Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

1980. január 20., vasárnap

v

EáZAK-WAU Y AKÚttóZAG 7

Ha értjük apás szavát...

Megfigyelheti bárki: olyan közösségben, ahol szakmailag, politikailag képzett emberek dolgoznak, nem hátráltatják, nem becsmérlik egymás munkáját az emberek. Az értő emberi közösségben jó a munkahelyi légkör, élő a demokratizmus, És az a jó, ha az egyén a közösségben megtalálja saját boldogulását és az emberi tartáshoz szükséges sikerélményt.

Aki megtanulta a leckét, azzal lehet és érdemes beszélgetni. A partnerek gazdagodnak a beszélgetések alkalmával. Fel tudják tárni egymásnak azokat az ismereteket, melyek egyik embernél mélyebben fogantak, a másik embernél felületesen ismertek. Megfigyeltem két villanyszerelőt munka közben. Aram alatt dolgoztak. Veszélyes ez, de

sokszor elkerülhetetlen. Dolgoztak „pontosan, szépen”. Egy szó, egy nézetkülönbség sem merült fel közöttük. Megtanulták a leckét, s öröm volt nézni, hogy tudják egymás gondolatát. Ha vitatkoztak, akkor azt azért tették, mert egyikük .. előbb jött rá, hogy valamely műveletet másként is lehet csinálni, s a kollégáját erről meg akarta győzni... Mivel az alapszakmát mindketten megtanulták, a vitában tudtak építkezni és csakhamar egyetértésre jutottak.

Munkahelyeken mostanában már egyre gyakoribbak ilyen elmélkedések. Jóleső érzés, ha vitapartnereinkkel értjük egymás szavát. így kevesebb a meddő fecsegés, hasznosabb a munkára fordított idő.

(takács)

'

___________________

A „lyukói rettenetes”

Lyukóvölgye Miskolc egyik szép területe, szebb- nél-szebb hétvégi házakkal tarkítva és a kis parcellák nagy gonddal, első osztá- lyúan megművelve. Nem is régen ezen a részen még legelők és kaszálók voltak és a földterület nagy része kihasználatlanul, parlagon he. vert. Különböző kertszövetkezetek működnek itt, találhatók különféle gyümölcsök, szőlő, zöldségfélék stb. Nagyobbára saját fogyasztásra termelik. Szőlő nem sok van. Mégsem lehet elmenni egyetlen ház előtt sem, hogy ne kínálnák meg az arrajáró ismerőst. Legutóbb, úgy az ősz végén : akácvirágból készült, mus- kotályos ízű bornak nevezett. italféleséget kóstoltunk meg. Másutt desszertbor- nak titulált pirosszínű folyadékkal teli poharat nyomtak a kezünkbe. A harmadik helyen meggyel ízesített, üvegdemizsonok- ban tárolt „nedűt” tettek az asztalra. Mindezeknek

közös elnevezésük van. A minap hallottam egy baráti találkozón, hogy ezeket az italokat „lyukói rettenetesnek” hívják.

Nem szabad belőle sokat inni, mert állítólag rettenetesen érzi utána magát az ember. A társaság egyik résztvevője ezen a találkozón, amelyet a minap a Komlóstető alatt levő Ásítóvölgyben rendeztek, szintén egy kis hétvégi házban megtartott bulin mondotta. szakértői szemmel vizsgálva a kezében tartott ott termett bort, hogy legyen annak a neve „ásító! bor-, zalom.” Kicsit .'túlzás-, volt az elnevezés, de a , tréfa.- kedvéért hangzott el. Így sikerült borászati ismereteimet kibővíteni e két újfajta borral, amit a helybeliek „nemesítettek” ki: a „lyukói rettenetest” és az „ásítói borzalmat”. Állítólag „finomabbak” a kélem- beres boroknál.

B. I.

Pataki kávéházak

Lebontott öreg házak helyén simára egyengetett terep Sárospatakon a Bodrog Áruház tőszomszédságában. Sok kicsi telekből összeállt egy nagy, amelyen a város közepén most motel és étterem építését kezdik meg. Sárospatakon hivatalosan is a zempléni táj idegenforgalmi és üdülőközpontjául jelölték ki: szükséges hát az étkezési és szálláshelyek bővítése. Örülnek ennek a patakiak, még ha az idősebbekben emlékek ébrednek is egyik-másik eltűnő épület nyomán.

A lebontott épületek közölt volt például sok-sok évtized deákos vigasságainak színhelye, az egykori Központi Kávéház. A régi időkben 6—7 kávéháza, vendéglője volt a híres iskolavárosnak. Ezek közül kettő, éspedig a Központi _ Kávéház és a Héee eleji döm’Üocskán magasodó

'Gyürigytyúk kimondottan a diákoké volt. Az előbbit a teológusok, azaz a papi pályára készülő főiskolai hallgatók. az utóbbit, pedig a joghallgatók látogatlak nagy előszeretettel.

Nekik mint főiskolásoknak szabad volt kávéházba járni, természetesen a tisztesség és jó erkölcs szem

előtt tartásával. Tilos volt viszont ez a gimnazistáknak, s aki ez ellen véteti, szigorú büntetést rótt ki rá régen a primáriusokból, vagyis a legkiválóbb diákokból álló iskolai esküdtszék, ennek megszűntével pedig a tanári kar. Persze, azért az esti sötétség leple alatt egy-egy nagyobb hetedikes, nyolcadikos gimnazista is be-belopakodott a Központiba vagy a Gyöngy tyúkba, főképp ha a teológusok és jogászok közt barátjuk is akadt, és ha a háznagy nyakon nem csípte őket.

A háznagy... Mai fogalmaink szerint amolyan gondnoki fe'adatokat látott el a háznagy a kollégiumban. Beszerezte az iskolai élethez szükséges dolgokat, ellenőrizte a bajorosok, vagyis a hivatalsegédek munkáját, gondoskodott az épületek karbantartásáról, és esténként elindult a vendéglők, kávéházak meglátogatására. Bármi volt is a háznagy hivatalosan bejegyzett elő- és utóneve, azt Sárospatakon sohasem tudta senki, mert a háznagyot a diákok és a városiak is mindig csak Ducivá Gyurinak hívták.

És ha az esti „vizitáció” alkalmával valamelyik kávéházban az akadém'isták közt „netán” gimnazisták is mulattak volna, a kollégium annalesei nem ismernek olyan esetet, hogy Dud- va Gyuri valaha is elcsípte volna őket. Ugyanis akár a Központiban, akár a Gyöngytyúkban kezdte ellenőrző körútját, a teológusok vagy a jogászok úgy le- ibatták a mindenkori Dud- va Gyurit, hogy elhomályosuló szemével ő bizony évtizedeken vagy évszázadokon át sohasem tudott egyetlenegy gimnazistát se meglátni.

A jogászok és teológusok között a kezdet kezdete óta örökös volt a vetélkedés, csipkelődés. A teológusok, vagy ahogy a jogászok hívták őket — a „hitészek” mindig komoly sötét színű ruhában jártak, s . a fejükön fekete pincskalapöt hordtak. Ezzel szemben a jogászok divatosan öltözködtek, elegáns, puha kalapot viseltek, vagy éppen kalap nélkül sétáltak, amúgy „jogászosan”.

Évtizedekkel ezelőtt volt Patakon egy habókás, csomaghordó szamaras ember, aki egész nap fuvarozgatott a városban. Hol a diákok

csomagjait, hol a kereskedők portékáit száilitolla be az állomásról két szürke szamarával.

Egyszer a jogászok, hogy • megtréfálják a „fekete gárdái”, vettek egy vadonatúj pincskalapöt, s beható tárgyalásokba bocsátkozva a szamaras emberrel, fel is pénzelték valamire. Az öreg azonban túljárt a jogászok eszén, mert — amint a továbbiakból kiderült — titokban a teológusokkal is „eszmecseréi” folytatott bizonyos összeg erejéig. Végül is kettős tréfa lett a „titkos” tárgyalások eredménye.

Másnap ugyanis, amikor legtöbben áll dogál talc a kollégium előtti „Pletykadombon”, az öreg „csupa vé- letlenségből” arra baktatott el szamaras taligájával, fején a jogászok által vásárolt hamisítatlan pincska- lappal. Lett is erre nagy harsogás a jogászok között.

S hogy a tréfa még jobban sikerüljön, egyikőjük oda is szólt neki: .

— Hát a két szamár fejére mért nem tett pincset, öreg?

— Mert azok jogászok —• válaszolta nagy flegmával az öreg. most már a teológusok harsány kacagása közben.

Hegyi József

nére. Az édeskés szag a mellére ült. Szellőztetni kéne. Odasettenkedett az ablakhoz. óvatosan ki lesett a függöny széle • mellett. A galamb ott ült tojásain, de fejét ide-oda tekergette, s sebesen pillogott, mintha nem tudná, honnan érheti baj. bármely pillanatban feiröppenésre készen. Még vére áramlásának. szive lökéseinek ütemét is láthatta kék-ezüst bogyón, s e kicsi, öntudatlan élet életkészsége megragadta. Az állat védtelenebb az embernél, mindéin váratlan helyzet veszélyhelyzet neki, örökké kész a menekülésre.

Mit lenne ez a galamb- anya, hu ö nemtörődöm lenne, s ha csak egy ablaknyitással is, de elriasztaná? A költés ösztöne győzne? Nem. nem. Az ételosztón, két árva, megtermékenyített tojás maradna utána.

Nem bántalak, mondta, s az ablak másik szárnyához lépett, ott húzta el a függönyt. A galamb pattapásig feszülve megmerevedett, de fészkén maradi Lassan, csöndesen nyitotta ki az ablakszárnyal, s közben mély liafigon, dédelgetőén, halkan mondogatta: tubi. tubi, ne félj,-nem bántalak.

Szokatlan volt neki a szanatóriumi csönd után a hat ház íalunyi emberének zsivaja. Az ablakdeszkára könyökölve folytatta megnyugtató mondólcáját. Magasan gyereksírás úszott a levegőben, középen kártyázok vitája, alul egy7 asz- szony ingerült lamentálása. Áttellenben, a szemközti ház ablakában megjelent a Gál-íiú, s rámeredt. Ez is már kész ember, holott nemrég még becsúzlizla az ablakát. A Gál-fiú hátrafordult, belebeszélt a félhomályos szobába. azután visszafordult, s mellé könyököl) a felesége meg az anyja. Hallotta, hogy beszélgetnek, kihallotta a ne- \ vét. de mást nem érlelt. Mintha a galamb szólt volna többször is, de ebben nem volt. biztos.

Féltékeny voltam, csaknem ismertem fel. Hiába voltam már felnőtt, amikor összeházasodtak, még mindig vágytam az anyai dé- delgetésre. Hogy erőt meríthessek belőle. És nemcsak arra. Hanem apám bölcsességére is. Meri ugyan nem hittem el neki, hogy beteg, s nem bocsátottam meg, de ha jól érezte magát. elfelejtettem haragom, mert lenyűgözött azzal, hogy mindig a dolgok elevenjére lapin lőtt, s. égy-két jegy alapján meghatározott egy jeliemet. Nem akartam belenyugodni. hogy csak vendég vagyok náluk, csak

azért se mentem ei, ha anyám küldött, követelőztem, mint egy gyerek, s végül össze is vesztünk, évekig nem láthattam őket, nem- hallhattam anyám hangját. S megátalkodottan egyre őket hibáztattam, gyűjtöttem magamban a mérget, ami,vel csak magamnak ártottam, magam mérgeztem. De még ez sem mentett meg a vágyódástól, eljártam utcájukba, hátha összefutunk, ácsorog- tam az ablakuk alatt, hátha kitekintenek.

Gyermekségemben nélkülöztem anyámat. Nem múlt el nao az intézetben, hogy ne kívánkoztam volna haza, hogy ne hiányzott volna. Talán ezért értem meg ilyen későn, hogy még felnőtt fejjel is ilyen természetellenesen erősen vágytam az óvó-védő szeretetne, amikor mások már rég leszakadtak szüléikről.

A szívrohamok ébresztettek rá. hogy nem babra megy a játék, hogy bármely nap meghalhatok anélkül, hogy jóvá tettem volna durva értetlenségem. Levelet írtam nekik és válaszoltak. Már nem volnék, ha nem válaszoltak volna. Mielőtt, fölmentem a szanatóriumba, meglátogattam őket. Apám sápadt volt, izzadt, nehezei lélegzett, de tartotta magát, mint mindig, frissen borotválkozott tiszteletemre. és borotválkozás után bekente arcát a mesterségesen barnító folyadékkal. liugy ne sajnáltassa sápadtsága, és nyakkendőt is kötött. Átöleltem, megcsókoltam, arcán egy pillanatra megjelent a szorongásnak és a félelemnek, a bizonyosságnak és a beletörődésnek ijesztő keveréke, hogy visszahőköltem: lehel, hogy utoljára látom? Lehet, hogy meghalok ?

Még mindig önzőbb voltam. semhogy megbocsátásukat megérdemeltem volna. Apám halott, bizonysága. hogy nem engem szán! halálra, nem az én halálom tilt ki az arcára a búcsúzásnál. hanem a magáé.

Csak így élhessek. Csak legalább ennyire uraljam magam, hogy sose késsek el a kibéküléssel, hogy méltón búcsúzhassam. Hiszen önvád az így is!

Apám. halála által elérhetetlenül föléin magasodott emberségben. Meri hogy már megértem, sose jut el hozzá. Ölt leszek a temetésen. Tisztelegni, akarok az anyagnak, amelyben embersége testet öltött. Akarom. hogy tudjam: szenvedett, és szenvedésében nagyobb szüksége volt anyámra, mint nekem. Hiszen mi még élünk. Már minden idő miénk. ’

A galamb megnyugodott, fölfelé nézeget, ott kering a párja, enni hoz. Éljetek, galambok, költsélek ki fiókáitok! Hogy a hím le merjen szállni, otthagyta az ablakot, kiment a konyhába vacsorát sikeríteni.

Korai neki még ez a semmi kis munka is. de húga az anyját pátyolgatja. Összetört. elszakadt az élettől, az ételtől, a telt-tói. csak altatóval alszik, ha alszik. Csecsemőről vagy elmebeteg-öl kell így gondoskodni. egy percre se maradhat . magára: Ezért, összeszedte erejét és elhatározta. hogy. ez a tevékenység még többet is használ neki. mint a1 teljes ellá.ottságbaa való semmittevés, hiszen élnie kell. s mennél előbb kezd hozzá, annál jobb.

Hiszen ha apja meggyógyulhatott volna! M.ilyen :6 lánya lenne! Nem értékelte magát tartó erőfeszítését fájdalma és fáradtsága legyőzésére. hogy megismerhesse és megérthesse. Apjának nem volt gyereke, mégis felfogta békílöleve- le kétségbeesel! kapaszkodását. Apja helvett apja akart lenni, s hog'- nem lehetett. csak a maga hibája: nem mert kitárulkozni neki. mert félt, hogy nincs meg benne az édesszülői mindentmegbocsátás.

Holott, lám. megvolt. Elmegy holnap a len elésre, mert érzi apja sohak.nemmondott fájdnlpiái. hogy magtalan, el kell mennie, mert akit gyermekei temetnek, nem élt hiába.

Római emlé, Hemingway kertje Havannában Rasier Károly rajzai