Észak-Magyarország, 1980. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1980-01-18 / 14. szám
ESZAK-MAGYARQRSZÁG 4 1980, január 18., péntek arcai H a egy gépészmérnök érzéketlen d zene. a képzőművészet iránt, rövid úton kimondjuk a szentenciát: szakbarbár. Ha egy irodalomszakos tanár szerelőért telefonál egy kicsapott biztosíték miatt: hát istenkém, vannak, akiknek az égvilágon semmi, de semmi érzékük a gyakorlathoz! . . . Míg pálcát törünk az egyik felett, bocsánatos bűnnek tartjuk a másikat. Történelmi magyarázata is lehet annak, hogy a 'társadalmi megítélésben elsőbbséget biztosítunk a humán kultúrának. noha ész érvekkel elfogadjuk a másik, a reá' kultúra (értsd’ a műszaki kultúra) kitörölhetetlen jelentőségét. Többek között erről is szó volt a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat Borsod megyei elnökségének legutóbbi ülésén, amelyen a műszaki szakosztály elmúlt kétévi munkáját is értékeltek. A műszaki ismerelter- jesztes legtöbb bázisa ugyan az ipari munkásság, de korántsem szűkülhet le pusztán az' ö körükre. Igaz, a műszaki témájú előadások megoszlásában jelentős súly- lyal szerepel a bányászat, a kohászat, a közlekedés — a Borsodi Szénbányák Vállalatnál például a dolgozók harminc százalékához az ismeretterjesztő előadásokon keresztül jutnak el az aktuális műszaki fejlesztési, szervezési, gazdálkodási ismeretek —. de nem kevés figyelem kíséri a szélesebb körű műszaki ismeretterjesztést. Azt, amiről már érintőlegesen szóltunk, hogy' szükség van bizonyos műszaki ismeretek népszerű formában történő továbbadására. Mindennapi gyakorlati életünkre átfordítva a „csináld magad r. a barkácsmozgalom ilyen tén megtámogatására. Hozza kell tenni: e téren koronázta legkevésbé siker a szakosztály munkáját, noha . általánosan ismert tény: a háztartások gépesítésével a háziasszonyok fokozott bal- esetveszelynek vannak kitéve otthoni, második munkahelyükön. Legyinthetünk rá. bagatelizalhatjuk. mégiscsak tény, kulturáltság! szintünkbe bele kell, hogy tartozzanak ezek az alapvető műszaki ismeretek is. A humán műveltség oldaláról is fennáll a szakbarbárság veszélye, s a fizetendő ár az el nem sajátított ismeretekért néha túlságosan is magas. Műszaki ismeretterjesztésről szólva azonban — talán nem is alaptalanul — többnyire nem ez jut eszünkbe. Sokkal inkább az, hogy az ismeretterjesztés e területén munkálkodók a népgazdasági feladatok végrehajtásához kívánnak a maguk eszközeivel hozzájárulni. S ez nem kis. nem lebecsülendő részvétei. Egyáltalán nem mellékes körülmény ugyanis, hogy a munkások mennyire értik a népgazdasági feladatokat, mennyire tudnak lépést tartani a technikai fejlődéssel. A munkások szakmai színvonalának növelése a vállalatok feladata. De a nagyüzemi TIT-szervezeteken keresztül, az ismeretterjesztés hathatós segítséget tud adni, s ad is. S nemcsak az iparban- A mezőgazdaságban is, ahol talán meg jobban kiütközik az az ellentmon- ' das. hogy a mind korszerűbb gépeken régi (már-már elavult) ismeretekkel rendelkező szakemberek dolgoznak. Napjaink fő témája ;— népgazdasági szinten — az energiagazdálkodás, az energiatakarékosság és az energia racionalizálása. Az elmúlt évben a TIT megyei műszaki szakosztálya az MTESZ-szei közösen megyei szintű energiatakarékossági, energiagazdálkodási napokat szervezett, s elsősorban a helyi adottságokat, lehetőségeket. a borsodi vállalatok sajátos helyzetét vizsgálták. Mindezt úgy is felfoghatjuk, mint szakmai tanácskozást! Am, világosan tudnunk kell, az energetikai problémák megoldása ma már nemcsak az energetikusok feladata, e téren csak széles társadalmi összefogással, szemléletformálással lehet csak eredményt elérni. így hát nem lehet a véletlen müve, hogy az energiagazdálkodással kapcsolatos ismeretterjesztés a jövőben fokozottabban kíván (a már említett okok miatt) a , mezőgazdaság felé is fordulni. Hiszen, noha a mezőgazdasági műszaki ismeretterjesztés nem új terület. eddig jobbára kimerült a KRESZ-oktatással. a közlekedéssel kapcsolatos ismeretek átadásával ... A műszaki' ismeretterjesztés jelentőségét, aligha lehet megkérdőjelezni, akár annak szakmai, akár közművelődési szerepét nézzük. Más kérdés, hogy e tevékenységnek is megvannak a maga nehézségei. Akárcsak az ismeretterjesztés más területein, itt is gondot, okoz a fiatal műszakiak bevonása e munkába, s nehéz, majdnem lehetetlen elérni a bejáró dolgozókat, különösen azóta, amióta megszűntek a munkaidőben szervezett előadások. Vannak persze jó példák. A Borsodi Szénbányák Vállalat már említett munkásakadémiai sorozatai, vagy a BÁÉV-nek a fiatal szakmunkások és a szakmunkás- tanulók körében kialakított ismeretterjesztő előadásai. Nem becsülve le a TIT megyei műszaki szakosztályának a szakmai műveltség növelése érdekében tett erőfeszítéseit. mégis azokat a törekvéseiket szeretnénk kiemelni és erősíteni, amelyeket a közművelődés terén fejtenek ki. A KISZ-sze! és a Szak- szervezetek megyei Tanácsával együttműködve — s erre az együttműködésre nyilvánvalóan készséges partnerek lesznek —, nemcsak tenni kell, de tehetnek is azért, hogy műveltségi, kuituráltsági szintmérőnkben végre megfelelő helyre kerüljenek műszaki ismereteink is. Azaz: ne csak az ne legyen feltűnő, ha egy műszaki szakember rendszeres koncertlátogató, hanem ne legyen sikk tehetetlenségünk a kicsapott biztosíték vagy egy makacskodó autó esetében. Csntorás Annamária Vrl': Lenkcy Zoltán rajra Pspp Gábor ZQiipffilje A „Városunk művészei” sorozatban január 21-én rendezi meg u Miskolc városi Művelődési Központ Művészeti és Propaganda Osztálya Papp Gábor zongoraművész estjét a Bartók-terem- ben (Bartók tér 1.). amelynek műsorán Haydn Asz- dúr szonátája. Mozart a-moll szonátája. Grieg Lírikus darabok és Schumann Szimfonikus etűdök című kompozíciója szerepel. Rádió mellett a nyugdíjig Készül a Magyar Zenetörténet Találóan foglalta össze mar bevezető mondataiban Ipper Pál a legutóbbi Vonalvég műsor legfőbb célkitűzését: átfogóan érzékeltetni, hogy hazánkon kívül három országban milyen a társadalom szociális ellátási rendszere, miként törődnek az emberrel a bölcsőtől a nyugdíjig. sőt miként várják az embert már születése előtt is. A terhesség és a születés, a bölcsőde és az óvoda, a térjele részvétele a házi teendőkben, a nyugdíj, és végül az öregekkel való társadalmi törődés voltak a Budapest—Varsó—Bonn—New York telefonlóneolatban lepergett félórás beszélgetés témái. Megtudtuk, hogy gya,- korlatilag nálunk törődnek legtöbbet az emberrel, hiszen például az a fajta terhesgondozás és terhesvédelem, ami nálunk nemcsak törvényekben biztosított, hanem bizonyos mértékben kötelezően igénybe' is veendő, a három említett fővárosban, illetve a hozzájuk tartozó országokban megközelítőleg sem ilyen teljes. Bonnban például semmiféle elöny- nyel, vagy hátránnyal sem jar a terhesgondozás igény- bevétele, vagy mellőzése, noha a születések csökkenésének megakadályozására éppen mostanában születtek üi rendelkezések. Hasonlóan áll a kismama- és a terhesgondozás kapcsolata Lengyelországban is, ahol csak az anyát, csak a gyermeke iránti felelőssége kötelezi a gondozás igénybevételére. Az ÚSA-ban az illegálisan ott élő anyák milliós tömege semmilyen szociális védelemben, vagy juttatásban nem részesül, az amerikai állampolgár nőt is csak any- nyiban védik, hogy munkaviszonyát a terhességére hivatkozással nem lehet felmondani : a hatalmas New Yorkban 15 ingyenes anyavédelmi központ van. A további témakörökben is hasonló eltérések tapasztalhatók az egyes érintett országokban. Például az óvodai és bölcsődei helyzet a lengyeleknél a mienkkel azonos, de már az NSZK-ban az anya inkább anya és nem munkavállaló, a férj körülményei általában ezt lehetővé teszik. Az USA-ban viszont a kisgyerekes anyák- ■ iiak is 41 százaléka dolgozik. a gyermekintézmény kevés, a 740 New York-i bölcsőde és óvoda többsége magánjellegű. csak igen jómódúak vehetik igénybe, a kevés községi gyermekintézmény olcsó, jól felszerelt, de nagyon nehéz a kevés férőhelyre bejutni, az iskolások között pedig , igen sok a „kulcsos gyerek”. A lengyel férjek úgy vesznek részt a házimunkában, mint a magyarok, a nyugatnémetek nem háziasait, az USÁ-ban i előfordul, hogy a férj megy j szülési szabadságra, azaz' marad otthon a kisgyermek gondozása végett. A legnagyobb érdeklődést alighanem \ü nyugdíjak, illetve a nyugdíjkorhatárok különbözősége kelthette. Kitűnt, hogy nálunk a legmagasabb a nyugdíjasok aránya a társadalomban es legalacsonyabb a korhatár. Az öregekkel, főleg a magánosokkal való törődés tárgyi feltételei nálunk viszonylag kevéssé biztosítottak, a lengyeleknél hasonló a helyzet, de jobb a házi ápolási szervezet, az NSZK-ban meg a jómódúak öregjeiket jó otthonokban, főleg egyházak fenntartotta intézményekben helyezik el. csakúgy mintáz USA-ban, ahol még többféle ellátási forma is adódik, riyugdíjasházak és egyebek, elsősorban a jobb máduak- nak, de éppen itt igen sok a magányos ember és például New York lakásainak 58 százalékában magányos- ember él, ki így, ki úgy. A körkép érdekes, sokszínű volt. ha nem is vidított fel túlságosan, s sok igazság! van Ipper rezignált műsor- záró gondolatában: sehol sem jó. sok nehézséget kell mindenhol leküzdeni. Ehhez) nyugodtan hozzátehetjük, hogy két igen fejlett tőkés allammai összevetve a mi bölcsőtől a nyugdíjig, az öregkorig terjedő szociális gondoskodásunkat, a fennálló sok nehézség ellenére is figyelmet érdemelnek eredményeink. De meg nem nyugtathatnak. (Benedek) A • Magyar Tudományos Akadémia társadalomtudományi intézetei néhány évvel ezelőtt hozzákezdtek szakterületük , történeti ösz- ' szeíoglalásának szerkesztéséhez. Noha az. érintett szakmák úgy érzik, nem érkezett el e szintézisek létrehozásának ideje, sok alapkutatás hiányzik még. Ebből kiindulva azonban sohasem készülnének el a tervezett munkák, hiszen a tör- tenetkutatások területén sohasem mondhatjuk, hogy már mindent tudunk. A Zenetudományi Intézet is 'hasonló gondokkal találta magát szemben a Magyar Zenetörténet írásakor. Szinte egy időben kell elvégezni az anyaggyűjtést, a feldolgozási es az összefoglalást. Továbbá olyan újabb emlékek is előbukkantak, amelyek ha nem is változtatják meg az eddig kialakult képet, legalábbis módosítják. Az ötkötetesre tervezett Magyar Zenetörténettel kapcsolatos munkálatok 1970-ben kezdődtek és most jutottak el odáig, hogy kézzelfogható eredmény született. A Ra- jeczky Benjámin szerkesztette első kötet lényegében késznek mondható, 1980-ban nyomdába lehet adni. A kötet 1526-ig tekinti át a magyar zenei őstörténetet, a középkori zenei életet és a korabeli népzenét. Az érdekesebbnél, érdekesebb témákon, az udvari zene és a gregorián stílus összevetésén, a korareneszánsz zenei intézmények bemutatásán túl a zenetörténet írásakor felfedezett területre is kitekint az összeállítás, nevezetesen arra. hogy a 15. században a kottaírásnak egy kifejezetten magyar változata honosodott meg hazánkban. Az első kötet lektorálásakor szerzett tapasztalatok arra sarkallták az intézet munkatársait, hogy útjára indítsák a Zenetudományi dolgozatok című belső sorozatot, s segítségével hozzák nyilvánosságra a kutatások egye1 részeredményeit. így lehet elkerülni, hogy a Magyai Zenetörténetben olyan arány talanságok mutatkozzanak amelyek a most napvilágra került forrásokkal részletesebben foglalkozzanak a régen ismert, de fontosságában az újat felülmúló adatok rovására. A Csomasz Tóth Kálmán és Pap Géza által szerkesztett. a 16. és 17. század zenetörténetét taglaló második kötet mintegy egyharmada elkészült már. Az egy- és többszólamú. valamint az egyházi éneklés mellett szó lesz ebben a részben az ekkor kialakuló tánczenéröl. az egyes városok (Sopron, Pécs) zenei életéröl és a magyar zeneszerzők jelentős müveiről is. Az öt közül a harmadik kötet van a legel maradot- labb stádiumban, az, amely a 18. század magyar zenéjenek ismertetését tűzte ki céljául. Míg ugyanis a 19. század zenetörténetéről már több tanulmány készült s az anyag cédulákon, katalógus- rendszerekben vár feldolgozásra ; addig az előző rész munkatársai még csak az anyaggyűjtésnél tartanak. Az ötödik kötetből számos, az 1945 utáni idők zenetörténetével foglalkozó tanulmány már nyilvánosság elé került. De ahhoz, hogy a 20. század teljes szintézise kikerekedjen a rendelkezésre álló anyagból, bizony még sok aprólékos levéltári munka is elvégzésre vár. A kutatóknak többek között ót kell böngészniük az elmúlt évtizedek hangversenyműsorait, s fellapozniuk a folyóiratok és a napisajtó zenei anyagát. S hogy mikorra láthatjuk együtt a könyvesboltokban a Magyar Zenetörténet öt kötetét? Nehéz lenne ezt pontosan meghatározni. Az első kötet — remélhetőleg — néhány éven belül kapható lesz. Hogy a tpbbi rész mikor jelenik meg. az még sok mindentől, többek között a munkatársi gárda megszervezésétől is függ. Az intézet tervei között szerepel, hogy a köteteket a bennük foglalt anyag illusztrálására hanglemezsorozattal teszi teljessé, előnyben részesítve a régebbi korok alkotásait. Továbbá a magyar zene országhatárokon túli népszerűsítése érdekében a Zenetörténetet angol nyelven, némiképp rövidített és részben átdolgozott kiadásban is szeretnék megjelentetni. MISKOLCON, A NÓGRÁDI SÁNDOR U. 10. SZ. ALATT (REPÜLŐTÉRNÉL) megkezdte értékesítését ^ intő'« ofesxgl A METALLOGLOBUS-UNIÓ ÁFÉSZ LERAKATA, NEMEZ- SZÍNESFÉMEK, FÉLGYÁRTMÁNYOK, MŰANYAGOK.
