Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

W80. f«roóc 3-, cs&tőrtolc ESZAK:MAGYARORSZÁG 3 Hí ország építésének terve H arminc évvel ezelőtt, 1950. január 2-án kezd­ték el az első ötéves terv megvalósítását. Magyar- országon. Az ötéves tervről szóló törvény első paragra­fusában kijelölték a lő fel­adatokat: Magyarország át­alakítását agrár-ipari ország­ból ipari-agrár országgá. A feladatok teljesítése nem volt könnyű, a napi termelőmunka mellett még a háborús károk helyreállí­tásán is dolgozniuk kellett az embereknek. Ilyen körül­mények között szükségszerű volt a gyors iparosítás, első­sorban a nehéz- és a gépipar fejlesztése. ..Ez a döntő fel­tétele — állapította meg a tervtörvény — népünk to­vábbi gazdasági és kulturális felemelkedésének is, népi ál­lamunk és nemzeti függet­lenségünk megszilárdításá­nak és biztosításának, a szo­cializmus építésének hazánk­ban.” Az öt év eredményei a •tervkészítők elképzeléseit igazolták. A gyáripar az öt­éves terv utolsó esztendejé­ben több mint két és félszer annyit termelt, mint a terv megkezdése előtt, a nehéz­ipar termelése 188 százalék­kal. ezen belül a gépiparé 267 százalékkal nőtt, s a nemzeti jövedelem ez idő alatt több, mint. másfélszere­sére emelkedett. Imponáló számok; különö­sen, ha figyelembe vesszük, hogy a gyáripar, a nagyüze­mű építőipar, a közlekedés, a külkereskedelem és nagy­kereskedelem területén ek­kor váltak kizárólagossá a szocialista termelési viszo­nyok. Az. országépítő munka eredményeit gyárak, városok sora jelzi; új utak, hidak és sínpárok hozták közelebb egymáshoz a különböző te­lepüléseket. Az első ötéves terv a me­zőgazdaság számára is jelen­tős sikereket hozott. Már ek­kor hatékony erőt jelentet­tek a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. A mezőgazdaság sok tekintet­ben korszerűbbé vált: tíz­ezernél több traktort és kom­bájnt, s számtalan más gé­pet kapott, az ágazat, s öt év alatt több, mint 150 ezer katasztrális holdat tettek ön tözhetővé. Az ötéves terv célul tűzte „népünk életszínvonalának további emelését, lokozott el­látását mindenféle szükség­leti cikkel, a lakásviszonyok megjavítását, az egészségvé­delem kiépítését”. Az ipari munkásság reáljövedelme például több. mini húsz szá­zalékkal. a dolgozó paraszt­ságé pedig ennél is nagyobb mértékben emelkedett. Az egyéni jövedelmeken túlme­nően igen magas volt a közvetett juttatások értéke. Az ötéves terv első évének sikerei büszkeséggel és — most már világosabban lát­juk — túlzott magabiztos­sággal töltötték el az embe­reket. Felemelték a tervszá­mokat, „Az ötéves terv felemelése azt jelenti, hogy gyorsabban számoljuk fel gazdasági elmaradott­ságunkat, hamarabb le­szünk élen járó országgá” — írta a Szabad Nép 1951 tavaszán. A tervmódosítás súlyos következményei is­mertek. A jelszó: legyünk a vas és acél országa — nyers­anyagbázis nélkül irreális volt. Eltorzult az iparosítás irama és üteme, az egyolda­lú, erőltetett iparfejlesztés — s mindez főként a mezőgaz­daság rovására — komoly gondok forrásává vált. I smertek hát az eredmé­nyek, csakúgy, mint a hibák. A mérleg nyelve mégis az előbbiek felé bil­len. Nemcsak áz akkori — mai szemmel nézve elisme­résre méltó — tervszámok miatt: az első ötéves terv legnagyobb eredménye, hogy megváltozott az ország, s ezzel együtt népünk arcula­ta. Szebb, jobb lett hazánk­ban a dolgozó emberek élete. Téli mezőgazdasági tanfolyamok Változatos témakörükbe« szerezhetnek újabb ismerete­ket a városokban, falvakban januártól márciusig megren­dezésre kerülő téli mezőgaz­dasági tanfolyamok hallgatói. Megyénként több száz alka­lommal a TIT felkérésére tanárok, a mezőgazdasági nagyüzemek, valamint az élelmiszeripari vállalatok szakemberei tartanak előadá­sokat. A Hazafias Népfront keretében működő kertbarát társaságok szintén" gazdag programot állítottak össze tágjaiknak és az érdeklődők­nek. ■ A téli tanfolyamok egyik témája az adott táj termelési szakosítása. A rendezők igye­keznek a tájegységhez illő növénytermesztési és állat­tenyésztési speciálizáció szak­mai tennivalóit minél széle­sebb körben megismertetni a kistermelőkkel. Nemcsak az előadások szolgálják ezt a célt. A gabonaíröszt például t aka r m á n yo zá s i s z a k ta ná c s- adó füzetet ad közre, az ál­latforgalmi és húsipari vál­lalatok pedig közzéteszik a háztáji termelés szerződéses feltételeit. Az OTP szakem­berei a tanfolyamokon ismer­tetik a kistermelőkkel a hi­telfeltételeket, valamint a hi­telezés rendjét, módját, Uj vonása a tanfolyamok­nak. hogy gyakorlati bemu­tatókra is sor kerül. Számos helyen a legjobb háztáji gazdálkodók szemléltetik majd eredményeiket és egy­úttal szakmai útbaigazítást adnak. A téli programok anyagá­ban szerepel az 1980-ban életbe lépő szabályozó rend­szer ismertetése. Mindenek­előtt azokat a jogszabályokat veszik sorra, amelyek fcöK­veéte*í0i ér*trt1<k a kisterme­lőket. Ezzel kapcsolatban egyebek között feltárják majd azokat a lehetőségeket, ame­lyek hosszú távú értékesítésre adnak lehetőséget a kister­melőknek. Tapasztalhattuk és tapasz­talhatjuk, hogy azoknak az országoknak a gazdasági fej­lődése a legdinamikusabb, azok tudnak leginkább al­kalmazkodni a változó kö­rülményekhez. ahol az okta­tási. szakképzési formák a legfejlettebbek. Az NSZIv- ban az 1950-es években, Angliában az 1960-as évek­ben fordítottak nagy gondot — és ,azóta is — a szakokta­tás fejlesztésére, és ezzel párhuzamosan a gazdaság­ban gyors struktúraváltásra, termelési és termékszerke­zet-váltásra. Az emberi tényezők és a gazdasági növekedés között tehát igen szoros kapcsolat fedezhető fel. Az emberi té­nyezők — szakképzettség, készség, intelligencia, jellem slb. — befolyásolják a gaz­dasági növekedés ütemét és a gazdaság struktúrájának átalakulását. A gazdasági növekedés és a kialakult struktúra .viszont visszahat az emberi tényezőkre. Napjainkban — amikor gazdaságpolitikai céljaink között a mennyiségi szemlé­let helyett a-minőség került előtérbe — az emberi mun­ka minősége, hatékonysága, termelékenysége döntő szere­pet játszik. A jól és ered­ményesen végzett munka fel­tételei : a pontosság, a meg­bízhatóság, a szorgalom, a munkaszeretet, a szakmai érdeklődés egyfelől tudati kérdést jelentenek, másfelől pedig a közoktatás, a szalk- képzés sarán sajátíthatók ei. A mirelit lecsó, a háztartások téli csemegéje. A mirelit zöldborsó tavaszi izeket pótol. Áz