Észak-Magyarország, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
ESZAK-MAGYARORSZÁG 6 1979. december Id., vasárnap Közömbösség... A pályaudvar mellett megyek a villamosmegálló felé. Közvetlenül a menetjegyet árusító bódé mellett, a nedves földön egy ember feliszik. A lábánál táska. Meg sem mozdul az atyafi, mintha nem is lé- legzene. Elmennek mellette tízen, húszán, sokan. Van aki rápillant, van aki elfordítja a fejét. —■ Részeg alak. Hogy tudta így leinni magát? — hallom az egyik, kezében táskát himbáló, erősen pirospozsgás arcú fiatalember megjegyzését. Nem úgy néz ki pedig ő sem, mint , aki csakis tejen él. — Honnan tudja, hogy i észeg ? — kérdezem meg jó hangosan. Megáll, barátjával együtt, csodálkoz, va. — Hát akkor miért feküdne ott? — Esetleg rosszul lett. Szívbeteg vagy agyvérzést '• kapott. Jöjjön, segítsen, nézzük meg. Hátha szüksége van rá. — Ne haragudjon — mondja —, de munkába megyünk, igyekezni kell. — . S futásnak erednek mind- . ketten, az indulni készülő autóbusz felé. Más segítség után nézek. A békésen fekvő delikvenst felfektetjük az egyik padra — valóban dől be• lőle az alkoholszag —, aztán segítőtársam, fiatal ; ember, ígéri: szól az állomáson, hogy hívjanak rendőrt, meg mentőt. Elgondolkodva megyek a villamosmegálló felé: —Mi történik, ha nem részeg, hanem egy súlyos beteg • feküdt volna ott, mondjuk ■ egy infarktus következtében? Bizony, az életébe, 1 egy ember életébe került volna. Az emberek, embertársai közömbössége miatt.-ír rn w Új lakótelepünkön épülő, : szép, újszerű társasházak mellett, hatalmas lánggal tűz lobog. Körülötte —bár nincs különösebben hideg — néhány munkaruhás fér- , fi ácsorog. Eszegetve, beszélgetve. Azután, amikor a tűz lankad, egyikük odalép a nem messze levő deszkarakáshoz. Baltát vesz . fel, s egy teljesen jó, szinte még 'fehérlő, vastag, széles íenyődeszkának irányozza a fejsze élét. Há- rom-négyfelé vágja, a szálakat kettétöri, s rádobja a máglyára, majd a másik . deszkáért nyúl. Idősebb nő ballag a már , csaknem kész háromszin- > tes épület felé, s a szak- : szerű művelet láttán meg• úP a csooort mellett: — Mondja, nem sajnálja . a • ? ió deszkát? Hiázen az ■aran-’át ér. Mennyi mindent 'ehetne csinálni be: lőle. Nem viszik tovább, a ms-uk építkezésre? — Ugyan, mama! —szólal meg egyikük (lehet, hogy ép-oen a brigádvezető). — Van ott több is, ahol ez volt. Ha más hely- rt megyünk. vételezünk másikat. — Ezzel teljesen elintézettnek tekintve a dolgot, a tűz felé fordul. Jó'zűt harap a kezében tartott karéj kenyérből és teli szá'ial folytatja a félbehagyott beszélgetést, a kellemes meleget árasztó tűz mtt'ett... Közömbösen. Mit tenne vajon, ha esetről esetre el kellene számolnia a vételezett anyaggal. s ami nincs meg, azért kártérítés megfizetésére köteleznék?... Dehát, ha ott feljebb, az építésvezetőségnél is ilyen közömbösek, teheti, amit tesz: pazarol... Csak a néni nem állta meg szó nélkül. Ám, neki sajnos nincs konkrét felelősségre vonási joga. Csak jó érzéke, tiszteletet érdemlő felelősségérzete a meglevő értékek iránt.., A villamosra ki lehetne tenni e taDiat: „megtelt”. Estere jár az idő, ki-Ki hazaiele igyeksziK munkából. Nők, témák, nehez teli szatyrokkal, táskánkul iel- szereive, már az üzleteket is megjárva, viszik a va- csoranakvalót. Minden újabb megállóban két leszálló helyére legalább tíz turanodik lei. Érthető: mindenki mi eiobb o tinón -mar lenni, várja valamilyen program. Fiatalasszony lép Lei az egyik megailonelyen. itgyiK karján háromévesforma gyerek, másik kezeoen tuska. Megáll az ajtótól kissé odébo, ameddig tolakodni bír. Mellette, az ütésen fiatalember ül kényelmesen, ölében aktatáska. Nem is zord arcú, nem is kócos, akire azt szokták egyesek mondani „huligános”. Rendesnek néz ki. S néz is ki; az ablakon. A fiatalasszony nem szól, pedig a két keze foglalt, harmadik nincs, amivel kapaszkodjon. Még szerencse, hogy nem tud elesni sem, mert szorítják jobbról-balról. Egy középkorú hölgy ónja meg a dolgot: — Nem gondolja, hogy át kellene adni a helyét? — kérdezi kissé emelt hangon. A megszólított feléje fordítja a fejét, arca elvörösödik, de mindjárt kiderül, hogy nem valami szé- gyenféléségtől, hanem a dactól, a méregtől: — Én is munkából jövök, nem csak más. Miért nem biztosít a tanács több villamost. Vagy várjanak egy másikra! — A hölgy nem szólt semmit, megretten a csattanó választól, s hallgatnak a szomszédok is. Hanem hátrébbról két- három lépéssel magas, már inkább középkorúnak tekinthető férfi nyomul a beszélgetők, illetve most már hallgatók felé. Oda is ér nehezen, furakodva. — No, felállsz, vagy segítsek? — áll meg az ülés és a fiatalasszony mellett, s közben megveregeti a pul'ók arcú kisgyerek arcát. — Mert ha akarod fel is állíthatlak, mivel fáradt vagy — folytatja. — A tanácsot meg csak akkor emlegesd majd, ha legalább három ilyen villamost a saját kezeddel már megalkottál és sínre raktál. Mert nem úgy nézel ki, mint aki ezt már megtette. Minden fej feléjük fordul, s helyeslő hangok, bó- lintások. Közelről is, ahol pedig eleddig hallgattak. A fiatalember pedig gyorsan feláll, tolakszik az ajtó felé és leszáll a következő megállóban. Valószínűleg — ahogy ajánlotta — másik villamost várni. De látszik fajta, hogy csak a határozottságnak. az erőnek enged. Hogy volt erő. amely nem tűrte a közömbösséget ... * Közömbösség, közöny . .. Bizony ez még eléggé akut betegség nálunk. A XII. pártkongresszusra kiadott irányelvekben olvasom, mint a holnapra javasolt fontos feladatot, hogy: „határozottan fel kell lépni a kispolgári életmód, a közömbösség ellen”. Jó gondolat, helyes perspektíva. De a terv önmagában nem elég. Azt tettekre kell váltani. S valahogy úgy kellene mindezt tovább formálnunk. hogy ne csak a közömbösséget eltűrő, közömbösök ellen is lépjünk fel. Határozottan, jó törvények, rendeietek és a magasabb szintű tudat és cselekvés segítségével egyaránt. Barcsa Sándor CSINÁLJ REZSŐT! — Csinálj re-oól! — szólt az ' olvasztár, hatra sem nézve, ideges kezeivel a műszerek között babrált, ugráló, .nyugtalan szemeivel a mulatók útját követte. Az első segéd — beosztásban legkisebb ember a kemencénél — telemelKe- dett az olajos. lócáról, újra felkötötte kötényét, fejebe húzta a széles katimáju azoesztkálapot, s szótlanul kiment a pódiumra. Pár percig bóklászott egy ócskavashalom fölött, majd kiemelt ólmán néhány, közel kör alakú, három-négy centiméter vastag rozsdás vaslapot. Megindult a középső ajtó felé, ahol mint olvadáskor a hóié, apró erekben csordogált a salak. A vaslapokat a kezéhez idomított lapátra tette, majd egyetlen mozdulattal az izzó dolomitgátra, he- lyezte őket. Amikor megfordult, hosszú lángnyelv csapott rá az ajtó egyik hasadékán, kevés, , híján : megérintve sótól kérges barhetingének hátát. Az első segéd visszanézett, s a basadékon keresztül látta a fortyogó, vörös párát lehellé salakot, a fél órája berakott ócskavasak csontvázát, amint lassan egyenletesen képlékeny masszává olvadnak. — Már megint nem csökkentette a tüzelést — vii csörgött magában, de amikor ’ újra elfoglalta az őt megillető helyet a lócán, nem szólt semmit. Mert így találta jobbnak. Tíz perc, negyedóra múlva ismét-az ajtóhoz ment, lapátjával kiemelte a már vörös vaslapokat, s néhány méterrel hátrébb, a pódium tűzálló tégláira dobta. Aztán a sercegő szalonnára ügyelt, tudta, nincs nagyobb szégyen,, mint ha, odaégelj,. —'''Na", jó étvágyat! - mondta az olvasztár, mm int elsőként emelte szájához a kanalat. A falatot azonban már nem tudta lenyelni. Ismerős, ellenséges, vörös fény öntötte el a rnűszér- házat. — Fut a salak! , Négyen voltak, négyen egyszerre ugrottak. Dobbanó léptekkel nyomták felükbe a kalapot, s ugyanezzel a mozdulattal nyúllak a lapátok után. A salak mai kis híján elöntötte a pódiumot. Fél óráig birkóztak vele. mig a bauxit- taj megszelídítették. S miközben patakként ömlött róluk a verejték, az ebéd biztos távolságra a tomboló tűztök megdermedt, maradékká hidegeden. Műszakváltásig nem volt jelő rá hogy újra fölmeiegitsék. NYŰLKKNYÉL ■ Az öregedő bányász ösztönösen, automatikusan rántotta összébb magát a robbantás fojtott dörrenéseire. Pár percig vált, aztán amikor mór pórusai is jelezték á veszély múltát, kiegyenesedett. a szögről leakasztotta vállszíjas táskáját, s leült egy szerszámos ládára. A többiek — négyen-öten lehettek — rövidesen melléje szorították magukat, mindannyian tudták, most van még tíz. esetleg \húsZ szabad percük. — No. harapjunk valamit. Lássuk, mit tett be az asszony? Löncshús volt, a nagy dobozos, mellette hagyma, s kenyér, úgy ahogyan megszokta, és megkövetelte. Bányásztenyér nagyságban, vastagságban. A kopott pengéjű, de borotvaéles bicskáért úgy nyúlt, hogy már oda sem nézett. Egyetlen, gyors kanyarintéssal felnyitotta a dobozt, s ugyanezzel a mozdulattal már vágott is belőle egy, falatot. Nagyhajúra, a segédjére nézett, aki ugyanúgy, mint tegnap, gyors mozdulatokkal hámozta a keményre főzött tojásokat. Csak a hajad hagy, tehetséged meg-' Semmi? — vetetté oda, s tudta, hogy pilla- hatok alatt végigszalad áz embéi'éken a morgásszerű röhögés. A nagyhajú netn- • régiben nősült..,. •Eltelt -a húsz perc, s í« öregedő bányász komótosan visszacsatolta táskáját. Egy falat konzerv, és egy darab kenyér ott maradt a kendőben. Hazaviszi az, unokájának, mint ahogyan ö is várta annak idején apjától a „nyúlkenyeret”. . Udvardy József ZsebszámoEé Divat a zsebszámológép. Mi tagadás, ügyes kis szerkentyű. Villogó piros számaival, tenyérbe simuló alakjával nemcsak jól mutat, de remek segítőtárs számos munkakörben is. Hódítása oly nagy erejű, hogy létjogosultságot nyert a felsőoktatási intézményekben is: a dolgozatok, zárthelyik írásánál ne fárassza szegény diák az agyát, holmi számolással. Valahová azonban még nem tört be. Nevetesen, a háziasszonyok népes táborába. Ök, valószínű, már kitalálták, miért ajánljuk nekik. Igen, a boltokban, a húsüzletekben ' lenne jó szolgálatot egy ilyen ügyes kis gép. Mert a gyakorlatot nem kell túlságosan részletezni: az eladó rádobja a mérlegre a húst, s a mérő nyelve még meg sem állt, a pult túlsó oldalán máris fejszámoló művészként közük a fizetendő összeget. Háziasszony legyen a talpán, aki ott, abban a pillanatban ellenőrizni tudja, stimmel-e fillérre az ár! íme, az ötlet: derék háziasszonyunk csak előkapná a kisokost, mindjárt megkímélné magát az otthoni bosszankodástól. Győzne a zsebszámoló — a fejszámolóval szemben. (mm) Bolya Péter: ... mellékelten küldök néhány olyan íra_ tot és levelet, amelyek befolyásolhatják az ügy kimenetelét, és a bírósági ítélet milyenségét. Az iratokat — lehetőség szerint — időrendbe állítottam. Tisztelt Rendőrség! Alulírott Paulin Elek bejelentéssel for. dúlok a T. Rendőrséghez. Remélem, hogy. ezt a bejelentést állampolgári hűségem teljes bizonyítékaként fogja fel a T. Rendőrség, s ezért felment a felettem gyakorolt rendőri felügyelet alól (kétrendbeli betö_ réses lopás, januárban szabadultam, tisztelettel.) A bejelentés és az általam gyakorolt állampolgári hűség a következő: tegnap este (2I-én) a Kert utcában me..tem hazafelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház kerítésén egy bűntényre gyanús személy mászik át. Állampolgári minőségemben én is átmásztam a fakerítésen, és tetten értem egy Krasznai Dénes nevű, saját bevallása szerint tizenkilenc éves egyént, amint a málnáskert bokrai között üldögélt. Az elfogás és az azt követő vallomástétel zajára előjött a házból özv. Presser Béláné, és tulajdonosi minőségében jajveszékelni kezdett. Ezt én — tekintettel az ügy fontosságára — azonnal megtiltottam neki. Krasznai Dénest a főkapitányságra kísértem, ahol előzetes letartóztatásba® részesült Megismétlem a fontor bb adatokat: Krasznai Dénes, a. főbűnös; Presser Béláné, a kerítés tulajdonosa; Szolnok, Kert u. 17., a bűntény helye, és végül jómagam, az elfogó és bejelentő állampolgár: Paulin Elek, kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam. Kérem a T. Rendőrséget, hogy vegye figyelembe tettemet, mint az állampolgári becsületesség mintapéldányát, s ennek megfelelően a „január óta alkalmazott rendőri felügyeletnek véget vetni szíveskedjék. Tisztelettel Paulin Elek, Szolnok, Kert u. 81., hátul az udvarban. F. hó 17-én kelt megkeresésükre válaszolva közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év máj. 16. óta áll vállalatunk személyi állományában, mint szállítási előadó. Ezen b.osztását az általunk meghirdetett pályázat útján nyerte el a következő szempontok figyelembevételével: Ad 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkrlmassá tette a szállítási előadói munkakör betöltésére. Ad 2. Iratai között semmiféle bűntényre, vagy letöltött büntetésre utaló adatot nem találtunk. Ad 3. Szolnoki lakos. Ad 4. Ö volt az egyetlen pályázó. Munkatársai szerény, csendes, kissé zárkózott embernek ismerték. Munkáját kifou gástalanul végezte.