Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-02 / 282. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 6 ", 1979. december 2., vasárnap "te3 Farkas Ilona: VA mester” Az asszony az egész © gyárat bejárta, de egyetlen karbantartó munkással sem találkozott. Végül a H-épület pincéjében talált két embert. — Mit óhajt, fiatalasz- szony? — Nem tudom, jó helyen járok-e? (Soha nem tudjuk, hogy jó helyen járunk-e? Ha nem bántanak, ha sikerül elintézni azt, amiért oda igyekeztünk, akkor jó hely az, ahol járunk.) — Kellene nekem valaki, aki csempézni tud. — A legjobb helyen jár, kézcsókom. Én mindenhez értek, de a csempészés, akarom mondani a esem- pézés a szakmám. Igaz, Zsuzsu? — Igaz, mester, arany a maga keze. — Mit kellene csempézni? — A konyhát, a fürdőszobát és a WC-t. És mennyiért csinálnák? — Meg fogunk egyezni. Alig kérek valamit, imádok olyan helyen dolgozni, ahol ilyen szép menyecske, a háziasszony, biztosan jól főz? — összeget mondjon. Különben anyám főz, én tanulok. — Kézcsókom, nem baj, a mama biztosan még jobban főz, mi nagyon szeretjük a házi kaját, igaz, Zsuzsu? Vidékiek vagyunk. — Igaz, mester — elcsöppenni készülő orrát jobb könyökén a munkásruhához dörzsöli. Nedves folt marad a helyén. — Nősül a gyerek, azért fusizok egy keveset, hogy hadd keressen. — Értem — mondta az asszony, és undorát alig bírta leplezni. — Kiszállnánk terepszemlére a hét végén. Ha anyag van, el is kezdenénk. — De hát azt sem tudom, hogy miből mennyi kell. — Minél több, annál jobb. Ami marad, legfeljebb beszámítjuk borravalóként. . A mester úgy gondolta, hogy ebéd előtt már nem kezdenek új munkához, Egyre azon töprengett, hogy mi történne, ha bitumennel ragasztanák fel a csempéket. Még soha nem csempézett, de annyit értett az építőanyagokhoz, hogy hidegre-melegre melyik hogyan reagál. Elképzelte Zsuzsut, amint tak- nya-nyála egybefolyik, a fejebúbjáig fekete, kezéhez ragadt csempékkel rohangál a finom házban. És elképzelte a szép lakásban dühöngő fiatalasszonyt, amint éppen főz a konyhában (még ha nem is szokott főzni, most valamilyen okból éppen ő főz a szépen csempézett konyhában), elindulnak a csempék, és folyik lefelé hosszú csíkokban a bitumen. Elnevette magát hangosan. A mester betanított mindenes a gyárban, szakmája nincs, komolyan nem is ért semmihez, többnyire toldoz-foldoz. A buszmegállótól még Jócskán gyalogolni kellett A mester és Zsuzsu sietősen lépkedtek a megadott cím felé. — Zsuzsu, csempéztél már? — Nem, mester. ^ — Én sem, de megcsináljuk. — Megcsináljuk, mester. — Büdös a lábad? — Büdös, mester. — A zoknid is ki van szakadva? — Ki van, mester. Any- nyira, hogy föl se húztam. Nagy baj ez, mester? — Nem baj. Túl finom helyre jöttünk, lehet, hogy le kell vetni a cipőt. Idős asszony nyit ajtót. — Jaj, végre. Már nagyon vártam ám magukat. Jöjjenek gyorsan. Mit esznek? — Kézcsókom, nem eszünk mi semmit, reggel csak inni szoktunk. Pár kupicával megiszunk, aztán bírjuk ebédig. Igaz, Zsuzsu? — Igaz. — Zsuzsu, folyik az ész. — Igen, mester. — Nincs zsebkendőd? — Volt, de elhasználtuk, amikor a lapát nyelét csináltuk. — A tömítés, az a koszos rongy volt a zsebkendőd? Hát hiába nevellek? — Ne bántsa már szegényt, hozok mindjárt zsebkendőt, addig menjenek be a konyhába. — Te tökkelütött hülye — ilyenkor komolyan haragudott Zsuzsura —, most miattad el fog feledkezni a reggeliről a nyanya. — Majd szólok neki. — Bolond, ez nem tanya itt... — Tessék a zsebkendő. Hoztam egy kis pálinkát, fogyasszák egészséggel. — Kedves egészségére — emeli az üveget a szájához a mester —, a poharakat visszaadom, kár lenne értük, ha véletlen ösz- szetömének. Meg nekünk így jobban is esik. A mester maltert kevert. Sehogy nem akart sikerülni, hol híg volt, hol nagyon sűrű. A csempék a világért sem akartak a falon maradni. De a mesteren ilyen apróságok nem foghatnak ki. A pincében fellelhető összes deszkát, lécet felhordatta Zsuzsu- val, majd keretet szögeit úgy, hogy mindegyik sorhoz jutott egy léc. A ; csempék szépen sorakoztak egymás után. Zsuzsu csodálattal bámulta mesterét, megint elismerte magában, hogy a világ legokosabb embere. A mester elindult, hogy í; az anyagiakat elintézze a s háziakkal. Zsuzsut meg- | bízta, hogy a léceket, kereteket szedje el a faltól, fenn kell, hogy maradjanak a csempék. És valóban, amikor a házi néni beleszámolta a mester kezébe a kétezer forintot, Zsuzsu akkor szaladt be a szobába mocskos bakancsában, nagy mészfoltos nyomokat hagyva a szép szőnyegeken. — Mester, mester! Fönnmaradt, nem esik le ... — Ugyan, fiam. Menj, mosakodjál meg. Így a buszra sem engednek föl. A léceket vidd le a pincébe, a szerszámokat mosd el előbb. — Sok baja lehet ezzel a fiúval... — Jó gyerek ez. Csak valami baj van az orrával, mert mindig folyik. Én már megszoktam. — Miért nem küldik orvoshoz? — Küldtük, három napig fektették, aztán mintha mi sem történc volna... — Ha valami probléma van, a kedves lánya megtalál a gyárban.. — Remélem, nem lesz semmi, rengetegbe került. — Tetszik tudni, ezek a mai anyagok... — Hát nagyon drága volt. És még a maradékot is elviszik? — A meszet nem visz- szük. A mester fáradtan, de a jól végzett munka örömével ballagott lefelé a hegyről. Mögötte haladt néhány lépéssel Zsuzsu, mint a málhás szamár. De nem törődött semmivel, mert a mester száz forintot adott neki. ß leoforoalmasabí nap Ismeretes, hogy a lakosság vásárlási körülményeinek javulása és az üzlethálózat jobb kihasználása érdekében bevezették a csütörtöki vásárlónapot. A csütörtöki két óra többlel különösen most, az év vég csúcsforgalomban tesz majc hasznos szolgálatot. A napokban immár másodszol vizsgálták meg az üzleteli nyitvatartási idejének rendezésére hozott intézkedé-1 sek végrehajtását. A tapasztalatok alapján megállapították, hogy a csütörtöki bevásárlónap jól bevált a hosszabbított nyitvatartási rendszerben lényege; módosításra nincs szükség célszerű viszont a kijelöl üzlettípusok felülvizsgálata némi módosítása. Budapesten és 78 városban 2270 áruházban, ruházati és iparcikküzletben ; csütörtöki nyitvatartás rendszert ezután több nagy j községre is kiterjesztik, /; csütörtök a közepestől < hét legforgalmasabb napjó vá vált az iparcikk-keres kedelemben. Valamelyes csökkent a forgalom pénteken és szombaton. A legnagyobb forgalmat változat lanul ruházati termékekbő bonyolítják le. Az áruházai és szaküzletek a csütörtök két órában bonyolítják le; napi forgalom 13—20 szá zalékát. A minisztérium fel h.jgüm^zta a tanácsokat ar l. Az eddigi’Kiíeniíázaké jas között ott van az azóta jnálatosan örökre eltávolít Kondor Béla, ott van sohány Kálmán, Feledy ryula, Lenkey Zoltán, Würtz .dám, Pásztor Gábor, Ré- assy Csaba és Somogyi íyőző. Az eddigi kilenc •iennále természetesen nem olt töretlen ívű. Részben lagyarázható ez a kezdeten nagyon lelkes mecena- ira csökkenésével, mert emcsak a díjadományozók ama csökkent, hanem a dí- —ik értéke is. De különös- —éppen magyarázható az óbbi években a Miskolci aléria épületének hiányá- .1, amikor kényszerven- gségben kellett a biennó- . megrendezni. És persze sk mellett az objektív igyarázatok mellett egy ■ egyéb oka is adódhat a nnálék színvonala bulizásának — olyan, amely res művészek hozzáállásá- 1, művészeti közéletünk- í keresendő. De mindeze- i talán most túl vagyunk. A a újra biennálét nyi- ik. Tizedik alkalommal 'ta a biennále rendező bi- ttsága a grafikusművészeit és a felhívás nyomón íérkezett művekből a szi- >rú zsűri közel másfél szá- .at válogatott ki, amelyek na déltől a három és fél vés zárva tartás után igyancsak ma megnyíló Miskolci Galéria termeiben tekinthetők meg a hónap véAz öregekért ____Öreqjrf^-ijapi „j^nnppséget s zág grafikusai is bemutatkoznak biennáiéinkon. Most a Szovjetunióból, Vologdá- ból jöttek el művészbarátaink, hozták el munkáikat, amelyeket a Kossuth u. 11. szám alatt tekinthetnek meg előtt a vöröskeresztes mun- tában napjainkban fS^-J^Sét időszerűek. Őszinte érdeklődéssel várjuk a biennálét, és művészeti életünknek azt a pezsdülését, amely ettől a jubileumi tárlattól várható. Benedek Miklós
