- egyetem váltást jelenti, ide soroljuk az alsó tagozatból a felső tagozatba, tehát a negyedik osztályból az ötödikbe lépést is) mostanában mind többet beszél a pedagógia. Ko rántsem arról van szó. hogy mostanában kezdjük felismerni pedagógiai jelentőségéi, sokkal inkább arról, hogy' az oktató-nevelő folyamatban odafigyeléssel és megfelelő szervezéssel csökkenthetők az átmenetek nehézségei. A tankötelezettségi törvény végrehajtására is kihatható „szervezési intézkedés" például, hogy az űj tantervek szellemében az orosz nyelv tanulását már a negyedik osztályban megkezdik. Azaz, megpróbálja! arányosabban „szétszórni” a korábban a diákra egyszerre rázúduló űj tantárgyakat Ez azonban a dolognak csak az egyik oldala Ugyanezen „szoktatási törekvés” másik előnye, hogy a gyerekek korábban találkoznak a több pedagógus-ráhatás gyakorlatával Az átmenet problémája nem véletlenül került előtérbe a középiskolában. Az év elején az Oktatási Minisztérium néhány tan tárgyból (pl.: orosz, matematika) egysége kérdőíveket bocsátott ki, s ennek alapjár ugyancsak egységesen mérték fel az elsí osztályosok felkészültségét. A tapasztalatot alapján azután sor kerülhetett 3 lemaradt a követelményszintet el nem ért tanulók felz á r k óztatásá ra. Mindez — mondhatnánk — szigorúan véve az iskolák, a pedagógusok magánügye. Részben igaz is. noha aligha hallgathatjuk el, igencsak erős és szívós munkál kellett elvégezniük. Ám bizonyos tapasztalatok általánosítása pedagógiai közvéleményünket i.s érintheti és érdekelheti. Régóta beszélünk arról, hogy általános iskoláink színvonalkülönbsége igen eltérő. Bizony, ez az országos szinten végzett felmérés pontosan mutatta, kimutatta a meglevő különbségeket. És a hiányosságokat is. (Éppen ezért volt hasznos, reméljük, a gyakorlatban is hasznos hogy az általános iskolák visszajelzést kaplak, azaz nemcsak a középiskola pedagógusai hasznosítottak a felmérések eredményeit.) \ A kapott kép, ha nem is voll elszomorító, megnyugtató sem! S nemcsak arról van szó, hogy sok iskolában igen könnyen adják a jó jegyet. Ez a dolognak csak egyik oldala. Önmagát megbosszuló pedagógiai gyakorlat, hogy igen sok helyütt nem hasznosítják kellőképpen a meglevő, a tanítás-tanulás folyamatát megkönnyítő és segítő oktatástechnikai berendezéseket, szemléltetőeszközöket. De rámutattak ezek a felmérések arra is, hogy a folyamatos előrehaladást, az eredményes tanulást a rossz tanulási módszerek is hátráltatják. Magyarán szólva arról van szó, hogy sem az iskola, sem a szülői ház (a kettő csak együtt érhet el eredményeket!) nem fordít kellő figyelmet a tanulás megtanítására. S annak folyamatosságara. Mert — s ezt talán nem árt elismételni fiira meg újra, különösen most. hogy egy korosztálynak megint hajráidöszaka kezdődik — a pedagógiában át menetek-problémája ként emlegetett, jelenséget úgy is csökkenteni lehet. ha a tanulók minél korábban hozzászoknak az önálló tanulás, az önálló isme- relszerzés módszeréhez. Hogy mást ne mondjunk többek között ennek erősítése, fokozása i.s elősegítheti, hogy valamelyest tovább 'jussunk közoktatásunk egyik legsarkalatosabb kérdése, a tankötelezettségi törvény végrehajtásában is. Mert'az állalános iskolánál maradva, az első osztály után épp az ötödik osztály az, amelynek követelményeivel nagy’ számban nem sikerül megbirkózniuk a gyerekeknek . . S zándékosan nem említettünk jó és rossz példákat, s maradtunk az általánosítás szintjén. Meggyőződésünk ugyanis, hogy ebben a pedagógiai kérdés- óén is csak akkor juthatunk előre, ha az iskola törekvése: — esetleg szükségszerű korrekciói — találkoznak a gyerekek és a szülői ház segítőkészségével. S nem egymás szemére hányó civódásra, mutogatásra, hanem közös összefogásra van szükség. Csutorás Annamária MISKOLCON. A NÓGRÁDI SÁNDOR U. 10. SZ. ALATT (REPÜLŐTÉRNÉL) megkezdte értékesítését a Melalloglobus - UNIÓ A fesz a Nehéz-, színesfémek, félgyártmányok, műanyagok inio «a Újabb tanulmányok Miskolc művelődési életéről
