Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-09 / 288. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 MM *nhfci»4 t:im*VvZtb «8/nwr 1?/9. december 9„ vasárnap SZEMBESÍTÉS Éppen húsz évvel ezelőtt Hélszáz nö és száz férfi cím­mel írtam a Miskolci Pamut- fonó életéről, elsősorban az üzemi szakszervezeti bizott­ság kulturális tevékenységé­ről. Most újra a gyárban jártam, hogy a húsz év előtti cílck meg állapításait a mai valósággal szembesítsem. (Természetesen az eltelt két évtized alatt többször is jár­tam az üzemben és többször is írtam róla, de a húszéves összevetés nem haszontalan.) Könyvtár, 1071 kötettel Akkor, 1939 , végén a Mis­kolci Pamutt'onó a város leg­fiatalabb üzemének számí­tolt. Nyolcszáz dolgozója kö­zül hétszáz volt a nő, a köz- művelődési élet — bár ak­kor még ezt a fogalmat nem nagyon emlegettük — köz­pontja a könyvtár volt, 1071 kötettel és akkor készültek további 80 kötet vásárlására. Az állandó olvasók száma 220 volt, s a könyvállomány­ban még akadtak régi, rossz sematikus könyvek. Akkori­ban kezdődött meg az üzem­ben az ismeretterjesztő mun­ka, látogatásunk idején ha­vonta 7—8 különböző jellegű előadást tartottak, elsősorban női témakörökben. Az isme­retterjesztés iránt akkor igen nagy volt az érdeklődés, 120— 130 ember is eljött egy-egy alkalomnak Sokan jártak rendszeresen moziba, mint­egy ötvenen vásároltak szín­házi bérletet. Működött tánc­csoport, színjátszó csoport, volt menyecskekórus, házi stúdió, keskenyfilm-vetítőgép, és mint nagy újdonság, akkor szerepelt a programban, a rendszeres kollektív televízió- nézés. Hiányzott az üzemnek a művelődési otthon. Más igények és szükségletek A néhány kiragadott meg­állapítás mai megfelelőjére éi'demes rávilágítani. A húsz év előtti 800 dolgozóval szem­ben, a létszám korábban 1500-ra emelkedett, most 1250-re csökkent, az összlét- számból 300 a férfi. A haj­dani 1071 kötetes könyvtár­ral szemben a közművelő­dési könyvtár állománya 13 ezer kötet, 3 ezer kötet a műszaki könyvtáré, a leány­szálláson 500 köteles letéti könyvtár van, és függetlení­tett könyvtáros foglalkozik az évi 800—000 állandó olva­sóval. Könyvvásárlásra évi 30—35 ezer forintot költe­nek, ugyanakkor a dolgozók az üzemi könyvterjesztőnél a legutolsó három hónap alatt 25 ezer forint értékű könyvet vásároltak. Az isme­retterjesztő előadásoknak más a szerepük, mint korábban volt, hiszen a húsz év előtti adat „a nagy TIT-korszakot” jelenti, amikor az ellenforra­dalom után felfutóban” volt az iskolán kívüli művelődés­nek ez a formája. Ezt fel­váltották a különböző tanfo­lyamok, előadássorozatok, munkásszálláson élők részé­re rendezett kurzusok. Ma már ugyan nem ez a domi­náns művelődési lehetőség, hiszen azóta, nem utolsósor­ban a televízió közbejötté­vel, valamint az iskolázottság emelkedésével ez az ismeret­szerzési mód háttérbe szorult. Ugyanakkor előtérbe került például az utazások iránti érdeklődés, az ilyen témájú előadások frekventálása, a zenetörténeti előadások irán­ti vonzódás, a komplex elő­adások rendszere. Ma már nem jellemző a 120—130-as részvétel egy-egy ismeretter­jesztő előadáson, ami termé­szetes is, mert azóta a kis­csoportos foglalkozások vál­tották fel a tömegelöadáso- kat egyrészt, másrészt az idő előrehaladtával nőttek a kul­turális igények cs mások let­tel: a formái azok kiclégilé­Hisz év után a Miskolci PailioÉan sének. A különböző keretek között tartott ismeretterjesz­tő előadások most elsősorban a brigádvállalásokat kíván­ják segíteni. A mozik látogatása az or­szágos helyzetnek megfelelő­en, itt is lecsökkent, a szín­házzal való kapcsolat egy na­gyobb felfutás után fellazult. A négyváltásos műszak is lehetetlenné teszi a bérletes látogatást, de sajnálatos mó­don nőtt is az idegenkedés a színháztól, A közönségszer­vezőnek nemegyszer kell ta­pasztalni, hogy megveszik a jegyet, de nem mennek el. A közelmúltban az egyik színházi produkcióra nyolc­van jegyet adtak el és na- gyon-nagyon rossz volt az előadás visszhangja. Nem lenne haszontalan, ha a szín­ház tagjai a húsz év előtti gyakorlathoz hasonlóan gyak­rabban megjelennének a fo­nodában, és akár vitázna is egy-egy produkcióról a fono- daiakkal. Érdekes, hogy ugyanakkor fővárosi művé­szek előadóestjei iránt igen nagy az érdeklődés, még ha egy jegy 40 forintba is ke­rül. Nem működnek a gyá­ron belül az öntevékeny mű­vészeti csoportok, helyettük szakkörök születtek azóta. Most a leányszállón próbál­nak pávakört szervezni. To­vábbra is működik a házi stúdió, gyakran tartanak filmvetítéseket. Művelődési otthona még ma sincs a gyárnak, igaz, az azóta fel­épült ebédlő és a leányszálló klubja némileg pótolja ennek hiányát. Ezek az összehasonlító számadatok a fonoda kultu­rális életének jelentős válto­zásairól tanúskodnak, de ér­demes még néhány dolgot feljegyezni a két évtizedről. Például hogy időközben meg­született a brigádmozgalom és ez igen nagy mértékben megváltoztatta a fonodaiak életét. Jelenleg 76 brigádban ,900-nál többen dolgoznak, és értékes ezeknek a kollektí­váknak a kulturális tevé­kenysége is; például a Rad­nóti brigád legutóbb Radnóti- emlékműsort rendezett, illet­ve mutatott be, s azon száz­nál több érdeklődő vett részt. Igen megnőtt az olvasottság az üzemben: 60 százalékos. Emlékszem, hajdan mint jó kezdeményezést dicsértük a guruló könyvtárat, ami tu­lajdonképpen egy kis kere­kekre szerelt könyvespolc volt, amit a szakszervezeti könyvtáros a munkagépekhez lolt, azaz helybe vitte a könyvtár válogatási lehetősé­gét. Ma már erre nincs szük­ség: bemennek a dolgozók a szép könyvtárba. Két éviized változásaiból Igen nagy fejlődésen ment , keresztül a jövő áprilisban negyedszázados jubileumát ünneplő: gyár. Megváltozott a külső kép is. Új épületek születtek. Megépült a leány­szállás, ugyanakkor megszü­letett a négyműszakos folya­matos termelés is, amely a különböző kötött idejű kul­turális foglalkozásokat nehe­zíti. De ebben az időben lé­pett életbe a gyermekgondo­zási segély is, és évente 400— 450 dolgozó van rendszeresen távol gyes-en, azaz az össz- létszámnak egyharmada. Ez pedig igen sok tekintetben befolyásolja a kul túrnevelési feladatokat és lehetőségeket. Nőtt a vidékiek, a bejárók aránya is, s ezzel együtt az a nehézség, hogy bármilyen arányban végzik el a külön­böző iskolákat, szereznek ma- gasab képesítést, mindig jön utánpótlás az alacsonyabban kvalifikáltakból. Végül meg­említendő még . az is, hogy 1963-ban megszűnt a Miskol­ci Pamutfonó Vállalat önál­lóságú, és egy országos vál­lalathoz csatolták, mint a Pamutfonóipari Vállalat Mis­kolci Gyára működik. Ez azonban a kulturális lehető­ségeken mit sem változtatott. A szákszervezeti bizottság agitációs és propaganda bi­zottsága, valamint a műve-, lődési bizottság rendkívül nagy gyakorlattal, nagy kö­rültekintéssel végzi folyama­tosan a. kultúrnevelési mun­kát. Ez évben is igen jól szer­kesztett témaajánlást adtak ki a szocialista brigádok kul­turális vállalásaihoz. Nagyon .precíz, igen sok mindenre odafigyelő az éves munka- terv. És ha belelapozunk az év első három negyedévében végzett munkáról szóló jelen­tésbe, tehát nem terveket, ha­nem tényeket vizsgálunk, a közművelődési élet különbö­ző területein igen jelentős eredményekkel találkozunk. Például a szakszervezeti tö­megpolitikai oktatásban, 13 tanfolyamon 522-en vesznek részt. Folytatják a különbö­ző munkásakadémiai soroza­tokat. Üjabb 679 kötettel gyarapodott a könyvtár. Egy- egy olvasó átlagban hét és Jél alkalommal kereste fel az első kilenc hónapban a könxjv- ' tárat és 29 könyvet kölcsön­zött ki. Több művész—mun­kás találkozót rendeztek, ki­állításokat szerveztek. Kilenc- százhelven színház, négy­száznyolcvan könnyűzenei műsorra szóló, száztíz irodal­mi műsorra szóló és kétszáz­tíz filmfesztiváli jegyet, illet­ve filmmúzeumi bérletet köz­vetítettek a dolgozókhoz. Művészek meghívásával több színes műsort szerveztek üze­men belül. A szocialista bri­gádok vállalásainak segítésé­ről szinte külön beszámoló kívánkozik, Csakúgy, mint a különböző felsőbb oktatási formákon való részvételről. Negyed százada irányít Egy valamiről még feltét­lenül szólni kell. Illetve vala­kiről. Húsz évvel ezelőtt a Miskolci Pamutfonó kulturá­lis munkáját Erős Józsefné munkaügyi osztályvezető irá­nyította. Most, húsz év múl­tán, ugyancsak Erős József­né munkaügyi osztályvezető irányítja, aki az üzemi szak- szervezeti bizottság kulturá­lis és agitációs propaganda bizottságának a vezetője és egyben a Pamutfonóipari Vállalat kultúrbizottságának a vezetője is. S mint ilyen, országos hatáskörrel is dol­gozik saját üzemének műve­lődési irányításán felül. Mint a fonoda első percétől ott dolgozó munkavállalója, 1980 áprilisában az üzemmel együtt jubilál. Huszonöt éve dolgozik a gyárban, huszonöt éve irányítja a kulturális munkát. A helyi kitüntetése­ken kívül ezalatt kétszer kapta meg a Szocialista kul­túráért .kitüntetést, valamint egyszer a Szakszervezeti mun­káért ezüst fokozatát. Az eredetileg pedagógusból lett üzemi kultúrvezetőtől, ha most húsz év után újra azt kérdeztem, njiért végzi tár­sadalmi munkásként ezt a nem éppen hálás feladatot, azt válaszolta, amit 1959 no­vemberében : — Csináltam és csinálom, mert szeretem csinálni, meri ez már hozzátartozik az éle­lemhez. / Húsz évvel ezelőtt is mondtam, hogy szívből csinálom, mert másképp nem lehet. Most, húsz év múltán talán el is hihető, hogy szív­ből. s szeretem csinálni. Hihető, mert valóban más­képp nem lehet csinálni. Mert a Miskolci Pamutfonó kulturális életében, negyed- százados fejlődésében a húsz év változásaiban Erős Jó­zsefné munkája ugyancsak benne van. Benedek Mikló« Radó Kálmán szobra. Női fej A jég hátán Az Okos Ecker és a dagadt Vinkó szélhámosok. Persze, szélhámos akad elég, az élet­ben és a világirodalomban egyaránt. Csakhogy ők spe­ciálisan magyar szélhámosok, közelebbi történelmünk ré­szesei, történelmi fordulata­ink „termékei”, vagy, ha úgy tetszik, meglovaglói. Mert mit is csináltak, illetve csi­nálnak? A földosztáskor bol­gárkertészek részére leipar­cellázták a Vérmezőt: az öt­venes években az országot járva Rákosi Mátyás és Gerő Ernő névtáblákkal cseréltetik le a reakciósnak ítélt Deák, sőt Széchenyi utcák tábláit: ötvenhatban Kossuth-cimert nyomtatnak minden mennyi­ségben, tie azért olt van a vörös csillag kliséje is, — napjainkban pedig kiadóvál­lalatot alapítanak egy téesz melléküzemágaként, ahol bál - ,mely dilettáns költő versét kinyomtatják — persze, jó pénzért. Sípos Tamás tévé­játékában, amelyet a napok­ban kezdtek forgatni A jég hátán címmel, így kapunk mulatságos helyzetek során — észrevétlenül — komolyta­lan történelmi leckéi. A té­véjáték rendezője Szönyi G. Sándor. Miért nem firkálnak a padra? Gyerekek segítségével ~ gyerekekért Csuda jó kis kuckó­juk van a Szilágyi utcai általános is­kolásoknak. Az alag­sori gyermekbiroda­lomba egyébként azért kala­uzolt le bennünket Ondrejo- vics Ferenc igazgató, mert a szakosított elrendezésű szak- tantermekkel ismerkedve dr. Lelőnek Marian, a lódzi To­vábbképzési’ és Kutató Inté­zet igazgatója élénken ér­deklődött, hogy egy ilyen ésszerűen elrendezett iskolá­ban „ugyan van-e játékhe­lyük a gyerekeknek?” Mon­dom, így kerültünk le a klub­ba, ahol éppen a minap lát­ták vendégül névadójuk, Sza­bó Lajos ezredes özvegyét. A feltett kérdésre frappáns válasz volt a klub megmuta­tása. És sok mindenre ma­gyarázat is. Lent ugyanis sokszorannyi gyermekképet láttunk, mint amennyit a földszinti előtérben. Voltak három éve, s voltak nyolc éve készült felvételek; olyan gyermekekéi, akik nemcsak tanulói voltak az iskolának, de olyan tanulói, akik min­denképpen megérdemlik, hogy késői követőik is is­merjék , őket. Szóval olyan gyermekek vannak jelen leg­alábbis a fotókon, az úttörő- birodalomban, akik annak idején öregbítették annak hírnevét. Az igazsághoz per­sze hozzátartozik, hogy je­lenlétük nemcsak a képekre szorítkozik. Szinte napraké­szen ismerik sorsuk alakulá­sát, s mert büszkék rájuk, mi is gyorsan megismerked­tünk velük. Van közöttük, aki diplomatának készül, s olyan is, aki szakmai verse­nyen bizonyította, már élel- reszólóan barátságot kötött a munkával. Ott lent az alag­sorban a legjobb tanítványok „nacionáléjával” ismerkedve jutott eszembe az ésszerű magyarázat arra is, amin kicsit hihetetlenkedtünk a szaktanteremben. Amikor ugyanis már túlestünk a szaktantermek igazán gazdag szemléltetőanyagának meg­csodálásán, a legszembeöt­lőbb megállapításunk az volt, hogy a gyermekek nem fir­kálnak a padra! Márpedig a gyerekek általában firkálni szoktak * padra! A nyolc­éves asztalokon sem lehetett a leghalványabb firkálásnyo­mot sem felfedezni. Ondre- jovics Éerenc igazgató akkor azt mondta: ők mindig meg­mondják a gyerekeknek, hogy mi mennyibe kerül, s meny­nyibe kerül, ha pótolni kell. Így aztán megálljt paran­csolnak firkálási kedvüknek. Van erre persze hivatalos formula: mondhatnánk, hogy itt jó a gyerekek neveltségi szintje. Ez így is igaz. Ára a Szilágyi utcai iskolások ese­tében azt sem árt hozzáten­ni, azért jó a neveltségi szintjük, mert nevelésköz­pontú az oktatásuk. Játsz­hatnánk persze a szavakkal, s akkor úgy folytatnánk: az oktatást is a nevelés szolgá­latába állították. A tanári­ban pillanatokon belül való­ságos kis kerekasztal-beszél- getés alakult ki, amikor a gyakorlati oktatásról esett szó. így tudtam meg, hogy anyagiak híján (520 forintba kerül egy természettudomá­nyos tálca) 'a gyakorlati fog­lalkozáson maguk hozták ki, úgy 150 forintból, a környe­zetismeret oktatásához, taní­tásához szükséges komplett segédeszközt. Gyerekek csi­nálták gyerekeknek. S amikor varrni tanultak a lányok, el­készült a tánccsoport ruhája. S a vasas munkák dobozler- mékeit is hasznosítják a szer­tárakban. Értelmét látják a gyerekek a tevékenységük­nek. S értelmét látja itta pe­dagógus is. A vendégek a természettu­dományos oktatást tanulmá­nyozták Budapesten. Pécseit, többek közöli itt Miskolcon. Voltak a régi perecesi iskol- lában és a Szilágyi útiban. Két iskola, két világ. Más- más ütőn próbálnak ugyan­oda jutni. Ondrejovics Fe­renc igazgató és pedagógus- társai a szaktanterem-háló­zaton keresztül szeretnék ha­tékonyabbá tenni a tanulás- tanítás folyamatát. Ez sem könnyű munka. A biológia- tanárnőnek ki tudja, hány nappalába és éjszakájába ke­rült, míg a hengeres üvegek­ben a legkülönbözőbb növé­nyeket tartósította (színét se vesztette a rózsa!), preparál­ta a csontokat,'összegyűjtöt­te a gyerekek segítségével a különböző köveket, kagyló­kat. Vagy mennyi munka van az orosz szaktanterem­ben, ahová persze a Szovjet­unióba levelező gyerekek is behordták kincseiket. ■ Szemléltetőeszközök, korty' vek, folyóiratok mindenütt. És rengeteg gyerekmunka. S ami tulajdonképpen semmi­ség, és mégis nagy ötlet: kér­dés-falak. Azaz mindenütt találtak helyet annak, hogy a gyerekek az adott anyag­gal kapcsolatban egy-egy őrá tanult anyagúhoz kapcsolód­va, feltehessék kérdéseiket- No persze, nemcsak saját munka van itt. Az írásvetítő, a diaflexek, á magnetofonok, a televíziók (minden osz­tályteremben van belőlük) aZ ésszerű gazdálkodás eredmé­nyeként jutottak be az isko­lába. És persze nemcsak 8 gyerekeket, a pedagógusokat is .segítik. Mostanában mái' a könyvtá­rukat is mutogathatják, igaz, csak a folyosóról leszakítva sikerült' helyet biztosítani ne­ki, de azért igyekeztek nem­csak barátságossá tenni, hasznossá is. Könyvtár nél­kül, könyvek nélkül félkarú az iskola. A Télapó-varas izgal-: mai közepette jár­tunk a “Szilágyi ut­cai iskolában. A ki­csik asztalán piros papírból, vattaszakállal, olt sorakoztak a puttonyos Tél­apók. Maguk csinálták ma­guknak. De a szekrényekből előkerültek — hogy megles- | hessük — az ajándékok is: i Télapófigurák. könyvjelzők, amelyeket a picik a felsős test­vérrajuknak készítettek. Mert | a gyerekek nemcsak kapni szeretnek, adni is. A maguk módján, hol egy Télapót, hol meg pusztán azt a gesztust, hogy „tényleg ne firkáljuk össze azt a padot!” Csulorás Annamária

Next

/
Oldalképek
Tartalom