Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-29 / 279. szám

1979. november 29., csütörtök I ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 PFU-sok feltételeket. Tovább növelték a speciális szállítóeszközök, a trélerek, az önrakodógép- pel ellátott tehergépkocsik számát, a statikus és a di­namikus raksúly kapacitást. Mindezek eredményeképpen a tavalyitól félmillió tonná­val több. (i,5 millió tonna árut szállítottak. A mennyi­ség növekedése nem áll azo­nos arányban az árbevétel­lel. Így például, mivel rövi­dült a szállítási út. hiába szállítottak ki több házgyári elemet, az árbevétel a tava­lyihoz mérten — csökkent. _ M inden gondok ellenére a gazdaságosságban jó ered­ményeket értek el. Az év végére a 24 milliós költség­többletből várhatóan 20 mil­lió forintot sikerül kigazdál­kodniuk. Ebben a több mun­ka mellett része van az energiatakarékosságban elért eredményeknek is. A 3. sz. ÉPFU dolgozói az év elején azt vállalták, hogy két száza­lékkal kevesebb üzemanyagot használnak fel, mint anieny- nyit a norma előír. Az ered­mény ennek több mint há­romszorosa. Az egységben az erkölcsiek mellett erre anyagilag is ösztönöznek. Eddig közel 700 ezer forint üzemanyag-megtakarítás ju­talmat fizettek ki a gépkocsi- vezetőknek. Muiaerő-gazÉMÉsi feladatok A termelékenység nem csupán a létszám nagyságán, hanem a termelési struktú­rán, a minőségen, a hatékony, racionális foglalkoztatáson múlik. A munkaerő mobilitá­sa, magyarán áthelyeződése ma még spontán folyamat. Azonban el kell érni, hogy e téren is a tervszerűség ér­vényesüljön és az egyéni in­dítékok mellett a társadalmi érdekek is jobban érvénye­süljenek. A munkaerő átcso­portosítására háromféle le­hetőség is kínálkozik. Egya­ránt élni kell vele üzemré­szen és vállalaton belül, va­lamint a vállalatok között és nem feltétlenül kell az utób­bit szorgalmazni, hiszen ma még az előző két lehetőség­gel sem élünk kellőképpen. Fontos szempont, hogy ne adminisztratív eszközökre ha­gyatkozzunk. Az ügy sikere nem a vezénylés határozó ságán múlik, hanem az egy ni és a társadalmi érdek: összhangjának a megteren lésén. Belátható időn bek át kell értékelni a munkt erő-közvetítésre kiható rer delkezéseket, gyakorlat» hozzáigazítva az érdekelt séghez. A jogi szabályo zás szempontjai közé tarto­zik a szervezettség és a fe­gyelem megszilárdítása, a dolgozók érdekvédelmének erősítése is. ..z a cél, hogy a szelektív iparfejlesztéshez igazodva oda jusson több munkaerő, ahol megterem­tették a gazdaságos termelés feltételeit, jobb eredménye­ket mutatnak fel, kedvezőbb munkakörülményeket nyúj­tanak dolgozóiknak, szakkép­zettségük, teljesítményük sze­rint megfizetve őket. Így a gyakorlati oktatás csaknem kizárótag a válla­latok üzleteiben es azok konyháiban történik. S így az ahány ház. annyi szokás, mondás alapján a gyakorlati oktatás szintje vállalaton­ként, s még vállalatokon belül, üzletenként is változó. Pedig nem mindegy, hogy a fiatalok milyen munkahelyi közösségekbe kerülnek, ho­gyan foglalkoznak velük, mit látnak és tapasztalnak. Mert a gyerekeket érhetik káros hatások is az üzletek­ben. S a három iskolai nap alatt ugyancsak nehéz fe­ledtetni velük a szakmát csak' könnyű pénzszerzési forrásnak tekintő pincéreket, a munkafegyelem lazaságai kihasználó konyhai személy­zetet és az ittas vendégek kötetlen viselkedését. Pedig többek között ezeknek a ne­gatív élményeknek a követ­kezménye a harmadik le­morzsolódási ok. a felgyü­lemlett igazolatlan órák so­kasága is. Mert a gyerek ab­ból az alapelvböl indul ki: ha a munkahelyen eltűrik a fe­gyelmezetlenséget, ha egy felnőtt minden követkéz- meny nélkül „csinálhat” ma­gúnak önkényesen' szabad­napot. miért nem vonatkoz­hat ez őrá az iskolában is? äirer'-e'ii tanulást. gátló. nyomasztó családi körülmények felderí­tése szintén a pedagógusok, nevelők feladata, akik rend­szeresen járnak csaladlátoga- tásokra. rábeszélnek, érvel­nek. ’ agitálnak. valóságos mentőakciókat . szerveznek, hogy egy-egv gyerek tovább Tanulhasson. Az a cél. hogy mind jobban ismerjék a gye­rekek iskolán kívüli életét, is. mert. csak így tudják va­lóban megmenteni ökot. s át­segíteni az esetleges krízise­ken, hiszen a tanítás és tanu­lás csak akkor lehet igazan eredményes, ha mind a pe­dagógusnak. mind a diáknak egyaránt sikerélményt jelent. Ezek után azonban meg mindig levegőben lóg a kér­dés: ha valóban ennyi gon­dot. energiát, fáradtságot je­lent a vendéglátóipari szak­munkásképzés. vajon milyen lesz az utánpótlás? A jelek biztatóak. Ezt a szakmát ugyanis sokan „menet köz­ben” szeretik es‘ ismerik meg igazán. Ezt bizonyítja, hogy sok szakmunkásképzőt végzett fiatal tanul tovább esti szakközépiskolában. s vannak olyanok is. akik a vendéglátóipari főiskolán diplomát szereznek. Ágh Tihamér írta: Ivan Kulik . Valósággal reszkettem a felháborodástól. Odacsap­tam a mérték utáni szabóság vezetőjének asztalára a most elkészült vadonatúj öltönyömet, s ujjammal a felső részére hoL-io,,-. Előrelépni, de hogyan? A megnyugvás ára — Ez év októberében olyan rekorderedményt ér­iünk cl, amilyenre az egység éleiében még nem volt pél­da. A termelési érték 57 millió forint voll, ez 10 mil­lióval több, nihil a múlt év októberi. A siker egyik for­rása —• magyarázza dr. Dé­nárt József, a 3. sz. ÉPFU igazgatója —. hogy szeptem­ber 2(1,. és november 17. kö­zött 5500 tonna • cementet szállítottunk a Ferihegyi re­pülőtéri rekonstrukcióhoz. Ez többletfeladat volt a HCM-nek, hiszen a kiren­deltség dolgozói onnan vitték az anyagot, s többletmunka volt a gépkocsivezetőknek is. E nagy teljesítményben különösen része volt a Ga­garin és a Rakéta szocialista brigádok tagjainak, többek közölt Csorba Józsefnek, Győri Józsefnek, Orosz Ist­vánnak, Ruzsvánszki László­nak. Sorolhatnám a neve­ket, hosszú a lista, hiszen naponta 15—20 speciális jár­mű indult cementtel Mis­kolcról útnak. A gépkocsive­zetőknek éjjel-nappali mű­szakban a zsúfolt 3-as főút­vonalon a fővároson átha­ladva kellett e munkát vé­gezniük. Az igazgató örömét, dolgo­zók iránti tiszteletét akkor érthetjük meg igazán, ha visszapillantunk az évkezdés­re. A kemény, elhúzódó, az építést akadályozó tél, a nagyberuházások befejezése kihatásaként csökkent a szállítási igény. A gondokat növelte, hogy az üzemanyag árának kétszeri' emelése, va­lamint az értékcsökkenési leírás — a tervezettől elté­rően — 24 millió forint költ­ségnövekedést okozott. Így az cv első negyedét több millió forintos veszteséggel zárták, s nem mutatkoztak rózsásnak a későbbi hónapok sem. E körülmények, gondok az egységet arra ösztönözték, hogy minden eddiginél job­ban erősítsék kapcsolataikat a megrendelőiekéi, még job­ban igazodjanak az igények­hez. Keresték a fuvarozási lehetőséget, munkát a gépek­nek és az embereknek. A kö­zös erőfeszítés, amelyet elő­segített a kongresszusi, fel- szabadulási verseny, jó ered­ményeket hozott. Ez év l'O hónapjában az alsózsolcai és a debreceni házgyárból — a tavalyitól százzal több — 5549 lakáshoz szükséges elemet szállítottak öt me­gye területén folyó építkezé­sekhez. Ez is sok áldozatvál­lalást, éjszakázást, erőfeszí­tést foglal magában. A Pe­tőfi, a Táncsics, a Rákóczi házgyári szocialista brigádok tagjai például, ha az épít­kezés úgy kívánta, éjfélkor; hajnal 1 órakor már munká­ba álllak, s annak örülnek, ha éjjel-nappal szállíthat­nak. ,v (rcleresck túllépték ..bi­rodalmúi;” halárát. Ügy szer­vezték, végezték a munkál, hogy tíz járművel Győr és Sopron megye területén se­gíthettek a testvéregységnek, ahol erre — lemaradás mi­att — nagy szükség volt. A szállítással hány házzal se­gítettek Dunántúl fejlődését? Ezt itt nem is tartják nyil­ván. Az év elején kicsi volt az igény, így nehézkesen indult a cementszállítás. Később azonban erőteljesen kelleti növelniük a tempót. Ennek eredménye, hogy 10 hónap alatt 400 ezer tonna cemen­tet — a tervezettől 35 ezer tonnával többet — vittek az építkezések színhelyére. Eb­ben, mint említettül;, része van a Ferihegyi szállításnak is. Az igazgató elmondja, hogy november végére telje­sítik egész évi cementszállí­tási tervüket. Ez azért is értékes, meri — mivel a bélapátfalvi üzem „kiesett”, így — egyetlen, a Hejőcsabai Cementgyár látta el őket anyaggal. A munkához igyekeztek biztosítani a jó technikai ' Két-három kedvező szeles nap, s vége a gazdasági év­nek Abaújváron, az Arany­kalász Termelőszövetkezetben. Száz hektár szántása van még hátra, s a gépek begu­rulhatnak a műhelybe a téli javításra. Elcsendesedik a határ, lesz idő öszegezni a tapasztalatokat. És erre — maguk a vezetők is elisme­rik — nagy szükség van. Mert, amiben bíztak, abban kudarcot vallottak. Felborult a tervezés, s véle együtt a pénzügyi mérleg is. A közelmúltban egyik is­merősöm a gazdálkodást így jellemezte: A kedvezőtlen adottság, a gyenge lehetősé­gek alatt roskadozó szövet­kezet már-már alig bírja az iramot, elszakad az élme­zőnytől. s „feladja” a ver­senyt, Valahogy jellemző ez Abaújvárra is. Tavaly pénz­ügyileg szanálták a szövetke­zeiét, idén nem lesz veszte­ség, de nagy árat fizetnek ezért. A jövő évi amortizá­ciós alapot, tehát a fejlesztés lehetőségét, bevonják az idei mérleg kiegyenlítésébe. Pedig nem gazdálkodtak rosszul. A számok erről val­lanak. Búzából 3(> mázsát, kukoricából 41 mázsát, árpá­ból 31 mázsát takarítottak be hektáronként a kombájnok. Ezek az eredmények még akkor is figyelemre méltó­ak, ha elismerik, hogy a termelés költségei alaposan nőttek, mert az ország leg­északibb szántóföldjeiről van szó. A fő kultúrákból öt­nyolc mázsával termeltek többet, mint amennyit ter­veztek. Az adottságokhoz, a későbbi kitavaszodáshoz, a gyenge termőtalajhoz, a korai fagyhoz igazított tervszámok pedig reálisak voltak. Hogy mégis be kellett vonni a jö­vő évi amortizációs alapot, az 1,2 millió forintot, annak oka van: a melléküzemági tevékenységre ráfizettek. Ed­dig 1,4 millió forint árbevé­tel kieséssel számolnak, ami még emelkedhet is. Könnyű szívvel rámondaná az ember, hogy ilyen mellék­üzemág minek? Indok is van rá bőven, hiszen ezek­ben a kisegítő ágazatokban máshol milliós jövedelmek születtek. Itt. negyven asz- szony a COMPACT Vállalat­nak különböző árukat cso­magol. Rendszertelenül, kés­ve érkezett az áru, egyre nőtt a kiesés. Ráadásul olyan magtárt; alakítottak ál tizem­nek. amelyre idén nagy szük­ség lenne, meri. korszerül len épületekben tárolják a ter­ményt. ahová fizikai mun­kásokat kellett alkalmazni, hogy a zsákolást valahogy megoldják. Könnyű szívvel rámondaná az ember, hogy *a ráfizetéses üzemágat azon­nal szüntessék meg. És mégsem lehet. Vannak más indokok is. Idén három gyerek született Abaújváron. Az egykori vármegyeszék­hely csendesen haldoklik. Az iskola már Göncön van. És amelyik faluból eltávozik az ifjúság, nehezen tér már visz- sza oda. Érdemes megvizs­gálni a bérjegyzékeket. A szakmu nkások lényegesen többet keresnek itt, mint a környék szövetkezeteiben. Csak így tudják itt tartani őket. A határ, s a hegyek szorításában, egyetlen út kapcsolja össze ezt a vidé­ket a megyével. A perifériá­ról pedig elköltöznek az em­berek. Ami esetleg itt tart­hatja őket. az a nagyobb fi­zetés, a biztos munkahely., Nos, ennek a negyven asz- szonvnak mindkettőt bizto­sították. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a szövetkezet megváltása a ráfizetéses melléküzemág. Szép szándék önmagában, hogy itt akarják tartani az embereket, de nem mindegy, milyen áron! Igaz. már tapogatóznak jö­vedelmezőbb tevékenység ^megszerzéséért, tárgyal nak más fővárosi vállalattal; mondjuk ki: későn. Már ta­vasszal látszódtak a bajok ahhoz, hogy a nehéz hely­zetben levő gazdaság hely­zetének kényszerében gyor­san váltson. A mai gazdál­kodás eredményessége e gyors döntések függvénye. Büszkén mondták: — Itt vannak a legjobb erdők. Ragyogó 80—100 éves állo­mány, amit hasznosítani kellene. Született is egy terv fafeldolgozó üzem létesítésé­re, amely mindössze 32 ezer forintba, egy új szalagfűrész árába kerül. A többi meg­van, s a feldolgozáshoz szükséges munkaerő, a 20 dolgozó is. A számítások szerint a későbbiekben a 2500 köbméter fát feldolgo­zó üzem egymillió forint nyereséget termelhet. Ez megint szép. de hozzá illik a kérdés is, korábban miért nem jutott ez az elképzelés eszükbe? Mondták — úgysem me­rem leírni —, hogy a szö­vetkezet a háztáji termelés­re ráfizet. En csak azt kér­deztem, hogy nem keverik-e az érdekeket? Mert vannak olyan munkák, amiért a tagság egyáltalán nem fizet. Azt hiszem, rosszul értelme­zik itt a háztáji gazdaságok fellendítéséről szóló kor­mányhatározatot, Mert nem a közös asztaláról kell el­venni a kenyeret, a hasznot, hogy a kisgazdaság fejlőd­jön! Mert akkor ott tartunk, hogy az egyén érdeke fonto­sabb lesz, mint a szövetke­zeté. Sürgősen meg kell ta­lálni azt az arányt, ami a szövetkezetnek, s a szövet­kezet tagságának is jó. Még egy dolog: a vezető­ség, a szakemberek jól lát­ják a fejlődéshez vezető utat. Észrevették az állat­tenyésztésben is, hogy a le­gelőre alapozott szarvasmar­ha- és juhlartásé a jövő. Észrevették a fafeldolgozó, sőt a biztos jövedelmet je­lentő melléküzemág lehető­ségét is. De tettek nélkül ez kevés. Nem elég látni a cél), oda be is kell gyalogolni. Még ha lassan, fogyó szuflé­val is. Sokat áldoztak mások is azért, hogy a jövedelem­központú gazdálkodási szer­kezet. meglegyen. Ha nehe­zen is. de új alapokra tudták helyezni a termelést. Meg­érezték. hogy gyors, a köz- gazdasági. természeti viszo­nyokhoz igazodó döntésekre van szükség. Ahhoz, hogy teljesen nyugodtak legyünk, nem elég. hogy az asszonyok­nak munkát biztosítsanak, amikor az a lényeg, hogy a szövetkezet nek jövedelmező üzemága legyen. És ehhez árnak, tanulópénznek kell tekintsük az idén elvesztett 1,4 millió forintot. — kármán —; Az eredményes munka, a takarékos gazdálkodás kihat az életszínvonal növekedésé­re. Azt tervezték, hogy ez évben öt. százalékkal növelik a bérszínvonalat, az ered­mény ennél várhatóan :f szá­zalékkal nagyobb lesz. Az igazgató bízik benne, hogy az. evet sikeresen zárják, s a ta­valyitól 20 millióval több, 510 millió forint árbevételt érnek el. A beszélgetés idején a vál­lalat központjának képviselői revíziós vizsgálatot tartatlak az egységben. Egvikük. Nagy Barnabás, a vállalat belső szervezője ígv összegezte a tapasztalatokat: — A miskolci üzemegység a munkaszervezésben, a kong- resszusi-felszabadulási ver­senyben kezdeményező, pél­damutató. Sokéves tapaszta lalaim szerint fegyelmezel ( ten, jól dolgoznak. Ügy vé lem, hogy még van itt bels ; tartalék, amelyet az elkövel kezendő években hasznosíts ! niult kell. Az egységben va még tennivaló a munkavédi i lem színvonalának növelés« : ben is. Csorba Barnabás ziveszett, illúziók A fővárosban es az ország .ülönbözö megyéiben, több skolában folyik a vendég- á tói pari szakmunkásképzés, izúttal az egyik legnagyobb, :/. Ecseri úton működő, Vendéglátói pari Szakközép­:s Szakmunkásképző Iskolá­in látogattunk, ahol Barna ózsef igazgatóhelyettes is- nertette a vendéglátóipari zakmunkásképzés sajátos telyzelét és feladatait. Az Ecseri úti Vendéglátó­pari Szakmunkásképző Isko- ának 1032 tanulója van. Az dei tanévben 13 első osztály ndult 430 növendékkel. Kö- íilük 130 a felszolgáló, 130 a zakács, ugyancsak 130 a ukrász és 40 az eladó tanu­lj, ez utóbbi elvégzése kávé- ózdi, illetve úgynevezett forgóplaeeos” felszolgálói rtunkakör betöltésére képe­it. A vendéglátóipar külön- özö szakmáira készülő fia- alok kétharmada fiú és egy- ,armada lány. Az arány zért billen a fiúk javára, nert a felszolgáló és a sza- ácstanulók döntő többsége iú, a cukrászmesterséget alasztók között viszont mar óbb lányt találhatunk, el- dónak pedig kizárólag csak inyok készülnek. Négyszázharmincan kezd­ek meg tehát idén a tanul­mányaikat ebben a vendég- itóipai'i szakmunkásképző skolában. De közülük vajon mennyien végeznek majd ? sz átlagos lemorzsolódás 20 -25 százalék. S ennek több ka van. Ezek közül elsőként mlítendö az illúziók elvesz­ése. A vendéglátóipari ke- esetekröl kialakult legendák elentik ugyanis a szakma ““’nagyobb vonzereí») atv»í_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom