Észak-Magyarország, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-13 / 265. szám
a ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1979. november 13., kedd A képernyő előtt Háromszoros halállal » — Dózsa Nem egészen egy év telt el a két lövés között. Az Auróra cirkáló ágyúja 1917. november 7-én adott jelt a fegyveres felkelésre Szentpéterváron, a magyar reakciót megtestesülj Tisza István grófot 1918. október ól-én érte a halálos lövés Budapesten. Ez az összefüggés feltételezhető abból, hogy’ a Háromszoros halállal című tévéjátékot éppen november 6-án este tűzte műsorra a televízió. Feltehetően egy olyan új magyar mü bemutatása volt a cél, amely' eszmeileg közel áll az Auróra lövésével elkezdett forradalmi változásokhoz. A tv-játékot Hubay Miklós írta és Gábor P(il . rendezte. Tisza István megölése, illetve annak a történeti szálnak a bogozása, amely e legvadabbul reakciós és nagy' hatalmú politikus spontán megöléséig, tehát nem a polgári forradalom irányító szervei által eltökélt, megsemmisítéséig vezetett — s később, az ellenforradalmi erők győzelme után alkuimul szolgált Tisza mártírrá avatására —, volt a játék egyik vonulata, a másik pedig a történelembe ismeretlenül beavatkozó néma hősök, egy-két postai telefonkezelőnő szerepe az emlékezetes 1918. október tfl-e eseményeinek alakításában. Tisza halálának körülményei ismertek voltak, a postakezelök tettei igen-igen szűk körben. Az író által a műsorújságban jelzett forrásmunkán jcívül éppen a minap, már a műsor sugárzása után, tette közzé idevonatkozó kutatásainak eredményét a Déli Hírlapban Karnódy Miklós, s innen is ismerhetjük Krucsai Margit és néhány társnője tetteit. A két történeti vonulat az ellenforradalmi bíróság tárgyalótermében találkozott és egészüli ki egymással. A szokatlanul humánus és türelmes Horthy-hadbíró vezette tárgyaláson visszapergetett cselekménysorban Tisza szinte az antik sorstragédiák hőseinek példájára vált az „elkerülhetetlen végzet” áldozatává, aki a maga intézkedéseivel is siettette sorsa beteljesedését, Krucsai Margit pedig, akinek •fülén „keresztülzúgott egy világháború”, mondhatni véletlenül lett hőssé. A nagy tekintélyű politikus és a névtelen postakezelő lány nem voltak egy súlycsoportban a történelemben és a tévéjátékban sem — annak ellenére, hogy Pupp Vera, Krucsai alakítója nagy drámai kitörésé a főtárgyaláson megrázóan emlékezetes volt. (Apropó: a történelembe így beleavatkozó postakezelők emlékét örzi-e méltó módon az utókor?) A Háromszoros halállal hetven percére felkavart érzésekkel gondolunk vissza. A nagyközönség számára bizonyára igen sok új ismeretanyagot is adott, kevéssé ismert vonásokkal gazdagította az eseményre vonatkozó adalékokat, Tisza halálának ilyetén értelmezése mégis zavaró. Érdemes megemlíteni megszemélyesítőjét, a nemrégen elhunyt Táncos Tibori, akinek egy'ik utolsó és színészileg igen értékes teljesítménye volt a politikus életre keltése (maszkja és kitűnőre sikerült), Fényes László Sinkó László megformálásában kelt életre, Lukachich tábornokot pedig Deák Sándor alakítása jellemezte igen markánsan. Az 1920-as perirat oldalai ellenállhatatlanul izgalmasak — olvassuk a műsorújság ajánlásában. Bizonyára azok. De azokban a hangsúlyokat a Tiszát rehabilitáló, nemzeti -hőssé avató Horthy-bírák helyezték el. f * Végletesen kiélezett helyzetben állt előttünk a történelemben nem ritkán felbukkanó kérdés: önfeláldozás, amikor ezzel már semmin sem lehet segíteni, vagy bár fájdalmas, nehéz, talán szégyenletes látszató kompromisszum, amely valami későbbi esetleges javulás, vagy javítás reményét ígéri? Győré Imre drámai költeményében, a pénteken sugárzott Dózsa koporsóiban — rendezte Radó Gyula — ez úgy fogalmazódik meg, hogy Werbőczi István a levert felkelés után a rabul ejtetteknek kegyetlen választást kínál: halál, vagy élét — azoknak, akik a tüzes trónra ültetett Dózsa György húsából esznek, véréből isznak. A kis zárt közösségen belül, a zárka mikrovilágában, a rettentő vívódás közben bontakoznak ki az emberi jellemek: a társait megtagadó. a pénzéért magát mással helyettesíttetni akaró, a gyávaságból vállalkozó, a mereven elutasító stb. Győré Imre drámai költeménye ezeket az emberi jellemeket, ezek ütközését mutatja fel tisztán, jól értelmezetten; Radó Gyula rendezése feszült pergessél tolmácsolta a mondandót, nem hagyva kétséget a dilemma szélesebb körű értelmezéséről, s néhány emlékezetes színészi alakítás élményével is gazdagabbak leheltünk. # Két rövid megjegyzés még: Kellemesen szórakoztató, jó értelemben populáris, az otthonülés óráiban sokaktól várt tömegműsoít ígért Vitray Tamás legújabb műsorának,' a Vasárnap. déle lőttnek első jelentkezése. — Vasárnap műsoron kívül hasznos jó tanácsokat adtak negyedórányi időben azoknak, akik a csúszós utakon, esőben is vezetnek: de vajon nem kellene-e ezt máskor is sugározni, nemcsak délután háromnegyed négykor (•!?). Benedek Miklós Családi fészek A moszkvai Szudakov családban nincs minden rendben. Szudakov a külügyben dolgozó, magas rangú személy; a lánya, Iszkra, újságíró; Jegor, a veje számító fiatalember. aki házasságát is karrierje egyik lépcsőfokának tekintette. Szudakov fia. Prov nem akar apja nyomdokaiba lépni, főiskolába menni, inkább a szemközti zöldséges kofa lányába szerelmes. Iszkra és Jegor rosz- szul élnek, az asszony tudja, hogy férje beleszeretett az apjánál még magasabb beosztású diplomata lányába. Ariadnába, aki olyan merész, hogy mint Jegor „diákja”. _ még a Szudakov-házban is megjelenik. A család május elsejét ünnepli, amikor Szudakov megtudja, hogy a családi okok miatt leváltott főnöke helyére nem őt. hanem Jegort nevezik ki. s ebben az Ariadnával való kapcsolat játszott szerepel. A lány egyébként most már Iszkrá- tól „kéri” is a férjét. — Viktor Rozov. akinek számos játékát láttuk már hazai színpadon és képernyőn, ebben a tévéjátékban az összeköttetések érvényesítéséről, uz.elvtelenségrői, a hivatali összefonódásról. a valódi csalódásról és az emberi kiábrándulásról szól őszinte hangon. A tévéjáték forgatását a Magyar Televíziónál a napokban kezdi Nemere László rendező. Sütő Irén a Vasasban Búcsúvacsora Sütő Irén n Milenko Vucetic írta Búcsúvacsora cimü monodrámában került! — és készülnek az Ljubíca Markovié — egy belgrádi nagyüzem munkásnője — nyugdíjba megy. Megy? Küldik. Küldik? Talán pontosabb a megfogalmazás így: nem kérdezik őt erről; nem kérdezik fáradt-e; maradt-e még ereje-energiá- ja a további munkára vagy pihenni akar’ végképpen. Nem kérdeznek tőle semmit. Illetve, egyet igen: mit szeretne kapni nyugdíjba menésekor, van-e valamilyen „speciális” vágya? Kapni? Nem, nincs neki ilyen szüksége; szerényen, egyszerűen ugyan — de megél megélt élete tárgyiasult szerzeményeivel, megvan mindene, ami a lakhatáshoz- megélhetéshez kell. Speciális vágya? Nem... az meg egyáltalán. De miért lenne speciális vágya Ljubíca Markoviénak? Hiszen nem különleges1 ember ő. Egy a számtalan — csak ünnepeken néven nevezett — munkás közül. Nem tett hősi dolgot, nem szerzett 'lső- különleges érdemeket. Élt és dolgozott ahogyan ereje engedte, ahogyan a munka parancsolta ... Ezt válaszolja Ljubíca a kérdésre. Ám, ha a gyár vezetősége már elhatározott valamit, annak meg kell lennie. És ez a döntés most mégis elsővé avatja őt a munkások között: nyugdíjaztatása alkalmából búcsúvacsorát rendez tiszteletére a gyár vezetősége. A több láda ital már meg is érkezett, a vacsorára szánt rákszállítmányt repülőgép hozza Split- ből — ez is 8 ezer dinárba ünnepélyes búcsúztatás beszédei. Mert három beszéd lesz: igazgató, párttitkár, szakszervezet... És van búcsúvacsora. Halandzsáznak — csak gyorsan, csak röviden, csak túl lenni rajta, csak semmi érdemleges gondolat, csak „éljen soká .. . erőt, egészséget a pihenéshez ... ürítsük poharunkat” ... Süket semmit- rhondásokkal szokás-taps pa- roláz. („Milyen lesz a rák?”... „Marad-e még abból a jóféle pálinkából?”...) És „felszólal” az ünnepelt is. Mert így illik. Beszédet mond. Bár soha nem mondott beszédet. Beszélgetni, emlékezni. sorsot-gondot meghányni-vetni 1 munkatársakkal, jó szóra szomjazni és jó szót másoktól nem sajnálni — ezt ismeri ő. De most beszédet kell mondani.. Felkészült rá. A neves dal- szövegíró írta neki a beszédet — takarítani jár oda Lju- bica — s még biztatta is: „Ne félj, ismerem én ezeA budapesti Rátkai Márton Munkás—Művész Klub immár négy éve folytatja kultúrtörténeti beszélgetés- sorozatait, ankétjait — elsősorban a szakmunkástanulók körében. Most a Mákvölgyi Bányaüzem egyesített művelődési intézményeinek meghívására Edelényben is megrendezik ezeket a művelődéskel,... csupa olyan szóvirágot szedek össze, amit ismernek és ezerszer hallottuk. És akkor így boldogok lesznek ezek hallatán, mert nem kell gondolkodniuk”... Es Ljubíca olvassa a szöveget a tiszteletére rendezett búcsúvacsorán. Tudja. röviden kell. mert „elhűl az étel”. Közben azonban nem menekülhet gondolataitól, emlékeitől. élete-sorsától. Küzdelmes. szenvedéses, magányos munkásélete emlékei előtörnek. áttörnek a semmi-szövegen. Kit érdekel?... Kit érdekel igazán: mire vágyott mindig, mit szeretett volna. Hogy most mit szeretne, mit vágyna leginkább? Az órát natívon szépen köszöni. Igaz. amikor húszéves törzsgárda- tag lett. akkor is azt kapott. Néni baj... most már lesz ideje . . . három órán nézni az idő múlását... És leül Ljubíca. a búcsúvacsorázók között magát'a maradva — mintha halotti toron — vir- raszt sorsa felett... * Ennyi — lemeztelenítve — ez a monodráma. Erről szól a Milenko Vucetic írta Búcsúvacsora, amit most — köszönet él te a rendezőknek — Diósgyőrben, a Vasas Művelődési Központban láthattunk. Megélhettünk — mondanám, s mondom is: Sütő Irén előadásában. Előadás? — ez semmitmondó. De nehéz helyette akármit is mondani. Mert hogyan írhatjuk körül a teljességet? Ljjubica Markovié — Sütő Irén — jelen volt. itt volt Diósgyőrben, együtt élhettünk vele egy monodráma-időnyit. S még napok múltán is itt élezzük öt, magunkban hordozva ... ★ A televízió november 17-én készít felvételt a Búcsúvacsora című monodrámáról. történeti beszélgetéseket. Az első előadás, illetve találkozó november 15-én este 6 órai kezdettel lesz az Edelé- nyi Bányászklubban. „Század, amelyben élünk” címmel: az előadó Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa, közreműködik Gyurkovits Zsuzsa. Gimnazista voltam még, amikor Dajka Margitul a legelső magyar hangosfilmek egyikében, a Piri mindent tud című, különösebb emlékezésre nem érdemes tucatdarabban láttam. Ennek bizony már jóval több mint négy és fél évtizede. Ezóta ismerem filmvászonról. Személyesen a harmincas évek végén láttam először, amikor néhány napig Miskolcon volt. s — mint azt már más téma kapcsán megírtam — egy ügyes mozitulajdonos reklámot! elének engedve, maga is propagálta a liorcsa Amerikában című filmjét. Negyvenhat mozifilm és húsz tévéfilm van már mögötte, s őrzi az utókornak páratlan művészetét. A nemrég bemutatott A kedves szomszéd zárja az eddigi soil, s igen szeretném hangsúlyozni az eddigi szót. Mindez azért jutott most eszembe, mert a legutolsó filmjével egyidőben megjelent a MOKÉP A színész arca című, okkal népszerű l'ü- zelsorozatában a Dajka Mar- gitot bemutató szám Gaál Katalin szerkesztésében. A sok képpel, illetve filmfotóval illusztrált karcsú kötet igen érzékletes képei ad Dajka Margitról, a színészről, a filmszínészről és bizonyos mértékig — mindezektől elválaszthatatlanul — az emberről is. Közelhozza azokhoz, akik talán kevesebb szerepből ismerhetik (például a fiatalabb nézők), de különösen öröm azoknak, akik ezt a szépívű művészi pályát körtémként kísérhették végig. ismerik Dajka szerepeinek jelentős részét és így élményeik, benyomásaik, emlékeik „visszaigazolását” látják a füzetben’olvasható értékes írásokban, egyben azok hitelét is tanúsíthatják. Gaál Katalin szerkesztése célszerű, világos: a sok-sok kép- és kritikarészlet mellett megtaláljuk a kötetben Ablonczy Lászlónak egész életpályára visszatekintő beszélgetését Dajkával. Dalos László, Huszárik Zoltán, Gaál István, Kezdi Kovács Zsolt írásait, amelyek ugyan más és más megközelítéssel, de egyértékűen adnak egy-pgy markáns vonást a magyar színház- és filmművészet kimagasló egyéniségének portréjához. Érdemes e füzetet átböngészni. (bm) (lenagy) „Század, amelyben élünk” Korkos Jenő képei Szüleim és én. Huszonöt éve annak, hogy Korkos Jenő Miskolcra jött és munkájával bekapcsolódva a város képzőművészeti életébe, elkezdte rajzpedagógiai tevékenységét. Elsősorban tanárként ismerik, hiszen keze alól ez idő alatt számos tanítvány került ki, akik közül most. sokan gratulálnak a Kossuth Művelődési Ház Mini Galériájában megnyílt kiállításához. Minden területen nélkülözhetetlen az állandó szakmai fejlődés. Ugyanez vonatkozik a pedagógusra is, kinek tudását folyamatosan . bővíteni kell ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a kor diktálta követelményekkel. A készség- tárgyakat oktatóknak mindemellett még szükség van a folyamatos alkotó tevékenységre is, hogy képességeik állandó frissen tartása mellett szakmai munkájukon keresztül is példaként tudjanak állni tanítványaik előtt. Korkos Jenő, aki a Kossuth Lajos Gimnázium rajztanára, mindezt bizonyítja kiállításával, hiszen a bemutatott tizenhét alkotás készítőjének szakmai felkészültsége mellett, képet ad egyéniségéről is. A munkák java része az utóbbi években készült, csupán az t!)62-es „Cséplés” című olajképe ad visszatekintést kezdeti, alakuló stílusára. Ehhez kapcsolódik tartalmában a Mártélyon készített ..Itatás” és a szintén alföldi ihletésű „Parasztfiatalok” cimü képe. Ez utóbbi a kiállítás egyik legszebb darabja tömörségével, feszes kompozíciójával. a kemény és az oldott felületek kiegyensúlyozott ritmusával. • A kiállítás másik csoportját a gyermekkor élményei! feldolgozó művek adják. A „Szüleim és én”, a „Karácsonyi angyal” és a „Betlehemesek” című temperaképei a művész által a harmincas évek nincstelen viszonyai közt átélt gyermekévekre emlékeznek. A felszabadulási és a hozzá fűződő élményeket az alkotó kél képben is idézi. („Kapitány”. ..Felderítő kozákok”.t Romantikus hajlandóságát a „Magányos farkas” és a „Bujdosók” című festményein érezzük, de ehhez kapcsolhatók még a „Fagyosszentek” és a „Komédiások” cimü müvei is. Korkos nagybányai hagyományokon nevelkedett. A miskolci művésztelep baráti társaságában, alkotó találkozásokon keresi, majd tálálja meg. ettől elszakadva, stílusát. Képei a látványt konstruktív formákkal, vagy ezek oldottabb változásaival átíró alapállásról tanúskodnak. Az alkotót azonban nem e formai megoldás lehetős variánsai érdeklik. Műveinek így fogalmazott zárt. r-'szes formái és dekoratív foltjai tulajdonképpen. a fantárta képi megzabolázását es a kiegyensúlyozott képi egység megteremtését szolgálják. A kiállítás november 24-ig látható a Kossuth utca 11. szám alatt.