aszály és a gyár Gépberuházások támogatósa A mezőgazdasági gépberu­házások állami támogatási rendszere, rendje 1980-ban alapvetően nem változik meg, a központi hozzájárulás mér­téke azonban összességében mintegy ötödével csökken. Ennélfogva a gépberuházások tervezése, továbbá a géppark felhasználása a gazdaságoktól a jövőben nagyobb körülte­kintést kíván. Az állami, hozzájárulás csökkenésének egy részét a termelők viszonylag ..egy­szerű úton” ellensúlyozhat­ják — a termények felvásár­lási árának emelkedéséből —. az ezen felül mutatkozó kü­lönbségek áthidalása azonban minden egyes üzemtől alapos elemző munkát kíván. Min­denekelőtt számításba kell venniük a helyi lehetősége­ket ; azt, hogy miképpen le­hetne még gazdaságosabban kihasználni, üzemeltetni a meglevő gépparkot.- Az új szabályozás nem hoz változást a mezőgazda­ság egyik legjelentősebb gé- pén.ek, a traktornak ártá­mogatásában: a támogatás mértéke 1980-ban is 20 szá­zalék. Minősítés Az Országos Mezőgazdasá­gi Fajtaminősítő Tanács leg­utóbbi ülésén a következő zöldség-, gyümölcs- és vi­rágfajtákat minősítette: Államilag elismert' minő­sítést kapott az Űjnmjori korai borsó, a Monostorpályi zeller, az lilt), böfermő 'cse­megekukorica, az L—2-es és. P—5-ös nevű laskagoroba, ax* Éva nyárialma, a Meteor őszirózsa, valamint a Blatt-a> Lujza rózsa fajta. Előzetesen elismert fajta lett az Ipari vörös étkezési pirospaprika, a Kornélia, Bo- husné vajkörte és a Piros Clapp körtefajfáb. a Pa itó*c Bb 119 meggy, a Gipa uy- meggy C 404, a Korai j»- pacsmeggty, a Boglárba és sv Pölöskei mtuóhabáHy ewemeQe- sr.őlő-f ajtók. Forgalomba houwtolbo n> gedé.lyezte a Glória F fejes­káposztát, az Opál kaifíoít, a Mutsu alma-, a Sumerest és Vezuvió ösztóaraek.fajtá- kat. Régen nem volt olyan ne­héz éve a Magyar Hütöipar Miskolci Gyárának, mint az 1979-es. Pataky Pál igazgató és Somos Miklós főmérnök a naptárban lapozgat. — A zöldborsó talán a legpótolhatasUa-nabb cik­künk. Minden év^en nagy mennyiséget tartósítunk be­lőle. Az elmúlt évre 255 va­gon nyit terveztünk, de az aszály miatt mindössze 116 vagonnyi érkezett az üzem­be. A kései fagyok és a ta­vaszi aszály igen sokat ár­tott az egresnek is. Szamócá­ból is jóval kevesebb érke­zett, és a megtermett meny- nviség is gyengébb minősé­gű volt. A málna, amely az egyik legfontosabb export­cikkünk, szintén nem sike­rült. Érdekes, az ország töb­bi tájain többlet termés je­lentkezett a málnából, csak a mi körzetünkben volt ala­csony a termésátlag. Minden évben nagy mennyiséget szoktunk feldolgozni meggy­ből és cseresznyéből. A mi környékünkön olyan rossz minőségű volt a termés, hogy alig-alig érte el a szab- ványméretef. A szilva lefa­gyott, a tervezett mennyi­ségnek csupán egynegyede ériceaett be a gyárba. — Ilyen nehéz ér aádra végűi is milyenek a gyár eredményei ? — A zöldbabot ga«­daságaink igen szép ered­ményt érlek el, mivel min­denütt öntözték a zöldbab­földeket. Ennek köszönhető, hogy a tervezettnél sokkal több zöldbabot sikerült fel­dolgoznunk. A zöldbabbal és a karfiollal tudtuk némileg pótolni a hiányokat. Karfiol­ból húsz vagonnal többet tartósítottunk. Pomíritból is többet gyártunk, ám a bur­gonya minősége az