Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-01 / 281. szám

1979. december 1., siombot ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A gépgyári szivattyúk központi felújítása Sok szó esik manapság a különböző ágazatok gépipari hátterének megteremtéséről, illetve továbbfejlesztéséről. Olyannyira kiemelt feladat­ként kezelendő, hogy a szak­emberek körében sokan ettől teszik függővé az előrelépést. Lényegi kérdésként vetődik fel a gépipari háttér kiszé­lesítése az. Országos Vízügyi Hivatalnál is, ahol meghatá­rozó a gépek állapota, a kor­szerű technológiák, berende­zések alkalmazása. Az OVH kidolgozott egy fejlesztési tervet, amelyben 17 téma. szerepel. Ezek közül a 4. he­lyen áll a szivattyúk gyártá­sa, felújítása. Árvízvédelmi szempontból az ország egyik legkritiku­sabb pontja Szeged. Nem vé­letlenül vállalkozott az Alsó- tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság arra, hogy egy szerelő­javító bázis megteremtésével járul hozzá az árvíz- és bel­vízvédelmi célokat szolgáló szivattyúk megbízhatóságá­nak fokozásához. Nemrégiben érkezett a hír, a Diósgyőri Gépgyár, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint az Ái'vízvédelmi és Belvízvé­delmi Központi Szervezet együttműködési szerződést kötött. Ennek lényege, hogy a vízügyi szolgálatban levő összes, DIGÉP által gyártott szivattyú szervizeléséhez a gépgyár minden segítséget megad. Erről a segítségnyúj­tásról kérdeztük Fehér Ele­mért, a Diósgyőri Gépgyár főkonstruktőrének helyette­sét. — Eddig minden vízügyi igazgatóság saját hatásköré­be tartozott, miként javítja, szervizeli a gépgyár szivaty- tyúit? — Igen. Több-kevesebb si­kerrel. A szegediek kezdemé­nyezéséhez igyekszünk min­den tőlünk telhető támoga­tást megadni. Kölcsönös elő­nyökön alapul az együttmű­ködés. Mi a „ gyártás során szerzett tapasztalatokat átad­juk az Alsótiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság szakembere, inek. Most már az országban található valamennyi szivaly- tyúnkat. illetve azokat, ame­lyek az árvízvédelemnél használatosak, a szegediek központilag javítják, tehát nagyon lényeges, hogy kellő­képpen ismerjék a különbö­ző típusokat. v — Hogyan tehetnek szert ilyen ismeretanyagra? — A felújításhoz szükséges dokumentációkat rendelkezé­sükre bocsátjuk. — A távolság kissé megne­hezíti a közvetlen érintke­zést. Szerveznek-e helyi ta­pasztalatcseréket ? — Mindazokat a szakem­berekét, akik részt vesznek a szivattyúk felújításánál, itt a gyárban tájékoztatjuk a gyártásról. — Kölcsönös előnyöket említett... — Igen, a megállapodás szerint az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság a más ágazatokban üzemeltetett DIGÉP-es szivattyúk felújí­tását is elvégzi, ha... — Ha? — Ha a vízügyi ágazat ál­tal kijelölt feladatai teljesí­tése után fennmaradó kapa­citással rendelkezik. Termé­szetesen, a javítás során szerzett tapasztalatokat a sze­gediek megosztják a mi szak­embereinkkel. A DIGÉP minden évben tájékoztatja az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóságot, milyen szi­vattyúkat hoz, forgalomba, a változásokról, például az egyes szerkezeti részekről, motortípusokról, stb. — Melyik a legújabb szi­vattyújuk, amelyik árvízvé­delmi célokat szolgál? — Most készült el a pro­totípusa. Neve: PAJTÁS BD VI/F. Angol licenc alapján gyártjuk. Remélhetőleg az Alsótiszavidéki Vízügyi Igaz­gatósággal megkötött együtt­működési szerződés elősegíti a bel- és árvízvédelmet, fo­kozza a szivattyúk biztonsá­gos üzemeltetését. (karosi) Mézexport Japánba Harminchat országba exportálnak mézet a HUMGARONEKTÁR mézüzeméböl. Az utóbbi tíz év legnagyobb mézterméséböl az ideiből 900 vagont szállítanak exportra, többek között Japánba Ó* az USA-ba. A képen: az exportra előkészített áru ellenőrzése. üeiiizsizi A SZÖVOSZ elnöksége az év elején irányelvet adott ki a fogyasztási szövetkezetek nemzetközi kapcsolatainak továbbfejlesztésére. Ehhez megfelelő alapot adott az elmúlt évtizedek során a szo­cialista országokkal kiala­kult, s azóta is sokoldalúan fejlődő társadalmi és gazda­sági együttműködés. A fo­gyasztási szövetkezeti szervek exportja a negyedik ötéves tervidőszakban elért 791 mil­lió rubelről, jelenlegi öléves tervidőszakunkban mintegy 1380 millió rubelre nőtt. Rendszeressé váltak a köl­csönösen szervezett áruházi hetek és nagymértékben fej­lődött a szomszédos szoci­alista országok szövetkezetei közölt a kishatármenti áru­csere-forgalom. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok — az Észak Szövetkezeti Kereskedelmi Vállalat szervezésében — Bor­sod megyében 1975-től vál­tak rendszeressé. 1975. és 1979. között a mezőkövesdi áfész és a Komárnói Jednota és a Rimaszombati Jednota szövetkezetekkel alakított ki jó kapcsolatot, míg ebben az évben a sárospataki áfész es a Roznavai Jednota között került sor kereskedelmi kap­csolatfelvételre. A behozott áruféleségek a többletforgal­mon túl, bővítették a szö­vetkezetek áruválasztékát, s ezzel javították a lakosság áruellátását. A meglevő gaz­dasági kapcsolatok erősítése és további szélesítése érde­kében szövetkezeteink Bor­sod testvérmegyéinek szövet­kezeteivel veszik fel a kap­csolatot. Ennek első lépése lesz, hogy 1980-tól a szovjet­unióbeli vologdai, valamint az NDK-beli neubranden- burgi szövetkezeti szövetsé­gekkel alakítanak ki közös együttműködési tervet. Ezen belül, a gazdasági kapcsola­tokon túl lehetőség lesz a szakmunkások és szakembe­rek kölcsönös tapasztalatcse­réjének biztosítására, kultu­rális kapcsolatok kiépítésére, és elmélyítésére, valamint a fogyasztási, lakás- és taka­rékszövetkezetek — tanulmá­nyi célú — delegációinak cse­réjére is. Nélkülözhetetlen kötélpályák Megyénkben a kötélpályáknak wagy szerepe van a föld alól kibányászott szén elszállítá­sában a bányaüzemekből. Három kötélpályán — Lyukából, Tervtárából és Edelényből — érke­zik a szén a központi szénosztályozóba. A hi­degre fordult időjárás megnehezíti a vonal- vizsgálók munkáját. A zúzmacás, hideg vas- oszlopokon nehezebb az ellenőrzés, javítás, karbantartás. Képeink a lyukéi kötélpálya be­mentei szakaszán készültek.. Lóerő József felvételei A Kolumbiai Köztársaság­ból. a hazánknál tízszer na­gyobb és sok ezer kilométer­re fekvő országból, november 28-án szakszervezeti delegá­ció érkezett a Lenin Kohá­szati Művekbe. A négytagú küldöttséget Severiano Vane- gas Gomez, a Kolumbiai Va­sas Dolgozók Országos Szö­vetségének elnökhelyettese vezette. Ismerkedni akartak a magyarországi vasas dolgo­zók s»a teszervezeti életével, helyzetét-el. A ctít'egyöri kohászatban a ti ei^y sz-uira. tájékozódtak a vendéeeíi a szakszervezeti munkáról, a dolgozók munka, és életkörülményeiről. A kér­désekre Gácsi Ferenciéi, na LKM szakszervezeti bizottsá­ga titkárától kaptak tájékoz­tatást. Fogadta a vendége­ket dr. Szeppelfeld Sándor, a vállalat vezérigazgatója is, és ismertette velük a gyár gazdasági tevékenységét, a népgazdaságban elfoglalt he­lyét. A barátságos légkörben lefolytatott beszélgetés után üzemlátogatáson vettek részt. márványt rejt a ...de vékony a termőréteg ■ ■ ■ A falut közelebbről-távo- labbrol ölelő hegyek, dombok közül, jó néhány . értékes anyagból építkezett. Már­ványból. Szürkés-fekete, gyö­nyörű márványból, melyből, ha a laikus szem csiszoltan lát egy darabot, azt mondja rá: nem alábbvaló a világ bármely híres márványánál. De ezt a márványt nem bá­nyásszák. Pontosabban most nem, mert régen foglalkoz­tak vele. Biztos okát nem tudom, de nyilván drága a kitermelése, szállítási költsé­ge/nagy, szóval a mai taka­rékos szemléletű világban — ha szóba kerül — azt mond­ják rá: nehéz dolog. Mint ahogy ugyancsak ne­héz dolog a gazdálkodás is, itt a márványhalmok felett! Mert a termőréteg, amely magot sokszorosít, vékony és silány. Mert a termőföld, amely szinteret ad a paraszti munkának, vízmosás és me­redek. Mert az időjárás, amely szabályozza az égtete­jű műhely klímáját, errefelé nagyon szélsőséges. Ezeket tudva, akár hány­szor is jövök Rakacára — hozzáteszem, hogy szívesen jövök — nagy-nagy tisztele­tet érzek azok iránt, akik itt. ezen a kies tájon, esztendők hosszú során, újra és újra próbálkoznak a terméssok­szorosítással. Mert meggyő­ződésem. hogy becsületes tisztességgel lessük, koránt­sem idilli körülmények kö­zött. sok-sok külső és belső nehézséggel küszködve. Vál­lalva a tájadta, sokszoro­san mostohább életet, felvéve a természet által évről évre elébük dybott kesztyűt, még­pedig úgy. hogy előre tudják, soha, de soha nem érnek el olyan eredményeket, amely- ivei kánuáni jólétet teremt­hetnek. amellyel a dicsőség reflektorfényébe kerülhetnek. S mégis teszik dolgukat a nekik nem térkép e táj sze- ■ reteúvel. jóértelmü emberi virtussal. Számukra nagyobb dicséret minden' oklevélnél, címnél, rangnál az a kimon­dott mondat, amit a jobb körülmények közölt: gazdál­kodó pártatlan szakember mond az újságírónak: — Tudja, milyen nagy dolog ott a búza 30 mázsás átla­ga ?! Pedig a „dicsért” 30 mázsa, itt nem is igen ad jövedel­met. Nyereség nincs rajta, mert a költségek e termés kisa,Holdsához rendkívül ma­gasak. Itt is a költségtakarékos gazdálkodásról beszélgetünk, mint mostanában bárhol. A vezetők bólogatnak; az elvet, a célt értik. Teljes szívvel egyetértenek vele. De a meg­valósításnál- nem mindig vi­lágos a kép. sokszor próbál­kozva kell keresni a hogyant. S néha bizony nem elégséges a próbálkozás! Olykor pedig egyáltalán megvalósíthatat­lan az elmélet! Vagy egye­nesen ütköznek egymással a célok! Példaként említették az idei őszt, amikor a iiosz- szan tartó szárazság miatt sokáig nem tudlak szántani. Aztán jött az. eső. hamar és bőven. A szántást viszont, ha törik, ha szakad, csinálni keli. A jövő évi termés mi­att. A meredek oldalakon azonban a T—150-es trak­tor is csak lefelé tudott szán­tani. Felfelé haladva csúszott, kapart. Hol lehet itt az üzemanyaggal takarékoskod­ni? Persze van jó példájuk is. Csabai János elnöknek és Gass Ferenc fötnezögazdász- nak meséltem, hogyan jártak a felsőzsolcaiak az IH-elcével. Drága pénzért vették, 210 ezerért, mert hát annyi az ára, de alig szántottak vele, a keresztgerendelye máris kétszer eltörött. Rakacaiak is mondják: ők is IH-ekét akartak venni. De ebben az esetben éppen a „szegénységük” mentette meg őket a rossz vásártól. Kevesebbért, két szovjet ekét vettek, s ha nem is hi­banélküliek, de két éve még­is ezekkel -tudnak szántani. A tőkeerő hiánya egyéb­ként a hozzájuk hasonló kis tsz-eket talán még jobban sújtja, mint a nagvobbakat. Jó példa erre a tervezett juhhodályok esete. Okosan döntöttek, amikor a juhászat fejlesztése mellett törtek lándzsát. Ez a zergelegelöjű vidék talán egyedül csak a mindent eltakarító juh szá­mára ideális. Szeretnék az állományt fejleszteni, ehhez viszont új férőhelyekre van szükség. A juhhodály építé­séhez 900 ezer forint fejlesz­tési támogatási kapnának is, ha a tsz önerőből le tudja tenni a bekerülési költség 4« százalékát. Viszont az épület költsége 2.4 millió forint, és ez a 40 százalék közel 1 mil­liói jelentene. Ügy néz ki, erre képtelenek. Bár várha­tóan az idei tervet is plusszal zárják, de az a félmilliós eredmény, ami ennél a kis gazdaságnál egyébként szép eredmény, az üzletkötéseknél mégsem több félmilliónál. A dicséretnek ugyanis nincsen forintértéke. Elmondták nekem: feszül­ten várják az új szabályozók hatását. Tudják, ezek nem kimondottan a rakacai tsz javítására, hanem a népgaz­daság javára készültek. Azt is tudják, hogy nem lesz könnyebb a gazdálkodás az új ötéves tervben. De nem pesszimisták. mint ahogy nem is melldöngetők. Ter­mészetesnek tartják, hogy végzik a dolgukat továbbra is. mint korábban, sok éve már. Talán a fejüket törik jobban! Mint a sakkozó egy fontos játszma közben. Es ez úgy vélem, nagyon jó dolog, mert okos. hasznos szikra a világon eddig mindig a fe­jekből pattant ki. Ez pedig a rakacaiak földben szunnyadó márványánál is értékesebb. Hajdú 1«*k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom