Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-04 / 283. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1979. december 4„ kedd A képernyő előtt repeni, meg a Terete Elbúcsúztunk a minap egy hosszú sorozattól. Tizenkét héten at láncolt a képernyő elé az Éjszakák és nappalok soros adása. Lehel, hogy jónéhányan feladták közben, s nem köveitek végig Barbara és Bogumil történetét, mert korántsem váltott ki olyan lömeghisztériaszerü érdeklődési mint a megelőző Az Onedin-család, de vonzása így is magas volt. Tagadhatatlan, hogy Maria Dabrowska hatalmas családregényének Jerzy Antczak rendezte tévéíilm-változata nem tudott egyenletes feszültséget biztosítani, egyes folytatásai roppant lelassultak, a cselekmény nagyon lassan mozdult benne előre. Pedig alapvetően igen nagy jelentőségű a lengyel ■ történelemben a kor, amely a történet hátterében felrajzolódik. Több mozifilm is megidézte már ezt az időszakot, sűrítettebben, izgalmasabban; itt az, általában tanyán, a társadalomtól elzártan élő kis család életébe a történelem már úgy szüremlett be, hogy jóformán mindennek utána kullogtunk — kivéve a záró rész háborús menekülését —, n kél főszereplő közvetítésében nagyon is kívülállóként nézegettük — különösebb feszültség nélkül — a történéseket. A hivatalos felmérések később bizonyára meghatározzák e folytatásos film nézettségi és tetszési mutatóit, de akkorra a nézők már egy másik sorozat rabságában élnek. Már ma este kezdődik a Gyökerek sorozata. A folytatásos művekre van igény és a televízió a mindenhéti folytatásunkat meg is adja nekünk. Cseres Tibor hatalmas regénye, a Parázna szobrok az idei könyvhét egyik szenzációja volt. A korábban folyóiratban közöli részletek nyomán bizonyára igen sokan olvasták végig a nagy terjedelmű művet, s tanúsíthatják, hogy nem éppen valami túl könnyű olvasmány, nemcsak elolvasni kell, hanem át is rágni magát az olvasónak, többször is átlapozni más fejezetekhez. Nehéz olvasmány, de megéri a ráfordított időt. A nemzeti önvizsgálatnak igen fontos mozzanata, a háborús élmények es események, különböző beosztású egykori tisztek magatartásának és sorsának vizsgálata a ma emberének szemével. Igen nagy vállalkozása volt a Nyitott könyv sorozatnak e kötet bemutatása. (De vajon milyen olvasási kedvcsinálás az, ha fél esztendővel a megjelenés és az országos visszhang után azzal kezdik, hogy a könyv már nem érhető el ?) Kallco István szerkesztő és Mihályffy Sándor rendező — igen okosan — meg sem kísérelte az egész mű átfogását, ami az adott keretek között eleve reménytelennek tűnt, hanem a regénynek egy olyan vonulatát ragadták meg, amely valamelyes bepillantást engedett a mű legfőbb mondandójába, gondolatiságába, de még így sem lehetünk teljesen meggyőződve, hogy a regény ismerete nélkül követhette-e a néző a főhős különböző szituációkban való felbukkanásának összefüggéseit, a csak felvillanó, vagy említett szereplők hovatartozásai, Óriási értéke viszont a hetvenöt perces adásnak Zách János Stomm tábornokja. Nemcsak azért, mert az azóta sajnálatosan elhunyt nagyszerű művésznek méltó szerepet biztosított, hanem mert Stromm kulcsszereplője a legénynek, s amit e részletben Zách kitűnő tolmácsolásában hallottunk, Stomm és Rákosi fogolytábori találkozásáról, a hadifoglyokból szervezendő magyar fegyveres erők tervéről, az alaphang igen rossz ütéséről, nemcsak izgalmas, hanem egyenesen megdöbbentő. A tények ugyan ismerősök voltak korábban is, de a hadifogoly Horthy-tábornok szemével a regény láttatta és ez az élmény fokozódott fel Zách megformálásában. Több mint húsz éve keresgeti a televízió a könnyed szórakoztatás lehetőségeit. Lehetetlen lenne felsorolni, hányféle próbálkozás született a magazinszerű műsorokkal való rnu- lattatasra. Nem könnyű dolog. Voltak kérészéletű és voltak lassan elenyésző próbálkozások, sikeresek és kevéssé jók. Most jelentkezeti egy újabb, a Terefere, amely alcímében jelzi: „Szórakoztató műsor felnőtteknek”. Bizalommal, érdeklődéssel fogadtuk. Volt benne Kosztolányi irta jelenet, bűvész- film-részlet, megzenésített Ladányi-vers és „sanzonosított” Bródy-dal, villámtréfa és ehhez pályázat, volt egy halványabb kis jelenet és volt két igencsak figyelmet érdemlő részlet: az egyiket Sipos Tamás írta, Koncz Gábor kitűnő magán- számakenl hangzott el, és egy ökölvívó önvallomásában tárt fel sok érdekes és szórakoztató dolgot, kár, hogy poénja előre sejthető volt: a másikban a kaláka sajátos értelmezését kaptuk, azaz azt láttuk és hallottuk, egy ügyeskedő teherautó- sofőrnek, aki építőknél dolgozik, Jkézjceze^ Elű&cl^\sy?.nSa?T’-/'' ként- lehelj'jr/yeszeli Főis- dór László, Szombathely, „JFű tanszékvezető egyetemi tanára vezetésével — kefíÉüíÉ Miskolcon Vasárnap ünnepélyesen megnyílt A X. miskolci országos O grafikai biennale (Folylalás az 1. oldalról.) i minden alkotótól a díjnyerés idejéből láthatók müvek, ösz- szesen nyolcvannál több darab, részben a Herman Ottó Múzeum, részben a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, részben magántulajdonban levő lapokból. A tanulságos áttekintést kínáló kiállítást érdemes felkeresni. A formációs és a versenytáncok kedvelőinek ezrei tekintették meg az elmúlt szombaton Miskolcon — a városi sportcsarnokban — megrendezett VII. országos formációs táncbemutatót és versenyt. A zsűri vasárnap hirdetett eredményt, ennek alapján az alábbi díjakat osztották ki: koreográfusi díjat kapott Fila Edéné (Balassagyarmat), Nyíri Lajos (Békéscsaba). Mednyánszky Henriette (Budapest) és Peczárszky Katalin (Szentes). Előadói díjjal jutalmazták a békéscsabaiak bécsi kerin- gőjét és a .jiabaria táncklub •szamba-, illetve standard mix-feldolgozását. Pedagógiai díjat kapott Csáki Emilia (a szarvasi és 1 szeghalmi csoport vezetője), Peczársz- ky Katalin (Szentes), Rimá- nyiné Kiss Anikó (a szombathelyi csoport vezetője) és Fügeczky Róbert né (a miskolci KÖDMÖN együttes vezetője). Miska bácsi levelet vár meny munkát végzett, míg a sok tehetséges növendék színvonalas előadásából -kiválaszthatta a legjobbakat, s eloszthatta a verseny díjait. Göndör Tibor, Budapest (klarinét) ; Lasies Zsuzsanna, Szombathely. Újházi András, Budapest (fagott). A verseny rendezői úgy döntöttek, hogy a II. országos fafúvósversenyt is Lenin városban rendezik majd meg — három év múlva. Amit nem mondanak el szüleiknek, pedagógusaiknak a gyerekek, azt megírják Miska bácsinak — mondta a minap Padisák Mihály, aki immáron harminc éve szerkeszti a Magyar Rádió legrégebbi élő műsorát, a Miska bácsit. Miska bácsinak volt már levelesládája és lemezesládája, de a lényeg mindig ugyan az volt. Hírt adni a gyerekek Örömeiről és bánatairól, gondjairól és sikereiről. Hírt adtak a rádióműsorban, s válaszoltak levelekben. Hogy hány gyerek kapott a harminc év alatt választ így, vagy úgy, legfeljebb saccolni lehet! Hiszen volt nap, mikor 360 levelet hozott a postás Miska bácsinak, s manapság is száz- százhúsz levél érkezik naponta. S a nagyvárosban lakó gyerekek épp úgv írnak, mint az eldugott csöpp falvak, tanyák, néha nagyon- nagyon nehéz sorsú gyerekei. A rádióműsor most jubileumra készül, de nem önmaga ünneplésére. Miska bácsi levelesládájának készítői számolóját az tifu icvcswv-’ ségéről, délután Herbert Wenner, a szociáldemokrata parlamenti frakció elnöke teszi meg jelentését. A figyelem természetesen Helmut Schmidt kancellárnak, az SPD alelnökének, kedden reggel elhangzó beszédére irányul. Sokkal inkább arra, hogy a gyerekek vágyaiban, álmaiban mi szerepel. És azt is meg kell írni, hogy kinek, miért kívánnak valamit. És megírhatják azt is, hogy ki. mire kíváncsi? Miska bácsi meg fogja válaszolni. Van még egy szép tervük. El szeretnék készíteni a borsodi gyerekek dicsőségtablóját. Erre a tablóra felkerülhet bárki, akit bármelyik gyermek. közösség, vagy éppen felnőtt javasol, s cselekedete, tettei alapján rászolgált a dicséretre. A dicsőségtabló legjobbjai a nyilvánosság előtt mesélhetik majd el. mivel érdemelték ki az elismerést. A műsor készítői várják hát a borsodi gyerekek leveleit. Címük: Magyar Rádió, Budapest 1800 Miska bácsi levelesládája. Vologdai vendégek A X. • miskolci országos grafikai biennale hivatalos nyitásának első részét a Művészeti és Propaganda Iroda Kossuth utca 11. szám alatti kiállítótermében tartották. Hagyomány már, hogy az egyes biennálékon egy-egy baráti ország grafikusművészei is bemutatkoznak. Ennek keretében került sor a vologdai, a Borsod szovjetunióbeli testvérmegyéjében élő művészek kiállítására. Tizenegy szovjet grafikusművész hatvan lapja — többségben linóleum- és fametszete, illetve rézkarca — ad ízelítőt’ a testvérmegye művészeinek munkásságából. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor Prokof- jev D-dúr szonátájának előadása — Tözsér Dániel (fuvola) és Kincses Margit (zongora) — vezette be a megnyitót, majd Dusza • Ar- pádné. a Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte a rendező szervek nevében a vendégeket. akiknek sorában ott voltak a megyei és a városi pártbizottságok, tanácsok, tömegszervezetek, társadalmi testületek vezetői, több szovjet kiállító művész, bolgár, lengyel, csehszlovák és NDK- beli grafikusművészek, az országos és helyi képzőművészeti élet reprezentánsai, majd Ivan Vasziljevics Sza- lipton, a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének ma- • gyarországi képviselője, a Szovjetunió budapesti nagyÉletmentő lánc a BVK-ban Tanácskozás a véraimozpalemról A véradómozgalom helyzetéről. eredményeiről és feladatairól tanácskoztak tegnap, december 3-án Kazincbarcikán, a Vöröskereszt Borsod megyei vezetősége mellett működő véradásszervezési munkabizottság tagjai. Az ülésen elsőként dr. Benyó János, a Kazincbarcikai Vérellátó Állomás vezető főorvosa • számolt be a városi véradómozgalom munkájáról. eredményeiről. Többek között elmondta: — Szép eredményeket értünk el Kazincbarcikán. Ebben az esztendőben kétezerkétszáz véradó, 'közel nyolcszáz liter vért ad a rászorulók megsegítésére. A jól működő állomás hírnevét növelik a Borsodi Vegyikombinát dolgozói, akik 1979-ben példa ul nyolc véradónápot szerveztek, .a következő esztendőre pedig tizenkét ilyen önkéntes véradást terveznek. Dicséretes az a lelkes hozzá- " Hús. amelynek köszönhető az úgynevezett ..életmentő szolgálat” kiépítése. Ez azt jelenti, hogy a vegyikombinátban megvalósították az üzemi készenléti és behívásos rendszert, továbbá a diszpécser-szolgálatot. Ezzel a rendszerrel bármikor a rászorulók segítségére lehetnek, amely különösen a közeli, barcikai kórház szempontjából fontos. Ez a megvalósulás példaként szolgál megyénk többi nagyüzemeinek, önkéntes véradóinak. A vér-' adómozgalom szervezéséről szólva a főorvos- elmondta, hogy az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata, megszüntetni a véradónapok közötti naptáringadozást, továbbá növelni a ritka vér- csoportú donorok létszámát. Terveikben szerepel még a szakmai hatékonyság növelése érdekében, úgynevezett vércsoport-azonos készenléti brigádok kialakítása is. Ennek szervezése egyébként a vegyikombinát dolgozói körében már megkezdődött. Ezt követően az ülésen Csege Gézáné. megyei véradószervező ismertette az 1980-as véradótervet és a kongresszusi felajánlásokat, majd dr. Rostás Anna. a Borsod megyei Tanács Vég- rehaUó Bizottsága egészségügyi osztályának orvosa tájékoztatta a résztvevőket az idei. ötödik véradókonferencián elhangzottakról, amelyet Szegeden tartottak meg. dődült tegnap délelőtt az a programsorozat, amelynek első pontjaként dr. Szilvássy Zoltán, az Országos Találmányi Hivatal elnökhelyettese „Az újítómozgalom fejlődése, helyzete, a továbbfejlesztés feladatai” címmel tartott előadást az SZMT-székház földszinti klubhelyiségében. — Több mint 30 éve. hogy az első újítási rendelet napvilágot látott — kezdte beszédét dr. Szilvássy Zoltán. — Az elmúlt években eljutottunk oda, hogy az újítómozés a gazdasag mítanak az újítómozgalomrav az újítókra. A jelenlegi időszakban a stabilizálódás a jellemző, de az újítások minőségében ec, jelentőségében dinamikus fejlődés tapasztalható. Egyebek között ezt a fejlődést mutatja az elmúlt évi statisztika is. amely szerint az elmúlt évben 214 ezer újító, 128 ezer újítását fogadták el. A vállalatoknál, a különböző gazdálkodó egységeknél ezek az újítások 3,6 milliárd forint eredménnyel pe**» A DIGÉP újítóinak találékonyságát jelzi ez a többorsós fúrókészülék — mellette egybeépített sisak és arcvédő háló. Fotó: Sz. Gy. követségének tanácsosa tarJ tott rövid megnyitót. Bevezetőben 1. V. Szalimon a felszabadulásának 35. évfordulóját ünneplő Miskolcot és annak dolgozóit köszöntötte, átadva Pavlov nagykövet személyes üdvözletét is, majd a kiállításról szólva azt hangsúlyozta, hogy jóllehet. Miskolc és Vologda kilométerekben messze van egymástól, ez a távolság egyre csökken, népeink mind jobban megismerik egymást, s ez a kiállítás, amely bemutatja a vologdai művészek munkásságát, azon keresztül az ottani életet, a hivatalos kapcsolatokon túl a két terület népeinek kapcsolatát is erősíti, barátságunk és együttműködésünk szilárdítását is szolgálja a mai, a régi és az ősrégi Vologda megmutatásával. Újjászületés a Déryné utcában A biennále központi helye a Déryné utca 5. szám alatti, újjáépült Miskolci Galéria. Itt egy kisebb teremben az előző biennále nagydijasának, Somogyi Győzőnek 34 lapja látható, míg a többi teremben hatvannégy művész, 137 lapja várja az érdeklődőket. Déli 12 órakor Haydn G-dur trió-ját mutatta be Nagy Ferenc (hegedű), N. Weither Ilona (cselló) és Sclmeczi György (zongora), majd itt g is Dusza Árpádné köszöntötte a vendégeket — az előző megnyitón résztvetleket es az igen nagy számú helybeli érdeklődőt —, majd Bereczky Loránd. művészettörténész, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa tartott megnyitót. Megnyitójában többek között arról beszélt Bereczky Loránd, hogy a tizedik biennále jő alkalom az értékelő visszatekintésre. A miskolci biennáléknak három tő jellemző vonását emelte ki: elsőként a rendezvény történetiségét. azaz, hogy a bienná- lék folyamatában húsz esztendő magyar grafikai művészetének története idézhető fel; a másik, hogy a biennále szakmai fórummá vált, ami művészet-közéleti szempontból igen jelentős, mert a magyar grafikáról vitáz\ a megfogható hátterűi szolgált, a müvek képviselték a magyar grafikát és nem szándékokról vitázhattunk; végül, fő jellemzője a biennáiénak, hogy országos léptékben közművelődési fórummá is vált, folyamatosan országos vonzerőt jelent, s ami szeretet es érdeklődés a grafika iránt országszerte tapasztalható, az a miskolci bennáléknak is köszönhető. Átadták a düakat A galériabeli nyitoünnep- ségen adták át a biennále díjait. Dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke adta át Bol’sod meg-’ ■: nuny.ifjút • Banga Fere.': 'T :olc ■ város kél díját íjj.zú jós j Hubának és Almúsy Aladárnak. a KISZ Központi Bi- | zottságának díját Sáros And- ’■ rás Miklósnak, a Művészeti Alap díját Tassy Bélának, a Szakszervezetek Borsod me-. ’ gyei Tanácsának diját Sulyok Gabriellának. Kazincbarcika ! város Tanácsának dóst Mc- I’ zey Istvánnak. A Kondor Béla-emlékérmel ez alkalom- , mai Püspöky István kanta, j A kiállítások a Galériában j és a Képtárban hétfő kivé- t telével 10—18 óláig, a Mű- á vészeli és Propaganda Iroda k kiállítótermében vasárnap kill vételével 10—18 óráié (szőni- . ki baton. 10—14 óráié' tarla’1nk ig nyitva, s deeembei 30-18 Iáié togalhatók. Szívesen ajánljuk Riolvasóink neveimébe léi tbni) 11 c