idén sem kifogástalan. Sokkal több ké­zi munkaerőre van szükség a válogatáshoz, de ezt a plusz mraokát vállalnunk keíL A gyáriak munkáját ne­hezítette, hogy az év nagy löszében az új, lő ezer ton­nás hőtöliáz és a hozzá tar­tozó mirelitfeklolgOKÓ üzem építésén, illetőleg üzembe he­lyezésén munkálkodtak. — Szorított, sürgetett a határidő, olyannyira, hogy nem tudtunk próbaüzemelést tartani. Az új gyár kezdet­től, az első óráktól termelt. Csak így tudtunk eleget ten­ni a beruházási alapokmány- ben előírtaknak, csak így tudtuk — hozzávetőlegesen — legyártani a lő és fél ezer tonna árat — Hogyan reelfedtóítotfc ur. esnport t érvük 7 — Hatezerötszáz tonna árura volt exportmegrende­lésünk. Mi mindezt készre gyártottuk, de a készletből még jócskán van raktáron. Késnek a szállítások, s en­nek egyik oka a ködös, téli idő. A múlt évhez viszonyít­va egyébként 190 százalékra nőtt az exportáru mennyi­sége. — Milyen munkák vannak jelenleg a gyárban? — Pomfritot gyártunk, le­csóalapanyagot, zöldborsót csomagolunk... Az új évet pedig a szilvafelezéssel kezd­jük. Ez igen nehéz, igényes kézi munka. Svájcba expor­tálunk száz tonna felezett szilvát. Az év első heteibe« megkezdi tennelését a lésn- taüzem is, amelyben fél évig szünetelt a gyártás. A már ismert tésztaféleségek mei- lett újdonságokkal is jelent­kezünk márciusban. Meg­kezdjük az almás linzer gváv- tásái. továbbá a Nógrádi Sü­tőipari Vállalat pásztói üte­mével kooperálva a leveies lészia készítését. A gyermek- élelmezés segítése és a kímé­lő étrendre szorulók érdeké­ben gyártjuk 1980-tól a pa­rajjal töltött burgonyás kro­kettét. — Mit várnak 1980-től? — Tizennyolcezer-ötszáa- ötveo tonna mirelitárut sze­retnénk gyártani. Ha csak egy kicsit is kedvezőbb lesz az időjárás, ezt egészen biz­tosan teljesíteni tudjuk. — Icvay — Fotó: I.ac/.ó József Ember és munka A munka termelékenysé­gét a műszaki fejlődés ha­tározza meg. A műszaki fej­lettségen belül a technikaó felszereltségnek, a gazdaság struktúrájának, valamint a munka minőségének van ki­emelkedő jelenősége. E cikk keretében a technikai felsze­reltséghez tartozó ■— gépesí- tettségi fokkal, a gépek meg­hajtására használt energiával stb. — továbbá a termelé­kenységet befolyásoló ágaza­ti szerkezet változásával nem foglalkozunk. Nem azért, mert szerepük kevésbé je­lentős — most, mint koráb­ban—, hanem mert a köny- nyen hozzáférhető és igen számottevő tartalék áz em­beri lejekben és kezekben van. Mostanában nyitod gyak­rabban hallunk, olvasunk arról, hogy a nagyobb gaz­dasági feladatokat, a szigo­rúbb feltételek között, a ter­melés szerkezetének a vál­toztatásával kell megolda­nunk. Ez a változtatás ért­hetően és egyértelműen a munkaerő ésszerű átcsopor­tosításával, munkaerőmoz­gással jár együtt. A munkaerőmozgás, a kon­vertálható munkaerő gondo­lata korántsem újkeletű. „A műszaki haladás problémái“ című gyűjteményes kötetben már több mint tíz éve nap­világot látott a megállapí­tás: „Egybehangzónak te­kinthető az a nézet, hogy a jövő célszerű képzési formá­ja a fiatalkori, széies alapo­kon nyugvó, általános isme­reteket adó képzés, ami le­hetőséget ad egy-egy széle­sebb szakterület elmélyült, s a kapcsolódó tudományágak áttekintő megismerésére.” Elvhez hasonlóan nyilatko­zott Erdei Grúz Tibor is, amikor azt, írta: „A jövő emberének gyorsan kell iga­zodnia a tudomány és a ter­melés változásaihoz, fürgén kell átvennie és képességei­hez. mérten továbbfejleszte­nie az új technológiákat.... a társadalom konvertibilis képzettséget, vár a jövő em­berétől.” Jövőnk építésénél társa­dalmunk elsősorban az alko­tó típusú emberekre számít­hat. Ezért megnőtt és meg­nő a szerepe a különböző továbbképzési formáknak, az olyan új struktúrájú általá­nos műveltség megszerzésé­nek, amely lehetővé teszi a technikai fejlődés következ­tében szükségessé váló szak- maváltoztatások zökkenő- mentes megoldását. Az isroe- reiszerzés helyett rh ind in­kább a készségfejlesztés ke­rti! etáterbe. A továbbtanu­lás napjainkban mindinkább elveszíti az egyéni érdekek és csoportérdekek érvénye­sülésének látszólagos össze­ütközését. hisz a társadalmi mu n kam eg os z i ásban el foglal t hely változtatására irányuló egyéni törekvés a kollektív mobilitást növeli. Nem elhanyagolható, sőt nagyon szoros az összefüg­gés az általános műveltség, a tudat fejlődése és a mun­kához való viszony között is. . Mostanában. amikor mindannyian tudjuk, hogy többet és főként jobban kell dolgozni, nap, mint. nap ta­pasztalhatjuk az emberek — a beosztottak”és vezetők — tenniákarását. Ez a tenni- lakarás. illetve szándék ked­vező, de kezdeti eredmé­nyeiről éppen az ország­gyűlés legutóbbi ülésén hall­hattunk pénzügyminiszte­rünk beszámolójában bizta­tó adatokat. » Ezek a számok most még talán csak indikátorok. Azt jelzik: ha akarunk, a koráb­binál jobban, sokkal jobban tudunk dolgozni. Persze, az eredmények ellenére még mindig van javítanivalónk a munkához való viszony te­rületén. Az utólagos elemzé­sekből is kiderült, hogy gaz­dasági nehézségeink jó ré­sze éppen abból adódott, adódik, hogy jövedelmünk, illetve fogyasztásunk mögött nem volt elegendő termelés. Erezhető ellentmondások alakultak ki sok helyen a szavak és a teltek között. A meghirdetett erkölcsi köve­telmények és a munkahelyi gyakorlat nemegyszer, írem egy helyen eltért egymástól. Ennek az ellentmondásnak a megszüntetésén dolgozunk most mindannyian. Azok is, akik eddig is becsülettel vé­gezték a munkájukat, és azok is. akik ez ideig „lazí­tottak”, mert lazíthattak. A változó külgazdasági kö­rülmények. a gazdasági sza­bályozórendszer. ma nagyobb, holnap talán még nagyobb követelményeket állít min­denki élé. Egyre fokozot­tabb jelentőséget kap a mun­kafegyelem erkölcsi oldala. A termelők öllek Irta ereje most rendkívül sokat szá­mít. Ez az erő részben abban rejlik, hogy a jó kollektí­va pozitív hatással van az egyénre, azokra is. akik ko­rábban — különböző okolc miatt — „takarékosabban” bántak munkaerejű lekéi. A felelősséggel, öntudatosan, lelkiismeretesen végzett kol­lektív munka, másfelől egy­re tágabb teret biztosit az önálló tevékenységhez, a szakismeret és a hozzáértés teljes kibontakoztatásához. Ehhez a szakmai ismeretek oldaláról a fedezet többnyi­re adott, ahol pedig hiány­zik. ott ezt valamennyiünk érdekében mielőbb pótolni kell: Buciiért Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom